Szocialista Művészetért, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
RABOM KÉP RABOM KIÁLLÍTÁSBÓL Balra fent: Juris Ibolya batikjai az Iparművészeti múzeumban (Bojár felv.) — A budapesti Fáklya Klub képzőművész stúdiójának kiállítása Debrecenben (Papp Gábor felv.) — fent: Félegyházi László festménye: „Leányportré” a debreceni Medgyessy-terembeli kiállításán (Sülé felv.) ILLYÉS GYULA: Poharaim (Szépirodalmi) — Borsos Miklós öt, vörös borral teli poharat rajzolt a borítóra, a költő öt alkotói évtizedét jelképezve velük. A könyv — mondhatni — nem ad újat Illyés költészetéből, és mégis újat ad: az eddig kötetben megjelent valamennyi versét egybe fogja. Tiszteletből, a 65. születésnap alkalmából. Aki ismerős az illyési verserdőben, s végigszáll e kötettel fölötte, első érzése: korántsem olyan ez a gyűjtemény, mint mikor a gazda osztalba rakja valamennyi keresztjét, kévéjét. Hiszen logikusan nem kapott benne helyet például olyan egy év alatt meghíresült nagy poéma, mint ,,Az éden elvesztése”, vagy az idei többi vers. (Arról ne is szóljunk, hogy a költő emlegette „teli sublótfiók” mennyi verset rejthet még!) . . . Mégis, aki a mai Európa egyik nagy poétáját akarja újra meg újra beszélő partnerének megnyerni, sikerítse meg — ha tudja — e könyvet. TAMÁSI ÁRON: Vadrózsa ága (Szépirodalmi) — Századunknak Ady mellett talán másik legegyénibb hangú íróját öt hónapon át ez a parányi késmű tartotta életben: utolsó feleségének diktálta tollba életét Amerikából hazatérésétől első színműve megjelenéséig. Kurta írás, páratlan nyelvi erővel, emberláttatással és bölcs öniróniával. Nem csupán életrajzi kuriozitások, de alkotói módszerek, tapasztalatok, emberi és társadalmi vélekedések sorjáznak ebben a népmesei átadással folyó emlékezésben. Illés Endre előszava az esszéírásban remeklés. Kass János kötetmegformálása méltó az íráshoz. Az egész kötet: mintha néhai Kner Izidor kezéből került volna az oly sok konfekciós könyvet megért olvasó kezébe . . . G. SZABÓ LÁSZLÓ: Perben az örömért (Táncsics) — A szakszervezeti mozgalom aktivistáinak nem kell külön bemutatnunk G. Szabó Lászlót, hosszú évek óta ismerik mint újságírót. Ezért is örülünk külön kötetének, minek megjelenését a Táncsics könyvkiadó tette lehetővé. G. Szabó László igen érdekesen példázza, hogy a műalkotással foglalkozó közéleti ember mennyire élete kiegészítőjének, teljessé tevőjének érzi a művészet gyakorlását. G. Szabó, a közéleti újságíró, verseiben a magánélet primér feszítő kérdéseire ad feleletet. Hogy melyek ezek a kérdések? Könnyen adódnak: a negyven éves férfi rádöbbenése az élet múlására, a szerelem és az „élni jó” érzés addig végtelennek hitt tartamának,korlátok közé szorulása.. . Ezek vonulnak végig a köteten. Mert ha közéleti probléma kerül poétái ceruzájára, azonnal kész a felelettel, de ez nemigen több, mint ízléses publicisztika. Nehezebb felelni a magánember problematikájára, ám ezekre is így akar: frappánsul, kerekdeden, pozitív egyértelműséggel. Ezért is választja a legkézenfekvőbb megoldásokat: a gyöngyöző szavak könynyed tolulását. Nem kikalapált gondolati órát nyújt tehát kötetében, hanem költeményeket skandál. Ez teszi gyűjteményét szó szerint olvasmányossá, olyanná, ami alkalmas arra, hogy a mai magyar és európai éra bonyolultságától idegenkedő olvasót elvezesse a versolvasás forrásvidékére. TŰRINÉ—KESKENYNÉ: Csongrádi szegényasszonyok (Tiszatáj) — Két egyszerű, nehezen író, Csongrád városában élt földmunkásasszony írta még a harmincas években élete történetét. Túriné Cseh Viktória már nincs az élők