Szocialista Művészetért, 1963 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról.­ nészház), megoldást várunk a túlmunka díjazását il­letően, azt szeretnénk, ha a vidéki színészek tény­leges megbecsülését a sajtó is méltóképpen elis­merné, el kellene végre érni, hogy a tájelőadások megfelelőbb körülményeket kapjanak, ne legyünk kénytelenek fűtetlen, öltöző nélküli, színházi elő­adásra nem alkalmas művelődési otthonokban mű­ködni, kapjon minden van.A színház fűthető és működésre keres autóbuszt, stb. Sok a panasz, sok problémát már megoldottunk, és sok gond még ezután vár megoldásra. Reméljük, hogy kongresszusunk, mint „a dolgozó nép okos gyü­lekezete” egyik fóruma, eredményes és jó munkával segíti majd a kibontakozást. PÉCSI ANTAL, a Pannónia Filmstúdió művészeti vezetője: A legnagyobb eredménynek a politikai-ideológiai és kulturális nevelőmunka fejlődését tartom. Éve­ken keresztül nagyon nehezen birkóztunk ezzel a feladattal, fogalmazgattuk a tennivalókat, módszere­ket, és alig-alig haladtunk előre. A IV. kongresszus óta megtett út — éppen ezért — jelentős annak el­lenére, hogy korántsem lehetünk elégedettek. Olyan mértékben előre haladni e téren, hogy ettől például jobb játékfilmjeink készüljenek ugyanolyan nehéz feladat­ra, mint két évvel ezelőtt. Mégis: a nullától eljutottunk az egyig. (A szakosztályban folyó ideoló­giai munka, Balázs Béla Stúdió, tömeges tanulási vágy stb.) Ettől az egytől most már a kettőig el­jutni — ez a feladatunk. Kiemelkedőnek tartom — többek között — az ál­lami szervek és a szakszervezet között kialakult jó együttműködést; azt, hogy pártunk Vili. kongresz­­szusán tizenkét szakszervezeti funkcionáriust vá­lasztott a központi bizottságba, tehát azt, hogy meg­nőtt a szakszervezetek súlya, tekintélye. Elnökségi üléseinken nem egyszer vettek részt a filmfőigaz­gatóság vezetői, és a közösen megvitatott határoza­tok mindig egy-egy előrelépést jelentettek. Az V. kongresszus egyik döntő feladatának tar­tom, hogy olyan központi vezetőséget, elnökséget, szakmai elnökségeket válasszon, amelyek alkalma­sak lesznek a minőségben és mennyiségben megnö­vekedett feladatok végrehajtására. Továbbá olyan határozatokat hozzon, amelyek helyesen tűzik ki az elvégzendő feladatokat, és biztos iránytűt jelente­nek a VI. kongresszusig... GEH­A ÉVA, festőművész: A IV. kongresszus óta eltelt több mint két év alatti munkából az alkotó művészi munkában se­gítést találom a legértékesebbnek. Úgy gondolom, a kongresszus ennek folytatására nyomatékosan fel­hívja majd mind a művésztársadalom, mind a test­vérszakszervezetek, üzemek és vállalatok vezetőinek figyelmét. Feladatom volt az elmúlt időszakban a munkás­művész kapcsolatok erősítése, fejlesztése. Művész­társaim és a magam munkáján lemérhetem, mit jelentett nekünk a közel száz képzőművésznek, az üzemek, mezőgazdasági termelőközösségek életében részvétel, a munkásokkal és parasztokkal való ál­landó és folyamatos kapcsolat. Nemcsak mint nép­művelő tevékenység lehetősége értékes szemünkben az így kialakult kapcsolat, de azért is, hogy a mi művészi alkotó munkánkba is „beleszól” a javakat termelő munkások és parasztok világa, élete, nem egyszer véleménye, nézete. Gondolom, a kongresszus is felhívja a figyelmet arra, e mozgalom szempontjából mily jelentős, ha az üzemek, a termelőközösségek egyre többen és egyre inkább a szocialista realista képzőművészet új mecénásai lesznek. Ha az V. kongresszus is hangot ad ennek, akkor a mi mozgalmunk valóban közügy lesz, akkor a többi szakszervezet és minisztérium is saját gondjának érzi ezt. A VIII. pártkongresszus, úgy hiszem, e te­kintetben is feltörte