Szocialista Művészetért, 1965 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
PRÁGAI JELENTÉS (Folytatás az 1. oldalról) AMi AZ EGYES SZAKMÁK speciális kérdéseit illeti, különösen érdekes volt számunkra, hogy a napirendi előterjesztések és a vita előtérbe helyezte a színművészek és a televízió problémáit. Ezek közül mindjárt első kérdésként sokoldalú vitát váltott ki a művészek szerződési rendszerének ügye. A vitában tisztázódott, hogy ma már erősödő tendencia a szocialista országokban a szerződtetési rendszer. A vitában úgy foglaltunk állást, hogy e körülmény mindenképpen a szakszervezet szerepének erősödését kell eredményezze. Fokoznunk kell a szakszervezeti mozgalom jogait és hatáskörét a szerződések megkötésekor. Élénk vita volt a televízió helyzetéről. Egyöntetűen állapítottuk meg, hogy ezt a problémát már nem lehet úgy közelíteni, mint korábban, a televízióban nem más művészeti ágak konkurrensét, de a művészet megismertetésének, elterjesztésének új, hatalmas erőforrását kell látni. Mindenképpen segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a tv megtalálja nagy feladatainak megfelelő módszereit. A színház és filmtermés színvonalának emelésével lehet és kell is javítani a látogatottságon. A vita során így merült fel, hogy sokszor ütközünk a műsorpolitika és a gazdasági lehetőségek közötti ellentmondásokba. Megállapítottuk, hogy a szocialista műsorpolitika mindenképpen megköveteli az állam sokoldalú gazdasági támogatását. Nem szolgál vigaszul, de meg kell említenünk, hogy a tv épületei más szocialista országokban sincsenek a mienkénél jobb helyzetben. A lengyel elvtársak mosolyogva utaltak a mi beszámolónkra, amely említette ilyen természetű nehézségeinket is. Elmondták, hogy fejlődésünkben itt is azonos „tendenciák” érvényesülnek. Míg a Magyar Televízió a tőzsde épületében van, a lengyel egy régi bankban talált helyet. Delegációnk igyekezett aktívan részt venni a tanácskozásokon. Örömmel állapíthattuk meg: testvérszakszervezetek figyelemmel kísérik munkánkat- Tudjuk, hogy a megkülönböztetett érdeklődést, elsősorban kitűnő művészeinknek köszönhetjük, akik közismertté tették népünk kultúráját, öregbítették hírét a világban. CSEH ELVTÁRSAINK mintaszerűen szervezték meg a konferenciát. Nagyon szíves vendéglátásban volt részünk. S ha valami fájt, talán egyedül az, hogy mindössze egyetlen délelőtt juthatott a csodálatos Prága megtekintésére. Hiába. Úgy látszik a művészek szakszervezeti mozgalmának eredményei és nehézségei nemcsak hazai, de nemzetközi vonatkozásban is egyre több időt követelnek — és egyre több hozzáértést. Ez utóbbit különösen segítette a konferencia, igyekeztünk tanulni egymás tapasztalataiból is. Barátokként találkoztunk, s még szorosabb barátságban, talán kissé elérzékenyülten is, búcsúztunk. Reméljük, hogy egy esztendő múlva Moszkvában találkoztunk. Szigeti Zsuzsa A szakszervezeti választások közeledtével szükséges visszapillantani a két választás között eltelt időre, hiszen a szakszervezeti bizottságnak számot kell adni gazdasági munkájáról is. A gazdasági tevékenység elemzésénél azt is érdemes megvizsgálnunk, hogy a szabályszerű pénzkezelés és a költségvetés tervszámainak megtartása mellett mennyire segítette a szakszervezeti bizottság politikai, nevelői, kulturális és egyéb munkáját. A bevételek eredményének vizsgálatánál elsősorban figyelembe kell venni a szervezettséget és a tagdíjfizetési készséget. Az elmúlt két év alatt a taglétszám 12%-kal növekedett az 1963. január 1-i létszámhoz képest. A