Szocialista Művészetért, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

A gazdasági reform első két éve alatt szer­zett tapasztalatok alapján a kormány tovább­fejlesztette a gazdasági szabályozó rendszert. Ennek keretében módosította a nyereségrésze­sedés elosztásának szabályait. A dolgozók többsége helytelenítette a kate­gorizálást, állampolgári rangsorolásként fogta fel. A besorolási kategóriák és a velük járó részesedési csoport maximumok eltörlése le­hetővé teszi, hogy valamennyi dolgozó — ve­zető és beosztott — azonos elvek szerint része­sedjék a vállalati eredményből. Szükségessé tette az elosztás módosítását az is, hogy kiderült: a központi előírások fékezik a vállalati kezdeményezéseket, a helyi sajá­tosságokhoz való rugalmas alkalmazkodást. A vállalatoknak most ugyanolyan hatáskörük lesz a részesedési alap felhasználásában, mint a nyereség létrehozásában. A részesedés elosz­tása ugyanis vállalati hatáskörbe került, és részletes szabályozását a március 31-ig módo­sításra kerülő kollektív szerződésekben kell meghatározni. A központi előírások megszüntetése, a kate­góriák eltörlése semmiképpen sem jelent en­gedményt a differenciált ösztönzés elvéből, és a jövedelmi arányok alapvető változása sem várható tőle, de a felosztható kereten belül az egyes dolgozók összes személyi jövedelme nő­het vagy csökkenhet. Arról van szó, hogy a jövőben nem valamely kategóriába való tar­tozás, hanem a dolgozó munkájának haszna, hatékonysága, minősége dönti el, hogy milyen arányban részesül a vállalati eredményből. Vezetőkre és beosztottakra egyforma érvény­nyel az év végi részesedést — a munkában el­töltött éveket is figyelembe véve — részben keresetarányosan kell elosztani, részben a vál­lalati eredményhez való hozzájárulás, a mun­ka fizikai nehézsége, fontossága, hatékonysá­ga arányában kell különbséget tenni. A mos­tani szabályozás tehát előrelépés a szocialista elosztás elvének következetesebb érvényesíté­sére, és nem az egyenlősítést szolgálja. Korrigálja az új rendelkezés azt is, hogy a munka fontossága, felelőssége túlnyomó részt csak a részesedésben jusson kifejezésre. Mód nyílik rá, hogy a vezetőállásnak eddigi pré­miumátalányát differenciáltan az alapbérek emelésére fordítsák. Beiktat az új rendelkezés új ösztönzőt, a nyereségprémiumot is. Belőle mindazok a vezetők és kiváló munkát végző dolgozók, munkások részesülhetnek, akik ki­mutathatóan többet tettek a nyereség növelé­séért. A felügyeleti szerv a kifizethető nyere­ségprémium mértékét a vállalati kollektíva jövedelmének növekedésétől teszi függővé. Ez­által fokozottan teszi érdekeltté a vezetőket a vállalati eredmény mellett az összes dolgozók jövedelmének növelésében, szervezési, gazdál­kodási tartalékok jobb kihasználásában. Van­nak, akik attól tartanak, hogy a központi elő­írások automatizmusának megszűntével foko­zott szerepet kap a szubjektivitás az egyes emberek munkájának megítélésében. Ezért is vár szakszervezeti alapszervezeteinkre nagy feladat. A kollektív szerződések módosítása során nagy felelősséggel, átgondoltan kell sza­bályoznak az igazgatókkal a részesedési alap felosztásának módját, feltételeit. Emellett fon­tos feladatuk lesz, hogy figyelemmel kísérjék, ellenőrizzék a részesedési alap felosztásáról szóló rendelkezések végrehajtását érvényt szerezzenek a munka szerinti elosztás elvének azokkal szemben, akik az egyenlősdire hajla­nak vagy a munka objektív mércéjétől eltér­ve elfogultságot kívánnak érvényesíteni az anyagi ösztönzésben. Dr. H. A. Fery Antal fametszete a társadalombiztosítási tanácsok, illetve a társadalombiztosítási fe­lelősök eredményes munkájának egyik fontos feltétele a kifizetőhely ügyintézőjével való jó kapcsolat kiépítése. Az ügyintézőnek azt kell éreznie, hogy a társadalombiztosí­tási tanács, illetve a társadalom­biztosítási felelős elsősorban