Szocialista Művészetért, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
X. évfolyam, I. szám 1967. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA AZ ÚJ ÉVRE ést aztán igazán nem szónoki mondásforma, hogy mindnyájan nagy érdeklődéssel, várakozással tekintünk az elkövetkező 1967. esztendőre. Pedig hovatovább már megszokott formulává vált, hogy új esztendő tájékán felsoroljuk az eredményeinket, mindent, amit a történetté vált régi évben elértünk, s úgy ahogy felvázoljuk a jövendő távlatait. Jó szerint így kellene tennünk ez alkalommal is. Ám ha visszapillantunk 1966-ra, világos lesz előttünk: a két mindjárt szemünkbe ötlő nagy esemény is, az SZKP XXIII. kongresszusa, mely nem csupán a Szovjetunió fejlődésének irányát szabta meg, de perspektívát nyitott a szocialista országok egyetemes és a nagy táboron belüli sajátosan egyéni fejlődése előtt is, aztán az MSZMP nemrégiben lezajlott IX. kongreszszusa is alapvetően a jövendő tennivalóiról szólt. Egy év, öt év, évtizedek távlataira gondolva . . . Ha most a magyar szervezett művészek és művészeti dolgozók lélekszámra nem nagy, de propagatív hatását tekintve mégis fontosnak, jelentősnek elismert szakszervezeti mozgalma új esztendejére gondolunk, akkor e helyen is azt kell megállapítanunk: elérhettünk az elmúlt évben számos, jól fogadott, a művészek és művészeti dolgozók érdekében kivívott látható eredményt, és nem kevés csak magunk előtt ismeretes sikert, ez alkalommal mégis a jövő év tennivalói az izgalmasabbak számunkra mind a magyar művészek alkotási lehetőségeinek szempontjából, mind pedig a művészek és művészeti dolgozók szakszervezeti mozgalma szemszögéből. Az ország népe nap mint nap vitatja, tárgyalja a gazdaságirányítás reformjából következő különböző intézkedéseket, lépéseket. A művészeti terület alkotó munkásai előtt sem mellékes, hogy hogyan érvényesül majd a gazdaságosság elve a kultúra mezőin. A magyar művészek és művészeti dolgozók nagy megnyugvással és egyetértéssel hallgatták Kádár János elvtárs kongresszusi vitazáró beszédében, hogy „a szocialista tudat, a közéleti felelősség, a közgondolkodás fejlesztése, elmélyítése — és ebben a kultúrának döntő szerepe van — a népi állam szemében nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés”. Ám ennek a megoldása, ahogyan minél józanabb, reális és a tudatformálás szocialista perspektíváit pillanatra sem szem elől tévesztő kidolgozása mindenkét nap mint nap izgat, érdekel. És nem vitás egyetlen szervezett művész és művészeti dolgozó előtt az sem, hogy az új gazdaságirányításban a kulturális élet normatíváinak kidolgozásában a művészeti szakszervezetek szava is latba kell essék. A kollektív szerződés, a szakszervezetek egyetértési és vétójoga, a szakszervezeti érdekvédelem megerősítése — mind-mind olyan probléma, mely a jövő évben naponta szőnyegre kerül. Napnál világosabb: pezsgő élet várható tehát a szakszervezeti szervezetekben . . . És erre a sokféle tennivalóra 1967. során kell felkészülnünk. A tagságnak, amely azért tömörült a szakszervezetekbe, hogy egyrészt szervezeteivel növelje szocialista társadalmunk gazdasági és politikai erejét, másrészt, hogy szakszervezetei képviseljék érdekeit, védjék jogait, — ez év tavaszán meg kell választania vezető szerveit, a bizalmiakat, szakszervezeti és számvizsgáló bizottságokat, a művészeti szakszervezetek VI. kongresszusára küldötteiket, a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa művész szakszervezeti küldötteit. Ez pedig nyilván nagy aktivitást kíván a jelölő bizottságok tagjaitól, a taggyűlések és küldöttgyűlések résztvevőitől, a megyei szakszervezeti küldöttülések és a művészeti szakszervezetek VI. kongresszusának küldötteitől egyaránt. Mert amilyen aktivistákat választunk magunknak, olyanok képviselik majd a reform előesztendejében, de 1968. januárja után is a tagság érdekeit. Sub pondere ereseti pálma — mondották a régi rómaiak, — teher alatt nő a pálma . . . De lehet-e, illendő-e egy új esztendei vezércikkben ezeket még csak felsorolni is?! Igen, lehet, sőt — kell is! Szakszervezeti szövetségünk eddigi életében éppen azt sajátsztattuk, amikor fogós tennivalók kerültek a szakszervezeti tagságunk, az aktivisták, a művészek és művészeti dolgozók elé, egyszerre fel szokott lobbanni az aktivitás, a munkaláz. Bizonyosak vagyunk, hogy az elkövetkező tíz esztendőben is így lesz. Elnökségünk ebben a reményben kíván ezúttal mindehhez a művészeknek, a fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozóknak, a művészeti intézmények és vállalatok dolgozóinak, a szakszervezeti bizottságok tagjainak, a bizalmiaknak, a szakszervezeti