Szocialista Művészetért, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
— KITÜNTETÉSEK. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyugállományba vonulása alkalmából, eredményes munkája elismeréséül dr. Márffy Albinnak, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató helyettesének a Munka Érdemrend ezüst fokozata, négy évtizedes színművészi munkája elismeréséül Szalma Lajosnak, a Pécsi Nemzeti Színház színművészének a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta. A művelődésügyi miniszter az MRT Szimfonikus Zenekara megalakulásának 25. évfordulója alkalmából, eredményes tevékenységük elismeréséül a zenekar tagjai közül dr. Ferenczy Gézánénak. Ungváry Lászlónénak, Tokaji Andrásnak. Hajdú Árpádnak. Radanovits Gézának. Eizenbacher Mihálynak. Tóth Ferencnek; — eredményes munkájuk elismeréséül Bartók Istvánnak, a FITE vezető szerelőjének. Szokolik Margit üzemvezetőnek (Baja). Zsják Faluénak, a kecskeméti Árpád filmszínház üzemvezetőjének ,A szocialista kultúráért’a kitüntető jelvényt adományozta. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Lenin centenárium tiszteletére létesített Leninemlékérmet adományozta a lenini eszmék terjesztésében, megvalósításában, a magyar—szovjet barátság ápolásában kifejtett kiemelkedő tevékenységükért a következő művészeknek: Ék Sándor, Kalló Viktor, Keres Emil, Kisfalud, Strobl Zsigmond, Kiss István, Major Tamás, Makrisz Agamemnon, Marton Endre, Mikus Sándor, Olcsay Kiss Zoltán, Pátzay Pál, Pécsi Sándor, Somogyi József, Sulyok Mária, Szabó Iván, Szabolcsi Bence, Várkonyi Zoltán, Zala Tibor. — NÍVÓDÍJAK. A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának idei nívódíját Udvaros Béla rendező, Fekete Tibor, Major Pál, Balogh Rózsa és Perényi László színművész, a kecskeméti Katona József Színház tagjai kapták. — A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa idei nívódíjának I. fokozatát Cseresnyés Rózsa színművésznek, a nívódíj II. fokozatát Szerencsi Hugó színművésznek, szb-titkárnak adományozta. — A debreceni Csokonai Színház idei nívódíjasai: Rubányi Vilmos karmester, Rusze József rendező, Berczelly István operaénekes, Bürös Gyöngyi, Olsavszky Éva, Simor Ottó színművész és Greguss Ildikó jelmeztervező. — SZŐLLŐSY ANDRÁS zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára „Concerto” című művét találták a legjobbnak Párizsban 32 ország rádióinak zenei szerkesztői a beküldött pályaművek egyhetes meghallgatása során. Szőllősy Concertoját 32 ország rádióállomásai műsorukra tűzik. A VIZUÁLIS MŰVELŐDÉSI KONFERENCIA volt május 26— 28-án Pécsett a Tanárképző Főiskolán 100 szakember részvételével. A konferenciát Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára nyitotta meg, majd Balogh Jenő, a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára tartott előadást a tanítás vizuális megalapozásáról. A résztvevők megtekintették a pécsi főiskola rajz-tanszékének módszertani anyagát, a gyakorló általános iskola tanulóinak rajzaiból készült kiállítást és a különféle megyékből egybegyűlt módszertani anyagok kiállítását. KÖRZETI SZOLFÉZS VERSENYT rendezett hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola. A versenyen Debrecen, Hajdú-Bihar, Szolnok és Szabolcs-Szatmár megye 11 zeneiskolájának 40 növendéke vett részt az V. és VI. osztályból. A verseny zsűrijének elnöke Kodály Zoltánná