Szivárvány, 2008 (29. évfolyam, 311-320. szám)
2008-01-01 / 311. szám
TOLNA ÉVA fry fr rr tűzanyo és Lángocska Egy este a Tűz éppen aludni készült, amikor a kis Parázs megszólította: - Tűzanyó, mit tegyek, hogy én is hasznára lehessek valakinek? - Szerencséd, hogy anyónak szólítottál, mert különben nem válaszolnék - pislogott a Tűz álmosan. - Mégis várjuk meg inkább a reggelt, a virradat mindig megélénkít. - Köszönöm - hunyorogta a kis Parázs, aztán jó éjt kívánva ő is nyugodni tért. Ám nem úgy Pernyéék. Őket álom helyett most is a Szél kerülgette, aki éppen csak arra várt, hogy Tűzanyó elszenderedjék. Amint ez megtörtént, azonnal muzsikálni kezdett. Hát Pernyéék egy-kettőre táncra perdültek, pörögtek-forogtak, addig hívogatták a kis Parázsat, amíg be nem állt közéjük. -Járjad, kis Parázs, járd ki! - biztatták a kerengő Pernyék kedvesen. Járta is kis Parázs, addig járta a táncot, amíg úgy belemelegedett, hogy hirtelen váratlan apró Lángocska lett belőle. Talán észre sem vette volna a változást, ha a Szél nagy ámulatában nem hagyja abba a muzsikálást. - Zene nélkül nem táncolok! - nyújtogatta nyelvecskéjét a Lángocska. - Csúfolódunk, csúfolódunk? Te kis makacs, pirosarcú! - süvítette a Szél mérgesen.