segí­tő szándékkal, az ügyintézővel azo­nos célért, a dolgozók színvonalas társadalombiztosítási ellátásáért, a kifizetőhelyek szakszerű, gyors és megbízható működéséért tevékeny­kedik. A kifizetőhelyek ügyintézői vi­szont segítséget nyújthatnak a társadalombiztosítási tanácsoknak, illetve társadalombiztosítási felelő­söknek a nyugdíj-előkészítésben, a betegellátási munkában és a tár­sadalombiztosítási vitás ügyek in­tézésében. A segítségnyújtásnak és az együttműködésnek a gyakorlatban számtalan formája lehet. Vegyük sorba az együttműködés lehetséges területeit. A munkáltató anyagilag is fe­lel a kifizetőhely munkájáért, ezért annak rendszeres ellenőrzése fel­adatkörébe tartozik, de feladata a kifizetőhelyek ellenőrzése a tár­sadalombiztosítási igazgatóság szakellenőreinek és a társadalom­biztosítási tanácsoknak is. A tár­sadalombiztosítási tanácsnak, il­letve a társadalombiztosítási fele­lősnek elsősorban a kifizetőhellyel kapcsolatban álló dolgozók szem­szögéből kell figyelemmel kísérnie a kifizetőhely munkáját, ami ter­mészetesen nem lehet akadálya az együttműködésnek. A kifizetések jogszerű, gyors eszközlése nem­csak a dolgozók érdeke, hanem közvetve az ügyintéző­jé is, ameny­nyiben a dolgozók szemszögéből történő rendszeres ellenőrzés csök­kenti a hibalehetőségeket. A Sza­­bolcs-Szatmár megyei Moziüzemi Vállalat kifizetőhelyének ügyinté­zője mondotta ezzel kapcsolatban: Szeretném, ha a társadalmi el­lenőrzés minél gyakoribb és rend­szeresebb lenne, mert így az eset­leges tévedés korrigálására időben kerülhet sor, e mellett a rendsze­res társadalmi ellenőrzés az érin­tettek körében általános megnyug­vást szül, nem beszélve arról, hogy a társadalombiztosítási igazgatóság szakellenőrei, illetve a belső be­­ellenőrzés által feltárt hiányosság részemre pénzbüntetést vagy rész­leges megtérítési kötelezettséget is jelent.” A biztosítottak érdekét szolgálja, hogy a társadalombiztosítási vitás ügyekben a társadalombiztosítási tanács jogosult dönteni. A társa­dalombiztosítási tanácsokat a vi­tás ügyek eldöntésére jogszabály jogosítja fel és döntéseik a mun­káltatóra, illetve a kifizetőhelyre kötelezőek. A társadalombiztosítási tanács határozatát minden esetben az ér­vényes rendelkezések figyelembe­vételével hozza meg. Ha olyan esetről van szó, amelyet a jogsza­bályok nem szabályoznak, méltá­nyosság alapján döntenek. Ezért szükséges az ügy körültekintő ki­vizsgálása, a lehetőségek felmé­rése. A beteglátogatás megszervezésé­ben is segítséget nyújthat a kifi­zetőhely ügyintézője. A Bács-Kis­­kun megyei Moziüzemi Vállalat ki­fizetőhelyének ügyintézője például — aki egyben bér­munkaügyi elő­adó is, ami nem ritkaság terüle­tünkön — rendszeresen megadja a társadalombiztosítási felelősnek a munkából távolmaradottak névso­rát, címét. A társadalombiztosítá­si felelősnek, aki moziellenőr, mód­jában áll a­ beteg dolgozók meg­látogatása, de ez jelentős segítség számára. A nyugdíj­ igények előkészítése terén is hasznos lehet az együtt­működés annak érdekében, hogy a nyugdíjba menő dolgozó minél kevesebb utánjárással, a lehető legrövidebb időn belül hozzájusson nyugdíjához. De nemcsak a nyug­díjigény előkészítésénél, hanem a nyugdíj megállapításánál, illetve az esetleges felszólalási eljárásban is hasznos lehet, ha a társadalom­­biztosítási tanács a megye társada­lombiztosítási igazgatósága mel­lett működő társadalombiztosítási bizottságban állandó taggal, vagy csak esetenként (de szavazati jog­gal) képviselteti magát. A szak­­szervezetek megyei tanácsai igény­lik ezt a fajta képviseletet. A ki­jelölt képviselő az érdekelt dol­gozó körülményeinek konkrét is­meretében, az ügyintéző szaktaná­csaival a leghatékonyabban segít­het nyugdíjba vonuló munkatár­sának. Ilyen helyes gyakorlatot ta­pasztaltam például a kecskeméti és a szegedi színháznál. DR. NÉMETH