Szocialista Művészetért, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Út esztendő küszöbét léptük át. Elnökségünk nevében szeretettel köszöntjük minden olvasónkat, s kívánunk ezúttal minden szervezett magyar művésznek, művészeti pedagógusnak és művészeti dolgozónak, kedves családtagjaiknak, az aktivistáknak, bizalmiaknak, a szakszervezeti tanács és bizottsági tagoknak, a szakmai elnökségek, a központi vezetőség minden tagjának boldog új esztendőt, jó erőt, egészséget, a ránk váró tennivalók eredményes elvégzéséhez. Volt mit tennünk, s vár ránk a munka egész dandárja. Utoljára a negyedik negyedévi taggyűléseken volt együtt a szakszervezeti tagság, s el kell most mondanunk, hogy valóban tekintélyes létszámban jelent meg, s a megnyilatkozások azt mutatták: az érdeklődést változatlanul a közösség érdekeit érintő kérdések váltották ki. Persze, a jó és helyénvaló észrevételek, bírálatok, javaslatok mellett előkerültek afféle meggondolatlan egyet nem értések is, melyekkel éppen azokat az intézkedéseket kifogásolták, amiket éppen a tagság követelései alapján hozattunk állami partnereinkkel. De ezek a momentumok csupán pár taggyűlés apró szeplőit jelentik, mert ezzel szemben a jelölő bizottságok gondos megválasztása a legtöbb alapszervezetnél megmutatta, hogy a tagság igenis komoly jelentőséget tulajdonít a január-február folyamán megtartandó vezetőségválasztásnak. És nemcsak a jelölő bizottságok megválogatása, hanem már maguknak a bizottságoknak a ténykedése is arra enged következtetni, hogy e mostani választás kifejezi, híven tükrözi a tagság értékelő véleményét szakszervezeti mozgalmunkról, annak megnövekedett súlyáról, erejéről. Mert a tagság tudatosodása fejeződik ki ebben; annak felismerése, hogy a szakszervezeti mozgalom olyan keret, olyan szervezet, amelyben a művészi szakmai munkája mellett mindenki egy közösség tagjaként is hasznos lehet, mert társainak és saját magának javára tehet. Hogy a szakszervezet lehetőség... E számunkban a Miskolci Nemzeti Színház jelölő bizottságának munkájáról közlünk riportot, de ugyanilyen beszámolót, híradást közölhetnénk valamennyi szakma különböző intézményi, vállalati, iskolai jelölő bizottságának leleményes és megfontolt ténykedéséről. Persze, a választás az alapszervezet tagságának kezében van. Azért mégsem lesz felesleges a figyelemfelhívás: talán még soha ennyi gonddal nem készítették elő a jelölő bizottságok azún. „listát”. És ha most azt hangsúlyozzuk, hogy a tagság ne feledkezzék meg azokról a harcos, eleven, mindenre figyelő és önfeláldozóan kiálló aktivistákról, szakszervezeti bizottsági tagokról sem, akik körül — hallottuk — óvatosan hálók szövődnek, intrikák kelnek szárnyra, minden bizonnyal tudja a tagság — népiesen szólva: megkülönböztetni a tüdőt a májtól, tudja, hogy kik azok az aktivisták, akik politikailag szilárdak, művészi, szakmai tekintetben rangosak, jó vezetők, kezdeményezőek, akik gondolataikat, idegeiket, szabad idejüket, egészségüket áldozták és készek továbbra is felajánlani a kollektíváért, és akik az elkövetkező két esztendő során is eredményesen tevékenykednek mindnyájunk javára. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének központi vezetősége szombaton délelőtt a Fészek Művészklubban megtartotta idei utolsó ülését. Ungvári László Kossuth-díjas, érdemes művész elnöki megnyitója után az elnökség beszámolóját Vass Imre főtitkár terjesztette elő a gazdaságirányítási rendszer reformjának hatásáról, eredményeiről, problémáiról a művészeti területen, valamint a művészeti szakszervezetek megnövekedett jogkörének érvényesüléséről és a dolgozók bevonásáról a művészeti intézmények és vállalatok vezetésébe. A BESZÁMOLÓ Az első reformév végéhez közeledve — az MSZMP Központi Bizottsága értékelésével egybehangzóan — az elnökség megállapította, hogy a gazdaságirányítás