Szocialista Művészetért, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

— KITÜNTETÉSEK. A Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa nyugál­lományba vonulása alkalmából, eredményes munkája elismeréséül dr. Márffy Albinnak, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató helyet­tesének a Munka Érdemrend ezüst fokozata, négy évtizedes színművészi munkája elismeréséül Szalma Lajosnak, a Pécsi Nemzeti Színház színművészének a Munka Érdemrend bronz fokozata ki­tüntetést adományozta. A művelődésügyi miniszter az MRT Szimfonikus Zenekara meg­alakulásának 25. évfordulója al­kalmából, eredményes tevékenysé­gük elismeréséül a zenekar tagjai közül dr. Ferenczy Gézánénak. Ungváry Lászlónénak, Tokaji And­rásnak. Hajdú Árpádnak. Radano­­vits Gézának. Eizenbacher Mi­hálynak. Tóth Ferencnek; — ered­ményes munkájuk elismeréséül Bartók Istvánnak, a FITE vezető szerelőjének. Szokolik Margit üzemvezetőnek (Baja). Zsják Fal­uénak, a kecskeméti Árpád film­színház üzemvezetőjének ,­A szo­cialista kultúráért’a kitüntető jel­vényt adományozta. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége a Lenin centená­rium tiszteletére létesített Lenin­­emlékérmet adományozta a lenini eszmék terjesztésében, megvalósí­tásában, a magyar—szovjet barát­ság ápolásában kifejtett kiemel­kedő tevékenységükért a követ­kező művészeknek: Ék Sándor, Kalló Viktor, Keres Emil, Kisfalud, Strobl Zsigmond, Kiss István, Ma­jor Tamás, Makrisz Agamemnon, Marton Endre, Mikus Sándor, Ol­­csay Kiss Zoltán, Pátzay Pál, Pé­csi Sándor, Somogyi József, Su­lyok Mária, Szabó Iván, Szabol­csi Bence, Várkonyi Zoltán, Zala Tibor. — NÍVÓDÍJAK. A Szakszerveze­tek Bács-Kiskun megyei Tanácsá­nak idei nívódíját Udvaros Béla rendező, Fekete Tibor, Major Pál, Balogh Rózsa és Perényi László színművész, a kecskeméti Katona József Színház tagjai kapták. — A Szakszervezetek Békés megyei Ta­nácsa idei nívódíjának I. fokozatát Cseresnyés Rózsa színművésznek, a nívódíj II. fokozatát Szerencsi Hugó színművésznek, szb-titkár­­nak adományozta. — A debreceni Csokonai Színház idei nívódíjasai: Rubányi Vilmos karmester, Rusze József rendező, Berczelly István operaénekes, Bürös Gyöngyi, Ol­­savszky Éva, Sim­or Ottó színmű­vész és Greguss Ildikó jelmezter­vező. — SZŐLLŐSY ANDRÁS zene­szerző, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola tanára „Concerto” című művét találták a legjobbnak Párizsban 32 ország rádióinak ze­nei szerkesztői a beküldött pálya­művek egyhetes meghallgatása so­rán. Szőllősy Concertoját 32 ország rádióállomásai műsorukra tűzik. A VIZUÁLIS MŰVELŐDÉSI KONFERENCIA volt május 26— 28-án Pécsett a Tanárképző Főis­kolán 100 szakember részvételével. A konferenciát Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtit­kára nyitotta meg, majd Balogh Jenő, a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető tanára tartott elő­adást a tanítás vizuális megalapo­zásáról. A résztvevők megtekin­tették a pécsi főiskola rajz-tan­székének módszertani anyagát, a gyakorló általános iskola tanulói­nak rajzaiból készült kiállítást és a különféle megyékből egybegyűlt módszertani anyagok kiállítását.