Szocialista Művészetért, 1958 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1958-09-01 / 1. szám

munkáról hozott határozatokat központi vezetőségünk június 10-i ülése. A központi vezető­ség meghallgatta az elnökség beszámolóját a kongresszuson hozott határozatok végrehajtá­sáról. A kongresszus óta eltelt időszakban folytatott tevékeny­ségről Baranyai Tibor fő­titkár ismertette az elnökség beszámolóját. A beszámoló és a vita rész­letesen a művészek és művé­szeti dolgozók politikai és ideológiai képzésének felada­taival, módszereivel foglalko­zott. A központi vezetőség ha­tározata örömmel állapíthatta meg, hogy a művészeti szak­­szervezetek küldötteinek kong­resszusi állásfoglalása megfe­lelt azoknak az alapelveknek, amelyeket a párt művelődési politikájáról szóló irányelvek magukban foglalnak. A köz­ponti vezetőség ülésének idő­szakában ugyan az irányelvek még nem kerültek nyilvános­ságra, de már elhangzott Kál­lai elvtárs ismertetése, és bi­zonyította, hogy a kongresszus az alapvető célkitűzéseknek megfelelően határozott. A be­számoló és a vita sokoldalúan foglalkozott a politikai és ideo­lógiai képzés fontosságával, for­máival, módszereivel. Félreért­hetetlenül megállapította, hogy a szakszervezetnek feladata teljes erővel részt venni a po­litikai és ideológiai nevelő­munkában. Feladata, mert olyan művészet kialakításáért harcolunk, amely magas szín­vonalú és tudatos, amely az életet a maga valóságában áb­rázolja a szocialista művésze­tért. A szocialista művészet alakítása csak a marxizmus— leninizmus elvei alapján tör­ténhet. Ezért széles körben is­mertetni kell ezeket az elveket. Szükséges, hogy a szakszer­vezet betöltse a feladatát ezen a téren azért is, mert köteles­sége, hogy felvegye a harcot a régi ellen, a haladás érdeké­ben, a művészek egyéni érde­kében. Széles vita alakult ki az ülé­sen arról, milyen legyen ez a szakszervezeti ne­velőmunka. Ennek össze kell forrnia az alkotómunka napi és távolabbi kérdéseivel, szakítva a régi sematikus módszerekkel, felhasználva mindazon lehetőségeket, ame­lyek rendelkezésünkre állnak. Másképp kell folytatni ezt a munkát a filmstúdiókban, másképp a képzőművészetben, de mindenütt olyan módon, hogy a különböző nézeteket bátran el lehessen mondani, s a hibásak ellen, eszmei harc­ban felvenni a küzdelmet. A központi vezetőség a vitá­ban megállapította, hogy foly­tatni kell a politikai felvilágo­sító és tájékoztató munkát. Olyan klubéletet kell te­remteni, amely a művészeti, esztétikai viták fóruma lehet, a szakszervezetnek el kell lát­nia — megfelelő keretek kö­zött — az úgynevezett szövet­ségi feladatokat, tehát előadá­sok, külföldi kapcsolatok szer­vezését, viták, ankétok, bemu­tatók rendezését, s végül, de nem utolsó sorban megfelelő módszerekkel lehetőséget kell teremteni a dolgozók és a mű­vészek közötti kapcsolatok erősítésére. Sokoldalú, sokrétű feladatok ezek, megoldásuk­ban a minőségre kell töre­kedni. A központi vezetőség határo­zatot hozott arra, hogy az ideológiai nevelő munka mód­szereinek, formáinak kidolgo­zására bizottságot alakít, amely az elhangzott vita alap­ján dolgozza ki a szükséges teendőket. A központi veze­tőség a bizottság vezetésével P­old­auf Medárdot, a Képzőművész Szakszervezet titkárát bízta meg. A bizott­ság tagjai: B­enkő Gyula, Deák Sándor, Farkas Aladár, Bélai Marcel, G­y­i­m­e­s­i Ernő, T­ör­ök György, Pécsi Antal, Baross I­mr­éné, Kocsis György és Tóth Éva — a központi vezetőség tagjai. A bizottság munkájának is­mertetésére, feladataink rész­letes megjelölésére, a