Szociális Munka, 2002 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gruiz Katalin: A normalizáció és az integráció elve a sérültek sportjában és megvalósulásuk a magyar értelmi fogyatékosok sportstövetségének gyakorlatában

TANULMÁNYOK A NORMALIZÁCIÓ ÉS AZ INTEGRÁCIÓ ELVE A SÉRÜLTEK SPORTJÁBAN ÉS MEGVALÓSULÁSUK A MAGYAR ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK SPORTSZÖVETSÉGÉNEK GYAKORLATÁBAN (2002-ben ünnepli tizedik születésnapját a MÉS) Dr. Gruiz Katalin Bevezetés Ez a tanulmány azt részletezi, hogy a normalizáció és az integráció elve és gyakorlata mit jelent a fogyatékosok sportjában, és bemutatja a Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetségét (MÉS), azt a szervezetet, mely filozófiáját, etikáját és egész tevé­kenységét a normalizáció elvére alapozza. A tanulmány elsősorban az értelmi fogyatékosok sportján keresztül mutatja be a normalizáció és integráció jelentőségét, de ugyanezek az elvek minden más sérült csoport sportjára is érvénye­sek. A normalizáció és integráció több szemszögből is terítékre kerül; a sérült ember oldaláról a sport jelentőségét, a sérült sportolók jogait és lehetőségeit tárgyalja, a szakemberek oldaláról a sportoló normalizációjához és integrációjához szükséges szakmai feladatokat, szervezeti szinten pedig a hazai és nemzetközi sportszervezetek felépítését, működését, a normalizáció gyakorlati megvalósulását és az integrációs trendeket ismerteti. Részletesen tárgyalja a normalizációs elv következményeit, összefüggéseit az általános emberi jogokkal, pozitív kihatását az integrációra és igényeit a sérült embert befogadó világ fejlődésével kapcsolatban. 1. A sport jelentősége az értelmi fogyatékos ember életében A sport az értelmi fogyatékos ember életében nem csupán a megfelelő fizikai állapot eléréséhez és fenntartásához szükséges eszköz, de ezen kívül­­ a fejlesztés és oktatás hatékony eszköze,­­ a szabadidőt kitöltő tartalmas tevékenység,­­ munka és foglalkoztatás hiányában gyakran az egyetlen értelmes tevékenység.­­A sportban evidens az elvárás, a javuló teljesítmény követelése.

Next