Szocialista Művészetért, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Ma A Gyarmat utcában a zug­lói homoktenger közepén fek­szik, legalábbis még ma, a Filmlaboratórium — ahogyan dolgozói mondják — a magyar filmgyártás nehézipara. Itt ké­szül az ország valamennyi kó­piája, kivéve a híradó és do­kumentum­filmekét. A kicsiny, villaszerű épülettől néhány méterre a Hunnia asztalos­műhelye árasztja a forgácsot, a fűrészport, szobrászműhelye körül pedig nem egyszer sűrű gipszfelhők fehérlenek. Mind­ezek a filmszalag legádázabb ellenségei. 230 ember dolgozik a laborban, apró, levegőtlen szobákban összezsúfolva, állan­dó gépzúgásban. A 12 hívógép közül 10 még ma is sötétkam­rában működik, holott a kor­szerű filmtechnika ezt már nem tenné szükségessé. Alig néhány éve építették alá a há­zat, különben az emberek biz­tonsága érdekében a gyártást kellett volna leállítani. Ez ter­mészetesen ideiglenes megol­dás lehetett csak. Az öltözők, a mosdók korszerűtlenek,­­ az egész üzem a régmúltat idézi. Mégis, aki ma végigjárja a laboratóriumot, mindenütt bizakodó tekintetekkel találko­zik. Az emberek jól megalapo­zott várakozással néznek a hol­nap elé, mert tudják — ha ne­héz is ez a jelenlegi helyzet — már csak rövid ideig tart. A Budakeszi után hatalmas erdők övezte nyolc és fél kataszteri holdon tégla­halmok emelkednek, impozáns vasszerkezeteket raknak he­lyükre a daruk. Az épületek külső falai készek, a belső ki­képzéshez és a vakoláshoz ke­verik már a habarcsot. Ter­vünk egyik legnagyobb beru­házása, az új Filmlaboratórium készül itt. A tervekről, a hol­napról beszélgetünk Szanyi elvtárssal, a vállalat igazgató­jával és Pálfalvi elvtárssal, a szakszervezeti bizottság elnö­kével. Mindkettőjüket fűti a lelkesedés, egymás szavába vágnak, mindent, de mindent el szeretnének mondani. Pillantás a jövőbe Azt hiszem, az épület mére­tei már maguk is sok mindent elárulnak — kezdi Szanyi elv­társ. A régi laborban alig volt 8000 légköbméterünk, itt több mint 40 000 lesz, — de ezek csak a keretek. Az új labora­tórium, legfőbb előnyeit a kö­vetkezőkben lehet röviden ösz­­szefoglalni: teljesen pormentes levegő, állandó, egyenletesen biztosított klíma, olajfűtéses kazán és saját kút. Kívülálló számára, lehet, nem sokat mondanak ezek a szavak. Vizs­gáljuk meg tehát a mondotta­kat közelebbről. Mindenki tud­ja, mennyire kényes jószág a film. A legkisebb por, piszok jóvátehetetlen harcokat idéz elő a hívásnál, ami azután a nézők számára nem egyszer él­vezhetetlenné teszi az egész előadást. Zuglóban a porben­Természetesen nem volt könnyű az út, amelyen idáig jutottunk. Nem gyerekjáték megépíteni Európa legmoder­nebb filmlaboratóriumát, mint­egy 98 millió költséggel. De az állami szervek, a Filmfőigaz­gatóság, a Pénzügyminiszté­rium, a Tervhivatal — ha vi­tatkozva is — minden segítsé­get megadtak és megadnak ma is. Természetesen nem egyszer ütközünk aprónak látszó, még­is döntő akadályokba. Hogy ezek közül csak egyet említ­sünk: az első perctől kezdve foglalkoztatott bennünket az ablakok kérdése. Teljesen por­mentes, pontosan záró ablakok alapvető feltételei egy ilyen üzemnek. Terveket készíttet­tünk, mintákat kértünk, innen is, onnan is, ám hamarosan ki­derült, hogy a magyar ipar erre a speciális problémára eddig még nem készült fel. Megkezdődött a harc a valu­táért. És nem sikertelenül! Nemrég érkeztek meg Olasz­országból a minták. Könnyű fémkeretbe szerelt, finom eresz­tékekbe illeszkedő kettős üveg­táblák ezek, s az eddigi vizs­gálatok alapján teljesen meg­felelnek a célnak. Azóta már egyébként éppen ennek az igénynek a hatására, magyar szakemberek is jártak külföl­dön, s lehet, hogy nemsokára nálunk is elkezdik az ilyen tí­­pusú ablakok sorozatgyártását. Másik problémánk, hogy kö­rülbelül 1962-re úgy kezdjük meg az áttelepítést, hogy a munka egy percig se álljon meg. Ez komoly technikai elő­készületeket igényel. De nem­csak erről van szó. Az új la­borban való