Szocialista Művészetért, 1971 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

XIV. évfolyam, I. szám 1971. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA (e) Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szer­vezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szak­­szervezeti tisztségviselőnek és aktivistának a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége NINCS MEGÁLLÁS (V. 1.) Nem véletlen cím ez. Hol van az a „békebeli” korszaka mozgalmunknak, amikor szilveszter a megpi­­henés, múltbanézés, a felsó­hajtás ideje volt! Ez az új évkezdet olyan most mozgal­mi életünkben, mint mikor izgalmas regény olvasása közben új oldalra fordítunk. Mert izgalmas napokat élünk, vehetjük ezt szó sze­rint is. Hiszen két hete feje­ződtek be a múlt év negye­dik negyedévi taggyűlései, a bizalmi választások, decem­ber derekán máris tucat he­lyen megtartották az alap­szervezeti vezetőségválasztó taggyűléseket, megválasztot­ták máris az új szakszerve­zeti bizottságokat és szám­vizsgáló bizottságokat, a kongresszusi küldötteket. Mindez, beleértve a két esz­tendőről szóló számadást is, ha a látott taggyűlésen úgy is folyt, mint a „nagykönyv­ben megíródott", akkor is érdekes, felelősségteljes, ne­mes izgalommal telített ese­mény volt. Naponta szóba kerül most már a művészeti szakszerve­zetek VII. kongresszusa. Nemcsak taggyűléseken, ha­nem munkahelyeken, műhe­lyekben, mozikban és isko­lákban. A különféle kong­resszusi előkészítő bizottsá­gok hónapok óta egyre foko­zódó tempóval dolgoznak. Itt lesz március, két teljes hónap ha van odáig. És ha az a két kongresszusi nap el is múlik könnyen, de a sok hónapos felkészülés során felvetett tengernyi gondolat, terv, javaslat — a rákövet­kező hónapokban kifejtésre, megvalósításra, újra meg új­ra megfogalmazásra vár. És az új vezető testületek mun­­kába lendülése, az új tiszt­ségviselők felkészítése a ten­nivalókra, megtanítása a ,,szakszervezeti tudomá­nyokra” (mert ez már, min­den nagyképűség nélkül mondhatjuk, hogy valóságos ismerethalmazt jelent), vagy említsük az új kollektív szerződés megkötését, mely immár öt esztendő várható fejleményeire jelent majd vállalati törvényt, és ha hoz­závesszük az évad befejezé­sét, a második negyedévi taggyűlések megtartását, az 1970 71-es tevékenység ösz­­szegezését, —­ennyiből is vi­lágos, a művész szakszerve­zeti mozgalom „célegyenes­ben fut”, teljes erőbevetés­sel. És szilveszterkor talán csak jókedvű koccintásra ju­tott időnk . . . Hogy mit tettünk? Talán elengedhető most a visszate­kintés summázó összefogla­lója. Hiszen központi vezető­ségünk lapunk februári, 2. számában a VI. kongresszus óta végzett tevékenységéről szóló jelentését közreadja. Ahogy évenkénti összegezé­seinket átnéztük, ahogy a szakmai elnökségek elkészí­tették a maguk tevékenysé­géről a mérleget, világosan meglátható: az elmúlt négy évben sok-sok mindent va­lóra váltottunk terveinkből. A tagság jórésze tudja azt, hogy nem minden múlik a szakszervezeti mozgalmon. Mi segítünk, szorgalmazunk, véleményt mondunk, taná­csolunk, olykor tiltakozunk is. E tekintetben a központi vezetőség nyugodtan ad szá­mot a kongresszusnak, a tag­ságnak tevékenységéről. A kongresszuson is arra serkentünk, azt szorgalmaz­zuk, hogy a jövő esztendő, 1971. esedékes új momentu­mai, amelyek természetsze­rűleg adódnak az élet, a szo­cializmus építésének folya­matából, fejlődésmenetéből, a szervezett művészek és művészeti dolgozók alkotó tevékenységét, élet- és mun­kakörülményeit javítsák, erősítsék, magasabb szintű alkotások, produkciók élet­­rekeltését­­ segítsék; ezzel mozgalmunk alapvető hiva­tását töltjük be. Amikor most az évek for­dulóján állunk, a jól végzett munka fedezetével hátunk mögött, bizton tekintsünk előre. Szocialista építésünk perspektívái, társadalmunk életereje, mozgalmunk meg­erősödött hatékonysága re­ményt adnak arra, hogy az 1971-es esztendőtől mun­kánk gyümölcseinek beéré­­sét várjuk. AZ EMBER TRAGÉDIÁJA — operaszínpadon. Bánki György, Kossuth-díjas érdemes művész kétrészes operát szerzett Madách Imre drámai költeményére. Képünk a bemutató előadáson készült, jobbról balra: Vámos László rendező, Házy Erzsébet, Er­délyi Miklós karmester, Vágó Nelli jelmeztervező, Bánki György, Ben­­de Zsolt és Forray Gábor díszlet­­tervező. (Mezei felv.) ENGELS Frigyes emlékkiállítását Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója nyitotta meg Folynak a taggyűlések az Állami Operaházban. Képünkön az operaházi énekkar hallgatja az ob-titkár beszámolóját. (Vandálek felv.) Kende Zsolt, az új Lucifer — Házy Erzsébet, az új Éva (Békás János karikatúrái) Erősebb hangsúlyt a szakszervezeti politikai tömegmunkára „A tömegekkel, vagyis a munkások (majd az összes dolgozók) óriási többségével