Szocialista Művészetért, 1958 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1958-09-01 / 1. szám
VEZETŐ TESTÜLETEINK MUNKÁJÁRÓL A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE elnöksége szeptember 9-én ülést tartott, amelyen meghallgatta dr. Kovács Kálmán, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztálya vezetőjének tájékoztatóját a színházak átszervezéséről, a következő évad műsorpolitikájáról. Az értékes tájékoztatóból megtudhattuk, hogy a Faluszínház mellett a közeljövőben ifjúsági vándortársulat alakul, amely mintegy 260 előadást tart vidéken. A tájékoztató megemlítette, hogy az átszervezés — bár nem hibák nélkül —, az új évad kezdetéig lényegében befejeződött, az igazgatók kinevezése időben történt meg s ilyen módon az új színházigazgatóknak volt idejük az új évad megfelelő indítását megszervezni. Hallhattuk a tájékoztatóból, hogy több új magyar dráma bemutatása várható, s hogy az elmúlt évad új magyar drámáinak sikerei biztatást adtak íróinknak a további munkához. Elmondotta Kovács elvtárs, hogy a Burián Színház látogatása után sor kerül több külföldi színház vendégszereplésére: tárgyalások folynak a Brecht Színház vendégszerepléséről, s nemsokára hazánkban üdvözölhetjük a Marosvásárhelyi Székely Színházat. A tájékoztató említést tett arról, hogy mind a Színházi Dolgozók Szakszervezete, mind a Szövetség elnöksége nagy segítséget adott az új évad előkészítésében. A Szövetség elnöksége elhatározta, hogy a párt művelődéspolitikai irányelveinek megismerésére felhívja a vezető testületek, művészek és művészeti dolgozók, szakszervezeti bizottságok figyelmét s ezért levélben fordul a tagsághoz. Határozatot hozott az elnökség a szakszervezet új lapjának megjelentetésére és kinevezte a szerkesztőbizottságot. Az elnökség megvitatta a szakszervezeti bizottságok elnökeinek oktatásáról szóló tervezetet. Az erről szóló határozatot lapunk más helyén ismertetjük. Az elnökség úgy határozott, hogy 1958. október 10. és 15-e között összehívja a Központi Vezetőséget. A ZENEMŰVÉSZ SZAKSZERVEZET ELNÖKSÉGE határozatot hozott arról, hogy átveszi a „Legyen a zene mindenkié” mozgalom irányítását. Az elnökség megbízta a szakszervezet munkatársait, hogy dolgozzák ki a zenebarát körök munkájára, a műsor összeállítására, a művészek foglalkoztatására vonatkozó tervezeteket.. Az elnökség jóváhagyta a mozgalom Országos Intézőbizottságának működését. Az elnökség határozatot hozott, hogy a Zeneművész Szakszervezet apparátusán belül vállalati csoportot létesít, amelynek feladata, hogy az Országos Szórakoztatózenei Központ létrehozását előkészítse. Határozatot hozott az elnökség segélyezési bizottság és állandó fegyelmi bizottság alakítására. A KÉPZŐMŰVÉSZEK, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége szeptember 5-i ülésén megvitatta a szakszervezet féléves munkájának eredményeit és hiányosságait, részletesen megtárgyalta az egyes szakosztályok feladatait. Elfogadta az elnökség féléves munkatervét, amely szerint többek között sor kerül a grafikus művészek általános problémáinak megvitatására, a kulturális bizottság feladatainak meghatározására. Az elnökség napirendjén szerepelni fog a fél év során, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium szakszervezeti bizottságának munkájáról szóló jelentés, és az elnökség megtárgyalja majd a fiatal képzőművészek szakmai fejlődésének és foglalkoztatottságának kérdéseit. Rövidesen sor kerül a Képzőművész Szövetség elnökségének és a Képzőművész Szakszervezet elnökségének közös értekezletére, amely hivatott a kapcsolatok kialakítására, a feladatok megbeszélésére. Minden fiatal művész vágyainak netovábbja utazni, látni, hallani, idegen tájakon ismerkedve a különböző népek művészetével, múltjának nagyjaival, felének képviselőivel. Az utóbbi években mind több alkalom nyílik erre s fiataljaink ezen a nyáron is sok-sok élménnyel gazdagodtak. A képzőművész fiatalok stúdiója, a Szakszervezet és a KISZ segítségével 50 főből álló csoportot küldött két hétre a Szovjetunióba, saját költségen, a Képzőművészeti Alap támogatásával. Az útról, az élményekről beszélgettünk Miklósi Máriával, Stettner Bélával és Kelemen Kristóffal, az ő szavaik nyomán kíséreljük meg rögzíteni a fiatalok legfontosabb mondanivalóit. — Valószínű, már unalmassá válik, hogy minden hazatérő azzal kezdi: nem várt