Szocialista Művészetért, 1964 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Szocialista MŰVÉSZETÉRT flátfrgxitás magyar barátainknál Október derekán érkezett meg Budapestre a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének meghívására a Lengyel Könyv, Sajtó és Rádió-Televízió Dol­gozói Szakszervezetének dele­gációja. A látogatás célja első­sorban­ a lengyel delegáció megismerkedjen az egyik leg­fiatalabb propaganda- és mű­vészeti intézmény szervezeti felépítésével, a munka- és bér­viszonyokkal, továbbá a­ Ma­gyar Rádió és Televízió Szak­­szervezetének működésével. A televízió, ami különösen a szocialista országokban még nemrég gyermekcipőben járt — ma már hatalmas tömegne­velő eszköz. Több mint két millió a televíziónéző Magyar­­országon, több mint hat millió Lengyelország­ban. Kevés néző van tisztában az­zal, hogy mily módon készítik elő a műsort a „hátországban". Egész sereg híres név és sze­mély mögött majdnem mindig ott rejlik a névtelen technikai, termelési és igazgatási kollek­tíva hangyaszorgalommal vég­zett munkája. Ezzel kapcsolat­ban keressük mi is a legjobb szervezeti formákat, a leghe­lyesebb munkafeltételek meg­teremtését, valamint az egyes dolgozó csoportok anyagi ösz­tönzésének helyes formáit. Magyarországi látogatásun­kat nagyon hasznosnak tart­juk. Megismerkedtünk sok ér­dekes, eredeti és­­jól megfontolt bér- és szervezeti megoldással. Megnyerte a tetszésünket a szakszervezet munkája, amely nagy eredményeket ért el a szociális és a dolgozókról gon­doskodás kiterjesztése terén. Bizonyára befolyással van er­re a szakszervezet szervezeti felépítése. A szövetségi forma lehetővé teszi az önkormány­zat nagy érvényesülését, és a szakszervezeti munka egyes központjainak kezdeményezé­seit. Úgy tűnik nekünk, hogy a magyar elvtársak a rendkí­vül komplikált probléma meg­oldásához, éspedig az alkotó­­műhelyeknél folyó szakszerve­zeti munka helyes szervezeti felépítéséhez legközelebb álla­nak. A kölcsönös tapasztalatok közelebbi megismerésének szükségessége egyenesen arra kötelez, hogy megkeressük szakszervezeteink között a kö­zelebbi és szilárd kapcsolati formákat. Egyelőre ezeket a központi kérdéseket körvona­lazhatjuk: — a rádió és televízió dolgo­zói tapasztalatainak, valamint az oktatási csoportoknak ki­cserélése, — közös kidolgozás és ta­pasztalatcsere munkabiztonság és üzemi higiéné terén a rádió és televízióban, — továbbá közvetlen kapcso­lat létesítése a budapesti és a varsói rádió és televízió szak­­szervezeti bizottságok között, — és végezetül a szakmai idegenforgalmi csoportok ki­cserélése a kölcsönös, jobb megismerés valamint a szemé­lyes baráti kapcsolatok érde­kében. ONICHIMOWSKI Leon Jogszabály-mutató A művelődésügyi miniszter 169/1963. (MK. 20.) MM. sz. utasí­tásában rendelkezett a filmgyár­tás átszervezéséről (megjelent a Művelődésügyi Közlöny 1963. októ­ber 15-i számában). Az óradíjátalányos pedagógusok munkaviszonyával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 6/1955. (OK 13.) OM sz. uta­sítás módosításáról intézkedik a művelődésügyi miniszter 171/1963. (MK. 20.) MM sz. utasításában (megjelent a Művelődésügyi Köz­löny 1963. október 15-i számában). Az oktatási intézmények dolgo­zói részére fizethető pótlékok szá­mítási alapját meghatározó egyes jogszabályok módosításáról ren­delkezik a művelődésügyi minisz­ter 172/1963. (MK 20.) MM­sz. uta­sításban (megjelent a Művelődés­ügyi Közlöny 1963. október 15-i számában). A gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények elkövetőinek ül­dözésére vonatkozó hivatalos köz­lemény jelent meg a Művelődés­­ügyi Közlöny 1963. november 1-i számában. A felsőfokú levelező hallgatók részére szervezett konzultációs központok