viták, ankétok, hozzászólások közlé­sére lapunk hasábjain rend­szeresen visszatérünk. A POLITIKAI ÉS IDEOLÓGIAI cA film­­s­zf­tt Ur­­ól RÉSZLETEK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MŰVELŐDÉSI POLITIKÁJÁNAK IRÁNYELVEIBŐL Népünk szocialista nevelésében, ízlésének fejlesztésében a párt nagy jelentőséget tulajdonít a művészetnek , az irodalom­­ma­k, a színház- és filmművészetnek, a zenének, képzőművészet­nek, és minden eszközzel elősegíti fejlődésüket. A párt értékeli azt a tisztulási folyamatot, mely az ellenforradalom fegyveres leverése óta — az általános politikai konszolidáció és a kommunista művészek erőfeszítéseinek eredményeként — végbement, de azt is megállapítja, hogy a mű­vészetek fejlődésének még mindig legnagyobb akadálya a revizionizmus és az ellenforrdalom által kiváltott eszmei zűrzavar és művészeti bizonytalanság. Azok az alkotó művészek, akik jól ismerik a magyar valóságot és egész szívükkel a munkásosztály mellett állnak, nem inogtak meg. Vannak olyan művészeink is, akik korábban már szocialistának vallották magukat, de —­­őszinte sajnálatunkra — a nehéz időben nem álltak helyt, és most elfordulnak mai életünktől. Ez az elfordulás azt tükrözi, hogy művészeink egy része világnézeti elmaradottsága miatt képtelen megérteni a mai társadalmi folyamatok lényegét, és ezért nem tud teljes szívvel a szocializmus ügye mellé állni. Ezeknek a művészeknek pártunk segít világnézeti elmaradottsá­guk felszámolásában, hogy közelebb kerüljenek a szocializmus ügyéhez, hogy egybeforrhassanak a szocializmust építő dolgozó néppel, és ennek eredményeként sikeresen ábrázolhassák a múlt harcait és a mai valóságot. A revizionizmus és az ellenforradalom számlájára írandó az is, hogy — főleg fiatal — művészeink egy részére nagy hatás­sal vannak a polgári dekadencia különböző irányzatai a naturalizmustól a szürrealizmusig, s alkotásaikkal művészileg is zsákutcába jutottak. Egyesek felújítanak olyan régi, formalista törekvéseket, amelyeken a legjobb művészek nemcsak a szo­cialista, hanem a kapitalista országokban is már régen túljutottak. Mi nem értelmezzük vulgárisan a művészetek közérthetőségének helyes követelményét, mert a vulgáris értelmezés az ábrázolás elszegényedését idézi elő, s feleslegesen megköti a művész kezét ott, ahol kezdeményező készsége, önállóságának érvényesülése helyénvaló. De a művészeti deka­dencia eszmei üressége, öncélú formarombolása és emberellenes tendenciája idegen a mi társadalmi rendünktől és világnéze­tünktől, idegen a szocialista humanizmustól. A párt semmiképpen sem nyugodhat bele abba, hogy a polgári dekadencia selejtes formalista termékei, s az ezek forrásául szolgáló nézetek gátlástalanul fertőzhessék népünk ízlését és művészeti életünk fejlődését. A marxista-leninista világnézeten és a művészetek eddigi fejlődésének legjobb hagyományain, legelőremutatóbb eredmé­nyein alapszik korunk művészetének legmodernebb, adekvát alkotói módszere: a szocialista realizmus. Meggyőződésünk, hogy csak a szocialista realizmus módszerének segítségével lehet a valóság bonyolult jelenségeit a maguk teljességében, mozgásuk­ban és fejlődésükben, magas művészi fokon ábrázolni, a nép ügyét művészi eszközökkel leghatékonyabban szolgálni. A stílusvitákat hatalmi szóval, rendeletekkel nem lehet eldönteni, de lehet és kell támogatni minden realista irányzatot, mert úgy véljük, hogy az igazán realista szándékú és szemléletű művész, ha nem zárkózik el a dolgozó nép szocializmusért foly­tatott harcától és támogatja azt, a valóság