Szocialista Művészetért, 1965 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

PRÁGAI JELENTÉS (Folytatás az 1. oldalról) AMi AZ EGYES SZAKMÁK speciális kérdéseit illeti, külö­nösen érdekes volt számunkra, hogy a napirendi előterjesztések és a vita előtérbe helyezte a színművészek és a televízió problé­máit. Ezek közül mindjárt első kérdésként sokoldalú vitát vál­tott ki a művészek szerződési rendszerének ügye. A vitában tisztázódott, hogy ma már erősödő tendencia a szocialista orszá­gokban a szerződtetési rendszer. A vitában úgy foglaltunk ál­lást, hogy e körülmény mindenképpen a szakszervezet szere­pének erősödését kell eredményezze. Fokoznunk kell a szak­­szervezeti mozgalom jogait és hatáskörét a szerződések meg­kötésekor. Élénk vita volt a televízió helyzetéről. Egyöntetűen állapí­tottuk meg, hogy ezt a problémát már nem lehet úgy közelí­teni, mint korábban, a televízióban nem más művészeti ágak­ kon­kurrensét, de a művészet megismertetésének, elterjesztésé­nek új, hatalmas erőforrását kell látni. Mindenképpen segítsé­get kell nyújtani ahhoz, hogy a tv megtalálja nagy feladatai­nak megfelelő módszereit. A színház és filmtermés színvonalá­nak emelésével lehet és kell is javítani a látogatottságon. A vita során így merült fel, hogy sokszor ütközünk a műsorpolitika és a gazdasági lehetőségek közötti ellentmondásokba. Megállapí­tottuk, hogy a szocialista műsorpolitika mindenképpen megkö­veteli az állam sokoldalú gazdasági támogatását. Nem szolgál vigaszul, de meg kell említenünk, hogy a tv épületei más szocia­lista országokban sincsenek a mienkénél jobb helyzetben. A lengyel elvtársak mosolyogva utaltak a mi beszámolónkra, amely említette ilyen természetű nehézségeinket is. Elmondták, hogy fejlődésünkben itt is azonos „tendenciák” érvényesülnek. Míg a Magyar Televízió a tőzsde épületében van, a lengyel egy régi bankban talált helyet. Delegációnk igyekezett aktívan részt venni a tanácskozáso­kon. Örömmel állapíthattuk meg: testvérszakszer­vezetek figye­lemmel kísérik munkánkat- Tudjuk, hogy a megkülönböztetett érdeklődést, elsősorban kitűnő művészeinknek köszönhetjük, akik közismertté tették népünk kultúráját, öregbítették hírét a világban. CSEH ELVTÁRSAINK mintaszerűen szervezték meg a kon­ferenciát. Nagyon szíves vendéglátásban volt részünk. S ha va­lami fájt­, talán egyedül az, hogy mindössze egyetlen délelőtt juthatott a csodálatos Prága megtekintésére. Hiába. Úgy lát­szik a művészek szakszervezeti mozgalmának eredményei és nehézségei nemcsak hazai, de nemzetközi vonatkozásban is egyre több időt követelnek — és egyre több hozzáértést. Ez utóbbit különösen segítette a konferencia, igyekeztünk tanulni egymás tapasztalataiból is. Barátokként találkoztunk, s még szorosabb barátságban, talán kissé elérzékenyülten is, búcsúz­tunk. Reméljük, hogy egy esztendő múlva Moszkvában talál­koztunk. Szigeti Zsuzsa A szakszervezeti választások kö­­zeledtével szükséges visszapillant­­ani a két választás között eltelt időre, hiszen a szakszervezeti bi­zottságnak számot kell adni gaz­dasági munkájáról is. A gazdasági tevékenység elemzésénél azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy a szabályszerű pénzkezelés és a költségvetés tervszámainak meg­tartása mellett mennyire segítette a szakszervezeti bizottság politi­kai, nevelői, kulturális és egyéb munkáját. A bevételek eredményé­nek vizsgálatánál elsősorban fi­gyelembe kell venni a szervezett­séget és a tagdíjfizetési készséget. Az elmúlt két év alatt a taglét­szám 12%-kal növekedett az 1963. január 1-i létszámhoz