Szivárvány, 2019 (40. évfolyam, 421-430. szám)

2019-01-01 / 421. szám

NAGYALMOS ILDIKÓ Havas napok Ma havazott, minden fehér, a föld az éggel összeér, a magasság is a méllyel, világít a sötét éjjel. Tél van, ragyog az égbolt, feljött és kacag a félhold, a domb hófehér párna, ki rádől, könnyű az álma. A mező végtelen dunyha, alatta ki ne aludna? Araszol, lépked a tél, felkapja, viszi a szél, üldögélhetne a dombon, de türelme nincsen, mondom, hiába dunyha és párna, reszketős minden álma. BERTÓTI JOHANNA Január az ablakból Béniről nézem a telet, a tejfehér hegyeket, szertefoszló füstjelet, lelassult járműveket, tükörfényes utakat, hóterhelte házakat, a szűk folyót és tavat - fagy ül rajtuk, téglákat -, összejárkált tereket, ujjongó gyerekeket, kövér hóembereket... Bentről nézem a telet. Nagy a világ, ó, de jó, elfér benne a sok hó! DARVAY TÜNDE rajza

Next