vezetőinek díjazásáról szóló 135/1961. (MK 13.) MM sz. utasítás módosításáról rendelkezik a 176/1963. (MK 21.) MM sz. utasí­tás (megjelent a Művelődésügyi Közlöny 1963. november 1-i szá­mában). A képzőművészeti és iparművé­szeti alkotások, valamint dekorá­ciós anyagok többszörösítésének és forgalombahozatalának szabá­lyozásáról szóló 1959. évi 12. számú tvr. módosításáról rendelkezik a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak 1963. évi 25. sz. tvr-ben (meg­jelent a Magyar Közlöny 1963. ok­tóber 20-i számában és a Művelő­désügyi Közlöny 1963. november 15-i számában). A vállalatok kategóriába sorolá­sáról intézkedik az 1026/1963. (XI. 6.) Korm. sz. határozat (megjelent a Magyar Közlöny november 6-i számában). A társadalmi tanulmányi ösztön­díj szabály­ozásáról szóló 22/1963. (XI. 21.) Korm. sz. rendelet végre­hajtásáról rendelkezik a művelő­désügyi miniszter 6/1963. (XI. 6.) MM sz. rendelet (megjelent a Ma­gyar Közlöny 1963. november 6-i és a Művelődésügyi Közlöny no­vember 15-i számában). Az államtitoknak tekintendő adatokról rendelkezik a 31/1963. (XI. 17.) Korm. sz. rendelet (meg­jelent a Magyar Közlöny 1963. no­vember 17—i számában). Az alsó és középfokú oktatási intézmények dolgozóinak üzemi étkeztetéséről intézkedik a mun­kaügyi miniszt­er 124/1963. (23) MüM sz. utasítás (megjelent a Munkaügyi Közlöny 1963. novem­ber 29—t­á­mában). A tanácsok művelődésügyi, szak­­igazgatási szerveinél népművelési munkakör­ben­ alkalmazott dolgo­zók szakképesítéséről rendelkezik a művelődésügyi miniszter 180/1963. (MK 23.) MM sz. utasítás (megjelent a Művelődésügyi Köz­löny 1963. dec. 1-i számában). Az egyes népművelési intézmé­nyi munkakörök betöltéséhez szükséges szakképesítésről rendel­kezik a művelődésügyi miniszter 181 1963. (MK 23.) MM sz. utasítás (megjelent a Művelődésügyi Köz­löny 1963. december 1-i számában). , • 'S'Sife? -víg:-' Elnökségi ülés A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége 1963. december 9-én székházunkban ülést tartott. Az elnökség meg­vitatta és jóváhagyta a szakszervezeti s­zövetség 1964. évi munka­tervét, valamint az elnökség első félévi munkaprogramját. Meg­tárgyalta ezek után a művészeti szakszervezetek 1963. évi nem­zetközi munkáját, s elfogadta az 1964. évre készített nemzetközi munkatervet. Ugyancsak jóváhagyta az elnökség a művészeti szakszervezetek 1964. évi kulturális alapjának felosztására tett javaslatot, majd hozzájárult az 1963 évi költségvetés néhány ré­szének átcsoportosításához. Aktivistáink, az szb-elnökök és titkárok gyülekeztek össze december 16-án a szakszervezeti székházban, hogy országos tanácskozáson ele­mezzék, megvitassák azokat a tennivalókat, amik az alapszer­vezeti vezetőségekre várnak a központi vezetőség október 28-i határozatából következőleg. A tanácskozáson, amelyre csaknem valamennyi alapszerve­zet választott vezetősége elküldte felelős képviselőjét, Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára ismertette a központi vezetőség október 28-i ülésén elfogadott, a művészeti szakszervezetek nevelő tevékenységéről szóló határozatot. (Meg­jelent a SZOCIALISTA MÜSZETÉRT 1963. évi 12. számában.) A számos elvi és módszertani útmutatást magában foglaló be­számolót korreferátumok egészítették ki, így került sor az alap­szervezeti nemzetközi propagandamunka kérdéseire, majd a munkaértekezletek, termelési tanácskozások szerepe és rend­szere ismertetésére, végül a SZOCIALISTA MŰVÉSZETÉRT szerkesztési és terjesztési problémáit ismertető referátum el­mondására. A tájékoztatók elhangzása után a szakszervezeti bizottságok képviselői szakmánként megvitatták a beszámolókat, majd meg­állapodtak a soron következő tennivalókban ftMHKfl E0PETC8, Afrika szabad