tényeitől és a maga belső művészi indítékaitól vezérelve, a nép és a párt segítségé­vel, előbb-utóbb eljut a szocialista realizmushoz. Művészeti életünkben a legnagyobb támogatást éppen ezért a szocialista realista törekvéseknek nyújtjuk. * A párt művelődési politikájának irányelvei a Társadalmi Szemle július—augusztusi számában, de azóta külön kiadványban is napvilágot láttak. Felhívjuk a művészeket, művészeti dolgozókat, a film, színház, zene, képzőművészet alkotó munkásait és a művészeti terület minden dolgozóját, szakszervezeti aktivistáinkat — tanulmányozzák az irány­elveket. Ahhoz, hogy a művészeti szakszervezetek betölthessék feladatu­kat, s képesek legyenek biztosítani az alkotó munka megfelelő körülményeit, vállalhassák a nevelő, elvi, politikai munkát szükséges megismerni, feldolgozni és alkalmazni azokat az alapelveket, amelyekhez hasonló eddig még nem segítette törekvéseinket. A párt művelődési politikájának irányelveit ezért részleteiben, lapunk hasábjain ismertetve biztosítunk helyet az ehhez fűződő hozzászólásoknak. A művészetek fejlődéséhez szükséges erkölcsi és anyagi támogatás mellett messzemenő szabadságot biztosítunk a népet szolgáló művészeknek, a témaválasztásban, a feldolgozás mód­jában, az irányzatok, a formakísérletezések kérdésében. A művészek ábrázolják mindazt a szépséget és nagyságot, amely dolgozó népünk mindennapjaiban oly megkapó erővel tárul elénk, de mutassák meg életünk nehézségeit is: a népen belüli ellentmondásokat épp úgy, mint a nép és ellen­ségei közötti kibékíthetetlen ellentétet. Mi ezt értjük alkotó szabadságon, éppen ezért elvetjük a művészet szabadságának individualista, polgári értelmezését, amely fo­rmakísérletezés ürügyén visszahúzó tendenciát kíván érvényesíteni, és a prob­lémák bátor felvetésének címkéjével ellenséges nézetek dugárusát próbálja művészeti életünkbe becsempészni. Az igazi művészetnek nem lehetnek a nép vágyaival, törekvéseivel, érdekeivel ellentétes céljai, s nemcsak politikailag, de művészi­leg is zsákutcába kerül, aki ezekkel szembefordul. Művészeti életünk egészséges továbbfejlődése, a mai magyar valóság ábrázolásának igénye megkívánja, hogy az alkotó művészek szoros kapcsolatot teremtsenek dolgozó népünkkel, ismerjék annak mindennapi életét. Ezt a követelményt lehetet­len kielégíteni, ha művészeink jelentős része pusztán múltbeli élményeire hagyatkozik, vagy bezárkózik a szűk művészeti körökbe. De nem célravezetőek az olyan külsődleges módszerek sem, mint az alkalomszerű üzem- vagy falulátogatások. A prob­lémát még csak súlyosbítja és elmélyíti az, hogy fiatal, kezdő művészeink is kizárólag művészi tevékenységükből kívánnak megélni, húzódoznak más jellegű munka vállalásától, holott az így szerzett tapasztalatok megtermékenyítőleg hatnának művészi fejlődésükre is. Az egyes művészeti ágakhoz kapcsolódó intézmények: könyvkiadók, szerkesztőségek, filmgyárak, színházak, mozik, a rádió és a televízió, zenei és képzőművészeti szervek, szóra­koztató intézmények vezetői és munkatársai biztosítsák a párt művészetpolitikájának érvényre jutását, és állítsák munkájuk középpontjába a minden szűkkeblűségtől mentes, szocialista szellemű népművelés feladatait. Változatos eszközökkel gondos­kodjanak arról, hogy a magyar és a nemzetközi kultúra igazi értékei, s mindenekelőtt a szocialista kultúra alkotásai minél szélesebb rétegekhez eljussanak. Küzdjenek a kispolgári ízlés, a giccs, a különböző dekadens burzsoá irányzatok ellen, és a közönség ízlésének jótékony befolyásolásával segítsenek