Szociális Munka, 1990 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szűcs Marianna: A szociális munkás segítségnyújtási lehetőségei az egyedülálló, kiskorú gyermeket nevelő apák családjaiban

1990.­ SZOCIÁLIS MUNKA TANULMÁNYOK WAVWlV.VrtViWlVlV.-. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Társadalomtudományi Tanszék (Budapest) A SZOCIÁLIS MUNKÁS SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI LEHETŐSÉGEI AZ EGYEDÜLÁLLÓ, KISKORÚ GYERMEKET NEVELŐ APÁK CSALÁDJAIBAN Szűcs Marianna (Közlésre érkezett: 1990. február 1.) Összefoglalás: 1970-1984 között Magyarországon 30 %-kal emelkedett azoknak a családoknak a száma, amelyekben elvált, egyedülálló apák kiskorú gyermeket nevelnek; jelenleg 38750 ilyen család található hazánkban. Az egyedülálló apák átlagosan több gyermeket nevelnek, mint az egyedülálló anyák. A tanulmány az egyedülnevelésből adódó problémakörrel foglalkozik, és kijelöli azokat a feladatokat, ame­lyek a szociális munkás számára adódnak az ilyen családok gondozása esetén. A munka többek között megállapítja, hogy az apák egyedül is, a gyermek nevelését és a háztartás ellátását legalább olyan jól el képesek látni, mint az anyák,­­ ez a tény is Indok a válóperes gyermekelhelyezés megváltoztatása mellett. Zusammenfassung: In Ungarn gibt es bereits 38750 Familien, wo alleinstehende, geschiedene Väter mind­erjährige Kinder erziehen, die Zahl derer ist um 30 Prozent zwischen 1970. und 1984, gestiegen. Die alleins­tehenden Väter erziehen im Schnitt mehr Kinder, als die alleinstehenden Mütter. Die Studie handelt über die erzieherische Tätigkeit und über die mit der Führung der Haushalt zusammenhängende Probleme solcher Väter, und erläutert die Aufgaben des Sozialhelfers bei der Hilfe solcher Familien. Die Arbeit stellt unter andrren fest, dass die Väter die Erziehung der Kinder und die Versorgung der Haushalt genauso, (wenn eben nicht besser,) als die Mütter versehen können, auch deshalb muss die Verlegung der Kinder bei den Schei­dungsprozessen in Ungarn geändert werden. A magyarországi családszociológiai és családdemográfiai vizsgálatok ezidáig viszonylag ke­véssé érintették az elvált , egyedülálló apából és kiskorú gyermekeiből álló családok objektív problémáit. Ezért e családok növekvő aránya, valamint az intézményi, jogi beavatkozás adek­­vátabbá tételének, a szociális munka hatékonysága növelésének szándéka indított arra, hogy empirikus vizsgálatom alapján - a tanulmány terjedelmi korlátai miatt a teljesség igénye nél­kül - felvázoljam azokat a területeket, ill. problémákat, amelyekben az e családokkal foglalko­zó szociális munkás tanácsadó segítsége nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy az egyedülálló apából és kiskorú gyermekéből álló családok létét ne rendkívüli esetnek, esetleg egy-egy település, vagy tájegység adottságának véljük, szükséges vázlatosan áttekinteni e családok legfőbb demográfiai jellemzőjét, részarányának időbeli alakulását, vala­mint a főbb településtípusok szerinti megoszlását. Már az 1960. évi népszámlálás idején is meglehetősen magas volt az egyszülős családok ará­nya: a családok több mint 13%-a, ezen belül a 15 éven aluli gyermeket nevelő családoknak ugyanilyen aránya tartozott e családtípushoz. 1980-ra nemcsak a családok száma, hanem az egyszülős családok aránya is emelkedett. Az 1984. évi mikrocenzus adatai szerint az egyszülős 1

Next