Szivárvány, 2016 (37. évfolyam, 391-400. szám)
2016-01-01 / 391. szám
DÖBRENTEY ILDIKÓ Aranysörény Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a lóistállóban három csikó: egy almásderes, egy fakó meg egy pejkó. Mindhárman a legelőn nőttek, ügyesedtek, esztendőre három szép csődörré cseperedtek. Az első kettő betanult hátaslónak. Az almásderes hamarosan úgy futott a lovasával, mint a sebes szél. A fakó akkorákat ugrott, mint a nagykapu. Büszkék is voltak a tudományukra! Csak a pejkó nem akart megkomolyodni. Egyre a mezőn kergetőzött három játszótársával: a kóbor kutyával, a barátlepkével meg a vándor vadkacsával. - Mikor nő már be a fejed lágya?! - dorgálta az almásderes. - Végy példát rólunk! Tanuljál! - intette a fakó. Ám a pejkó csak a sörényét rázta: - Engem a barátaim tanítanak! - Szép kis tanítók, nyi-ha-ha-ha! - hahotázott az almásderes meg a fakó. - Egy kó-