Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1947-12-29 / 52. szám

11800 és ÉVEK ELEJE ÓIR AMAIHAZ HELYeN az AK OH. HÁZBAN VOLT óFÖLDSZÍNTEN A ’­­­­ G 1 21, N1. L O QRÁH O / CÉGÉREZETT VENDÉGFOGADÓ MELY azEmEZETen lévő .ARWTÖKÖ­R H& CÉGÉREZETT KÁVÉHÁZZAL EGYÜTT IDEJÁRT: VOROSWÁRT MIHÁLY AR­ANY JÁNOS, SZILÁGYI SÁNDOR BÁRFXZ KÁROLY DOBSA JAIUS PÁLFFY ALBERT BEÖTHY LÁSZLÓ VUDAJÁNOS fivA­ 1%V3401ZÁZMÁN­YAi'AjOU^ftvKZKlGHJU f kfiDR GIDIA1ÓTH BÉLA A magyar irodalomtörténet érdekes emléktábla-dokumentuma egy városház­­utcai vendéglő falán (Forrás—Nádor felv.) A centenáris ünnepségek küszöbén el­látogatok a Pill­vax-kávéházba, amely Pillvax ugyan, de nem a régi helyén, de az eredeti Pillvax emlékeivel s utána ■egykét olyan más vendéglőbe és kávé­­házba, ahol lappangva élnek fontos kul­túrtörténeti értékek. Félhat lehet, mikor befordulok a gyér­­világítású Pillvax-közbe. Néhány lépés és már­­látom a szűk és rövid utcácska sötétségnek leginkább átengedett fertá­lyát. Erre tartok. Itt a Pillvax. Benyitok a régimódra, keskeny ajtón.. A helyiség elég tágas. De a félfényre eresztett világításban csak kevés do­hányfüst kóborol. Mindössze három asz­talnál ülnek. Azokból is az egyiknél, amint mindjárt megtudom, Boros Attila, a mostani tulajdonos olvasgat a fivére ■és egy jómodorú fiatalember társaságá­ban. Uzsonnaidő van s a fehérkabátos pincérek, kik most határozottan többen vannak, mint a vendégek, nézelődve és sóvárogva epednek némi­­munkalehető­ség után. Bemutatkozom. A csendes szavú, kész­séges tulajdonos szívesen ad felvilágosí­tást és megmutat mindent. Az egyik falról, portól lepetten, hatalmas tabló­­ kerül le. Gyorsan és gondosan leporol­­­­ják. Kézbe veszem. Lehetetlen valami­­ , egészen furcsa meghatottság nélküli nézni. A főhelyen érintetlen frisseség-­ ben, mintha most került volna ki »I nyomdagépből, a «^Nemzeti Dal" szd«B ■éves betűi feketéinek. A technikájánál­ fogva íb érdekes nyomtatvány alatt —­ rossz kópiáit láttuk már — a mulan- 1 ■dóság legkisebb nyomától is megkímél-­­ ten Petőfi írásával e­zek a sorok álla­nak: „Az 1848 március 15-én kivívott sajtószabadság után legeslegelőször­­ nyomatott példány, s így a magyar­­ szabadság első lélekzete. Petőfi Sándor" A vastag üveg alatt gondos elrende­zésben öt fénykép sorakozik még sér­tetlenül: 1. A Nemzeti Múzeum tájéka. 2. A régi Pillvax-kávéház a Petőfi­­emléktáblával. 3. Petőfi Sándor 1848-ban­­ (Barabás Miklós „egykorú“ rajza). 4. Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti diait szavalja („egykorú rajz“). 