volt. A lapról éneklés és dallamírás mellett kiemelt fontosságot kapott a szép népdal éneklés. Különösen kitűnt eredményeivel a kisvárdai, hajdúböszörményi és hajdúszoboszlói zeneiskola. A nyertesek kotta és hanglemez-jutalomban részesültek. (Straky Tibor) — A SZAKSZERVEZETI SPORTVEZETŐK feladatai címmel tartalmas füzet jelent meg a Táncsics Kiadó gondozásában, amely tartalmazza a testnevelés és sport fejlesztése érdekében kiadott valamennyi érvényben levő határozatot és számos módszertani írást. Felhívjuk az szb-k figyelmét e kiadványra. — SARLAI IMRE színművész, a debreceni Csokonai Színház tagja az évad végével, 52 évi színészi működés után, nyugalomba vonul. A Csokonai Színház továbbra is számít jelentős művészének közreműködésére. — A SZOVJETSZKAJA MUZIKA 70/5. száma közli Szávai Magda cikkét Kodály Zoltánról, a zeneszerzőről és nagy nevelőről. Kencenziót olvashatunk a lapban a moszkvai Muzika Kiadónál 1968- ban megjelent „Muzika Vengrii" című 287 oldalas tanulmánykötetről. Beszámol a folyóirat a tbiliszi zenepedagógusok és zeneiskolai növendékek magyarországi tanulmányútjáról is. — CSEH Mária, a Pécsi Nemzeti Színház operett-primadonnája 25 ízben vendégszerepelt Horvátország magyarlakta falvaiban. — hagyományos program az európai zenetörténetben címmel kamarahangversenyt rendezett a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsának Kisfaludy Művelődési Háza május 21-én. A koncert két pályakezdő ifjú zeneművész, R. Tóth Hana és S. Mihályi Magda bemutatkozó fellépése volt. A RÖVIDFILMEK BORSOD MEGYÉBEN címmel Szebeni Győző érdekes cikket írt az Észak- Magyarország május 20-i számában. Megállapította, hogy a rövidfilmek forgalmazása lényegében ma sem jutott előbbre, s a MOKÉP propaganda tevékenységében sokkal nagyobb helyet kell biztosítani a rövidfilmek propagandájának. MEGALAKULT A KÓRUSOK ORSZÁGOS TANÁCSA, mint az Országos Népművelési Tanács mellett működő társadalmi testület. A 28 tagú elnökség elnökévé dr. Kiss Kálmánt, az MRT elnökhelyettesét választották meg. — SZÍNHÁZ-REKONSTRUKCIÓ SOPRONBAN. Az 179-ben alapított színház pótlására 1909-ben újra felépített színház épületét ez évben felújítják. Tíz millió forint költséggel kívül-belül felújítva 1972-ben, a soproni ünnepi hetek alatt nyitja meg újra kapuit a soproni színház. — VOLLY ISTVÁN észrevétele: A Vadászjelenetek Alsó Bajorországban című nyugatnémet filmben a német gyerekek az utcán masírozva éneklik német (úttörői) szöveggel a Favilla, fakanál . . . kezdetű magyarnótát. A film fél éve fut mozijainkban. Vajon feltűnt-e ez valakinek, például a Szerzői Jogvédőnek? — VITAESTEK A MOZIKBAN. A Hazafias Népfront Veszprém megyei szervezete megállapodott a Veszprém megyei Moziüzemi Vállalattal, hogy Emile de Antonio „Vietnam amerikai szemmel” című filmjének egy-egy vetítése után megvitatják a nézőkkel a vietnami háború történelmi hátterét. Balatonalmádiban, Sümegen és Tapolcán már meg is tartották a vitákat. — AZ IPARMŰVÉSZETI VÁLLALAT szocialista brigádjai társadalmi munkában 110 mellényt kötöttek a harcoló vietnamiaknak. Ajándékukat meleg ünnepség keretében június 2-án adták át a hazánkban tartózkodó vietnami küldöttségnek. Az elmúlt két évtized a magyar balettművészet számára többet jelentett, mint előtte 59 vagy akár 109 év. A szocialista államrend és művészetpolitika biztosította első ízben a