LÁSZLÓ C. A. budapesti olvasónk kérdezi: Munkaviszony­ban töltött időként vehető-e figyelembe a gyermek­­gondozás céljára igénybe vett fizetés nélküli sza­badság? VÁLASZ: A 3/1967. (I. 29.) Korm. számú rendelet 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a gyermekgondo­zás céljára igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. V. 57. §. (2) bekezdés) időtartamát a munkavi­szonyban töltött idő számításánál teljes mértékben figyelembe kell venni. A gyermekgondozási segély­re való jogosultság megállapítása szempontjából ez alkalmazandó a rendelet hatályba lépése előtt igen címen igénybe vett fizetés nélküli szabadságra is, amennyiben ez olyan munkaviszony alapján jár, amely egyébként a gyermekgondozási segélyre való jogosultság megállapításánál figyelembe vehető. B. A. budapesti olvasónk kérdezi: A baleseti utó­kezelés kapcsán felmerült útiköltséget hol kapja meg? VÁLASZ: A baleseti utókezelés kapcsán felme­rült utazási költséget 1969. november 1-ig a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága Budapesti és Pest megyei Igazgatóság Szolgáltatási Osztályán térítették meg a biztosított részére, még akkor is, ha a dolgozó kifizetőhelyi munkáltatónál állt munka­­viszonyban. 1969. november 1-től azonban a baleseti utókezelés kapcsán felmerült útiköltséget is a ki­fizetőhelyi munkáltatók térítik meg a biztosítottak részére. N. E. debreceni olvasónk kérdezi: — Folyósítani kell-e a gyermekgondozási segélyt a gyermek 3 éves életkorának betöltése napjára is? VÁLASZ: A gyermekgondozási segélyt természe­tesen a gyermek 3 éves életkorának betöltése nap­jára is folyósítani kell. Tehát ha a gyermek például 1969. január 10-én született, akkor a gyermekgon­dozási segélyt — az egyéb jogosultsági feltételek fennállása esetén — 1972. január 10. napjára is fo­lyósítani kell. (Dr. Németh László) 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége novem­ber 24-én délután a filmművész klubban ülést tartott. Első napi­rendként megvitatta a „Művészeti nevelés és a közönséggel való kapcsolat helyzete a Nemzeti Színház és a debreceni Csokonai Színház műsorpolitikájának tükrében, különös tekintettel a SZOT 1968. szeptemberi plénumának határozatára” című előter­jesztést s megállapította, hogy érdemes volt ezt az elemzést el­végezni, tovább kell folytatni az ilyen feltáró munkát, és kellő számú hasonló felmérés után az elnökség összefoglalásában ezek tanulságait szakszervezeti és állami vezető szervek elé kell ter­jesztenünk. Megtárgyalta az elnökség a vidéki színházi ellátott­ság új koncepciójának tervezetét,­­ s észrevételeinek megtétele után megbízta a Színházi Dolgozók Szakszervezete elnökségét és Vass Imre főtitkárt a további tárgyalások folytatásával. Megis­merkedett az elnökség „A művészi szakmák védelmében” hozott állásfoglalása valóraváltásának tapasztalataival. Megállapította, hogy bizonyos eredményeket elértünk ugyan, de mindez csak a kezdetet jelenti, a szakmák védelme — állandó feladat. Be­hatóan megvitatta az elnökség a művészeti vállalatok és intéz­mények munkavédelmi helyzetéről és tevékenységéről adott tá­jékoztató jelentést, s az elnökség utasítja a munkavédelmi fel­ügyelőket, hogy a jövőben — a nevelő tevékenységet párosítva az adminisztratív eszközök alkalmazásával — szigorúan lépjenek fel és járjanak el azokkal a vezetőkkel szemben, akik előtt nem szent a dolgozók egészsége és munkaképessége. Két tájékoztató jelentést fogadott el az elnökség ezek után: a Művészeti Szak­szervezetek Szövetsége központi és helyi szerveinek társadalom­­biztosítási és egészségügyi feladatairól és hatásköréről, valamint az OSZK 1969. évi munkájáról. Az egyebek során Vass Imre fő­titkár ismertette a két elnökségi ülés közt vézett tevékenységet, majd megerősítette az elnökség a Magyar Táncművészek Szövet­ségének újra­választott vezetőségét. A