mai rendszere alkalmas a központi gazdaságpolitikai célok megvalósítására, alkalmas a vállalatok, a helyi tanácsok nagyobb önállóságának és felelősségének érvényesítésére, jól szolgálja a szocialista tervgazdálkodás fejlődését hazánkban. Az elnökség megállapítása szerint a Művelődésügyi Minisztérium az elmúlt esztendőben nagy figyelmet fordított arra, hogy biztosítsa a központi irányításban a művelődéspolitikai feladatok és az anyagi érdekeltség közötti összhangot. Ma még számos nehézség akad e tekintetben, azonban alapvető torzulás nem tapasztalható. A művelődéspolitikai feladatok végrehajtásának fontos eszköze a Kulturális Alap és a kulturális járulék. Létrehozását a művelődéspolitika és az anyagi érdekeltség megfelelő összehangolásának szükségessége indokolta. A Kulturális Alap és a kulturális járulék szerepéről megállapította a beszámoló, hogy az elmúlt évben megkezdődött ■— alapvetően helyes tendenciákkal — a művelődéspolitikai szempontból értékes alkotások támogatása a kevésbé fontos és színvonalas produkciók terhére. Ugyanakkor azt is megállapította az elnökség hogy a különféle alkotások zsűrizését most is könnyen meg lehet kerülni, és arra sincs ez idő szerint megfelelő szankció, hogy megakadályozhassák a kivetett kulturális járulék befizetésének elmulasztását. Beszámolt az elnökség azokról az eredményekről és problémákról, amelyek az elmúlt év folyamán a művészek és művészeti dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásában jelentkeztek. A reformintézkedések együtt járnak a fokozódó önállósággal, az intézmények és vállalatok, tanácsi szervek hatáskörének bővülésével, a hatáskörök decentralizálásával. Ez a fokozódó önállóság ma még szinte beláthatatlan energiákat szabadít fel, s fokozott irányító, vezetési gyakorlatot, folyton erősödő felkészültséget, politikai érettséget követel. Felnőtt, az egész kollektíva, valamint a társadalom érdekeit egyaránt szem előtt tartó gondolkodó emberek kellenek hozzá, s ezek a körülmények éppen ezeket teremtik, formálják meg. Többek között ebben is látjuk a reformintézkedéseknek politikai jelentőségét. Nem felejthetjük el, hogy gazdasági szabályozókkal, helyes rendelkezésekkel, ösztönző bérezéssel helyes irányba lehet hatni. De egyáltalán nem nélkülözhetőek a nevelés eszközei, a fokozott morális követelmények a művészek és művészeti dolgozók felelősségérzetének fokozása az egész társadalommal szemben. Az új irányítási rendszer következtében a művészeti intézményeknél és vállalatoknál megnőtt a saját hatáskörben eldöntendő kérdések köre. Az elmúlt évekhez viszonyítva határozottan fejlődött a vállalati és intézményi demokrácia a művészeti területen. Sajnálatos, hogy még mindig több olyan művészeti, gazdasági vezetővel találkozunk, aki egyszemélyi felelősségének csorbítását látja abban, hogy megtartsák intézményüknél, vállalatuknál a kötelezően előírt munkamegbeszéléseket. Gyakori ez a színházaknál, az MRT-nél, a Művészeti Alapnál és egyes iskolákon. Ezért manapság is nem egy helyen a szakszervezeti taggyűlések töltik be azt a szerepet, amelyre a munkaértekezletek lennének hivatottak. A szakszervezeti tanácsok és a szakszervezeti bizottságok tevékenységének mérlegelésekor az elnökség azt állapította meg, hogy helyesen, sokoldalúan és felelősségteljesen éltek megnövekedett lehetőségeikkel, jogaikkal. Így a három esetben alkalmazott vétó-emeláér is a szakszervezeti bizottságok állásfoglalásának helyessége bizonyosodott be. Nem egy intézménynél és vállalatnál, ahol az szb készülődött a vétó-emelésre, már ennek hírére az illetékes vezetők önszántukból kijavították a szabálytalanságokat. Az elkövetkező időszak legfontosabb feladatának az elnökség az alapszervezetek tevékenységének további erősítését, támogatását és az alapszervezeti vezetőség-választás gondos előkészítését