Szocialista Művészetért, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
ült össze utolsó tanácskozására központi vezetőségünk december 23-án délelőtt a Fészek Művészklub nagytermében. Vass Imre főtitkár megnyitója után dr. Hajós András, a kv közgazdasági osztályának vezetője terjesztette elő az elnökség beszámolóját a művészek, és művészeti dolgozók élet- és munkakörülményei alakulásának egyes kérdéseiről. Komáromi László, a Művelődésügyi Minisztérium pénzügyi főosztályának helyettes vezetője a művelődésügy 1970. évi gazdasági tervéről mondott tájékoztatót. A BESZÁMOLÓK ELNÖKSÉGÜNK beszámolója abból indult ki, hogy a VI. kongresszus határozata megjelölte számunkra a művészek és művészeti dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásával kapcsolatos főbb problémák megoldásának útját. Pártunk Központi Bizottságának novemberi tanácskozása megvizsgálta a gazdaságirányítási rendszer reformjának megvalósulását, az annak nyomán keletkezett eredményeket és problémákat. Megállapította, hogy a nemzeti jövedelem növekedése 1966— 68-ban évente átlagosan 7,4 százalék volt. A gazdasági reform nemcsak az üzemek gazdasági önállóságát teremtette meg hanem jelentősen növekedett a szakszervezetek hatásköre, felelőssége is. A kollektív szerződések megkötése tapasztalatainak vizsgálata után behatóan foglalkozott a beszámoló a művészeti dolgozók, különösen a munkások és műszaki dolgozók munkaviszonyból származó keresetének problémáival. A művészeti területen a műszaki dolgozók átlagos keresete a népgazdasági átlaghoz viszonyítva elmaradást mutat; nagymértékű a fluktuáció, a munkaerőhiány, a szakképzettséget igénylő munkakörökből a szakképzettek elvándorlása és a szükséges képzettséggel nem rendelkezőkkel történő betöltése. Általában súlyos problémák vannak a nehéz fizikai, valamint a rossz munkafeltételű munkakörökben, így a színházi színpadi dolgozóik, a segédmunkások, a fűtők, a takarítók tekintetében. A vállalati dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása szempontjából jelentős eszköz a kollektív szerződés, melyben meghatározhatók a bérfejlesztés keretei, a differenciált anyagi ösztönzést szolgáló módszerek elvei. Lényegesen szűkebbek viszont a költségvetési szervek lehetőségei. A VI. kongresszus határozatainak megvalósítása az említett problémák megléte mellett tervszerűen folyik, a tagság élet- és munkakörülményeiben folyamatos javulás tapasztalható, elég utalni az Állami Operaház ének- és tánckarának, műszaki dolgozóinak, a három nagyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió dolgozóinak, a színházi és egyéb zenekarok tagjainak bérproblémái rendezésére. A szakma iránti szeretet fűzi nem egyszer a művészeket és művészeti dolgozókat olyan esetben is munkahelyükhöz, amikor a munkahelyi körülmények igen súlyosak. Utalt itt a beszámoló a Televízió, a képző- és iparművészeti vállalatok, néhány vidéki színház munkahelyi problémáira. Nem egy helyen jogos bírálattal illetik a dolgozók a szociális berendezések, öltözők, tisztálkodási helyiségek állapotát, fejlesztését. Értékelte a beszámoló ezek után a terület üdülési helyzetét, majd a rekonstrukciók és új beruházások állását ismertette. A szakszervezeti szövetségünk kezdeményezésére hozott, az élet- és munkai körülményeket produktívan befolyásoló intézkedések összefoglalása után, befejezésül ismertette dr. Hajós András a Szakszervezetek Országos Tanácsának december 22-i ülését. A MŰVELŐDÉSÜGY 1970. évi gazdasági tervét ismertetve Komáromi László elmondotta, hogy miután az Országgyűlés elfogadta a kölségvetést, az a feladatunk, hogy a rendelkezésre álló anyagi, technikai eszközöket, lehetőségeinket optimálisan jól használjuk fel célkitűzéseink megvalósítására. E költségvetési év nemcsak a III. 5 éves terv záróéves a IV. ötéves terv báziséve, hanem a felszabadulás 25. évfordulója is, hangsúlyozottabban áll az érdeklődés középpontjában. A kulturális ágazat 1970. évi költségvetési előirányzata több mint 12 és fél milliárd forint, ezen belül a népművelési-művészeti alágazaté 1.054 millió forint. Ezek után főbb vonalaiban ismertette az 1970. évben megoldható feladatokat, művészeti szakáganként, s külön tárgyalta az intézmények és a kulturális vállalatok főbb célkitűzéseit. Megállapította, hogy „a vállalatok tevékenységében minden tekintetben jusson kifejezésre a kulturális termék, szolgáltatás megkülönböztetett áru jellege, hogy e területek fontos feladata a közízlés fejlesztése, aminek érdekében a gazdasági szempontokat alá kell rendelni a művelődéspolitikai célkitűzéseknek”. A VITA során számos kiegészítést, észrevételt tettek a felszólalók. Több központi vezetőségi tag „interpellált” a műszaki dolgozók bérezése tárgyában. Nemcsak a színházi és filmgyári műszakiak bérezése, munkahelyi körülménye került szóba, hanem a művészek, elsősorban a színművészek problémái, így bérezésük, lakáshelyzetük, stb. is. Felvetették a Képzőművészeti Főiskolán tanulók ösztöndíjának kérdését, a helyes munkaelosztás biztosítását, a képzőművészeti szaknévsor kiadását. Hiányolták a tárca tervéből új kiállító helyiségek létesítésének előkészítését. Bírálták a kereskedelmi szerveket, amiért a zenekarok húr-, nád-ellátása most is akadozik. Nem tartották szerencsésnek azt a módszert, amellyel a Munkaügyi Minisztérium néhány művészeti vállalat kollektív szerződését felülbírálta. Javasolták a minisztériumnak: határozza meg, milyen kritériumok mellett (szakmai képesítés, műszaki feltételek, stb.) lehet tanácsoknak, tsz-knek filmeket gyártani. Felvetették: tekintettel a jó forgatókönyv-termésre, emeljék meg az 1970-ben forgatásra kerülő játékfilmek számát. A vitában felszólalt: Lázár Egon, Szabó Iván, Vajda Artúr, Salamon Ferenc (Miskolc), dr. Ferencz Győző (Művelődésügyi Minisztérium). Török György, Lóránd Hanna, Augusztin Ferenc és Szigeti Zsuzsa, Komáromi László és dr. Hajós András válaszolt a kérdésekre, majd Vass Imre főtitkár összefoglalójában megállapította, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja a művészeti területen is kedvező feltételeket teremtett, a fennálló problémáival együtt is elősegítette a fejlődést. Hangsúlyozta: a szakszervezeti szervek legyenek ott mindenütt, ahol a dolgozók jogos igényeiről van szó, támogassák azokat az állami vezetőket, akik a törvényességet megtartva érvényt szereznek a rendnek és a fegyelemnek. Ugyanakkor joguk van állást foglalni minden kérdésben és hallatni a dolgozók véleményét. A kv a két beszámolót tudomásul vette. A központi vezetőség ezek után jóváhagyta az elnökség 1970. évi első félévi munkaprogramját, valamint megszavazta az 1970. évi költségvetést. Vass Imre főtitkár zárószava után a központi vezetőség köszönetet mondott a művészeti szakszervezetek valamennyi társadalmi aktivistájának, a bizalmiaknak, az osztálybizottságok és szakszervezeti bizottságok, valamint szakszervezeti tanácsok tagjainak, akik hozzájárultak eredményes munkájukkal a közösség ügyének előviteléhez. (V. I.) Alkalmam adódott, hogy a nyomdaipari szakszervezetek állandó bizottságának ülésezése végeztével egy órát tölthessek a SZOT szálló egyik szobájában M. V. Paskov elvtárssal, a Szovjetunió Kulturális Dolgozói Szakszervezetének elnökével. Természetes egyszerűséggel indult el a beszélgetés az újságírásból, hiszen Paskov elvtárs e szakmából s főiskolai katedráról került az elnöki funkcióba. — Az újságírás közel áll hozzám — kezdte, — nagyon fontosnak tartom, mert a sajtó, különösen a szakszervezeti lapok jelentékenyen befolyásolják a dolgozók, a művészek, a kultúra munkatársainak nézeteit. A szakszervezeti sajtóról folytatva az eszmecserét, megtudtam, hogy a nálunk is jól ismert „Szovjetszkaja Kultúra”, melyet a Szovjetunió kulturális minisztériuma és a szakszervezet központi bizottsága közösen ad ki, november végén ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját. A nagyobb szövetségi köztársaságokban mindenütt vannak hasonló kulturális lapok, a szomszédos Ukrajna „Kultúra Zsizny” című lapja pedig különösen jelentős. Nem merült fel még náluk az a gondolat, hogy ágazati szakszervezeti újságot adjanak ki, viszont a szakszervezeti tisztségviselőknek kötelességévé tették, hogy a különböző folyóiratokban, művészeti szövetségi kiadványokban, újságokban minél gyakrabban írjanak a kulturális dolgozók szakszervezetének tevékenységéről. Az emlékezés esztendeit éljük, önkéntelenül felvetődött ezek után, hogy a mi szakszervezeti szövetségünk milyen sajátos formát alkalmaz a jubileumok alkalmából? Mikor Mihail Paskov megtudta hogy