sorában, Keskenyné Kovács Veron 82. évét tapossa. A kötetben nagyobb teret foglal el Túriné írása, súlyban ez a jelentékenyebb. A két írás mégis kerek egészet alkot: hű képet a földműves szegénység életéről, szervezkedéséről, ezen túlmenőleg a szegényasszonyok külön keresztekkel megvert sorsáról. Mindkettejük írását a harmincas évek vége felé publikálta a mozgalmi sajtó. Félreeső helyen, eldugva, agy érezhető hatással. Vigyáztak rá, hogy hatástalan maradjon. Mert mint Veres Péter írja róluk: „Ezekből látni, hogy miért kellett a forradalomnak jönnie". Elismerés illeti Pásztor Emil tanárt, Mocsár Gábort és Csanádi Imrét, az írások gondozásáért, megjelentetéséért. Bár csak követné e takaros kötetet a munkás, paraszt sors további dokumentumainak megjelenése is. Hátha néhány, hitetlenkedő mai ifjú kezébe is eljutna, s felébresztené bennük a gondolatot: micsoda pokol megismerésétől és végigélésétől szabadította meg őket a szocializmus! (Varga) KEDVES BAJOK GIZI! (Gondolat. Szerk: Stand Géza) — Abból a többszáz levélből, amelyet a század egyik legkiválóbb magyar színésznője életében kapott, válogatott ki egy kötetre valót, és látott el okos magyarázó-kísérő szöveggel stand Géza. Neves és névtelen levélírók szavaiból rajzolódik ki Bajor Gizi alakja: az egyik pénzt és ruhát kér, a másik üzleti ügyben fordul hozzá, a harmadik hódolatát, szerelmét. Imádatát mondja el, a negyedik a levél intimitására bízza szerepelemző kritikáját. A levéltitkot sértő utókor, a mai olvasó gyakran nevet, szánakozik, fölháborodik és meghatódik ezeken a sorokon, egyszóval teljes átéléssel forgatja a lapokat. Akárcsak ha valami regényt tartana a kezében. Holott a regény költött alakjai és kitalált párbeszédei helyett itt minden szó hiteles és valóságos. A levelekből nem művészetének a titkára kapunk magyarázatot, de nem is pletykagyűjtemény a kötet. Egy emberi sorsot ismerünk meg, egy igaz életet, mely — most látni csak — a bókok és pózok, az Irigy és hízelgő szavak, a kor megkívánta és vállalt szerep ellenére is mennyire megrendítően tragikus élet volt. Boldogok, akiknek emlékezetében a könyv sorai egy hangot is fölidéznek, melyet valaha hallottak ... EIKÖ YVETTE: A film drámaisága (Gondolat) — A néhány esztendeje nálunk is nagyobb számban megjelenő filmesztétikai munkák közül szemléletének eredetiségével és stílusának hajlékonyságával emelkedik ki ez a könyv. A cím persze csak kényszermegoldásból születhetett, mert itt éppenséggel nem a filmnek egy irodalmi műfajjal való rokonságáról van szó, hanem önálló és eredeti sajátosságairól, a más művészetektől megkülönböztető vonásairól, a film „költészetéről”, arról, hogy a film „ne csak művészet legyen, hanem nyelv, egyetemes írásmód, sokrétű, árnyalt kifejező eszköz”. Az elmúlt években megjelent legkitűnőbb — főként francia — filmelméleti munkákra és a közelmúlt legrangosabb filmalkotásaira támaszkodva elemzi a szerző a filmnyelv egyéni jellegzetességeit, a hagyomány, a tér- és időformálás, a szerkezet, a környezetrajz és atmoszféra, a filmritmus stb. kérdését. Kitűnő példái, szellemes magyarázata, széles körű tudása, pedagógiai érzékenysége a színvonalas ismeretterjesztés remek alkotásává teszik a könyvet. A szerző lelkesedése egy időre még azokat a szkeptikus gondolatokat is el tudja feledtetni, amelyeket pedig a film már a mai nézőben felvet. Miért ,,avulnak elő néhány év alatt a legkitűnőbb filmek is? Lehet-e filmnézést széles körben tanítani — csak filmmúzeumban látható filmekre hivatkozva? A „dobozba zárt” művészet nem teszi-e kicsit dobozba zárttá a vele foglalkozó