táncművészeinek a többi művészeti ággal egyenrangú megbecsülését, amikor megteremtette a korszerű fejlődés lehetőségét: létrehozta 1950-ben Magyarország első hivatásos táncművész-képző intézményét. Ettől az időtől kezdve iskolarendszerű oktatást és nevelést biztosítottak, hogy jól és korszerűen képzett szakemberek, ugyanakkor korszerű műveltséggel felkészített művész-jelöltek kerüljenek a magyar balett-színpadra. E balett-pedagógiai intézménnyel a táncművészek képzése is ugyanolyan iskolarendszert kapott, mint amilyen iskolák már a zeneművészet és színházművészet terén működtek. Az Állami Balett Intézet szakmai programjának megteremtéséhez messzemenő segítséget kaptak a több mint 200 éves múlttal rendelkező, magas színvonalú szovjet balett-pedagógiától. Megismerték és átvették A. J. Vaganovának, a világhírű leningrádi balettmesternek rendszerét, s ebből az évek folyamán adottságainknak és céljainknak megfelelő adaptációval ma már nemzetközileg elismert magyar változat született. Támaszkodhatott az Intézet ugyanis a hazai balett-pedagógia nemzetközileg elismert kimagasló képviselőjére, Nádasi Ferenc. Kossuthdíjas érdemes művész, balettmester több évtizedes gyakorlati tapasztalataira is. Az elmúlt 20 esztendő alatt több tízezer jelentkezőből válogatták ki azt a hét-nyolcszáz növendéket, akik elkezdhették szakmai tanulmányaikat. A felvétellel kiválogatott növendékekre nagy munka vár, mely 9 éven keresztül szoros és tervszerű napi beosztást jelent. Reggel 8-tól a déli 1 órás ebédszünetig folynak a szakmai tárgyak órái, majd délután következnek az általános iskolai, gimnáziumi és a művészképző oktatás órái fél 6-ig. A növendékek valamennyi tanulmányi tárgyból minden év végén vizsgát tesznek. Akiket az első hat év között nem rostálnak ki, azok előtt már nyitva az út, hogy az utolsó három év felsőfokú tanulmányait elvégezzék, felkészüljenek a diplomavizsgára. A vizsgakoncert ünnepi gálaest az Operaház színpadán, a fiatal művészek első bemutatkozása a nyilvánosság előtt. Az intézet 20 éves fennállása alatt közel 150 okleveles balettművészt bocsátott ki. A jól képzett utánpótlás biztosításával nagyban elősegítette táncművészetünk kibontakozását. Az intézet tette lehetővé a már nemzetközileg is elismert Pécsi Balett megalakítását is. A magyar balettművészet utóbbi években elért nemzetközi sikereiben az Állami Balett Intézetnek is nagy része van. A közeljövőben teljesül az Intézet évtizedes kívánsága: hamarosan új otthonba költözik az Állami Balett Intézet. Az új épületben sorra megvalósulhatnak majd a táncművész-képzés új, korszerű feltételei. A jubileum alkalmából június 22. és 29. között, illusztris külföldi és hazai szakemberek részvételével, egy hetes szakmai bemutatót tartottak. Az intézet egész oktatási tevékenységének bemutatása után két szakmai vitán elemezték a külföldi és hazai szakemberek a látottakat, s adtak hasznos tanácsokat a további munka számára. Június 29-én pedig az Állami Operaházban az idén végzős 9 növendék vizsgakoncertjét rendezték meg. Az Állami Balett Intézet most végző 9. évfolyamának művészjelöltjei készülnek az ünnepi koncertre. Balettmester: Ehn Éva (Tóth felv.) Pedagógusnap az Állami Balett Intézetben. Eke László, az MM munkatársa köszönti Hidas Hedvig művészeti igazgatót, tőle jobbra Bogdány Ferenc közismereti igazgató, mellette Baross Imre, az Artistaképző