­­ KÖRZETI SZOLFÉZS VER­SENYT rendezett hazánk felsza­badulása 25. évfordulójának tiszte­letére a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola. A versenyen Debrecen, Hajdú-Bihar, Szolnok és Szabolcs-Szatmár me­gye 11 zeneiskolájának 40 növen­déke vett részt az V. és VI. osz­tályból. A verseny zsűrijének el­nöke Kodály Zoltánná volt. A lap­ról éneklés és dallam­írás mel­lett kiemelt fontosságot kapott a szép népdal éneklés. Különösen kitűnt eredményeivel a kisvárdai, hajdúböszörményi és hajdúszo­­boszlói zeneiskola. A nyertesek kotta és hanglemez-jutalomban ré­szesültek. (Straky Tibor) — A SZAKSZERVEZETI SPORT­VEZETŐK feladatai címmel tartal­mas füzet jelent meg a Táncsics Kiadó gondozásában, amely tartal­mazza a testnevelés és sport fej­lesztése érdekében kiadott vala­mennyi érvényben levő határoza­tot és számos módszertani írást. Felhívjuk az szb-k figyelmét e ki­adványra. — SARLAI IMRE színművész, a debreceni Csokonai Színház tagja az évad végével, 52 évi színészi működés után, nyugalomba vonul. A Csokonai Színház továbbra is számít jelentős művészének közre­működésére. — A SZOVJETSZKAJA MUZIKA 70/5. száma közli Szávai Magda cikkét Kodály Zoltánról, a zene­szerzőről és nagy nevelőről. Ken­­cenziót olvashatunk a lapban a moszkvai Muzika Kiadónál 1968- ban megjelent „Muzika Vengrii" című 287 oldalas tanulmánykötet­ről. Beszámol a folyóirat a tbili­szi zenepedagógusok és zeneiskolai növendékek magyarországi tanul­­mányútjáról is. — CSEH Mária, a Pécsi Nem­zeti Színház operett-primadonnája 25 ízben vendégszerepelt Horvát­ország magyarlakta falvaiban. — hagyomány­os program az európai zenetörténetben címmel kamarahangversenyt rendezett a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsának Kisfaludy Művelődési Háza május 21-én. A koncert két pályakezdő ifjú zeneművész, R. Tóth Hana és S. Mihályi Magda bemutatkozó fellépése volt.­­ A RÖVIDFILMEK BORSOD MEGYÉBEN címmel Szebeni Győ­ző érdekes cikket írt az Észak- Magyarország május 20-i számá­ban. Megállapította, hogy a rövid­­filmek forgalmazása lényegében ma sem jutott előbbre, s a MOKÉP propaganda tevékenységében sok­kal nagyobb helyet kell biztosí­tani a rövidfilmek propagandájá­nak.­­ MEGALAKULT A KÓRUSOK ORSZÁGOS TANÁCSA, mint az Országos Népművelési Tanács mellett működő társadalmi testü­let. A 28 tagú elnökség elnökévé dr. Kiss Kálmánt, az MRT elnök­­helyettesét választották meg. — SZÍNHÁZ-REKONSTRUKCIÓ SOPRONBAN. Az 179-ben alapí­tott színház pótlására 1909-ben új­ra felépített színház épületét ez évben felújítják. Tíz millió forint költséggel kívül-bel­ül felújítva 1972-ben, a soproni ünnepi hetek alatt nyitja meg újra kapuit a soproni színház. — VOLLY ISTVÁN észrevétele: A Vadászjelenetek Alsó Bajoror­szágban című nyugatnémet film­ben a német gyerekek az utcán masírozva éneklik német (úttörői) szöveggel a Favilla, fakanál . . . kezdetű magyarnótát. A film fél éve fut mozijainkban. Vajon fel­tűnt-e ez valakinek, például a Szerzői Jogvédőnek? — VITAESTEK A MOZIKBAN. A Hazafias Népfront Veszprém megyei szervezete megállapodott a Veszprém megyei Moziüzemi Vál­lalattal, hogy Emile de Antonio „Vietnam amerikai szemmel” cí­mű filmjének egy-egy vetítése után megvitatják a nézőkkel a vietnami háború történelmi hátte­rét. Balatonalmádiban, Sümegen és Tapolcán már meg is tartották a vitákat. — AZ IPARMŰVÉSZETI VÁL­LALAT szocialista brigádjai társa­dalmi munkában 110 mellényt kö­töttek a harcoló vietnamiaknak. Ajándékukat meleg ünnepség ke­retében június 2-án adták át a ha­zánkban tartózkodó vietnami kül­döttségnek. Az elmúlt két évtized a magyar balettművészet számára többet je­lentett, mint előtte 59 vagy akár 109 év. A