munkához szak­mailag is fel kell készülni. Megkezdtük már egy szak­könyv szerkesztését s hamaro­san megindul az oktatás, hogy laboránsaink elsajátítsák a leg­újabb technikát. Igazságtalanok lennénk, ha csak a nehézségekről beszél­nénk. Rengeteg igazi, baráti segítséget kaptunk, elsősorban a csehszlovák elvtársaktól, akik átnézték, megbírálták tervein­ket, és a különböző üzemektől, pártszervezetektől, szakszerve­zetektől, amelyek mindenben mellettünk álltak és igyekez­tek segítséget adni problé­máink megoldásához. Szeret­nénk ezúton is köszönetet mondani nekik! Évi 600 kg ezüst 1962 persze még messze van. A munka addig is serényen folyik a laboratóriumban. Fo­kozódik a tudományos kutatás, napról napra színvonalasabb lesz a munka. Most kapott új gépet a gyár. A Német Demok­ratikus Köztársaságból hozták,­­ „ezüst kiválasztó”. Évekkel ezelőtt még a kanálisba öntöt­ték a fáradt fixirt. Azután a gyár vezetői megállapították, hogy a fixirben olyan ezüst van, amelyet ki lehet szűrni. Hozzáláttak. Először saját ma­guk készítettek ehhez szerke­zetet, s már az első évben kö­zel 200 kg színezüstöt válasz­tott ki a laboratórium. Egy év­vel később ez a mennyiség meghaladta a 300 kg-ot is. Ma — még az új gép beállítása előtt — átlag 6 g-nál tartanak, így a filmlaboratórium az or­szág egyik legnagyobb ezüst­bányája lett. Hogy mit jelent ez, mindenki könnyen kiszó­ Akadályok Szocialista MŰVÉSZETÉRT . W is it az Mi­fi tudat­ ­esítést csak emberfeletti mun­kával és figyelemmel tudtuk — úgy, ahogy — biztosítani. Különös jelentősége van a klí­ma­berendezésnek is, mely több méter átmérőjű csőrendszer­ben szállítja majd az egyenle­tes, állandó hőmérsékletet biz­tosító levegőt és így, azonkí­vül, hogy megkönnyíti, bizton­ságossá teszi a dolgozók mun­káját, megóvja a filmszalagot is, a hőmérsékleti ingadozások esetében bekövetkezhető zsu­gorodásoktól. Az olajfűtéses kazán és a saját kút látszólag kicsiségnek hat. Aki azonban valamennyire is ismeri a film­hívás technikáját, tudja, mi­lyen jelentősége van annak, hogy tökéletesen füstmentes környezetben, mennyiségileg és a sav­ lúg egyensúly állandóság szempontjából is biztosított víz felhasználásával végezzük a különböző munkafolyamatokat. míthatja, ha a 28 dollárt — egy kg színezüst világpiaci árát — megszorozza hatszázzal. Búcsúzunk. Most még a régi laboratóriumtól. Reméljük nem­sokára az újban köszönthetjük a dolgozókat, akik munkájuk­kal, lelkesedésükkel, újra tö­rekvő szenvedélyükkel bizo­nyították és bizonyítják min­den nap, hogy kulturális éle­tünk jelentős tényezői, olyan emberek, akik régi és új körül­mények között egyaránt helyt tudnak állni. Szabó Pál Az egész filmszakma érdekében Az új laboratórium nemcsak az itt dolgozók ügye. Bizton­ságosabbá, egyben gyorsabbá is teszi a munkát. Lehetősé­günk lesz itt arra, hogy 24 órán belül minden produkció musz­­tert kapjon és a különválasz­tott részlegek a standard­ kó­piákat is az eddig szokásosnál sokkal rövidebb idő alatt ké­szítsék el. Három új trükk­­gépünk mellett külön, önálló trükk-műterem is épül, ahol csinálhatunk olyan önálló fel­vételeket, makettfényképezése­ket, amelyeket eddig nem tud­tunk megoldani. Hatalmas, kor­szerű raktárunk 3 évig őrzi majd a reproduktív anyagot, s tovább fejlesztve eddigi kí­sérleti részlegünket, rövid idő alatt, egész munkánkat tudo­mányos szintre tudjuk emelni. Biztonságosabb, kulturáltabb munkakörülmények Pálfalvi elvtárs, a szakszer­vezeti bizottság elnöke első­sorban a dolgozók védelmét szolgáló berendezésekről be­szélt. Az új laboratóriumban uralkodik majd a rend és a tisztaság. Azokon a területe­ken, ahol eddig összezsúfolva dolgoztak, most kevesebben, világos, nagy termekben vég­zik a munkát. Az új gépeken a jobban szervezett folyama­tokkal el lehet érni, hogy lé­nyegében létszámgyarapítás nélkül magasabb színvonalú, nagyobb mennyiségű feladatot lássunk el,­­ sokkal kisebb intenzitással. A gépeket úgy helyezzük