Szocialista Művészetért, 1962 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Eredményesen tanácskozott AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI KONFERENCIA Két év elteltével másodszor rendezte meg december 15-én a Fészek-klubban a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége a művészeti intézmények és vál­lalatok műszaki küldötteinek konferenciáját. A tanácsko­záson képviseltette magát a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Fő-Óvári Győző előadása elején megemlékezett az 1959-ben tar­tott konferenciáról, majd ki­emelte: korunk művészeti éle­tére milyen döntő módon rá­nyomja bélyegét a technikai forradalom. Az új technika napról napra jelentkezése a műszaki dolgozók magasfokú felkészültségét követeli meg. Állami szerveink, szakszerve­zetünknek és műszaki dolgozó­inknak elsőrendű kötelessége mindent megtenni a technikai színvonal és szakképzettség emeléséért, a munkafegyelem és munkaszeretet megerősíté­séért. A műszaki bizottság nemré­giben részletesen megvizsgálta városi Tanács. Vass Imre fő­titkárhelyettes üdvözlő szavai után Luk­ács István, a közgaz­dasági osztály vezetője ismer­tette a konferencia napirend­jét. Ezután került sor Óvári Győzőnek, az Országos Műszaki Bizottság titkárának beszá­moló jelentésére, számos művészeti intézmény és vállalat műszaki helyzetét. Az utóbbi években felhasznált je­lentős összegek ellenére a mű­szaki helyzetkép számos terü­letén nem kedvező. Az épületek szempontjából a művészeti terület a rekonstruk­ció, a fokozott ütemű felújítás korszakát éli. Állami szerveink nagy és tiszteletre méltó erő­feszítéseket tesznek az elha­nyagolt állapotban levő, ter­jedelmükben elégtelen, funk­cionálisan alkalmatlan objek­tumok állagának megőrzésére, feljavítására, célszerűbbé téte­lére. Néhány tényező azonban a lehetőségek keretén felül is fékezően hatott az épületek re­konstrukcióira. Az elmúlt idő­szakban még nem mindig ér­vényesült kellő mértékű pers­pektivikus tervszerűség a ter­vek kidolgozásában és össze­hangolásában. Hátrányos volt a döntésnek évekig történő ha­logatása néhány nagy fejlesz­tés kérdésében. Nem egy intéz­ménynél évente jelentős ösz­­szeg folyt el ötletszerű mun­kákra. Ezért a műszaki bizott­ság javasolta, hogy az orszá­gos méretű, összehangolt ter­vek pontosan vegyék figyelem­be az arányos fejlődés követel­ményét, az elérendő célokat, és a szükséges anyagi eszközöket. A tervek kidolgozásában nél­külözhetetlen a nemzetközi szinten legkorszerűbb és az üzemeltetés szempontjából leg­gazdaságosabb megoldások ke­resése A szakmai felszerelés hely­zetével foglalkozva az előadó elmondotta, hogy ezt a ténye­zőt az épületeknél is mosto­hábban kezelik az irányító szervek. A műszaki bizottság vizsgálatai során úgy találta, hogy a szakmai felszerelés fej­lesztésére alig vannak tervek. Dicséretes kivétel e tekintet­ben a Rádió és Televízió, va­lamint a Mokép. Megállapí­totta azt is a bizottság, hogy a szakmai felszerelés jelentős ré­sze a hazai kereskedelemben alig, vagy használhatatlan mi­nőségben kapható. A műszaki bizottság nézete szerint a je­lenlegi Filmtechnikai Vállalat­ban a művelődésügyi tárca sa­ját igényeit kielégítő, kis szé­riára berendezkedő célvállala­tának létrehozása volna a he­lyénvaló. Óvári Győző ezek­­után részletes javaslatokat is­mertetett a műszaki fejlesztés tervszerűségének és hatékony­ságának növelése, a rendelke­zésre álló anyagi eszközök eredményesebb felhasználása érdekében. Szó esett a beszá­molóban a helyi erőforrások kihasználásának fontosságáról, az újítómozgalom jelentőségé­ről, a műszakiak szakképzé­sének tennivalóiról, a színpadi dolgozók szakmásításának idő­szerű voltáról. A referátum ez­után a bérezés kérdéseivel fog­lalkozott, és részletesen ele­mezte a művészeti intézmé­nyek és vállalatok munkavé­delmi helyzetét, az előttünk álló tennivalókat. Végezetül beszámolt az 1959. évi konferencia határozata alapján megalakult műszaki bizottság munkájáról. Ismer­tette a bizottság munkatervét, és javasolta, hogy a műszaki bizottság nevét a SZOT mel­lett és az egyéb szakterülete­ken az elmúlt időszakban mű­ködött