szocialista államrend és mű­­vészet­politika biztosította első ízben a táncművészeinek a többi művé­szeti ággal egyenrangú megbecsülését, amikor megteremtette a korszerű fejlődés lehetőségét: létrehozta 1950-ben Magyarország első hivatásos táncművész-képző intézményét. Ettől az időtől kezdve iskolarendszerű oktatást és nevelést biztosítottak, hogy jól és korszerűen képzett szak­emberek, ugyanakkor korszerű műveltséggel felkészített művész-jelöltek kerüljenek a magyar balett-színpadra. E balett-pedagógiai intézménnyel a táncművészek képzése is ugyanolyan iskolarendszert kapott, mint amilyen iskolák már a zeneművészet és színházművészet terén működ­tek. Az Állami Balett Intézet szakmai programjának megteremtéséhez messzemenő segítséget kaptak a több mint 200 éves múlttal rendelkező, magas színvonalú szovjet balett-pedagógiától. Megismerték és átvették A. J. Vaganovának, a világhírű leningrádi balettmesternek rendszerét, s ebből az évek folyamán adottságainknak és céljainknak megfelelő adaptációval ma már nemzetközileg elismert magyar változat szüle­tett. Támaszkodhatott az Intézet ugyanis a hazai balett-pedagógia nem­zetközileg elismert kimagasló képviselőjére, Nádasi Ferenc. Kossuth­­díjas érdemes művész, balettmester több évtizedes gyakorlati tapaszta­lataira is. Az elmúlt 20 esztendő alatt több tízezer jelentkezőből válogatták ki azt a hét-nyolcszáz növendéket, akik elkezdhették szakmai tanulmányaikat. A felvétellel kiválogatott növendékekre nagy munka vár, mely 9 éven keresztül szoros és tervszerű napi beosztást jelent. Reggel 8-tól a déli 1 órás ebédszünetig folynak a szakmai tárgyak órái, majd délután kö­vetkeznek az általános iskolai, gimnáziumi és a művészképző oktatás órái fél 6-ig. A növendékek valamennyi tanulmányi tárgyból minden év végén vizsgát tesznek. Akiket az első hat év között nem rostálnak ki, azok előtt már nyitva az út, hogy az utolsó három év felsőfokú tanulmányait elvégezzék, felkészüljenek a diploma­vizsgára. A vizsga­koncert ünnepi gálaest az Operaház színpadán, a fiatal művészek első bemutatkozása a nyilvánosság előtt. Az intézet 20 éves fennállása alatt közel 150 okleveles balettművészt bocsátott ki. A jól képzett utánpótlás biztosításával nagyban elősegí­tette táncművészetünk kibontakozását. Az intézet tette lehetővé a már nemzetközileg is elismert Pécsi Balett megalakítását is. A magyar ba­­lettművészet utóbbi években elért nemzetközi sikereiben az Állami Balett Intézetnek is nagy része van. A közeljövőben teljesül az Intézet évtizedes kívánsága: hamarosan új otthonba költözik az Állami Balett Intézet. Az új épületben sorra megvalósulhatnak majd a táncművész-képzés új, korszerű feltételei. A jubileum alkalmából június 22. és 29. között, illusztris külföldi és hazai szakemberek részvételével, egy hetes szakmai bemutatót tartot­tak. Az intézet egész oktatási tevékenységének bemutatása után két szakmai vitán elemezték a külföldi és hazai szakemberek a látottakat, s adtak hasznos tanácsokat a további munka számára. Június 29-én pedig az Állami Operaházban az idén végzős 9 növendék vizsgakoncert­jét rendezték meg. Az Állami Balett Intézet most végző 9. évfolyamának művészjelöltjei készülnek az ünnepi koncertre. Balettmester: Ehn Éva (Tóth felv.) Pedagógusnap az Állami Balett Intézetben. Eke László, az MM munka­társa köszönti Hidas Hedvig művészeti igazgatót, tőle jobbra Bogdány Ferenc közismereti