az ugart a mi V. kongresz­­szusunk előtt... GÁCH REZSŐ RODOLFO érdemes művész: Megtiszteltetésnek érzem, hogy az artisták szak­­szervezete küldöttnek választott a Művészeti Szak­­szervezetek Szövetsége V. kongresszusára. Mint kül­dött, lelkiismereti feladatomnak tekintem, hogy a magyar artista társadalmat foglalkoztató problé­mákat a megoldáshoz — a kongresszus hathatós tá­mogatásával — akár egy lépéssel is közelebb segít­sem. Az artisták örömmel vették tudomásul, hogy a szakszervezeti szövetség harcát a kosztüm és rek­­vizát­térítés dolgában siker kísérte. Most felfokozott érdeklődéssel tekintenek a kongresszus munkája elé több vonatkozásban is. Az én küldötti „poggyászom­ba” három kérdés került. Bíznak az artisták abban, hogy a kongresszus megnyugtató megoldáshoz se­gíti a mozivarietében foglalkoztatott művészek el­helyezését. Remélik, hogy szóba kerül a kongresszu­son például a külföldi szereplésen dolgozó artisták kétszeres megadóztatásának kérdése is. És rám bíz­ták azt is, tegyem szóvá a szocialista országok vi­szonylatában miért a külföldön szereplő magyar ar­tisták napidíja, úgynevezett diétája a legkisebb? Tudom, hogy nem könnyű „ajánlott leveleket” bíztak rám a magyar artisták, de ha az elmúlt évek­ben szívós munkával, lépésről lépésre előbbre tud­tunk haladni, gondolom, a VIII. pártkongresszus után, a mai alkotó légkörben kongresszusunknak, szakszervezetünknek könnyebb lesz tovább jutni. CSONGRÁDI MÁRIA, az Állami Déryné Színház rendezője: A Déryné Színház tagsága engem választott kül­döttnek az V. kongresszusra. Ez a bizalom örömmel tölt el, de felelősséget is érzek. A színház tagsága tőlem is várja mint kongresszusi küldöttől, hogy jól képviseljem kívánságait, érdekeit. A IV. kongresszus egyik fő határozata volt a mű­vészek szakmai és politikai fejlődésének elősegítése. Úgy látom, az elmúlt két év alatt sok jó eredmény született ezen a téren is. Nagyon sok művészünk tanul, képzi magát a színházi területen. A Déryné Színháznál is több művész jár esti egyetemre, és úgyszólván az egész tagság részt vesz a Színháztudo­mányi Intézettel közösen szervezett szakmai okta­tásokon. Úgy érzem, ez az egyik legfontosabb út, amin to­vább kell haladni. Azok a művészek tudnak igazán fejlődni szakmailag, akik tisztán látják maguk kö­rül a társadalmi összefüggéseket. Hiszen a társa­dalmi kérdéseket felvetni és bonyolultságában a művészi alkotásban jól ábrázolni, egyre inkább csak a politikailag is jól felkészült művészek tudják. Ezen az úton is várok további új, döntő lépést az V. kongresszustól. ROHRBACHER BÉLA, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat szb-titkára: Az V. kongresszussal kapcsolatban remélem, hogy a mozivállalatok műszaki fejlesztésében igen komoly problémát okozó szakkáder-kérdésről elmondhatom elképzeléseimet. Ezzel kapcsolatosan javaslom, hogy a szakkáder-utánpótlást megfelelő előképzéssel az eddiginél magasabb fokon biztosítsuk; ugyanakkor megoldandó probléma a szakkáderek jelenlegi ala­csony bérezési rendszerének megváltoztatása is, amit szintén mint megoldandó feladatot kívánunk a kong­resszuson felvetni. Kérni akarom az illetékeseket a mozik további korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi fedezet bizto­sítására, amivel biztosítani lehet, hogy filmszínhá­zaink a mai követelményeknek megfelelően tudják terjeszteni a szocialista kultúrát. * BALOGH JENŐ, a Képzőművészeti Főiskola főtanszakvezető tanára: Munkánkról biztosabban számot tudunk adni, ha azt szakszervezeti szövetségünk mozgalmi tevékeny­ségének s ezen túl az egész munkásmozgalomnak körképében vizsgáljuk. A kongresszustól ezért