képest. A szervezettség 84,5%ról, 94,9%-ra emelkedett. A tagdíjfizetés átlaga a költségvetés alapján 93%, de a valóságban eléri a 94—96%-ot is. Ennek köszönhető, hogy a költ­ségvetésben előirányzott tagdíj­­bevételt évek óta rendszeresen teljesítettük, sőt túlteljesítést is sikerült elérnünk. Az elmúlt két év alatt több mint félmillió forint tagdíjbevételünk volt. Ez összeg 35%-a szolgálta a költségvetési ki­adásaink jelentős részét. A további előirányzott kiadásokat egyrészt a kulturális támogatásból (klubfenn­tartás), másrészt saját rendezvé­nyek bevételeiből z üdülő fenntar­tás) fedeztük. 1963—1964. években 109 esetben fizettünk ki rendkívüli szakszervezeti segélyt, 27 300 Ft ér­tékben. A rendkívüli segélykeretet főleg a nálunk levő 128 nyugdíjas segélyezésére használtuk. A szín­ház nyugdíjasainak búcsúztatását négy alkalommal rendeztük meg, amikor is vendégül láttuk őket, és nyugdíjba menésük alkalmával megajándékoztuk, 4300 Ft-ot for­dítottunk e célra. Ugyanígy ünne­peltük meg az Oper­aháznál 25 évet eltöltött szakszervezeti tagokat ju­bileumuk alkalmával, 2600 forint felhasználásával. A beteglátogatá­si aktivistákkal 163 esetben keres­tük fel betegeinket és 2400 forin­tot fordítottunk e célra. Novem­ber 7-én négyezer forint értékű ajándékkal jutalmaztuk az akti­vistákat. Az Operaház szakszervezeti bi­zottságának jelentős feladata a klub és az üdülő üzemeltetése, hiszen e két intézmény a tagság szempontjából igen nagy jelentő­ségű. Az Operaház klubjának zavar­talan működtetését egyrészt a kul­turális támogatás, másrészt pedig a tagdíjak biztosítják. Klubunk­nak 700 tagja van. A klub fenn­tartásán kívül jelentkező tataro­zási és berendezés-felújítási költ­ségeket az Operaház igazgatósága jelentős mértékben fedezte. Az operaházi művészek és művészeti dolgozók szívesen töltik szabad­idejüket a klubban, ahol a pihe­nésen kívül sakk, televízió, kár­tya biztosítja kikapcsolódásukat. A tagság nagyobb összejöveteleit is itt tartja meg, így a műszaki, énekkari, adminisztrációs tánces­teket. Az elmúlt időszakban rend­szeresen tartottunk a klubban képzőművészeti, zeneművészeti és ideológiai előadásokat, melyeket a tagság nagy érdeklődéssel foga­dott. Ezeket az előadássorozatokat még tovább bővítjük a TIT bevo­násával. A klub egyik helyiségé­ben bonyolítjuk le dolgozóink üze­mi étkeztetését, ahol a menü­rend­szeren kívül étlap­ szerinti étkezés is rendelkezésre áll. Az elmúlt évadban 121 200 forintot használ­tunk fel a klub működtetésére. Az Operaház káptalan­füredi üdülőjének fenntartása rendkívül nagy feladatot jelent a szakszervezeti bizottságnak, illetve a szakszervezeti tagságnak, mivel az üdülő üzemeltetését külön tá­mogatás nélkül kell biztosíta­nunk. Az Operaház Igazgatóságá­val való együttműködés alapján évente egy rendezvényt tartunk, melynek teljes bevétele az üdülő üzemeltetését hivatott biztosítani. A rendezvényen a színház összes dolgozója külön díjazás nélkül működik közre. Ebben az évben a Művészeti Szakszervezetek Szö­vetsége támogatásával az üdülő elavult bútorzatának egy részét újakra cseréltük ki. Üdülőnk az elmúlt két nyáron 400 operaházi dolgozónak biztosított kultúrált, kényelmes pihenést. Az ezen fe­lül juttatott SZOT-beutazókkal együtt a tagság 50%-ának tudtunk kedvezményes nyaralást biztosíta­ni. Ez a szám — az 1200-as létszám figyelembevételével — országos viszonylatban is jelentős ered­mény. Az üdülő fenntartásához saját eszközökből 125 000 Ft-tal já­rultunk hozzá. Évek óta fejlesztjük könyv­tárunkat, s ennek eredménye­képp 1300 db szépirodalmi, politi­kai