elnökségünk tervet fogadott el a magyar művészeti szakszervezetek történetének dokumentumokban történő bemutatására, s hogy reprezentatív kiadványt készítünk elő a VII. kongresszusunk időszakára, nyomban elmondotta, hogy az ő szakszervezetük is a miénkhez hasonlatosan több ágazatból tevődik össze, hármas tagozódású: a művészek és művészeti dolgozók mellett a nyomdaipari dolgozók, valamint a népművelők tömörülnek benne. E szakmai — ágazati — szakszervezetek nem egyszerre alakultak, s ők úgy tervezik, hogy 1970-ben ülik meg a közös szakszervezet fél évszázados évfordulóját, mert addigra mindenik szakmai ágazat „betölti” az 50. évét. ők is gondolnak hasonló történeti munkára — folytatta a gondolatmenetet M. V. Paskov —, s ha még nem is döntötték el, hogy kötetet állítanak-e össze az évfordulóra, vagy résztanulmányokat publikálnak lapjaikban, folyóiratokban, de ők is nagy jelentőségűnek érzik, hogy a művészek, a kultúra dolgozói szervezetének történetét a tagság elé tárják, különösen a fiatalok lássák történelmi útjukat, s talán ez is megóvja őket néhány buktató megismétlésétől. Mert a történelem a legjobb tanítómester, még a művészek táborában is ... E témakörről aztán egyetlen továbblépéssel eljutottunk a Lenin centenárium megünnepléséhez. Mihail Paskov egyszerre professzorrá lesz. Mintha katedrájánál ülne, s a legkedvesebb témáját kellene figyelmes hallgatóságnak előadnia, úgy kezdi el Lenin bensőséges kapcsolatának ismertetését Gorkijjal, Lunacsarszkijjal. Aztán: hogyan látta Lenin a kultúra feladatait a proletárforradalom éveiben, a könyvtár, az olvastatás misszióját. Valóban profeszszor méltatást hallok, amikor egyszerre feleszmél, s elnézést kér: minket nyilván azok a konkrétumok érdekelnek, ahogyan a szőttjei kulturális dolgozók készülnek a centenáriumra. Meg kell adni, amit elősorolt aztán az 1968 májusi plénumon elhatározott tervekből, azt mutatják: a szovjet kulturális dolgozók, a népművelők, a művészek, a sajtó, rádió és televízió dolgozói mankóval versenyeznek azon, hogy Lenin világtörténelmi jelentőségű munkásságát méltóan bemutassák a jubileum alkalmából. A tudományos kutatóktól a filmrendezőkig, a népi iparművészektől a balettművészekig mindenki, egyénileg is és az alkotó közösségében is kiveszi részét az ünnepi megmozdulásokból. Díszoklevelet alapítottak azoknak a kulturális, művészeti kollektíváknak, alkotóhhelyeknek kitüntetésére, amelyek a Lenin centenárium megünneplésében kiemelkedő eredményeket értek el. Érdekes az a módszer, ahogyan jelölni lehet az oklevél elnyerésére. A moszkvai Nagyszínház egyik produkcióját ha méltónak ítélik például a jelölésre, akkor a Nagyszínház kollektívája megvitatja, hogy ők maguk érdemesnek tartják-e a magas kitüntetésre. S ha úgy döntenek, akkor felküldik a minisztériumba és a szakszervezet elnökségéhez a javaslatot, és a két testület közös bizottsága hozza majd meg a döntést___ A beszélgetést ekkor elnökségünk küldöttei szakasztották meg. Paskov elvtársék két órás látogatásra jöttek át székházunkba, ahol a szakszervezeti szövetség vezetőivel találkoztak. S ott, a szellemes, sziporkázó eszmecsere közepette egyszer csak odaszól: —Elfeledtem megmondani, csak húsz kollektíva kaphatja meg ezt az oklevelet. Ezzel is kifejezni kívánjuk, hogy mennyire csakis kimagasló kollektív alkotásokat tüntetünk ki ezzel... Mikor elbúcsúztunk, így szólt: — Elnézést kérek olvasóitól a félbeszakított interjúért. De a szakszervezeteink közötti eleven kapcsolat biztosíték, hogy folyamatosan informáljuk egymást. És még egyet okvetlenül írjon meg: eredményes, boldog új esztendőt kívánok a magyar művészeknek és művészeti dolgozóknak. A november elején Párizsban megrendezett VII. nemzetközi táncfesztiválon az Operaház balettkara Hacsaturján — Seregi László „Spartacus” című háromfelvonásos balettjével nagy sikert aratott és a legjobb együttes díját, az Aranycsillagot nyerte el. A Francia Tánckritikusok Szövetségének különdíját Kun Zsuzsa Kossuth-díjas, érdemes művész kapta a Flavia szerepében nyújtott kiváló művészi teljesítményéért. Jobb oldali képünkön Kun Zsuzsa Füilöp Viktorral, az alsón dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese köszönti az együttest. (Mezey felv.) az Állami operaház balettkarának sikere ÁRA 1 FORINT