meg­szüntetni az elmaradottabb tömegek kívánságai és a szocialista kultúra magasabbrendű igényei közötti ellentmondást. Ezekért a célokért induljanak harcba a kommunista kri­tikusok, forgassák bátran a kritika fegyverét, az új műalkotások eszmei tisztasága, a művészi formák gazdagodása, a burzsoá nézetek és irányzatok leküzdése érdekében. Nincs szebb feladat, mint a nép szolgálata. Úgy gondoljuk, a magyar művészek túlnyomó többségének is ez az emberi­művészi hitvallása. És meggyőződésünk, hogy a dogmatikus torzításoktól és a revizionista kártevéstől megtisztuló művészeti élet lehetőséget ad olyan művek alkotására, melyek méltók szocializmust építő dolgozó népünk nagyszerű erőfeszítéseihez és eredményeihez. Magyar kultúra munkásai! Tudósok! írók! Művészek! Pedagógusok! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága felhívja a magyar kultúra vezető szerveit és intézményeit, valamennyi dolgozóját, tekintsék e most kibocsátott okmányt munkájuk vezérfonalának. Dolgozzák ki ennek alapján részletes tennivalóikat és kezdjenek hozzá azok megvalósításához. Népünk javára, szocialista kultúránk érdekében kifejtett erőfeszítéseik­hez a párt központi bizottsága minden segítséget megad. Az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt minden tagját, a dolgozó tömegeket: művelődési politikánk itt lefektetett irányelvei alapján küzdjenek a szocialista kultúra e nagy céljainak megvalósításáért. I. évfolyam szám Szeptember KIADJA A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGE SZOCIALISTA MŰVÉSZETÉRT címet viseli a lap, amelyet most olvasóinknak átnyújtunk, s amely eddigi Tájékoztatónk helyett a jövőben rendszere­sen, havonta megjelenik. A cím kifejezi törekvéseinket, egyben kötelez is. Új lehetősé­get jelent arra, hogy a címben foglalt célokban az eddiginél jobban összeforrhassunk a mű­vészeti szakszervezetek tagsá­gával, szakszervezeti mozgal­munk aktivistáival, funkcioná­riusaival, művészekkel, művé­szeti dolgozókkal. AZ ÚJ LAP nem nagy ter­jedelmű — különösen ha számba vesszük feladatainkat — az adott lehetőségek között meg kellett ennyivel eléged­nünk. A kis terjedelem arra késztet, hogy alaposan átgon­doljuk, mivel foglalkozzunk az újságban. A szerkesztő bizott­ság, amelyet a Művészeti Szak­­szervezetek elnöksége kért fel az újság szerkesztésére, min­dent elkövet azért, hogy azt a fegyvert, amelyet az újság je­lent, jól forgassuk, felhasznál­juk tagságunkhoz fűződő kap­csolataink erősítésére. A LAP HASÁBJAIN rend­szeresen ismertetjük majd a Szövetség munkáját, a nevelő munkában ránk háruló feladat­­okat, s az elvek és módszerek ismertetésével lapunk is részt kér az ideológiai munkából. Ismertetjük a vezető testületek határozatait, magyarázattal szolgálunk a tagságunkat érin­tő rendeletekhez. A lap az elő­re mutató viták fóruma kíván lenni, s nem akar a vezető tes­tületek mondanivalójának köz­vetítésére szorítkozni csupán­ arra törekszik, hogy helyet ad­jon a tagság véleményének. Az új lap együtt indul az új művészeti évaddal, amelyet megelőzött a legfontosabb elvi kérdések tisztázása, a párt mű­velődési politikája irányelvei­nek megjelenése. Amikor ar­ra kérjük olvasóinkat, hogy fo­gadják szeretettel szakszerve­zeti mozgalmunk új harcosát, újságunkat, egyben a mozga­lom nevében minden művész­nek s művészeti dolgozónak sikert, eredményes új évadot kívánunk. Kérjük, segítsenek mind jobbá tenni lapunkat, amelyet azzal a gondolattal indítunk útjára: mindent meg­teszünk, hogy újságunk szak­­szervezeti mozgalmunk segí­tője legyen.

Next