lesz II NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM híreiből — DÉL VIETNAM jelenlegi hely­zetét vizsgálta meg október 20—23 közti időben Hanoiban Ázsia, Ausztrália, Afrika, Latin-Amerika és Európa 32 országának küldött­sége, s a konferencia végén meg­alakult a Nemzetközi Szakszerve­zeti Szolidaritási Bizottság a dél­vietnami nép harcának támogatá­sára. E szolidaritási bizottság fel­hívással fordult a nemzetközi munkásosztályhoz, a szakszerveze­tekhez: erősítsék továbbra is anyagi és erkölcsi téren a viet­nami nép felszabadulási harcát. December 20-át, a Délvietnami Felszabadítási Nemzeti Front megalakulásának 3. évfordulóját, szerte a világon nemzetközi szo­lidaritási napként megünnepelték. A művészeti szakszervezetek or­szágos szb-értekezletének részve­vői december 16-i tanácskozásu­kon táviratban fejezték ki a dél­vietnami néppel forró szolidari­tásukat.­­ A KÉT NÉMET ÁLLAM szak­­szervezeti aktivistái és a munkás­­képviselői november derekán ta­lálkozóra jöttek össze Berlinben. A megbeszélés napirendjén közös érdekű kérdések szerepeltek. Az NDK szakszervezeteinek képvise­lői kérték nyugatnémet szaktár­saikat, hassanak oda, hogy a nyu­gatnémet politika cselekvően já­ruljon hozzá a béke megszilárdí­tásához, a leszerelést szorgalmazó kezdeményezések útján. A konfe­rencia hangoztatta: az összes vi­tás kérdést, különösen a két né­met állammal kapcsolatban, tár­gyalások útján kell rendezni. A nyugatnémet munkások kifejezést adtak ama kívánságuknak­, hogy szorosabb együttműködést szeret­nének teremteni az NDK szakszer­vezeti mozgalmával. — ÉRDEKESSÉGEK AZ AFL— CIO kongresszusának határozatai­ban: Az amerikai AFL—CIO szak­­szervezet V. kongresszusa több határozatot fogadott el az ameri­kai szakszervezetek tevékenységé­vel és egyes nemzetközi kérdések­kel kapcsolatban. Az egyik hatá­rozat a polgárjogokra vonatkozik, s különösen utal a fehér és a szí­nes bőrű munkások közötti meg­különböztetés megszüntetésére. A határozat követeli a faji megkü­lönböztetés felszámolását az Egye­sült Államokban, valamint a szak­­szervezetek kebelében. Egy má­sik határozat leszögezi: „Az Egye­sült Államoknak további erőfeszí­téseket kell tennie, hogy világ­­egyezmény tiltsa be az összes nukleáris fegyverkísérletet.” Ugyanakkor, jellemző módon, a határozat kéri a NATO tömb meg­erősítését. Állást foglalt a kong­resszus a Dél-Afrikai Köztársa­ságban folytatott apartheid-poli­tika felszámolása mellett. — KECSKEMÉTI JELZÉSEK. Taggyűlésen voltunk a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vál­lalat sza­k­szervezeténél. Ködös, hideg decem­ber közepi nap volt, a tagság fele mégis be­gyülekezett —­ ami moziüzemnél nem kis szó, különösen ekkora megyéből! — a félévszáza­dos fennállását ünneplő mozi előcsarnokába. Nem értékelni akarom az szb beszámolóját, Sem a taggyűlés résztvevőinek aktivitását, in­kább azokat a jelzéseket szeretném felerősí­teni, amiket a záporozó felszólalásokból sike­rült feljegyeznem. íme, néhány, minden sor­rendiség nélkül: 1. A dolgozók szemében az szb éppen olyan felelős a mértéktelen túlóráztatásért, mint a munkák elvégzését elrendelő vállalatvezetés. Miért nem gondoskodott ugyanis a helyesebb mu­nkaszervezés bi­ztosí­tűsairől ? 2. Akármilyen szb-t, nézünk meg, rendszerint az intézmény legjava dolgozóiból kerül ki, akiknek vállalati, intézményi gondja-baja­­t ennivalója is régió. Ha aztán nem támasz­kodnak a bizalmiakra, nem építenek ki velük eleven és állandó kapcsolatot, bizony köny­­nyen megkapják a dolgozóktól. „Oly messzi vannak az szb-beli elvtársak tőlünk, akár Makó Jeruzsálemtől”. 