el, hogy a motorokat fal válassza el a munkahelyek­től, így szinte nullára tudjuk csökkenteni azt a zajt, ami a régi laborban még mindig rombolóan hat az idegekre. Lesz orvosi rendelőnk, beteg­szobánk, saját büfénk is. MOZAIK a míus­zklub­okhát Ús színt jelent a művészeti klubok sorában A TÁNC­ZENÉSZEK KLUBJA, amelynek megalakulásáról legutóbb ad­tunk hírt. Most már néhány érdekességet közölhetünk a januári műsorból. Nagy sikere volt január 8-án Gershwin: Porgy and Bess c. operája mikrolemezről való bemutatásának, — Kristóf Károly ismertetésében. Örömmel várták a klub tagjai — és nem csalódtak — január 13-án Szepesi György lemezekkel tar­kított előadását. A továbbiakban néhány érdekes, komoly szakmai, politikai előadásra is sor kerül. Dr. Tarnóczy Tamás docens, a fizikai kutatóintézet osztályvezetője január 22-én „a hang és a hangszerek fizikája” címmel tart előadást. Január 29-én népgazdaságunk ötéves tervéről hallanak előadást a klub tagjai. Az előadások mellett díjtalan filmvetítés, magnetofon­­szalag- és lemezbemutatók is szórakoztatják a klubtagokat. A klub a Savoy Kávéház szalonjában szombat és vasárnap ki­vételével minden nap délután 2—6 óra között van nyitva. A PANNÓNIA FILMSTÚDIÓ klubjában az idén is meg­rendezték a nagysikerű „télapó­s felnőtteknek” estet. Tudósí­tónk, V­ár­konyi Gyula, a stúdió dolgozója így számol be erről: ,,a felnőttek Télapó estjére hívó plakát izgalomba hozta a gyár legtöbb dolgozóját. Az est egy óriási társasjátékból áll, melyre már napokkal előbb megkezdődtek az előkészületek. A játékban résztvevők nevét kis cédulákra írták. A cédula­csomóból­­ki-ki húzott egyet és a rajta szereplő név gazdájának ajándékot készített. Mivel a húzás titkos volt, senki sem tudta, hogy ki - kit ajándékoz meg. A Télapó puttonyába gyűltek össze az ajándékcsomagok, amelyeknek nyilvános kiosztására a felnőttek Télapó estjén került sor. Hát ezért volt a nagy izgalom. A klubszoba ezen az estén kicsinek bizonyult. A civilruhás Télapó, kolléganője, az „ördög” segítségével szorgalmasan bon­togatta a változatos csomagolású és tartalmú csomagokat. A hatalmas puttonyból sorra kerültek elő a sok ötlettel készült, enyhén célzatos ajándékok. A többi között: csokoládé-mikulá­sok, befőttesüvegbe tett fehéregerek, csörgők, italok, „rossz­máj”, illetve rossz máj, a férfiak munkáját megkönnyítő mosó­szerek (a hozzávaló kis teknővel), illemtankönyv, hatalmas templomi gyertya, leendő mamáknak hármas-iker babák, leendő apáknak cucli, baba-fehérnemű. A hatást és a vidámságot nagymértékben fokozta, hogy az ajándékhoz mellékelt leveleket — többségükben verseket és használati utasításokat — a puttony és a hallgatóság elé f ki­szólított címzetteknek a Télapó kivétel nélkül felolvasta. Sok­szor csattant fel a taps, hangos, kitörő kacaj, egy-egy szelleme­sebb üzenetnél. Mindezt egybevetve, kellemes, családias hangulatban zaj­lott le a Pannónia Filmstúdióban a felnőttek Télapó estje, amelyről vidáman távoztak ajándékozók és ajándékozottak. Jól sikerült szilveszteri mulatságról számolt be tudósításá­ban Strém Kálmán a Zeneművészek Háza klubjából. Mint írja, ez a szilveszteri mulatság is úgy indult, mint a többi. A klub látogatói a Televízió műsorát figyelték, az Állami Hang­verseny és Műsorigazgatóság dolgozói pedig dolgoztak az eme­leti helyiségekben. Éjjel fél kettőig jöttek sorra a jelentések a szilveszteri műsorokról, de utána a szilveszteri vezérkar is átöltözött és lement a klubba. Itt akkor már nagy volt a vi­dámság. Sorba érkeztek meg a szereplésükből a művészek, akik, mint otthonukba tértek ide, azt gondolták: pihenni. Maguk sem hitték, hogy itt is zenére éhező társaságot találnak. De en­gedtek a kívánságnak és sorra léptek fel kollégáik körében. V­écsey Ernő zongorához ült, Zsolnai Hédi énekelt. A nagysikerű szilveszteri mulatság után csak az szomorította el az arcokat, hogy már (!) fél kilenc órakor végeszakadt az ó­év búcsúztatásának.

Next