jelölte meg. Úgy vélte elnökségünk, hogy azoknak a követelményeknek, amelyeket a gazdasági reformnak a művészeti tererületen való alkalmazására vonatkozóan annak idején elfogadott, az eddigi feladatok megvalósítása során lényegében a szocialista művelődéspolitika szempontjait egyrészt, a szervezett művészek és művészeti dolgozók érdekeit másrészt szem előtt tartva — meg tudtunk felelni. A VITA A szakmai szakszervezetek képviselői felszólalásaikban egybehangzóan reálisnak, a főbb tendenciákat helyesen értékelőnek ítélték az elnökség beszámolóját, és konkrét észrevételeikkel, megfigyeléseikkel, a további tevékenységet gyakorlati szempontokkal segítő tanácsokkal gazdagították. Több felszólaló foglalkozott a Kulturális Alap, a szakmai kulturális alapok és a kulturális járulék egyes szakmáknál jelentkező hatásával, eredményeivel. Így kiemelték, mily kedvező befolyással volt a kulturális járulék puszta létezése a színházak műsorpolitikájának alakulására. Felvetették, hogy a minisztérium által adományozott nívódíjak színházon belüli elosztásában miért nincs a szakszervezetnek beleszólása? Helyeslő és vitázó megjegyzések hangzottak el a magánénekesek, táncosokés artisták leendő szakmai nyugdíjával kapcsolatosan. Javaslat hangzott el a pályakezdő fiatal artistaművészek folyamatos foglalkoztatásáról, szakmai képzésének biztosításáról, több felszólaló sürgette a művelődéspolitikai célkitűzések határozottabb érvényesítését különféle művészeti ágak mindennapos gyakorlatában és annak biztosítását, hogy a kulturális járulék befizetése ne csak a művészeti intézmények és vállalatokra, de más tárcákhoz tartozó és kulturális járulék fizetésére kötelezett vállalatokra is egyforma mértékben kötelező legyen. Felhívták a figyelmet a filmforgalmazó vállalatok jelenlegi dotálási rendszerének mielőbbi korszerűsítésére, a filmforgalmazásnál tapasztalható káder-fluktuáció megállítására. Egyik felszólaló hangsúlyozta a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének fontos szerepét a tekintetben, hogy a saját szakmájuk sajátos problémáiba való beszűkülésre hajlamos művészeket olyan közös eszmei, szervezeti, mozgalmi problémák megoldására összefogja, amelyek csakis valamennyi művészeti ág együttműködése révén valósíthatók meg. A vitában részt vett dr. Malonyay Dezső, Jámbor László, Baross Imre, Császár Ferenc (Szombathely), dr. Hont Ferenc, Salamon Ferenc (Miskolc) és Csáki-Maronyák József. A felszólalásokra adott válaszában Vass Imre főtitkár megállapította, hogy a központi vezetőség tagjai az elnökség összefoglaló értékelését reálisnak, távlatmutatónak, jónak ítélték. Köszönettel fogadta az elnökség nevében, hogy a kv tagjai készségüket fejezték ki különböző bizottsági munkákban való részvételre, hogy fokozott felelősséget éreztek és vállaltak az elkövetkező esztendők tennivalói vonatkozásában is. Ungvári László elnök zárszavában a kv köszönetét fejezte ki az elnökségnek az elmúlt esztendőben végzett munkáért és e tevékenység mostani összefoglalásáért. A központi vezetőség elfogadta a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége 1969. évi munkatervét, valamint a központi vezetőség 1969. évi költségvetésére tett előterjesztést. A szeptemberi kv-ülés óta végzett munkáról adott tájékoztató tudomásulvétele után a központi vezetőség az elnökség javaslatára a megüresedett központi vezetőségi tagsági helyre kooptálta Rákosy Pétert, a Magyar Zeneművészek Szakszervezetének megbízott titkárát. (Jedd Ferenc és felesége, Vörös Rozália festőművészek kiállításét az Ernst Múzeumban dr. Pogány Ö. Gábor nyitotta meg december 14-én (MTI) A bukaresti Állami Opera- és Balettszínház nagysikerű budapesti vendégszereplésének első estjén Csajkovszkij „Hattyúk tava” című balettjével mutatkozott be. Képünk: az együttes megköszöni a közönség tapsát (MTI) ÁRA 1 FORINT