igazgató,­­ mellette Baross Imre, az Artistaképző Iskola igazgatója (Tóth fotó) LEGENDA Az újságírót kiküldték A. községbe. Ebben aligha fedezhetünk fel szenzációt, hiszen naponta igen sok újságírót kiküldenek. Útközben úgy tűnődött: A., mint . . . azelőtt nem is tudtam, hogy létezik .. . anyagi bázis. Legalábbis egy jó híranyagé! Ha ugyan meglesz. S még számtalan a­ kezdőbetűs szót és mondatot ötlött, mi­közben utazásának céljáról csaknem megfeledkezett. A gépkocsivezető szólt hátra, hogy megérkeztek, hol kösse­nek ki? — A tanácsházán — mondta rögtön, mert egy újságíró akkor is azt mondja megérkezéskor, ha közben másra gondol vagy akár mély álmából ébresztik. Ez afféle reflex. Kiszállva a gépkocsiból, nyújtózkodva ropogtatta a csont­jait, s egy hirtelen különös látványtól karját az égnek nyújtva felejtettek. Az úton egy kacsafalka bandukolt. A menet végén egy féllábú jószág bukdácsolt. Kissé ügyetlenül, botladozva, de követte a többieket. Az újságíró megdörzsölte a szemét, s a két héttel azelőtti banketten elfogyasztott italok mennyiségére gondolt, de józanon mérlegelve belátta, hogy azok mégsem zavarhatták meg ennyire a látását. Felkérte a gépkocsi vezetőjét, nézze meg ő is az állatot. — Való igaz — mondta a gépkocsivezető —, ennek bizony csak fél lába van, szegénynek. Még a döbbenettől lenyűgözve álldogáltak, amikor oda­lépett hozzájuk egy férfi, és bemutatkozott. — Z. vagyok, a tanács elnöke. — Örvendek — mondta az újságíró, s igazolta magát. — Engedje meg, hogy rögtön rátérjek a kacsára. — Aha. Hát ezen hökkentek meg? Nincs ebben semmi cso­dálni való. Erre a fél kacsalábra helyeztük az új művelődési házat. — No, ezt meg kell néznünk! — buzgótt fel a lelkesedés a vendégben. Odaballagtak. A látvány valóban lenyűgöző volt. A ház falai csillogtak-villogtak, miközben szépen, egyenletesen forgott. — Ez igen! — ismerte el az újságíró. — És mikor szokták megállítani? — Azt meg minek? — Mert gondolom, menet közben tilos a bemenet. Ha azt akarják, hogy a közönség látogassa, meg kell állítani. Bizonyára van zenei szakkör, táncegyüttes, ezermester brigád, etcetera. — Citera volt, de már az is megszűnt. Nincs abban kérem semmi, nem is látogatják. — Hát akkor? — Csak forog. De milyen szépen! Nézze meg az elvtárs, a saját szemével! — Ezt én megírom! — háborodott fel a vendég. — írja. Maga is a piacról él. A dörgedelmes cikk nem is sokára megjelent. Az újságíró ugrásra készen járta a támadásokat, az ellenvéleményeket, a vitákat, a felzúdulást. Ám a csend akkora volt, mint egy lefelé fordított üres pohárban. Az újságíró megunta a bújkálást, autóba pattant, de nem akart rögtön A-ba rohanni, előbb úgy gondolta, széjjelnéz a szomszédos B.-ben, C.-ben, D.-ben ésatöbbi. Uramfia! Mit látott? B.-ben egy, C.-ben két, D.-ben három — és így tovább — lábatlan kacsát, melyek a hasukon csúszkál­tak a porban. Ennek megfelelően a jelzett helyeken a művelő­dési otthonok két, négy, hat, satöbbi lábon forogtak. Amikor megtudták, hogy ő írta A.-ról azt a bizonyos cikket, majd ledöntötték a lábáról a vendégfogadással. S mindenütt el kellett ismernie, megesküdve a főszerkesztője egészségére, hogy a helyi ház forog a legtöbb lábon, a legkecsesebben. Még tervezte, hogy talán az Állatvédő Egyesülethez fordul, de a gyomrát megtöltő birkapaprikások úgy a székhez szögez­­ték, mint hajótestet a fenékhez a nehéz horgonyok. Simon Emil 6 szocialista J MÜVflSKETART

Next