aktivistáknak, a művészeti szakszervezetek valamennyi tagjának eredményekben és sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt. Stettner Béla metszete — KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK decemberI0-án ülést tartott a Fészek Művészklubban. Beszámoló hangzott el a szakszervezeti szövetség vezető szerveinek 1966. évi munkájáról, ismertették a központi vezetőség és az elnökség 1967. évi I. félévi munkatervét. A kv elé terjesztette az elnökség az alapszervezeti vezetőségek újjáválasztásáról készített munkatervét is. A központi vezetőség elfogadta az elnökség előterjesztéseit. Az ülés érdemi ismertetésére következő számunkban visszatérünk. — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK ELNÖKSÉGE november 21-án a filmművész klubban ülést tartott. Ez alkalommal megtárgyalta az elnökség a Magyar Artista művészek Szakszervezete elnökségének beszámolóját az V. kongresszus határozatainak végrehajtásáról. Az elnökség megállapította, hogy az artista elnökség sokat ténykedik, a naponként felmerülő kisebb-nagyobb problémák megoldása azonban meggátolja a nagyobb hatású, politikai, nevelő és alapvető érdekvédelmi tevékenységét. Az artista területen fennálló bajok egy része igaz hogy objektív, de a szakszervezetnek viszont érvényt kell szereznie jónéhány, eddig nem érvényesített törvényes rendelkezés megtartatásának. Az elnökség utasította a kv szervezési, közgazdasági osztályát, valamint a szakszervezet elnökségét: a januári elnökségi ülésen tegyenek előterjesztést a szakszervezet munkájának további erősítésére. Második napirendként megtárgyalta az elnökség a szakszervezeti vezetőségek újjáválasztásának irányelveit. Ezeket lapunk 12. száma első oldalán már ismertettük. Megtárgyalta az elnökség az 1966. évi üdültetési tevékenységről adott jelentést. Az előterjesztést elfogadták azzal a kiegészítéssel, hogy a vállalatoknál saját üdültetésre felhasznált összegeket összpontosítva központi létesítmény megteremtésére kell felhasználni. Ezáltal a jövőben sokkalta több dolgozó részesülhet majd kulturáltabb üdültetésben. Különfélék között az elnökség foglalkozott a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat bronzöntödéjének helyzetével; rendkívüli segélyt szavazott meg Kovács Imrének, az Állami Bábszínház súlyosan beteg szb-titkárának, majd folyó ügyekben döntött. A SZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE december 12-én tartotta meg soron következő ülését a filmművész klubban. Első napirendként megtárgyalta és elfogadta az elnökség a Zeneművészek Szakszervezete elnökségének beszámolóját a művészeti szakszervezetek V. kongresszusa óta végzett munkáról. A tárgyalás során hangot kapott az az igény, hogy a KPVDSZ és a Pedagógusok Szakszervezetei Hét ékes szerveivel szorosabb és állandós együttműködés szükséges a szakszervezeti tevékenység eredményesebbé tétele végett; a magyar zenei élet és a zenepedagógia azt is megkívánja, hogy folyamatos és egymást segítő kapcsolat alakuljon ki a zeneművész szakszervezet és a minisztérium illetékes főosztályai, elsősorban a zenei osztály között. A továbbiak során megtárgyalták és elfogadták a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége vezető szerveinek 1966. évi munkájáról készített összefoglaló jelentést. Elfogadta az elnökség a művészeti szakszervezetek 1966. évi nemzetközi tevékenységéről készített jelentést és jóváhagyta az 1967. évi nemzetközi munkatervet is. Tájékoztató jelentést terjesztett elő a kv közgazdasági osztálya a művészeti terület 1966 évi beruházási, felújítási és munkásvédelmi helyzetéről, amelyet tudomásul vett az elnökség. Az egyebek során a főkönyvelőség előterjesztésére az évi költségvetés módosítását hagyta jóvá az elnökség, majd szervezeti és folyó ügyekben határozott. — A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG hazánkban járt 5 tagú szakszervezeti küldöttsége december 19-én felkereste szakszervezeti szövetségünket, és elnökségünk tagjaival elvtársi, baráti beszélgetést folytatott a két ország szakszervezeti mozgalmát érintő kérdésekről. HIV-Biharban dcrmber IS—11-én ünnepségsorozatban emlékeztek meg Bocskai István fejedelemről és a hajdúk letelepítésének 10. évfordulójáról. Nagykerekiben Bocskai kastélyát újjáépítették, és múzeumot rendeztek beSüli felé. Az Operaház szakszervezeti bizottsága bensőséges mikulás ünnepséget rendezett az operaházi tagság gyermekei részére (Békéssy Cerv. Móricz Zsigmond „Boszorkány" címűförténelmi drámáját mutatta be a kecskeméti Katona József Színház. Képünkön Dévay Kamilla (Báthory Anna), Piróth Gyula (Várkapitány) és Fraknói Sári (Benigna) ÁRA 1 FORINT