szervezettség 84,5%ról, 94,9%-ra emelkedett. A tagdíjfizetés átlaga a költségvetés alapján 93%, de a valóságban eléri a 94—96%-ot is. Ennek köszönhető, hogy a költségvetésben előirányzott tagdíjbevételt évek óta rendszeresen teljesítettük, sőt túlteljesítést is sikerült elérnünk. Az elmúlt két év alatt több mint félmillió forint tagdíjbevételünk volt. Ez összeg 35%-a szolgálta a költségvetési kiadásaink jelentős részét. A további előirányzott kiadásokat egyrészt a kulturális támogatásból (klubfenntartás), másrészt saját rendezvények bevételeiből z üdülő fenntartás) fedeztük. 1963—1964. években 109 esetben fizettünk ki rendkívüli szakszervezeti segélyt, 27 300 Ft értékben. A rendkívüli segélykeretet főleg a nálunk levő 128 nyugdíjas segélyezésére használtuk. A színház nyugdíjasainak búcsúztatását négy alkalommal rendeztük meg, amikor is vendégül láttuk őket, és nyugdíjba menésük alkalmával megajándékoztuk, 4300 Ft-ot fordítottunk e célra. Ugyanígy ünnepeltük meg az Operaháznál 25 évet eltöltött szakszervezeti tagokat jubileumuk alkalmával, 2600 forint felhasználásával. A beteglátogatási aktivistákkal 163 esetben kerestük fel betegeinket és 2400 forintot fordítottunk e célra. November 7-én négyezer forint értékű ajándékkal jutalmaztuk az aktivistákat. Az Operaház szakszervezeti bizottságának jelentős feladata a klub és az üdülő üzemeltetése, hiszen e két intézmény a tagság szempontjából igen nagy jelentőségű. Az Operaház klubjának zavartalan működtetését egyrészt a kulturális támogatás, másrészt pedig a tagdíjak biztosítják. Klubunknak 700 tagja van. A klub fenntartásán kívül jelentkező tatarozási és berendezés-felújítási költségeket az Operaház igazgatósága jelentős mértékben fedezte. Az operaházi művészek és művészeti dolgozók szívesen töltik szabadidejüket a klubban, ahol a pihenésen kívül sakk, televízió, kártya biztosítja kikapcsolódásukat. A tagság nagyobb összejöveteleit is itt tartja meg, így a műszaki, énekkari, adminisztrációs táncesteket. Az elmúlt időszakban rendszeresen tartottunk a klubban képzőművészeti, zeneművészeti és ideológiai előadásokat, melyeket a tagság nagy érdeklődéssel fogadott. Ezeket az előadássorozatokat még tovább bővítjük a TIT bevonásával. A klub egyik helyiségében bonyolítjuk le dolgozóink üzemi étkeztetését, ahol a menürendszeren kívül étlap szerinti étkezés is rendelkezésre áll. Az elmúlt évadban 121 200 forintot használtunk fel a klub működtetésére. Az Operaház káptalanfüredi üdülőjének fenntartása rendkívül nagy feladatot jelent a szakszervezeti bizottságnak, illetve a szakszervezeti tagságnak, mivel az üdülő üzemeltetését külön támogatás nélkül kell biztosítanunk. Az Operaház Igazgatóságával való együttműködés alapján évente egy rendezvényt tartunk, melynek teljes bevétele az üdülő üzemeltetését hivatott biztosítani. A rendezvényen a színház összes dolgozója külön díjazás nélkül működik közre. Ebben az évben a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége támogatásával az üdülő elavult bútorzatának egy részét újakra cseréltük ki. Üdülőnk az elmúlt két nyáron 400 operaházi dolgozónak biztosított kultúrált, kényelmes pihenést. Az ezen felül juttatott SZOT-beutazókkal együtt a tagság 50%-ának tudtunk kedvezményes nyaralást biztosítani. Ez a szám — az 1200-as létszám figyelembevételével — országos viszonylatban is jelentős eredmény. Az üdülő fenntartásához saját eszközökből 125 000 Ft-tal járultunk hozzá. Évek óta fejlesztjük könyvtárunkat, s ennek eredményeképp 1300 db szépirodalmi, politikai és