Szocialista Művészetért, 1971 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
XIV. évfolyam, I. szám 1971. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA (e) Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti tisztségviselőnek és aktivistának a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége NINCS MEGÁLLÁS (V. 1.) Nem véletlen cím ez. Hol van az a „békebeli” korszaka mozgalmunknak, amikor szilveszter a megpihenés, múltbanézés, a felsóhajtás ideje volt! Ez az új évkezdet olyan most mozgalmi életünkben, mint mikor izgalmas regény olvasása közben új oldalra fordítunk. Mert izgalmas napokat élünk, vehetjük ezt szó szerint is. Hiszen két hete fejeződtek be a múlt év negyedik negyedévi taggyűlései, a bizalmi választások, december derekán máris tucat helyen megtartották az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseket, megválasztották máris az új szakszervezeti bizottságokat és számvizsgáló bizottságokat, a kongresszusi küldötteket. Mindez, beleértve a két esztendőről szóló számadást is, ha a látott taggyűlésen úgy is folyt, mint a „nagykönyvben megíródott", akkor is érdekes, felelősségteljes, nemes izgalommal telített esemény volt. Naponta szóba kerül most már a művészeti szakszervezetek VII. kongresszusa. Nemcsak taggyűléseken, hanem munkahelyeken, műhelyekben, mozikban és iskolákban. A különféle kongresszusi előkészítő bizottságok hónapok óta egyre fokozódó tempóval dolgoznak. Itt lesz március, két teljes hónap ha van odáig. És ha az a két kongresszusi nap el is múlik könnyen, de a sok hónapos felkészülés során felvetett tengernyi gondolat, terv, javaslat — a rákövetkező hónapokban kifejtésre, megvalósításra, újra meg újra megfogalmazásra vár. És az új vezető testületek munkába lendülése, az új tisztségviselők felkészítése a tennivalókra, megtanítása a ,,szakszervezeti tudományokra” (mert ez már, minden nagyképűség nélkül mondhatjuk, hogy valóságos ismerethalmazt jelent), vagy említsük az új kollektív szerződés megkötését, mely immár öt esztendő várható fejleményeire jelent majd vállalati törvényt, és ha hozzávesszük az évad befejezését, a második negyedévi taggyűlések megtartását, az 1970 71-es tevékenység öszszegezését, —ennyiből is világos, a művész szakszervezeti mozgalom „célegyenesben fut”, teljes erőbevetéssel. És szilveszterkor talán csak jókedvű koccintásra jutott időnk . . . Hogy mit tettünk? Talán elengedhető most a visszatekintés summázó összefoglalója. Hiszen központi vezetőségünk lapunk februári, 2. számában a VI. kongresszus óta végzett tevékenységéről szóló jelentését közreadja. Ahogy évenkénti összegezéseinket átnéztük, ahogy a szakmai elnökségek elkészítették a maguk tevékenységéről a mérleget, világosan meglátható: az elmúlt négy évben sok-sok mindent valóra váltottunk terveinkből. A tagság jórésze tudja azt, hogy nem minden múlik a szakszervezeti mozgalmon. Mi segítünk, szorgalmazunk, véleményt mondunk, tanácsolunk, olykor tiltakozunk is. E tekintetben a központi vezetőség nyugodtan ad számot a kongresszusnak, a tagságnak tevékenységéről. A kongresszuson is arra serkentünk, azt szorgalmazzuk, hogy a jövő esztendő, 1971. esedékes új momentumai, amelyek természetszerűleg adódnak az élet, a szocializmus építésének folyamatából, fejlődésmenetéből, a szervezett művészek és művészeti dolgozók alkotó tevékenységét, élet- és munkakörülményeit javítsák, erősítsék, magasabb szintű alkotások, produkciók életrekeltését segítsék; ezzel mozgalmunk alapvető hivatását töltjük be. Amikor most az évek fordulóján állunk, a jól végzett munka fedezetével hátunk mögött, bizton tekintsünk előre. Szocialista építésünk perspektívái, társadalmunk életereje, mozgalmunk megerősödött hatékonysága reményt adnak arra, hogy az 1971-es esztendőtől munkánk gyümölcseinek beérését várjuk. AZ EMBER TRAGÉDIÁJA — operaszínpadon. Bánki György, Kossuth-díjas érdemes művész kétrészes operát szerzett Madách Imre drámai költeményére. Képünk a bemutató előadáson készült, jobbról balra: Vámos László rendező, Házy Erzsébet, Erdélyi Miklós karmester, Vágó Nelli jelmeztervező, Bánki György, Bende Zsolt és Forray Gábor díszlettervező. (Mezei felv.) ENGELS Frigyes emlékkiállítását Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója nyitotta meg Folynak a taggyűlések az Állami Operaházban. Képünkön az operaházi énekkar hallgatja az ob-titkár beszámolóját. (Vandálek felv.) Kende Zsolt, az új Lucifer — Házy Erzsébet, az új Éva (Békás János karikatúrái) Erősebb hangsúlyt a szakszervezeti politikai tömegmunkára „A tömegekkel, vagyis a munkások (majd az összes dolgozók) óriási többségével tartott kapcsolat a szakszervezetek