Szivárvány, 1946 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1946-06-01 / 1. szám
I. M. 1. sz. 1946. jún. 1. Felelős szerkesztő: KÉTHLY ANNA Szerkesztő: SZIRMAI REZSŐ Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Dohány u. 12. Tel.: 223-882, 423-771, 223-887, 224-844. OAZIS Szegény, szétdúlt országunkban romok, omladékok között és zordon, sötét és reménytelen helyzetben kezdett hozzá az ország dolgozó népe, hogy életét újjáteremtse. Sokan, nagyon sokan akadtak, akik nem hittek abban, hogy ezen a földön valaha is új élet keletkezzék, hogy valaha is felvillanjon itt az örömnek fénye, hogy valaha is megnyíljék a szív a szépségnek, hogy valaha is mosoly derüljön az arcokon. De íme: az élet erősebb a halálnál és ma már senki sem kételkedik abban, hogy magyar földön új, szebb, boldogabb és örömtelibb élet támad s a romok helyén új városok épülnek, szebbek, mint voltak a régiek, hogy a felrobbantott gyárak és üzemek üszkös falai eltűnnek, hogy helyükbe hatalmas, derűs, világos gyárak épüljenek, amelyekben szorgos munkások kezei vidáman dolgoznak az új és termékenyebb gépek mellett, hogy a földeken szabad parasztok szívükben derűvel és reménységgel szántanak, vetnek s aratnak s hogy új tervek szerint művelik meg majd az áldott magyar földeket, gyönyörű és dús kertté alakítva át Magyarországot. És rászáll a szívekre az örömnek és a szépségnek madara s ahogy tűnnek a zordon gondok s ahogyan megkönnyebbül a teher a roskadozó vállakon, úgy fordulnak a szemek a szépség felé s a szívek a harmónia felé. Hadd legyen ez a folyóirat előfutára ennek a szebb és boldogabb magyar életnek, hadd legyen már most is oázis a gondokkal küzdő, nehéz munkában fáradozó emberek számára, hogy megfürdessék a lelküket a szépség és az öröm vizében. Hiszen minden emberi fáradozásnak, munkának és harcnak célja mégis a szépség, az öröm, a boldogság , hinnünk kell abban, hogy ez a cél megvalósul, az emberek jobbá válnak, az emberi közösség teljesebbé, a szolidaritás sugárzóbb erejűvé s az ember robotos állatból, megkínzott és üldözött vadból végre valóban emberré válik, eszmények, nagy gondolatok hordozójává, művészetek terjesztőjévé és élvezőjévé és valóban szabaddá, olyan szabaddá, amilyen nem volt még soha. Ezért az eszményi életért történik ma minden, ezt szolgáljuk munkálkodásunkkal, küzdelmünkkel, keserves erőfeszítésünkkel és ezt szolgálja ez az új folyóirat is, amely induljon útjára ennek a szebb jövendőnek sugárzó reménységével. Szakosíts Árpád miniszterelnökhelyettes, akinek súlyos betegségét az egész ország aggódó figyelemmel kísérte, betegségéből felgyógyulna, ha Szivárvány útján küldi első üzenetét a magyar közvéleményhez.