szakmai könyvvel rendelkezünk. Könyvtárunk igen népszerű, olvasóinak száma egyre gyarapszik. Sajnálatosnak tartjuk viszont, hogy a klub és az üdülő fenntartása miatt az szb-nek át kellett csoportosítania költségvetését, és nem állt módjában a könyvtár fejlesztése. A fentiekben igyekeztünk vázlatos képet adni mindarról a tevékenységről, amelyet az Operaház szakszervezeti bizottsága megválasztása óta — a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek mellett — kifejtett. Úgy gondoljuk, az újonnan megválasztandó szakszervezeti bizottságnak további erőfeszítéseket kell tennie, hogy szervezettségünk teljes legyen, a tagdíjfizetés is jelentősen javuljon, ami által további erőforrások keletkeznek majd az előttünk álló feladatok minél jobb elvégzésére. G. J. Szocialista MŰVÉSZETÉRT. Rendezőink és díszlettervezőink részéről gyakran hangzik el a színházak műszaki személyzete felé az a — valljuk meg, nem is alaptalan — szemrehányás, hogy művészi elgondolásaik, szcenírozási elképzeléseik megrekednek a kivitelezés nehézségein, hol a megfelelő anyagok, hol a kivitelezési kapacitás, vagy a megfelelő technológia hiányán. A másik oldalról, a színpadon és a műhelyekben dolgozó műszakiak részéről ugyancsak gyakran hallunk panaszt — valljuk meg, jogosan — a díszletek súlya, nehézkessége, az előállítás és színpadraállítás rossz munkakörülményei miatt. A színházak szcenirozási feladatai — itt mindig a díszletjellegű szcenikai eszközökre gondolunk, a jelmezt, maszkot kizárjuk jelen vizsgálatunk témaköréből — rendkívül sokrétűvé váltak. Színpadjainkon a legnaturálisabb díszlettől a stilizált jelzésen keresztül az absztraktig a színpadképmegoldások teljes skálájával találkozunk, függően attól, mit diktál a darab mondanivalója, a rendezői felfogás és a tervező képzőművészeti szemléletmódja. A kivitelezésnek rugalmasan ki kell szolgálnia mindezen igényeket képileg és szerkezetileg, statikusan és a képváltozások dinamikájában egyaránt. Produkálnia kell az elmúlt századok korhű építményeit, sziklákat és erdőket naturális megjelenésben. De tervezőink és rendezőink a mában élnek, a korszerű művészi kifejezésmód változatos formanyelvén is szólnak. Műszaki érzékük, szemléletük a korszerű szerkezeteken fejlődött. Nagyfesztávú, karcsú vasbeton- és acélszerkezeteket látnak, új építő- és burkolóanyagokkal, rafinált effektusokkal világított műanyagfelületekkel találkoznak. Ezekben gondolkoznak a színpadon is. Új stílushoz, új formákhoz kifejező felületi struktúrákat keresnek. A színház azonban egyben üzem is. Műszaki dolgozói is a mában élnek. Látják maguk körül a nehéz fizikai munka kiszorítására irányuló erőfeszítéseket. A műhelyek dolgozói tapasztalják az anyagok és technológia korszerűsödését országszerte. Műszakijaink igénylik, hogy megszabaduljanak a felesleges erőkifejtéstől, műhelyeinkben emelkedjék a műszaki színvonal, javuljanak a munkakörülmények. Szcenikusaink és műszakijaink igényei egy irányba hatnak; találjuk meg a technika mai fejlettségi szintjének megfelelő megoldásokat a színpad számára is. Ennek négy alapfeltétele: megfelelő anyagok és technológiai eljárások, ezeket alkalmazó üzemek és szakemberek biztosítása. Színpadtechnikánk mindmáig uralkodó anyaga évszázadok óta a fa és textil. Az előbbi mind nehezebben hozzáférhető mennyiségben, mind kevésbé kielégítő minőségben és választékban, az utóbbi nem kis egységárban. Ez a két anyag határozza meg díszletkérdési technológiánkat is. A fejlődés a hozzáférhető és olcsó fémanyagok, a vas és alumínium, valamint