Szivárvány, 2011 (32. évfolyam, 341-350. szám)

2011-01-01 / 341. szám

MÁTÉ ANGI Volt egyszer egy fotel Volt egyszer egy fotel. Olyan fotel volt, hogy bár­mi lehetett belőle, ha akartad. Ha akartad, trambulin - és mondhattad, hogy pleccs, amikor leugrottál róla -, ha fejére állítottad, és dideregtél alatta, akkor iglu lett, ha pe­dig körbetekerted az ugrókö­teleddel, lett belőle legyőzött krokodil, ha visszaállítottad a lábára, akkor zöld fotel. Amikor már minden volt, ami a világon lehetett, és azon kívül még trambulin, iglu, legyőzött krokodil, zöld fotel is, akkor kitették a kerí­tés elé, a járdára, hadd vigye a kukásautó oda, ahol a lo­mok, kacatok dombja van. A kitett fotel állt rozoga lá­bain, körülötte hosszú égi útjukat járó hó­­pelyhek hulltak, épp tél volt. Hulltak a pelyhek a kerítésre, a kitett fotel mellé, a járdá­ra, és hulltak rá is, trónoltak rajta, pihegve, így most olyan fotellé lett, amin havak pihennek, és ez nagyon jó volt. Aztán szerda lett, és megér­kezett a kukásautó - mert a kukásautónak szerdán van az érkezőnapja -, megállt, az em­berei összeszedték a szeme­teszsákokat, még szétnéztek, de a behavazott fotelt nem vet­ték észre, hát továbbmentek, így hát maradt a fotel a ke­rítés mellett, a járdán, tartva

Next