első­sorban azt várom, hogy képet adjon mozgalmunk áramairól, eredményeiről és a javítani valókról. Általános kívánság ez. Ámde szakmai részfelada­tokat, személyes munkát csak az általános alapján tudunk biztosan megítélni. Hivatásomból adódik, hogy engem szakszerveze­tünk nevelő munkája foglalkoztat leginkább. Úgy hiszem, és az MSZMP kongresszusi határozata alap­ján úgy látom, hogy a jövőben a művészeknek és a közönségnek magasabb hőfokon kell inspirálniuk egymást. Ez is nevelési probléma, magunk és kö­zönségünk nevelése. Ebből a szemszögből nézem munkánkat s ennek igazolását várom a kongresszusi tanácskozástól. De beszéljenek a példák. Egyik igen eredményes akciónk a munkás-művész kapcsolatok életes formájának megteremtése volt. A mozgalomnak vannak az anyagi érdekvédelem körébe tartozó vonásai, s ezek nem kis gondot okoz­nak. De látni kell azt is, hogy a mozgalom politikai arcélét élesebbre, plasztikusabbra formálni — első­sorban a művészi elmélyülés fokozásával — halaszt­hatatlan feladat. Íme, ez is nevelési kérdés. Erőnkhöz és­ a társszervezetekkel kialakult kap­csolatainkhoz mérten segítettük tagjaink alkotó munkáját. Az eszmei nevelés és továbbképzés fej­lesztése azonban ugyancsak fontos része e tevé­kenységnek: el kell érnünk az igényességet és akti­vitást, a szakmai és ideológiai gondolkodás termé­szetes azonosulását. Művész-pedagógus szakosztályt hívtunk életre. Szeretnénk, ha ez a szakosztály mindinkább szak­­szervezetünk eleven lelkiismeretévé válna — ismét csak a nevelés vonalán. Mert nem csak azt kell fel­adatául tekintenünk, hogy a művészeti iskolák mun­káját segítse a mozgalom eszközeivel, s hogy e kér­désekben fórumot teremtsen magának. Fő feladata, hogy szakszervezetünk figyelmét az iskolai reformra irányítsa. A soká háttérbe szorult esztétikai nevelés, főleg annak vizuális szférája, ma már társadalmi igény formájában tornyosul elénk. Fel kell ismer­nünk, hogy eddig — a nem is mindig indokolt dek­larációkat leszámítva — keveset tettünk, s az igény spontán jelentkezése készületlenül talált bennünket. Mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy a közön­ség felkészítése alapvető feltétele a művészet fejlő­désének. Harcosabban és okosabban kell tehát be­kapcsolódnunk az ifjúság vizuális nevelésébe, vizuá­lis világának formálásába. E nélkül a művészi al­kotó munka segítségét célzó határozataink tétovák, egyoldalúak és hatástalanok. E feladatok lényege a folyamatosság, az állandó­ság. Ez biztonságot jelent, mérhetővé és tervezhe­tővé teszi a munkát. E méréshez és tervezéshez vá­rok elvi és gyakorlati támogatást a kongresszus ta­nácskozásain. BARNABÁS EDIT, a Képzőművészeti Alap Iparművészeti Vállalata szb-titkára: A IV. kongresszus határozatait most feleleve­nítve megállapíthatjuk, saját területünket különö­sen figyelembe véve, hogy a vállalatok életének de­mokratizmusa nagyban erősödött; a szakszervezeti bizottságok e művészeti vállalatok fejlődésében ak­tív résztvevők voltak. Az alapszervezetek munkáját tekintve: erősödött a szakszervezeti demokrácia, a kollektív vezetés. A IV. kongresszus határozataiban szerepelt e területek munkakörülményeinek feltét­len javítása. A fejlődés — a jelen stádiumot figye­lembe véve — igen figyelemre méltó, nagy haladást jelent. Az elkészített távlati tervek megvalósulása még tovább fogják javítani a munkakörülményeket. Bizakodva tekintünk az V. kongresszus elé, mely az MSZMP VIII. kongresszusa után ül össze, s re­méljük, képessé teszi a szakszervezeti bizottságokat, hogy felkészülhessenek a párt által felvázolt, egyre újabb és nagyobb feladatok elvégzésére. S­zocialista MŰVÉSZETÉRT

Next