Iskola igazgatója (Tóth fotó) LEGENDA Az újságírót kiküldték A. községbe. Ebben aligha fedezhetünk fel szenzációt, hiszen naponta igen sok újságírót kiküldenek. Útközben úgy tűnődött: A., mint . . . azelőtt nem is tudtam, hogy létezik .. . anyagi bázis. Legalábbis egy jó híranyagé! Ha ugyan meglesz. S még számtalan a kezdőbetűs szót és mondatot ötlött, miközben utazásának céljáról csaknem megfeledkezett. A gépkocsivezető szólt hátra, hogy megérkeztek, hol kössenek ki? — A tanácsházán — mondta rögtön, mert egy újságíró akkor is azt mondja megérkezéskor, ha közben másra gondol vagy akár mély álmából ébresztik. Ez afféle reflex. Kiszállva a gépkocsiból, nyújtózkodva ropogtatta a csontjait, s egy hirtelen különös látványtól karját az égnek nyújtva felejtettek. Az úton egy kacsafalka bandukolt. A menet végén egy féllábú jószág bukdácsolt. Kissé ügyetlenül, botladozva, de követte a többieket. Az újságíró megdörzsölte a szemét, s a két héttel azelőtti banketten elfogyasztott italok mennyiségére gondolt, de józanon mérlegelve belátta, hogy azok mégsem zavarhatták meg ennyire a látását. Felkérte a gépkocsi vezetőjét, nézze meg ő is az állatot. — Való igaz — mondta a gépkocsivezető —, ennek bizony csak fél lába van, szegénynek. Még a döbbenettől lenyűgözve álldogáltak, amikor odalépett hozzájuk egy férfi, és bemutatkozott. — Z. vagyok, a tanács elnöke. — Örvendek — mondta az újságíró, s igazolta magát. — Engedje meg, hogy rögtön rátérjek a kacsára. — Aha. Hát ezen hökkentek meg? Nincs ebben semmi csodálni való. Erre a fél kacsalábra helyeztük az új művelődési házat. — No, ezt meg kell néznünk! — buzgótt fel a lelkesedés a vendégben. Odaballagtak. A látvány valóban lenyűgöző volt. A ház falai csillogtak-villogtak, miközben szépen, egyenletesen forgott. — Ez igen! — ismerte el az újságíró. — És mikor szokták megállítani? — Azt meg minek? — Mert gondolom, menet közben tilos a bemenet. Ha azt akarják, hogy a közönség látogassa, meg kell állítani. Bizonyára van zenei szakkör, táncegyüttes, ezermester brigád, etcetera. — Citera volt, de már az is megszűnt. Nincs abban kérem semmi, nem is látogatják. — Hát akkor? — Csak forog. De milyen szépen! Nézze meg az elvtárs, a saját szemével! — Ezt én megírom! — háborodott fel a vendég. — írja. Maga is a piacról él. A dörgedelmes cikk nem is sokára megjelent. Az újságíró ugrásra készen járta a támadásokat, az ellenvéleményeket, a vitákat, a felzúdulást. Ám a csend akkora volt, mint egy lefelé fordított üres pohárban. Az újságíró megunta a bújkálást, autóba pattant, de nem akart rögtön A-ba rohanni, előbb úgy gondolta, széjjelnéz a szomszédos B.-ben, C.-ben, D.-ben ésatöbbi. Uramfia! Mit látott? B.-ben egy, C.-ben két, D.-ben három — és így tovább — lábatlan kacsát, melyek a hasukon csúszkáltak a porban. Ennek megfelelően a jelzett helyeken a művelődési otthonok két, négy, hat, satöbbi lábon forogtak. Amikor megtudták, hogy ő írta A.-ról azt a bizonyos cikket, majd ledöntötték a lábáról a vendégfogadással. S mindenütt el kellett ismernie, megesküdve a főszerkesztője egészségére, hogy a helyi ház forog a legtöbb lábon, a legkecsesebben. Még tervezte, hogy talán az Állatvédő Egyesülethez fordul, de a gyomrát megtöltő birkapaprikások úgy a székhez szögezték, mint hajótestet a fenékhez a nehéz horgonyok. Simon Emil 6 szocialista J MÜVflSKETART