esztétikát is? (Tüskés) 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT A SZOT ÁLLÁSFOGLALÁSA — Folytatás az 1. oldalról — aktivitását. Ezt segíti elő az új Munka Törvénykönyve, valamint az ennek alapján készülő kollektív szerződések is. II. A szakszervezetek a gazdaságirányítási reform előkészítésének időszakában felkészültek, hogy a szervezett dolgozók, egész népünk érdekében, hivatásuknak megfelelően teljesítsék kötelezettségeiket, éljenek széles körű lehetőségeikkel. A magyar szakszervezetek 21. kongresszusa és az ezt követő szakszervezeti kongresszusok ennek megfelelő határozatokat hoztak a szakszervezetek álláspontjáról és feladatairól. Ezek a határozatok arra kötelezik a szakszervezeteket, hogy: a) Sajátos módszereikkel támogassák a gazdasági vezetést az új mechanizmus bevezetésében és alkalmazásában. A szocialista munkaverseny szervezésével segítsék elő a zavartalan termelés feltételeinek biztosítását, a dolgozók aktivitásának sokoldalú kibontakoztatását. b) Megnövekedett lehetőségeiknek megfelelően fokozottabban segítsék a dolgozók bevonását a vállalatok, üzemek vezetésébe. A vezetés egyik fontos alkotó eleme legyen a dolgozók részvétele. A munkásosztályban évtizedek alatt felhalmozódott tapasztalatok igénylése, feltárása és hasznosítása minden üzemi, munkahelyi vezető elsőrendű kötelessége. Ennek feltétele, hogy a dolgozók ismerjék munkahelyük minden eredményét, gondját és baját, a gazdasági vezetés elképzeléseit és döntéseit. Így érvényesül közvetlenül a szocialista demokrácia, erősödik és továbbfejlődik a magyar munkásosztály vezető szerepe, növekszik aktivitása és történelmi felelőssége. A reform megvalósítása során erősíteni kell a tulajdonosi szemléletet, hogy minden dolgozó érezze személyes felelősségét: rajta is múlik nagy céljaink megvalósítása, módja van közreműködni a vállalat jelenének és jövőjének formálásában, és a szakszervezetek révén is részese a vezetésnek. A szakszervezetek segítsék elő, hogy a vezetők és dolgozók között erősödjék a szocialista rendszerre jellemző emberi, morális viszony; a megoldandó általános és munkafeladatokban, az emberekről való gondoskodásban olyan légkör alakuljon ki, amely minden becsületes emberben erősíti a ragaszkodást szocialista rendszerünkhöz. c) Erősítsük a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét. A közelmúltban elfogadott törvények, rendelkezések — mindenekelőtt az új Munka Törvénykönyve — alapján széles körű jogot és lehetőséget kaptunk érdekvédelmi tevékenységünk fejlesztésében, arra, hogy jobban betöltsük hivatásunkat a dolgozók élet- és munkakörülményeinek rendszeres javítása terén. A szakszervezetek rendelkezzenek a szükséges eszközökkel, hogy fellépjenek mindenfajta törvénysértő intézkedés, a szocialista társadalomtól idegen jelenségekkel szemben. A Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a szakszervezetek szükség esetén a vétójog alkalmazásával is fellépjenek a káros intézkedések életbe léptetése ellen. A szakszervezetek e törvényben biztosított joguknál fogva megakadályozhatják a gazdasági vezetők olyan intézkedéseit, amelyek eltérnek a közös megállapodásoktól, törvénysértőek, illetve sértik a szocialista erkölcs normáit. Mindezzel is segítik munkáshatalmunk, társadalmi rendünk alapelvét, hogy minden döntésnek osztály célokat, a szocializmus erősítését kell szolgálnia. Hí. A szakszervezetek helyeslik, hogy a párt és a kormány 1968-ra szolid és reális tervet javasol elfogadásra az országgyűlésnek. A jövő évi tervek is bizonyítják a gazdasági reformban rejlő lehetőségeket és