3. Az egyszerű emberek, a kétkeziek igaz­ságérzete szememben nem egy ízben felér a jogtudorokéval. Helyeslik az új premizálási formát a moziknál. De féltucat falusi dolgozó most is felállt, s számon kérte a szakszerve­zettől: ha a jegyszedő mást is csínél a siker érdekében, mint csak jegyet tép, akkor miért nem részesülhet a prémiumból? 5. A szakszervezeti munka nem munkaidőn túli tevékenység, nem is órákban-percekben fejezhető ki. Csakis azok a körzet­vezetők, el­lenőrök, műszakiak számolhatnak be ered­ményről, akik meglelik azokat a perceket, amikor mozgalmi dolgokról is szót érthetnek. Vagyis a szakszervezeti ténykedés hivatás dolga is. Akként illik bánni tehát az aktív szakszervezeti aktivistákkal . . . A VÉGZETT FŐISKOLÁSOK vidéki szerződéséről emlékezett meg a televízióban Várkonyi Zoltán fő­rendező egy színházi beszélgetés során, s elmondta: azért nincsenek fiatal színészek a Vígszínházban, mert egy rendelkezés a főiskolát végzett fiatalokat arra kötelezi, hogy vidéki színházban kezdjék meg két éven át a pályát. Azonban 24 éves korában sem tud feljönni a színész, mert ..a helyi tanács rábe­széli, hogy maradjon még, hiszen a közönség meg­szerette”, majd hozzátette: gondolkodni kellene va­lami megoldáson, hogy a végzett főiskolások gyor­sabban feljöjjenek vidékről Budapestre. Hiszen mint főiskolai tanár tapasztalta: nem egy fiatal művész szívesen megy vidékre, mert míg Pesten ki tudja, mikor jut szerephez, ott ,,Hamletet játszhatja”. Mondanom sem kell, ha nem tv-ben hangzik ez el, nyomban akadt volna vitapartnere Várkonyi Zoltánnak. Megszólaltak mindjárt a vidéki lapok is. Az ,,Északmagyarország” megírta, hogy a mis­kolci Nemzeti Színháztól ebben az évadban három fiatal színész költözött fel Pestre, s egy főiskolát hat hónapja végzett ifjú művészjelölt még az évad kezdete előtt (!) nyilatkozott egy országos lapnak, mondván: ő a Vígszínház ösztöndíjasa, és miskolci működését már eleve csak átmeneti időnek tekinti. Ehhez hozzáteszem: a kecskeméti színháznál a szakma, nem éppen mai, ismert nevei panaszkodtak ott jártamkor: nincs fiatal színész a társulatnál! Mondjak más, kis-Weimarnak mondható magyar nagyvárost, ahonnan a fiatal művészek, ha aznap nincs dolguk, máris Pestre szaladnak? Amikor amúgy is Budapestre összpontosul a magyar kultu­rális élet számos megnyilatkozása, amikor itt van a színészek saját színpadon kívüli szereplési és ne szemérmeskedjük el, honoráriumszerzési lehetősége, akkor nem a televízióban, tehát katedrál kinyilat­kozás formájában, de nyílt, őszinte vitában kellene tisztázni e kérdést. Akár lapunk hasábjain is. — KÖNNYEBB A FILMLABORATÓRIUM­BAN használt vegyszerekből kivonni az ezüs­töt, mint a kéziratte­ngerből egy-egy verset el­halászni, ami becsordogál levelenként, bókné­­­tástól az ún. magyarnóta bizottsághoz. Akad szerző, akinek írd és mondd: 260 dala várja a jobblétet a bizottság irattárában. Hogy minő dalocskák? Hadd idézzünk két strófát. „Furulyáz a bojtárgyerek, legelteti a nyáját. Erdőszélen barna kislány nehéz szívvel hallgatja a nótáját. Elmélázva szomorkodik, arca könnytől harmatos, AJU neki furulyázott. Már a magas mennyországban lengeti a tollbokrétás kalapot.” Gondolom, a másik sem éppen alábbvaló. „Milyen megtört ma a szemed, milyen sápadt az arcod. Talán bizony éjszakánként szerelmünknek keresztfáját faragod. Úgy érzem, hogy elkészült már, gyalulod is titokba’, talán bizony most vered be, talán bizony most ácsolod az eleven húsomba.” És még mondja valaki, hogy nincs szükség erre a magyarnóta bizottságra! Ugyan helyén legyen szívük, eszük, jó ízlésük, hogy — völgy­záró gát módján — önt­estükkel feltartóztassák az ehhez hasonló danák vízözönét! (V. I.) A Bác­s-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat két ki­váló dolgozója: Bárányi és Szurok szaktársak a taggyűlés végeztével

Next