főkönyvelő előterjeszté­sére az elnökség hozzájárult az 1969. évi költségvetés néhány té­telének átcsoportosításához. — A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG FDGB Gewerkschaft Kunst (művészeti szakszervezet) elnökségének meghívására Vass Imre főtitkár vezetésével Kazimiry Györgyné, a kv szervezési és dr. Hajós András, a kv közgazdasági osztályá­nak vezetője december 11. és 18. között látogatást tett a német testvér szakszervezetnél. Küldöttségünk több ízben tanácsko­zott a két szakszervezetet érintő kérdésekről, majd Berlinben, Erfurtban, Hallében és Weimarban művészeti intézményeket lá­togatott meg. A látogatás tovább erősítette a két szakszervezet közötti barátságot és együttműködést.­­ A NYOMDAIPARI SZAKSZERVEZETEK állandó bizott­ságának budapesti ülésszakán fővárosunkban tartózkodott a Szovjetunió Kulturális Dolgozói Szakszervezetének delegációja. M. V. P­a­s­k­o­v, a szakszervezet elnöke, Gennadij P­jatakov, kb nemzetközi osztályának vezetője, valamint Nikoláj Anyi­­k­a­n­o­v, az Izvesztija nyomdájának főmérnöke, a kb tagja, de­cember 4-én baráti látogatást tett székházunkban, ahol elnöksé­günk fogadást adott tiszteletükre. — DEÁK SÁNDOR színművészt, érdemes művészünket, a Színházi Dolgozók Szakszervezetének alelnökét, a Vígszínház tagját, 60. születésnapja alkalmából köszöntötte elnökségünk. LENGYEL MŰVÉSZETI KRÓNIKA — Korszerűsítik a lengyel film­gyárakat. A Varsói Dokumentum­­film-gyárban, mely túlnyomó rész­ben híradókat és dokumentumfil­meket készít és évente csak 8—10 játékfilmet, új felvételi termeket és hangfelvételi épületet fejeznek be. Lódzban van Lengyelország legidősebb filmgyára, itt korszerű­sítenek 3 felvételi csarnokot, új hangfelvételi épületet építenek. Új laboratóriumuk színesfilm kópiák, valamint 70 mm-es kópiák gyár­tására is alkalmas lesz. Wroclaw filmgyára két új csarnok építésével termelési kapacitását megkétsze­rezi.­­ A színes televízióadás megin­dításán évek óta dolgoznak Len­gyelországban. Egy esztendeje a Varsó melletti Miedzeszyni Hír­adástechnikai Intézet Stúdiója he­tenként egyszer sugároz kísérleti műsort, de ez csak Varsó legköze­lebbi környékén volt vehető. A kí­sérleti színes adást jelenleg naponta 18—19 óra közt sugározzák elsősor­ban színes rövidfilmeket. A híradás- és postaügyi tárca jövő év őszétől tervezi a kísérleti adás bővítését. Szombaton és vasárnap 2—2 órás műsort sugároz majd az új varsói rádió és televízió központ színes tv stúdiója. Tervek szerint a tel­jes színes műsor Lengyelország­ban nem indul korábban mint 4—5 év múlva, amikoris a varsói televíziókészülékek gyárában meg­indul az első lengyel színes tv­­készülékek sorozatgyártása. — Most ünnepli megalakulásá­nak 15. évfordulóját a Varsói Ál­lami Vándoropera Együttes, a Par­tswowa Opera Objazdowa. Százhúsz várost látogattak meg az elmúlt másfél évtizedben, 1922 elő­adásukon 1 112 724 néző jelent meg, összes bevételük 22 373 308 zlotyi volt.­­ A Lodz-i Le-Ma-For rövidfilm­gyár hozzáfogott a ,,Szín és feke­teség” című rövidfilm forgatásá­hoz, amelyet a koncentrációs tá­borok gyermek-mártírjainak szen­telnek. A filmet Ryszard Radu­­szewski rendezi és operatőrje Wac­­lav Fedak. A film teljes egészé­ben eddig nem közölt fényképe­ken alapul. Ezek a képek a hit­lerista népgyilkosok megdöbbentő leleplezései. Ugyanakkor felhasz­nálják a lodzi 178. sz. általános is­kola gyermekeinek színes rajzait is. A filmet 1970. január 27-én mu­tatják be Lengyelországban az auschwitzi koncentrációs tábor fel­­szabadulásának 25. évfordulóján. (ANTONIEWICZ) FRINC0 HÍV» picsssút A spanyol kormány mindent meg­tesz, hogy megszerezze Picasso egyik legnagyobb művét, a Guer­nicát. — Ha én nem vagyok, ön sosem festi meg a Guernicát! (A szabadkai 7 NAP-ból) IKRD JELENTKEZŐ „Ma nálunk örvendetesen nő az izlés­fejlesztők száma” (Újságcikkből)

Next