kifejezik, hogy 1968- ban is következetesen érvényesülnek a népgazdaság fejlődésére, az életszínvonal növelésére vonatkozó párt- és kormányhatározatok; reális és helyes, hogy az ipari termelés 6—1 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3—1 százalékos növekedését irányoztuk elő. A szakszervezetek megelégedéssel állapítják meg, hogy a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem 3—6 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 1,5—7 százalékos és a lakosság fogyasztásának 5—6 százalékos növekedése révén a párt célkitűzésének megfelelően az életszínvonal 1968-ban is tovább emelkedik. Az 1968-as tervben megfelelő eszközök állnak rendelkezésre a bérek emelésére, a szociális juttatások, a foglalkoztatás színvonalának fenntartására, sőt növelésére. Mindez kellő biztosítéka annak, hogy az életszínvonal növelésére irányuló célokat elérjük. Ennek a törekvésnek nem mond ellent a termelői, illetve az ezzel összefüggő fogyasztói árrendszer módosítása, az áraknak az értékhez való közelítése. A tervezett árintézkedéseket megfelelőknek, helyeseknek tartjuk. Egyes árak csökkennek, mások növekednek. Ez a rendezés nem fékezi az életszínvonal emelésében magunk elé állított cél elérését, ezért az árintézkedésekkel egyetértünk. Államunk hatósági, gazdaságpolitikai szabályozással és a piac eszközeivel a jövőben is fenntartja az árszínvonal alapvető stabilitását. A mi árrendszerünk szocialista árrendszer. Az alapvető fogyasztási és szolgáltatási árak messzemenően megfelelnek a dolgozó tömegek érdekeinek. Az árszínvonal stabilitásáért azonban a központi szerveken túl a vállalatok vezetői és az üzemi kollektívák is felelősek. Az árszínvonal alakulása fontos tényezője az életszínvonalnak. Ezért a szakszervezetek segítik az árszínvonal ellenőrzését, határozottan fellépnek mindenféle minőségrontással, indokolatlan áremeléssel szemben. A szakszervezetek megelégedéssel állapítják meg, hogy a napirendre került intézkedések lehetővé teszik a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javulását. A szakszervezetek elengedhetetlenül fontosnak tartják, hogy a gazdaságirányítás reformjára vonatkozó elvek és határozatok a továbbiakban is következetesen érvényesüljenek. Kötelességüknek tartják, hogy fellépjenek minden olyan intézkedés ellen, amely veszélyeztetheti a dolgozók életszínvonalának emelését. Politikai eszközökkel gátat szabnak mindenfajta olyan törekvésnek, amely a köz rovására visszaélést jelentene a gazdasági vezetés lehetőségeivel, és akár az egyéni, akár a vállalati érdeket az össztársadalmi érdek fölé helyezi. Figyelemmel kísérjük az új gazdaságirányítási rendszerből adódó rendeletek érvényre juttatásának tapasztalatait. Amennyiben a gyakorlatban kiderül, hogy egyes rendelkezések nem helyesek és nem segítik elő a cél megvalósítását, kezdeményezni fogjuk azok módosítását. Szilárd meggyőződésünk, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének kedvező és gyümölcsöző hatása fokozatosan érezhető lesz egész társadalmi és gazdasági életünkben. Ösztönző hatására meggyorsul a szocializmus teljes felépítésének üteme; hazánkban tovább szilárdul a munkáshatalom és annak gazdasági alapja, tovább javulnak dolgozó népünk élet- és munkakörülményei. Ez minden dolgozónak érdeke. Éppen ezért minden erőnkkel segítjük a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetését, a gazdasági reform céljainak végrehajtását, az 1966. évi terv és harmadik ötéves tervünk sikeres teljesítését. A magyar szakszervezetek felelősnek érzik magukat a népünk, munkásosztályunk előtt álló