szervekhez hasonlóan mérnök-műszaki tanácsra változtassuk. Ez az elnevezés kifejezi a fizikai és szellemi te­vékenységet kifejtő műszakiak részvételét, a bizottság munká­jának természetét. Hozzászólások A vitát­ Augusztin Ferenc (Budapesti Filmstúdió) nyitotta meg. Foglalkozott a filmstúdió­beli művészek és fizikai dolgo­zók kapcsolatával, majd java­solta: a gépbehozatalt együt­tesen kell megvizsgálni a nyersanyag-exporttal. Jobbágy Pál (Vígszínház) a színházi díszletező munkások szakmá­sításának fontosságáról beszélt. Javasolta, hogy a lejátszott díszleteket egy országos dísz­letgyűjtőbe kellene összehor­dani, hogy mások is felhasz­nálhassák. Törköly János (Operaház) azt hangoztatta, hogy mily szükség van a szín­­padmérnökök hosszabb, elmé­lyült külföldi tanulmányút­­jai­ra. Felhívta a figyelmet a nyelvtanulás, a külföldi szín­padtechnikai lapok olvasásá­nak fontosságára. Török Béla (Televízió) arról szólt, hogy vi­lágosítói állást csakis villany­­szerelő szakképzettséggel ren­delkező személy tölthessen be. Nézete szerint nagyon szüksé­ges a műszaki vezetők oktatá­sa és a mestervizsga letétele. Takács Márton (Gárdonyi Színház, Eger) a tájelőadások alkalmával megismert mű­velődési otthonok színpadtech­­­nikai gyengéiről számolt be. Javasolta, hogy a művelődési otthonok színpadépítésére ad­janak ki alaposan megvizsgált, a gyakorlat követelményein felépített típusterveket. Nagy Endre (József Attila Színház) a színházak rekonstrukciójánál észlelt hiányosságokat ismer­tette. Kifogásolta, hogy náluk a műszakiak leleményességét nemegyszer még egy „köszö­­nöm”-mel sem jutalmazzák. Nem helyeselte, hogy színhá­zuknál kereken egy év óta nem volt műszaki értekezlet. Lég­­rády Sándor, a művelődésügyi minisztérium főmérnöke vála­szolt azokra a kérdésekre és javaslatokra, amelyekre ehe­lyütt és azonnal feleletet tudott adni. Az ebédszünet után Szamosi Sándor (Televízió) arról szá­molt be, hogy intézményünknél nemegyszer 70—80 túlórát nem fizettek ki. Patay Gyula (Veszprém megyei Moziüzemi Vállalat) szintén arról beszélt, hogy az új építésű" művelő­dési házak akusztikailag rend­re rosszul tervezettek. Sürgette a filmforgalmazási műszakiak szakmai továbbképzését. Mo­gyorósi Lajos (Operaház) ki­fogásolta, hogy külföldi ta­pasztalatcsere utakra műsza­kiakat nem visznek ki. Bírálta az Erkel Színház új szellőző berendezésének elhelyezését. Tóth Zakariás (Filmtechnikai Vállalat) hosszaltotta hozzászó­lásában a konferenciák közti kétéves időt. Bírálta a művelő­désügyi minisztérium és más államigazgatási szervek veze­tőit, hogy nem jelentek meg e jelentős megbeszélésen. Szót emelt a műszaki utánpótlás nevelése érdekében, sürgette a művészeti-műszaki irodalom kiadását. Aláhúzta annak fon­tosságát, hogy a művészeti ve­zetők is ismerkedjenek meg a modern technika minimumá­val. Németh István (Budapest Filmstúdió) a bizottságban olyan kooperációs szakcsoport felállítását kérte, mely a kül­földi kapcsolatok ápolásával, a külföldi műszaki irodalom is­mertetésével foglalkozik. Mé­száros Imre a győri színház raktárának helyzetével foglal­kozott. Róna László (Vígszín­ház) ugyancsak sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az ál­lamigazgatási vezetők távolma­radtak e konferenciáról. Bírál­ta a vidéki színházakban dívó mértéktelen túlóráztatásokat. Ugyancsak kérte a műszaki szakkönyvek lefordítását, is­mertetését. Somhegyi József (Operaház) a szakmunkáskép­zésről és a­­szocialista munka­­verseny jelentőségéről beszélt. Wardl László (Szolnok), Soós László (Madách Színház) és Kovács Tamás (Operett­­színház) felszólalásaikban a színházi műszakiak szakmásí­­tásának kérdéseivel foglal­koztak. Utánuk Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkárhelyet­tese szólalt fel. Hangsú­lyozta, hogy ez a kon­ferencia, mely elmélyülten és a gazda hangján tárgyalta a műszaki helyzetet, lényegében munkamegbeszélés volt. Örömmel állapította meg, hogy ezen a tanácskozáson nagyszerűen megnyilvánult a XXII. kongresszus szelleme, valamennyi felszólalásból az őszinte segíteni akarás, a mű­vészeti terület technika fej­lesztésének szándéka tűnt ki. A konferencián