vendégszeretetben volt részünk, s a tisztaság felülmúl minden képzeletet... mondja Miklósi Mária. Lehetséges, hogy olvasni unalmas már, mégis, ezzel kell kezdenem, mert a mi számunkra mindkét dolog, akármennyit hallottunk is eddig róla, egészen új volt. Azt gondolom, hogy a jövőben akármennyit is fognak hallani erről honfitársaim, ha a Szovjetunióba utaznak, mégis meglepetést okoz számukra épp úgy, mint nekünk s minden elkövetkezendő nyilatkozatot továbbra is kénytelenek lesznek ezzel kezdeni. Elmondhatatlan, hogy akár a mellénk beosztottak, akár az utcai járókelők, akár a szállodai személyzet a Szovjetunióban, milyen szeretettel vett körül bennünket. Ehhez talán csak annyit, hogy azok a fiatalok, akik társadalmi munkában bennünket kísérletiek, velünk foglalkoztak , fáradhatatlanok voltak. Fáradhatatlanok, annyira, hogy társaságukban magunk sem mertünk elfáradni. Éjszakába nyúló kószálások, beszélgetések, viták, kirándulások után még mindig volt újabb ötletük — nem lehetett elengedni magunkat. Itt szeretném megjegyezni, hogy hazai szervezőink mindjárt kezdetben hibát követhettek el, mert a Szovjetunióban bennünket fogadó fiataloknak fogalmuk sem volt róla — kik vagyunk, ők színészeket vártak és aszerint fogadtak is bennünket. Amikor megtudták,, hogy képzőművészek vagyunk, szó szoros értelmében mindent elkövettek, hogy átalakítsák a programot a mi számunkra. A Puskin Múzeum egész anyaga szállításra várva, be volt csomagolva. A mi kedvünkért újra kicsomagoltatták az egészet, a képeket visszaakasztották a falakra s a zárt múzeumban — csak mi — két napot tölthettünk, a vezető szakszerű magyarázatait hallgatva, behatóan tanulmányozva az egész anyagot. — Mi két héttel később s kissé hátrányosabb helyzetben utaztunk el, mint az előttünk levő csoport — veszi át a szót Kelemen elvtárs. Sajnos, ketté vágták csoportunkat s míg az előző utazáson többségben fiatal képzőművészek vettek részt, addig mi négyen más csoporthoz kerültünk. Az is jellemző, hogy mindössze négyünkkel hogyan foglalkoztak a szovjet emberek s hogyan igyekeztek arra, hogy szakmánknak megfelelő programban legyen részünk. Meg kell említenem, hogy ebben igen nagy segtségünkre volt a Kulturális Dolgozók Szakszervezete. Számomra a legjelentősebb, elmúlhatatlan emlék: Leningrád és a leningrádiak. Itt a múzeumokat, művészettörténeti nevezetességeket nemcsak egyszerűen látogatják, hanem tanulni mennek oda. A nézők jegyzetfüzettel a kézben állnak egy-egy művészi alkotás előtt éspedig nemcsak a pedagógusnak készülő diákok, hanem sokszor bekötött fejű nénik is! — Nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk — mondja Stettner Béla. Lehetőségünk volt arra, hogy több alkalommal találkozzunk fiatal képzőművészekkel, megtekintsük kiállításaikat és részt vehessünk vitáikban. Legfontosabb benyomás: a fiatalok tele vannak tervekkel és művészi kísérletezéseik nagyon figyelemreméltóak. E kísérletek a szocialista gondolat megjelenítésén belül rendkívül sokrétűek. Azt lehet mondani, absztrakt törekvések alig vannak, a kísérletezés szabadsága és lehetősége óriási. A viták hallatlanul szenvedélyesek. Keményen bírálják egymást, de ez nem változtat barátságukon. Teli vannak tanulási kedvvel, ismerkednek a különböző népek művészetével. Brodszkij, a leningrádi főiskola művészettörténet tanára elmondotta, hogy minden vizsgáztatáskor, kollokviumok alkalmával tett fel kérdéseket a magyar képzőművészet területéről is. Meg kell mondanom, hogy a szovjet művészfiatalok hazánkba eljutott kiállítása nem tükrözte azt a művészi forrást és fejlődést, amivel kint találkoztunk. Forradalmi kiállításunk anyagán élénk vita volt, különösen Derkovits művészi értékelése körül. Mint ebből is láthatják, találkozásunk igen gyümölcsöző volt, s mi alig várjuk, hogy új barátainkkal itthon folytathassuk a megkezdett beszélgetéseket. Reméljük, lesz erre mód: arról beszélgetünk, hogy egy-egy fiatal szovjet képzőművészt családonként látnánk vendégül s megkíséreljük viszonozni azt a leírhatatlan vendégszeretet, amelyben részünk volt. Fiatal képzőművészek a Szovjetunióban Szocialista MŰVÉSZETÉRT. A KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KÉPCSARNOKAI termelési értekezletén hallottuk a Képcsarnok azt a feladatát, hogy a képzőművészeti alkotásokat minél szélesebb körben terjessze, az utolsó háromnegyed évben lényegében teljesítette. Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden Képcsarnok-boltokat szereltek fel, vidéki lerakatokat szerveztek Szombathelyen, Tatán, Békéscsabán és Székesfehérváron. Nagy László igazgató beszámolt arról is, hogy a nyár folyamán a Balaton mellett elárusító pavilonokat állítottak fel, részt vettek a Budapesti Ipari Vásáron. Ma már nemcsak az alkotások terjesztésé- vel foglalkoznak, hanem hozzákezdtek olyan szolgáltató üzemek felállításához, amelyek a vállalat munkáját könnyítik, miint a képkeret-üzemi és a rézkarc-nyomda. Néhány héttel ezelőtt adta hírül a sajtó, hogy az 1958. évi Illangolleni (Anglia) Nemzetközi Kórusversenyen a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola leánykórusa nyerte az első díjat számos világszerte ismert külföldi énekkart megelőzve. Az Angliából hazatért énekkar augusztus 3-án díszhangversenyt adott Debrecenben. A város vezetősége és a hallgatóság lelkes ünneplésben részesítette az énekkart és Gulyás György karnagyot, a Kodály Zoltán Szakiskola igazgatóját. Ezúton is meleg szeretettel köszöntjük a Kodály Leánykórust és Gulyás György karnagyot azzal a kívánsággal, hogy további működésüket sok hasonló nagy siker tegye emlékezetessé. A Zeneművész Szakszervezeti Elnöksége A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK elnöksége megvitatta a színházak ideiglenes műsortervét, s biztosította e fontos művészeti intézményeket a magyar munkásosztály támogatásáról. Felszólította a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökségét, hasson oda, hogy művészeink tehetségükkel, művészeti alkotó munkájukkal segítsék a terv végrehajtását, s törekedjenek a munkásokkal, a dolgozókkal való kapcsolataik fokozott erősítésére. A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK elnökeinek tanfolyamáról A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnöksége legutóbbi ülésén foglalkozott a szakszervezeti bizottságok elnökei oktatására benyújtott tervezettel. A tervezetet beható vita után fogadta el. A szakszervezeti funkcionáriusok oktatásának ma még nagyobb jelentősége van, mint volt az előző években. Az ellenforradalom után, a konszolidáció időszakában a munka zöme a központi apparátusra hárult és maga az elnökség sem fordított kellő figyelmet az alapszervezetek munkájára. Az utóbbi időben van ugyan e téren jelentős változás (amelyet tükröztek a különböző taggyűlések is), de ezt a változást a továbbiakban erőteljesen fejleszteni kell. Ha arra gondolunk, hogy az elmúlt időszakban keveset foglalkoztunk a szakszervezeti bizottságokkal, ha tekintetbe vesszük, hogy ennél is kevesebbet a szakszervezeti bizalmiakkal, akkor láthatjuk, miért hárul túlságosan sok munka az elnökségre, miért küzd sok helyen még ma is komoly nehézségekkel az alapszervezetekben a mozgalom. A szakszervezeti bizottsági elnökök oktatását végső soron nagy baráti találkozóvá kívánjuk fejleszteni, olyan tapasztalatcserévé, ahol a mozgalom tapasztalt vezetői átadják ismereteiket a kevesebb gyakorlattal rendelkezőknek, s ahol megismerkedhetnek a soron levő legfontosabb szakmai és politikai kérdésekkel. A szakszervezeti bizottságok elnökeinek tanfolyama 3 napon át tart, s szeptember 29-én kezdődik a Művészklubban. Az első előadás elvi kérdésekkel foglalkozik, s ismerteti a szakszervezetek megnövekedett szerepét, az ide vonatkozó pártos szakszervezeti határozatokat. Ezt követően részletes beszámolót hallanak a szakszervezeti bizottságok vezetési módszereiről. A tanfolyamon előadás hangzik majd el, a művészeti szakszervezetek feladatairól, a párt művelődési politikája irányelveinek végrehajtásában. Ezzel öszefüggésben külön előadás ismerteti a szakszervezeti bizottságok munkáját a szakmai, alkotó művészi tevékenység megsegítésében. Emellett rövid tájékoztatók lesznek az egyes reszortok munkájáról, amelyekhez természetesen meghívják az illetékes szakszervezeti bizottsági tagot. A viták általában szakmánként folynak majd le. Szövetségünk a tanfolyam során egy alkalommal baráti találkozót szervez a szakszervezeti bizottságok elnökei, valamint a budapesti művészeti intézmények vezetői között. Az elnökség joggal reméli, hogy ha ez a munka sikeres lesz, s a szakszervezeti bizottságok támogatják, nagy lépéssel jut előre és megerősíti a vezető testületek és szakszervezeti bizottságok kapcsolatát.