a hagyományos anyagokat tulajdonságaiban felülmúló, új lehetőségeket nyújtó és nem utolsósorban a díszletek súlyát csökkentő műanyagok alkalmazására irányulhat. De a hagyományos anyagok, különösen a textíliák új kikészítési eljárásai is bő lehetőségeket rejtenek. Meg kell tehát találni a célszerű és gazdaságos új anyagokat, ki kell dolgozni ezek alkalmazásának technológiai eljárásait. A régi és új anyagokat megfelelő technológiával alkalmazni csak erre alkalmas üzemekben, műhelyekben, kellő képzettséggel és képességekkel rendelkező szakemberek tudják. Itt elérkeztünk a szcenírozás műszaki bázisának legdöntőbb, az összes többi tényezőket meghatározó kérdéséhez. Színházaink díszletei vidéken az egyes színházak saját műhelyeiben, Budapesten részben saját műhelyekben, részben a Színházak Központi Műtermei elnevezésű műhelyházban készülnek. Nem kívánunk itt részletesen foglalkozni a vidéki színházak műhelyhelyzetével. Sajnálatos és inkább a kérdés súlyának meg nem értéséből, mint anyagi okokból fakad, hogy ezek fejlesztése többnyire nem követi nyomon a színházépületek rekonstrukcióját. A fővárosban hagyjuk figyelmen kívül az Állami Operaház különleges helyzetben levő díszletüzemeit. A többi budapesti színház egy részénél — az épületi adottságoktól függően — kisebb-nagyobb volumenű és profilú saját műhelyek alakultak ki. Az ellátatlan színházak kiszolgálására jött létre az eredetileg a Nemzeti Színházat ellátó épületben a Színházak Központi Műterme. Ide koncentrálódott tehát a fővárosi színházak — és egyéb, hasonló igényű szervek — díszletelőállításának zöme. A szűkös és elavult épület fojtogató légköre rányomja bélyegét ezen intézmény egész működésére. A térbeli adottságok nemhogy a fentiekben kifejtett fejlesztési igények kielégítésére, de a hagyományos kivitelezés zökkenőmentes és kellő színvonalú lebonyolítására se nyújtanak módot. Az egyes színházak önálló műhelyei hasonló helyzetben vannak. Mi hát a kivezető út, hogy mozdítható ki szcenírozási technikánk jelenlegi, stagnáló, évtizedekkel elmaradott helyzetéből? A kibontakozást egyedül a koncentráció biztosíthatja: létre kell hozni a fővárosi színházak korszerű műhelyházát, és ennek hatókörét ki kell terjeszteni az ország összes díszlet-SINDICATO DE ACTORES DEL PERU JIRON ICA 281 (GALÉRIÁS SAN AGUSTIN) OF.24 Y25 ALTOS Reconocido oficiolmente el 22 de Abril de 1946-Miembro de la F. I. A. y del Bloque Latinoamericano de Adore* JZadio - Tie atro - Cint - JSoittá - ’Ütltvillen . JZalltt Érdekes levelet kapott főtitkárunk Lámából, Peru fővárosából november 3-i keltezéssel a Sindicato de Adtores del Peru, a Perui Színészek Szakszervezete vezetőitől. Jorge García Calderon főtitkár és Consuelo García külügyi titkár a következőket írta: ,,Megkaptuk levelét, és örömmel tölt el bennünket ama óhaja, hogy szoros kapcsolataikat létesítsen a perui színházi dolgozókkal. Nagyon érdekes a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének felépítéséről adott tájékoztatója, s különösen érdekelnének bennünket a színházra, a rádióra és a televízióra vonatkozó részletek, mivel szakszervezetünk ezen a téren fejti ki tevékenységét. A film Peruban még igen kezdetleges, őszintén kívánjuk, hogy rendszeresen kapjunk híreket önöktől. Cserébe a szép képeslapokért mi is küldünk önöknek különböző látképeket, amelyek mutatják, hogyan keveredik az inkák ősi történetének maradványaival a legmodernebb építészet hazánkban. Peru az ellentétek országa, amelyet turistáknak igazán érdemes felkeresniük. A történelmi és