felvetett el­gondolások, javaslatok egy hosszú időre szóló tervezés körvonalait alkotják. Szinte nem is egy ötéves tervidő­szakra szóló felelősségteljes, életrevaló ötlet, tanács, javas­lat hangzott itt el. Szólt ez­után az újító mozgalom jelen­tőségéről, a takarékosság kér­déséről, és arra kérte a művé­szeti terület itt megjelent mű­szaki küldötteit, hogy műszaki munkatársaik körében is ter­jesszék azt a felelősségérzetet, amit itt megnyilvánítottak, hogy valóban mindnyájunk ügye legyen a műszaki fejlesz­tés. Óvári Győző válasza után a konferencia elfogadta a bi­zottság nevének mérnök-mű­szaki tanácsra történő megvál­toztatását. A műszaki munka szerepe művészeti életünkben Óvári Győző beszámolóját mondja Mérnökök, műszaki vezetők . . . . . . az Operaház műszaki küldöttei hallgatják­ a konferencia felszólalóit Központi vezetőségünk ülése A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének Központi Veze­tősége 1961. december 22-én a szakszervezet székházában ülést tartott. Az ülés napirendje a következő volt. 1. Jelentés a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének 1961. évi munkájáról, a központi vezetőség 1962. évi munkaterve. 2. Határozati javaslat a szakszervezeti választások előkészí­tésére és lebonyolítására. A központi vezetőség ülését, határozatait lapunk következő számában részletesen ismertetjük. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökségének ülése Szakszervezetünk elnöksége december 18-án ülést tartott. Első napirendi pontként a Jelentés a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 1961. évi munkájáról, a központi vezetőség és az elnökség 1962. évi m­unkaterve szerepelt. Beható és elemző vita után az a vélemény alakult ki, hogy szakszervezetünk az elmúlt év folyamán sokrétű, eredmé­nyes munkát végzett, és súlyát, hatását megnövelte társadalmi életünkben. Szakszervezetünk elért eredményeit meg kell ismer­tetnünk szaktársainkkal. Az elnökség megállapította, hogy az 1962. évi munkaterv — a IV. kongresszus határozataira támasz­kodva — következetesen folytatja az 1961-ben megrendezett munkát. Ezután került tárgyalásra a Jelentés a művészeti területet érintő jogszabályok felül­vizsgálati munkájáról. A Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Rádió és Televízió igazgatósága képviselőinek részvételével lefolytatott vita után az elnökség elismerését és köszönetét fejezte ki a jog­szabályok felülvizsgálatában részt vett elvtársaknak, személy szerint dr. Bányai Bórántnak. Az előterjesztést elnökségünk kiin­dulási alapnak elfogadta, s megbízta a titkárságot, hogy a fontos­sági sorrendet megállapítva, az államigazgatási szervekkel együt­tesen, kezdjen hozzá a megvalósításhoz. Beható vitában elemezte az elnökség a SZOCIALISTA MŰVÉSZETÉRT szerkesztési és ter­jesztési helyzetéről készített jelentést. Elismeréssel állapította meg az elnökség­i lap munkájának javulását, ugyanakkor határozatot hozott a szer­kesztési és terjesztési feladatokról, valamint megbízta a titkár­ságot a szerkesztőbizottság megerősítésével. Ezek után tudomásul vette az elnökség a Kilián testnevelési mozgalom tapasztalatairól és az 1961. évi szakszervezeti üdültetésről készített jelentéseket.. S­zocialista MŰVÉSZETÉRT . KÖZÉRDEKŰ ÜZENETEK Szilveszteri gázsi A színházi dolgozók munkafeltételeit sza­bályozó 4298/1949. MT. s­z. rendelet a szilvesz­ter éjjeli második előadás teljesítéséért a szí­nészek és a zenészek részére kétszeres mun­kabér fizetését írta elő. Ezt a rendeletet módosította a munkaügyi miniszter 122/1961/14/Mü. M. sz. utasítása. Az új rendelkezés a szilveszter éjjeli előadáson közreműködő valamennyi művészeti dolgo­zóra (színész, magánénekes, magántáncos, ze­nész, ének- és tánckari tag, segédszíni és ügyelő, súgó) kiterjesztette a fenti rendelke­zés hatályát. Az utasítás vonatkozó részét idézzük: „(3) A szilveszter éjjeli második előadásé­, a színházi művészeti dolgozó részére a (4) be­kezdés szerint egy napra eső bér kétszeres fizetendő. (4) Havi fizetéses alkalmazottaknál az eg munkanapra járó bér: a dolgozó (tárgy) ha. alapbére osztva a tárgyhónap munkanapjá­nak­ számával.”

Next