és szakmai könyvvel rendel­kezünk. Könyvtárunk igen nép­szerű, olvasóinak száma egyre gyarapszik. Sajnálatosnak tartjuk viszont, hogy a klub és az üdülő fenntartása miatt az szb-nek át kellett csoportosítania költségve­tését, és nem állt módjában a könyvtár fejlesztése. A fentiekben igyekeztünk vázla­tos képet adni mindarról a tevé­kenységről, amelyet az Operaház szakszervezeti bizottsága megvá­lasztása óta — a rendelkezésre ál­ló anyagi lehetőségek mellett — kifejtett. Úgy gondoljuk, az újon­nan megválasztandó szakszerve­zeti bizottságnak további erőfeszí­téseket kell tennie, hogy szerve­zettségünk teljes legyen, a tagdíj­­fizetés is jelentősen javuljon, ami által további erőforrások kelet­keznek majd az előttünk álló fel­adatok minél jobb elvégzésére. G. J. Szocialista MŰVÉSZETÉRT. Rendezőink és díszlettervezőink részéről gyakran hangzik el a színházak műszaki személyzete felé az a — valljuk meg, nem is alaptalan — szemre­hányás, hogy művészi elgondolásaik, szcenírozási elképzeléseik megrekednek a kivitelezés nehézsé­gein, hol a megfelelő anyagok, hol a kivitelezési kapacitás, vagy a megfelelő technológia hiányán. A másik oldalról, a színpadon és a műhelyekben dolgozó műszakiak részéről ugyancsak gyakran hallunk panaszt — valljuk meg, jogosan — a díszle­tek súlya, nehézkessége, az előállítás és színpadra­­állítás rossz munkakörülményei miatt. A színházak szcenirozási feladatai — itt mindig a díszletjellegű szcenikai eszközökre gondolunk, a jelmezt, maszkot kizárjuk jelen vizsgálatunk téma­köréből — rendkívül sokrétűvé váltak. Színpad­jainkon a legnaturálisabb díszlettől a stilizált jel­zésen keresztül az absztraktig a színpadképmegol­dások teljes skálájával találkozunk, függően attól, mit diktál a darab mondanivalója, a rendezői fel­fogás és a tervező képzőművészeti szemléletmódja. A kivitelezésnek rugalmasan ki kell szolgálnia mindezen igényeket képileg és szerkezetileg, sta­tikusan és a képváltozások dinamikájában egyaránt. Produkálnia kell az elmúlt századok korhű épít­ményeit, sziklákat és erdőket naturális megjelenés­ben. De tervezőink és rendezőink a mában élnek, a korszerű művészi kifejezésmód változatos forma­nyelvén is szólnak. Műszaki érzékük, szemléletük a korszerű szerkezeteken fejlődött. Nagyfesztávú, karcsú vasbeton- és acélszerkezeteket látnak, új építő- és burkolóanyagokkal, rafinált effektusokkal világított műanyagfelületekkel találkoznak. Ezek­ben gondolkoznak a színpadon is. Új stílushoz, új formákhoz kifejező felületi struktúrákat keres­nek. A színház azonban egyben üzem is. Műszaki dol­gozói is a mában élnek. Látják maguk körül a ne­héz fizikai munka kiszorítására irányuló erőfeszí­téseket. A műhelyek dolgozói tapasztalják az anya­gok és technológia korszerűsödését országszerte. Műszakijaink igénylik, hogy megszabaduljanak a felesleges erőkifejtéstől, műhelyeinkben emelkedjék a műszaki színvonal, javuljanak a munkakörülmé­nyek. Szcenikusaink és műszakijaink igényei egy irányba hatnak; találjuk meg a technika mai fej­lettségi szintjének megfelelő megoldásokat a szín­pad számára is. Ennek négy alapfeltétele: meg­felelő anyagok és technológiai eljárások, ezeket alkalmazó üzemek és szakemberek biztosítása. Színpadtechnikánk mindmáig uralkodó anyaga év­századok óta a fa és textil. Az előbbi mind nehe­zebben hozzáférhető mennyiségben, mind kevésbé kielégítő minőségben és választékban, az utóbbi nem kis egységárban. Ez a két anyag határozza meg díszletkérdési technológiánkat is. A fejlődés a hozzáférhető és olcsó fémanyagok, a vas és alu­mínium, valamint