feladatok megvalósításáért. Egész politikai és szervezeti erejüket, megnövekedett hatáskörüket fel fogják használni ennek érdekében. A Szakszervezetek Országos Tanácsa felhív minden dolgozót és szakszervezeti tisztségviselőt, hogy szívvel-lélekkel, tettrekészen támogassa a hazánk felvirágzását, dolgozó népünk szebb és jobb életét szolgáló nagy céljaink megvalósulását. — ELNÖKSÉGÜNK november 27-én a Filmművész klubban ülést tartott. Kerekes János elnöki megnyitója után első napirendi pontként megvitatta az elnökség a Munka Törvénykönyve tárcaszintű végrehajtási utasításának tervezetét. Számos észrevétel és javaslat felvetése után az elnökség egyetértett a tervezettel, és köszönetet mondott az elkészítésében részt vett minisztériumi és szakszervezeti munkatársaknak. Megvitatta a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége központi vezetősége, valamint elnöksége jövő évi munkatervét, melyet a központi vezetőség december 18-i ülése elé terjesztettek. Elfogadta az elnökség a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége káder hatásköri jegyzékére tett előterjesztést. Vass Imre főtitkár számot adott az előző elnökségi ülés óta végzett munkáról. Ismertette a Művelődésügyi Minisztérium vezetőihez küldött, a művészeti terület problémáira vonatkozó összefoglaló feljegyzés nyomán tett intézkedéseket. A Művelődésügyi Minisztérium átszervezéséről, a taggyűlések tapasztalatairól, az alkotóművészek egységes segélyezési rendszerének kialakításáról, valamint a szórakoztatózenészek táppénz juttatásáról adott számot a továbbiakban a főtitkár. Az elnökség tudomásul vette. A főkönyvelő javaslatára hozzájárult, hogy az 1967. évi költségvetésben 2%-os módosítást eszközölhessenek. DECEMBER 2-án soron kívüli ülést tartott az elnökség. Az első napirendi pontnál az elnökség tagjain kívül jelen voltak a központi vezetőség apparátusának munkatársai is. Vass Imre főtitkár tájékoztatót tartott az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről. Második napirendi pontként megvitatta az elnökség a Művelődésügyi Minisztérium utasítástervezetét az 1968. évi kulturális járulékról. Beható vita után, melynek során különösen értékes eszmecsere alakult ki a műalkotások „szórakoztató” voltának esztétikai értékéről, az elnökség egyetértett az utasítástervezettel. — SÖMJÉNI SÁNDOR, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége számvizsgáló bizottságának elnöke december 11—12-én Varsóban részt vett azon az előkészítő megbeszélésen, amelyen megállapodtak a szocialista országok kulturális és művészeti szakszervezeti vezetői soron következő tanácskozásának napirendjében. — ELNÖKSÉGÜNK december 27-én a Filmművész klubban tartotta meg ez évi utolsó ülését. Napirendjén a következő kérdések szerepeltek: 1. Javaslat a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége választott vezető testületeinek és osztályainak működési rendjére. 2. Jelentés a művészeti szakszervezetek 1967. évi nemzetközi munkájáról, javaslat az 1968. évi nemzetközi tevékenységre. 3. Tájékoztató a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége alapszervezetei IV. negyedévi taggyűléseinek tapasztalatairól. Az elnökségi ülés ismertetésére februári számunkban visszatérünk. — A SZOT Határozatok 1967. évi 5. száma tartalmazza a kormány és a SZOT elnökségének 1031/1967. (X. 12.) sz. határozatát; — A MUNKA 12. számában dr. Jandek Géza tanulmányát olvassuk el: „A munkához, az élethez igazodó munka versenyt"; — Az „Adatok és tények” című füzetsorozat „Indulás előtti a gazdaságirányítás reformjáról’’ című brosúráját.