tartott kapcsolat a szakszervezetek minden néven ne­vezendő tevékenysége sikerének legfontosabb, legfőbb előfeltétele" . Leninnek e szavai megfelelő útmutatást adnak a szakszervezetek számára. Nyilvánvaló, hogy politikai tömegmun­kánknak egyaránt tájékoztatnia, felvilágosí­tania kell a legkülönbözőbb országos elvi, va­lamint az egyéni kérdésekben, továbbá vá­laszt kell adnia a dolgozók által felvetett leg­különbözőbb kérdésekre, problémákra is. De a szakszervezeti tömegmunka jelenti a dolgo­zókkal folytatott tanácskozásokat is, azt, hogy általa a tagságot bevonjuk a legkülönbözőbb kérdések eldöntésébe és a feladatok megoldá­sába. Továbbá fórumot biztosít a munkahelyi­­élet és a társadalom egészével kapcsolatos észrevételeknek, véleményeknek. Mindezek a tudatos társadalmi, termelési aktivitás növe­lését segítik elő. Egyetlen szakszervezeti tisztségviselő szá­­­mára sem lehet közömbös az, hogy a dolgozók bármely rétege, csoportja megérti-e és ho­gyan érti meg azt, ami a világban és hazánk­ban történik. Nem közömbös számunkra, hogy helyesen értelmezik-e pártunk, kormányunk politikáját, vagy megértik-e, hogyan értik meg saját és szűkebb közösségük feladatait, és mit tesznek azok megvalósításáért. A meg­értés mélysége, illetve felszínessége ugyanis kihat a szocialista építőmunkában való be­csületes részvételre, a szocialista eszmék be­fogadására és az ellenséges nézetek elutasí­tására. A szocializmus felépítésével járó tennivalók egyaránt jelentkeznek társadalmunk politikai, gazdasági és ideológiai szférájában. Ezeket egységben kell felfogni, s a döntéseknél, a ha­tározatok magyarázatánál, az emberek mozgó­sításánál figyelembe kell venni a gazdasági, politikai érdekeket és a társadalom, az egyén kulturális szellemi szükségleteit is. A szakszervezetek évek óta arra töreksze­nek, hogy agitációs, propaganda és kulturális politikai, ideológiai munkájuk önálló arculatú, sajátos karakterű legyen. Ennek megfelelően sajátos területeken, sajátos módszerekkel, ön­állóan kialakított formákkal egészítik ki és segítik a párt politikai tömegmunkáját. Ezt a célt szolgálja a szakszervezetek oktatási rend­szere, a „Társadalmunk időszerű kérdései" és ,,A szocialista demokratizmus kérdései” című tanfolyamok is. Az agitáció, propaganda szükségességét ma­napság — a tájékoztatás fejlett rendszere mel­lett — sokan tagadják. Azt hangoztatják, hogy képtelenség versenybe szállni a televízió és rádió által mindenki szobájában vendégként megjelent politikusokkal, közéleti személyisé­gekkel. A tömegkommunikációs eszközöket — amelyek napjainkban mind szélesebb körben terjednek el — nem „versenytársként” kell felfogni, hanem igyekeznünk kell hatásukat elmélyíteni. Az általuk felvetett témákat to­vább kell feszegetni, reagálni kell rájuk. A képernyő előtt ülő politikustól, a rádiótól, a sajtótól kérdezni nemigen lehet. A képernyő­nek, a rádiónak, a sajtónak visszafelelni sem könnyű. De amit a képernyőn láttak, amit a rádió mondott, amit a sajtó írt, arról lehet be­szélni, azt lehet magyarázni, az ahhoz kap­csolódó kérdésekre lehet válaszolni. Mindezek nyomán a tv, a rádió, a sajtó hatását, felvilá­gosító, tájékoztató szerepét sokszorosára nö­velhetjük a dolgozók körében. És még egy, amit nem téveszthetünk szem elől. Az ország egészére érvényes tények, adatok mellett mind nagyobb súlyt kell hogy kapjanak a helyi érvényű, az emberekhez kö­zelálló érvek és tényanyagok. Számos statisz­tikánk az országos valóságot tükrözi, de attól pozitív és negatív irányban egyaránt eltér­hetnek az adott üzemek, vállalatok, intézmé­nyek adatai és tényei. Az országos statiszti­kák az országos valóságot tükrözik, de nem helyettesíthetik az adott üzemek helyi adatait, tényeit, amelyek valóban a politikai tömeg­munka emberközelségét, a felvilágosító, ma­gyarázó szó közvetlen élő erejét s hatását biz­­­tosítják. Központi vezetőségünk elnöksége novemberi ülésén többek között értékelte a területen fo­lyó politikai munkát. Megállapította, hogy a szakmák, szövetségek és alapszervezetek ered­ményesen végzik ez irányú feladataikat. Mun­kájukat jellemzi a kísérletező kedv, hogy új, mind megfelelőbb formákat találjanak a tag­ság körében végzendő politikai munkában. Feladatként jelölte meg a tevékenység terv­szerűvé, folyamatossá és folytonossá tételét, a még meglevő gátló tényezők kiküszöbölését. Határozatában felhívta a szakmákat, hogy vizsgálják meg együttműködésüket a művé­szeti szövetségekkel, és állapodjanak meg: me­lyik szerv milyen feladat gondozását vállalja felelősséggel, melyik réteg felé. Egyben fel­szólította a szakmai szakszervezetek elnöksé­geit, hogy minden évben vizsgálják meg és tűzzék az elnökségi ülésük napirendjére a po­litikai munka helyzetét. K. G. ÁRA 1 FORINT

Next