a hagyományos anyagokat tulaj­donságaiban felülmúló, új lehetőségeket nyújtó és nem utolsósorban a díszletek súlyát csökkentő műanyagok alkalmazására irányulhat. De a hagyo­mányos anyagok, különösen a textíliák új kikészí­tési eljárásai is bő lehetőségeket rejtenek. Meg kell tehát találni a célszerű és gazdaságos új anyagokat, ki kell dolgozni ezek alkalmazásának technológiai eljárásait. A régi és új anyagokat megfelelő tech­nológiával alkalmazni csak erre alkalmas üzemek­ben, műhelyekben, kellő képzettséggel és képessé­gekkel rendelkező szakemberek tudják. Itt elérkez­tünk a szcenírozás műszaki bázisának legdöntőbb, az összes többi tényezőket meghatározó kérdésé­hez. Színházaink díszletei vidéken az egyes színházak saját műhelyeiben, Budapesten részben saját műhe­lyekben, részben a Színházak Központi Műtermei elnevezésű műhely­házban készülnek. Nem kívánunk itt részletesen foglalkozni a vidéki színházak műhelyhelyzetével. Sajnálatos és inkább a kérdés súlyának meg nem értéséből, mint anyagi okok­ból fakad, hogy ezek fejlesztése többnyire nem követi nyomon a színházépületek rekonstrukcióját. A fővárosban hagyjuk figyelmen kívül az Állami Operaház különleges helyzetben levő díszletüze­meit. A többi budapesti színház egy részénél — az épületi adottságoktól függően — kisebb-nagyobb volumenű és profilú saját műhelyek alakultak ki. Az ellátatlan színházak kiszolgálására jött létre az eredetileg a Nemzeti Színházat ellátó épületben a Színházak Központi Műterme. Ide koncentrálódott tehát a fővárosi színházak — és egyéb, hasonló igényű szervek — díszletelőállításának zöme. A szű­kös és elavult épület fojtogató légköre rányomja bélyegét ezen intézmény egész működésére. A tér­beli adottságok nemhogy a fentiekben kifejtett fej­lesztési igények kielégítésére, de a hagyományos kivitelezés zökkenőmentes és kellő színvonalú le­bonyolítására se nyújtanak módot. Az egyes szín­házak önálló műhelyei hasonló helyzetben vannak. Mi hát a kivezető út, hogy mozdítható ki szcení­rozási technikánk jelenlegi, stagnáló, évtizedekkel elmaradott helyzetéből? A kibontakozást egyedül a koncentráció biztosíthatja: létre kell hozni a fővá­rosi színházak korszerű műhelyházát, és ennek hatókörét ki kell terjeszteni az ország összes díszlet-SINDICATO DE ACTORES DEL PERU JIRON ICA 281 (GALÉRIÁS SAN AGUSTIN) OF.24 Y25 ALTOS Reconocido oficiolmente el 22 de Abril de 1946-Miembro de la F. I. A. y del Bloque Latinoamericano de Adore* JZadio - Tie a­tro - Cint - JSoittá - ’Ütltvillen . JZalltt Érdekes levelet kapott főtitkárunk Lámából, Peru fővárosából november 3-i keltezéssel a Sindicato de Adtores del Peru, a Perui Színészek Szakszervezete vezetőitől. Jorge García Calderon főtitkár és Con­­suelo García külügyi titkár a következőket írta: ,,Megkaptuk levelét, és örömmel tölt el bennün­ket ama óhaja, hogy szoros kapcsola­taikat léte­sítsen a perui színházi dolgozókkal. Nagyon érdekes a Művészeti Szak­szervezetek Szövetségének felépí­téséről adott tájékoztatója, s különösen érdekelné­nek bennünket a színházra, a rádióra és a televí­zióra vonatkozó részletek, mivel szakszervezetünk ezen a téren fejti ki tevékenységét. A film Peru­ban még igen kezdetleges, őszintén kívánjuk, hogy rendszeresen kapjunk híreket önöktől. Cserébe a szép képeslapokért mi is küldünk önöknek külön­böző látképeket, amelyek mutatják, hogyan keve­redik az inkák ősi történetének maradványaival a legmodernebb építészet hazánkban. Peru az el­lentétek országa, amelyet turistáknak igazán érde­mes felkeresniük. A történelmi és építészeti ellen­tétek