5. A régi Pillvax-kávéház bel­seje. Magasan, egy hatalmas tükör fölött, közel a mennyezethez megpillantom az emléktáblát. Az Uri-utca hét­ alatt ál­lott régi Pillvax homlokzatáról mentette át ide a kegyelet s a Petőfi-társaság 1927 december 31-én újból felavatta. A szöveg: ,,Ez a kávéház volt 1848-ban a for­radalmi csarnok. Itt gyűltek össze naponta a szabadságért lelkesedő márciusi ifjak. Itt szavalta el elő­ször Petőfi Sándor a Nemzeti Dalt. Talpra magyar, ki a haza. Emlékük, szellemük éljen örökké, itt és min­denütt a hazában." Kitűnő karban tartott külön helyiség a Petőfi-szoba, mely a tulajdonos sze­rint része­­a régi Pillvaxnak. A falakon Petőfi-fényképek. Lelkes kultúrbarátok hordták ide. Megrendül­ten merengek el, bizonyára nemcsak a kortól, de a megpróbáltatásoktól is ba­rázdás arcú „jó öreg korcsmáros“, a „legszeretőbb­­anya“, Hrusz Mária s a finom és törékeny Szendrey Júlia képe előtt. Mégegyszer körülnézek. Az ostrom alatt elpusztult nagy kirakatüvegeket si­mára gyalult deszkák és furnír pótol­ják. Kilépek az utcára. Átnézek a túlsó oldalra, ahol a konzervatív és reakciós körök a Pillvax ellensúlyozására 1847- ben a Qyüldét alapították. Ki beszél ma róla! Kit érdekel? A Városház­ utca 4. alatt, ugyancsak szerénykedő bejárattal, tisztes csendes­ségben várja vend­égeit­­.Az arany ökör“-hoz címzett vendéglő. A falakon sajátkezű aláírással Vörösmarty Mihály, Heviczky Gyula, Lisznyai Kálmán, Bartha Lajos, Vajda János és Dobsa Lajos egy-egy jellegzetes képe. Külön falra erősítve egy emléktábla, hiteles ad­atok alapján készült, de némileg té­ves szöveggel: „Az 1800-as évek eleje óta a mai ház helyén az Arany ökör házban volt a földszinten A Régi Zenélő Órához Cégérezett vendégfogadó, mely az emeleten levő Arany ökörhöz cé­gérezett kávéházzal együtt 1849—62 között a magyar írók tanyája volt. Ide járt: Vörösmarty Mihály, Arany János, Szilágyi Sándor, Berecz Ká­roly, Dobsa Lajos, Pálffy Albert, Beöthy László, Vajda János, Lisz­nyai Damó Kálmán, Agai Adolf, később Reviczky Gyula, Bányai Ele­mér (Zuboly), Krúdy Gyula, Tóth Béla."­­ A Mester­ utcai „Arany Angyal“ ven­­­­dég­lőben, ha a vendég rászánja magát Itjastrán egymás mellé rótt emléksorok Aiben k­észésére, megtudhatja, hogy ott Birtas az akkor már 54 éves, nagybeteg pöströsm­arty Mihály egyik legutolsó köl­teményét, a megrázó erejű „Vén ci- luny“-t. A kávéházak és vendéglők gazdagab­bak emlékekben, mint emléktárgyakban. Az emlékek nagy részét viszont könyvek és újságok sárguló lapjai ő őrzik és adják tovább az utókornak. Pásztor József Az 1848—49-i Idők izgalmat amlékét őrzi az a mérvénytábla M­AN- ujéPYLs^t °*"«wten ,85° BEN. l8a9-BEN !^IfrN HALT MEG ITT A GAZDA­­ MIHÁLY WIT AZ arany Angyalhoz rTL KÖALB*N * ÍRÓN BUVÓHIlv* 1 TT KOCSMA ITT mrA HEC VÖRÖSMARTY című költeményét ISSS-baIT AytNC,GÁNr CiYGRtNK A PILLYAXBA! DE HOL A RÉGI PILLVAX-KÁVÉHÁZ, PETŐFI FORRADALMI CSARNOKA? Szilveszterkor van 125 éve, hogy Petőfi Sándor megszületett .

Next