építészeti ellentétek mellett számos egyéb ellentét is nyilvánvaló, különösen a munkával kapcsolatban. Sikerült már kiharcolnunk néhány olyan törvényt, amely szakmánk győzelmét szolgálja, és bizakodva folytatjuk a harcot a színművészeti dolgozók érdekeiért. Fogadják szívélyes, testvéri üdvözleteinket.” A szakszervezet, által küldött képekből a Machupicchu romjairól készített felvételt mutatjuk be olvasóinknak előállító üzemére. Állítjuk, hogy ameddig ezen a téren elhatározó lépés nem születik, nem várható lényeges és gyökeres változás a magyar szcenírozás helyzetében. Milyennek kellene lennie az új műhelyház funkcionális felépítésének a fejlesztés alapfeltételeként fent megjelölt tényezők szempontjából? A műhelyház a kis háziraktáraknál szétosztottan el sem képzelhető mennyiségű és választékú anyagot tud raktáron tartani elfogadható forgási sebességgel. Ez az anyagbeszerzés átfutási idejét ismerve, pótolhatatlan előny éppen színházi vonatkozásban, ahol az igények váratlanul és gyakorlatilag azonnali felhasználásra merülnek fel. Ugyanakkor lehetőség nyílik új anyagok rendszeres és szervezett felkutatására, kísérleti célból történő beszerzésére, ritkán vagy kis mennyiségben használt anyagok készleten tartására. Ilyen természetű anyagkutatásra az egyes színházaknak sem idejük, sem megfelelő szakértelemmel rendelkező személyzetük nincs. A korszerű műhelyház módot nyújt eddig nem alkalmazott technológiai eljárások kidolgozására, a régi technológia fejlesztésére, gazdaságosabbá tételére. Lehetőség nyílik a munkafolyamatok nagyobbarányú gépesítésére, olyan gépegységek beállítására, amelyeket egyes színházak a beszerzési költségek és helyiséghiány miatt beszerezni nem tudnak, de amelyek beszerzése a kis kihasználtsági fok miatt nem is volna megengedhető. Az új műhelyházban a műhelyek széles skáláját kell létrehozni, köztük a jelenleg katasztrófáiban hiányzó fémmegmunkáló (lakatos-, gép-, alumíniumhegesztő műhely stb.) elektromos, textilfeldolgozó textilfestő és tisztító és nem utolsó sorban a műanyagfeldolgozó műhelyeket, filmnyomó, pirotechnikai, vasfüggöny és színpadgépészeti karbantartó részleget. Mindezek kiszolgálására az új anyagok vizsgálatára, új technológiák kidolgozására kísérleti üzemet kell felállítani, ahol az elméleti és helyben levő gyakorlati szakemberek együtt tudnák ellátni a fejlesztési feladatokat. A műhelyház beállítószínpada tehermentesítené a főpróbák ciklusában amúgy is túlterhelt színházakat a színpadi fúrás-faragástól. A színpadokra kész díszletet szállítana a műhelyház szállítóeszközein a szállítórészleg. A díszletet a műhelyház kivitelezői beállítva adnák át a színháznak. Mindehhez nélkülözhetetlen a megfelelő szakember. Ezek egyrészt adva vannak a jelenlegi műteremben és szétszórtan a színházaknál, másrészt ki kell őket egészíteni az új profiloknak megfelelő képesítésű szak- és betanított munkásokkal, a kísérleti munkák és irányítást végző magasabb képesítésű szakemberekkel. Itt mód nyílnék ezek koncentrált képzésére, továbbképzésére, szakkönyvekkel és folyóiratokkal, külföldi tanulmányutakkal stb. Röviden: ide lehetne összpontosítani a szakma amúgy is kislétszámú művészeit és mestereit, biztosítani lehetne legeredményesebb és leggazdaságosabb felhasználásukat egész színházi életünk számára. (Cikkünk második, befejező részében a központi műhelyház létesítésével kapcsolatos ellenvéleményeket kívánjuk elemezni.) ÓVÁRI GYŐZŐ Meszléri Judit és Kertész Péter végzős főiskolai hallgatók az „Apák iskolája” című Anouilhkomédiában