minden néven nevezendő tevékenysége sikerének legfontosabb, legfőbb előfeltétele" . Leninnek e szavai megfelelő útmutatást adnak a szakszervezetek számára. Nyilvánvaló, hogy politikai tömegmunkánknak egyaránt tájékoztatnia, felvilágosítania kell a legkülönbözőbb országos elvi, valamint az egyéni kérdésekben, továbbá választ kell adnia a dolgozók által felvetett legkülönbözőbb kérdésekre, problémákra is. De a szakszervezeti tömegmunka jelenti a dolgozókkal folytatott tanácskozásokat is, azt, hogy általa a tagságot bevonjuk a legkülönbözőbb kérdések eldöntésébe és a feladatok megoldásába. Továbbá fórumot biztosít a munkahelyiélet és a társadalom egészével kapcsolatos észrevételeknek, véleményeknek. Mindezek a tudatos társadalmi, termelési aktivitás növelését segítik elő. Egyetlen szakszervezeti tisztségviselő számára sem lehet közömbös az, hogy a dolgozók bármely rétege, csoportja megérti-e és hogyan érti meg azt, ami a világban és hazánkban történik. Nem közömbös számunkra, hogy helyesen értelmezik-e pártunk, kormányunk politikáját, vagy megértik-e, hogyan értik meg saját és szűkebb közösségük feladatait, és mit tesznek azok megvalósításáért. A megértés mélysége, illetve felszínessége ugyanis kihat a szocialista építőmunkában való becsületes részvételre, a szocialista eszmék befogadására és az ellenséges nézetek elutasítására. A szocializmus felépítésével járó tennivalók egyaránt jelentkeznek társadalmunk politikai, gazdasági és ideológiai szférájában. Ezeket egységben kell felfogni, s a döntéseknél, a határozatok magyarázatánál, az emberek mozgósításánál figyelembe kell venni a gazdasági, politikai érdekeket és a társadalom, az egyén kulturális szellemi szükségleteit is. A szakszervezetek évek óta arra törekszenek, hogy agitációs, propaganda és kulturális politikai, ideológiai munkájuk önálló arculatú, sajátos karakterű legyen. Ennek megfelelően sajátos területeken, sajátos módszerekkel, önállóan kialakított formákkal egészítik ki és segítik a párt politikai tömegmunkáját. Ezt a célt szolgálja a szakszervezetek oktatási rendszere, a „Társadalmunk időszerű kérdései" és ,,A szocialista demokratizmus kérdései” című tanfolyamok is. Az agitáció, propaganda szükségességét manapság — a tájékoztatás fejlett rendszere mellett — sokan tagadják. Azt hangoztatják, hogy képtelenség versenybe szállni a televízió és rádió által mindenki szobájában vendégként megjelent politikusokkal, közéleti személyiségekkel. A tömegkommunikációs eszközöket — amelyek napjainkban mind szélesebb körben terjednek el — nem „versenytársként” kell felfogni, hanem igyekeznünk kell hatásukat elmélyíteni. Az általuk felvetett témákat tovább kell feszegetni, reagálni kell rájuk. A képernyő előtt ülő politikustól, a rádiótól, a sajtótól kérdezni nemigen lehet. A képernyőnek, a rádiónak, a sajtónak visszafelelni sem könnyű. De amit a képernyőn láttak, amit a rádió mondott, amit a sajtó írt, arról lehet beszélni, azt lehet magyarázni, az ahhoz kapcsolódó kérdésekre lehet válaszolni. Mindezek nyomán a tv, a rádió, a sajtó hatását, felvilágosító, tájékoztató szerepét sokszorosára növelhetjük a dolgozók körében. És még egy, amit nem téveszthetünk szem elől. Az ország egészére érvényes tények, adatok mellett mind nagyobb súlyt kell hogy kapjanak a helyi érvényű, az emberekhez közelálló érvek és tényanyagok. Számos statisztikánk az országos valóságot tükrözi, de attól pozitív és negatív irányban egyaránt eltérhetnek az adott üzemek, vállalatok, intézmények adatai és tényei. Az országos statisztikák az országos valóságot tükrözik, de nem helyettesíthetik az adott üzemek helyi adatait, tényeit, amelyek valóban a politikai tömegmunka emberközelségét, a felvilágosító, magyarázó szó közvetlen élő erejét s hatását biztosítják. Központi vezetőségünk elnöksége novemberi ülésén többek között értékelte a területen folyó politikai munkát. Megállapította, hogy a szakmák, szövetségek és alapszervezetek eredményesen végzik ez irányú feladataikat. Munkájukat jellemzi a kísérletező kedv, hogy új, mind megfelelőbb formákat találjanak a tagság körében végzendő politikai munkában. Feladatként jelölte meg a tevékenység tervszerűvé, folyamatossá és folytonossá tételét, a még meglevő gátló tényezők kiküszöbölését. Határozatában felhívta a szakmákat, hogy vizsgálják meg együttműködésüket a művészeti szövetségekkel, és állapodjanak meg: melyik szerv milyen feladat gondozását vállalja felelősséggel, melyik réteg felé. Egyben felszólította a szakmai szakszervezetek elnökségeit, hogy minden évben vizsgálják meg és tűzzék az elnökségi ülésük napirendjére a politikai munka helyzetét. K. G. ÁRA 1 FORINT