mellett számos egyéb ellentét is nyilvánvaló, különösen a munkával kapcsolatban. Sikerült már kiharcolnunk néhány olyan törvényt, amely szak­mánk győzelmét szolgálja, és bizakodva folytatjuk a harcot a színművészeti dolgozók érdekeiért. Fo­gadják szívélyes, testvéri üdvözleteinket.” A szakszervezet, által küldött képekből a Machu­­picchu romjairól készített felvételt mutatjuk be olvasóinknak­ előállító üzemére. Állítjuk, hogy ameddig ezen a téren elhatározó lépés nem születik, nem várható lényeges és gyökeres változás a magyar szcenírozás helyzetében. Milyennek kellene lennie az új műhely­ház funk­cionális felépítésének a fejlesztés alapfeltételeként fent megjelölt tényezők szempontjából? A műhelyház a kis háziraktáraknál szétosztottan el sem képzelhető mennyiségű és választékú anya­got tud raktáron tartani elfogadható forgási sebes­séggel. Ez az anyagbeszerzés átfutási idejét ismerve, pótolhatatlan előny éppen színházi vonatkozásban, ahol az igények váratlanul és gyakorlatilag azonnali felhasználásra merülnek fel. Ugyanakkor lehetőség nyílik új anyagok rendszeres és szervezett felkuta­tására, kísérleti célból történő beszerzésére, ritkán vagy kis mennyiségben használt anyagok készleten tartására. Ilyen természetű anyagkutatásra az egyes színházaknak sem idejük, sem megfelelő szakérte­lemmel rendelkező személyzetük nincs. A korszerű műhelyház módot nyújt eddig nem alkalmazott technológiai eljárások kidolgozására, a régi technológia fejlesztésére, gazdaságosabbá téte­lére. Lehetőség nyílik a munkafolyamatok nagyobb­­arányú gépesítésére, olyan gépegységek beállítására, amelyeket egyes színházak a beszerzési költségek és helyiséghiány miatt beszerezni nem tudnak, de amelyek beszerzése a kis kihasználtsági fok miatt nem is volna megengedhető. Az új műhelyházban a műhelyek széles skáláját kell létrehozni, köztük a jelenleg katasztrófáiban hiányzó fémmegmunkáló (lakatos-, gép-, alumínium­hegesztő műhely stb.) elektromos, textilfeldolgozó textilfestő és tisztító és nem utolsó sorban a mű­anyagfeldolgozó műhelyeket, filmnyomó, piro­technikai, vasfüggöny és színpadgépészeti karban­tartó részleget. Mindezek kiszolgálására az új anya­gok vizsgálatára, új technológiák kidolgozására kí­sérleti üzemet kell felállítani, ahol az elméleti és helyben levő gyakorlati szakemberek együtt tud­nák ellátni a fejlesztési feladatokat. A műhelyház beállítószínpada tehermentesítené a főpróbák ciklu­sában amúgy is túlterhelt színházakat a színpadi fúrás-faragástól. A színpadokra kész díszletet szállí­tana a műhelyház szállítóeszközein a szállítórész­leg. A díszletet a műhelyház kivitelezői beállítva adnák át a színháznak. Mindehhez nélkülözhetetlen a megfelelő szak­ember. Ezek egyrészt adva vannak a jelenlegi mű­teremben és szétszórtan a színházaknál, másrészt ki kell őket egészíteni az új profiloknak megfelelő képesítésű szak- és betanított munkásokkal, a kí­sérleti munkák és irányítást végző magasabb képe­sítésű szakemberekkel. Itt mód nyílnék ezek kon­centrált képzésére, továbbképzésére, szakkönyvek­kel és folyóiratokkal, külföldi tanulmányutakkal stb. Röviden: ide lehetne összpontosítani a szakma am­úgy is kislétszámú művészeit és mestereit, biz­tosítani lehetne legeredményesebb és leggazdasá­gosabb felhasználásukat egész színházi életünk szá­mára. (Cikkünk második, befejező részében a központi műhelyház létesítésével kapcsolatos ellenvélemé­nyeket kívánjuk elemezni.) ÓVÁRI GYŐZŐ Meszléri Judit és Kertész Péter vég­zős főiskolai hallga­tók az „Apák isko­lája” című Anouilh­­komédiában

Next