Szocialista Művészetért, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

XV. évfolyam, 2. szám 1972. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti tisztségviselőnek és aktivistának a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége Petőfi Sándor örökifjú „A helység kalapácsa” című vígeposzából Simon István és Rónai Pál zenés komédiát írt. A veszprémi Petőfi Színház tartotta meg ősbemutatóját (MTI) A KULTURÁLIS POLITIKA KÉRDÉSEI a központi vezetőség december 13-i ülésének napirendjén A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének köz­ponti vezetősége december 13-án a Fészek Művész­klub nagytermében dr. Ranódy László elnökletével megtartotta az 1971. évi utolsó ülését. Első napi­rendként dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszter­­helyettes tartott előadást „A kulturális politikai irá­nyítás és megvalósulása a művészeti területeken; a kulturális politika és gazdaság összefüggése és el­lentmondásai" címmel. Bevezetőben megállapította, hogy a művelődés­­politikai célkitűzések tekintetében teljes az egyet­értés a minisztérium és a Művészeti Szakszerveze­tek Szövetsége között. Ha akadnak is viták közöt­tük, ezek mindig azt célozzák: hogyan lehet minél jobban megvalósítani az MSZMP X. kongresszusá­nak a kulturális életre vonatkozó határozatait. A to­vábbiakban a kulturális területnek azokkal az új jelenségeivel foglalkozott, amelyek nem férnek bele a régi sémákba, és feltétlenül az irányítás új mód­szereinek kigondolását, kialakítását kívánják meg. E jelenségek között említette meg dr. Simó Jenő a sok új tehetség jelentkezését. Ez a fiatal művész-, írónemzedék alapvetően más, mint akár a tizenöt évvel ezelőtt jelentkező új nemzedék volt, hiszen ezek a felszabadulás után nőttek fel. Ez a legfris­sebb generáció sok minden problematikust is ma­gával hoz, és a kulturális élet vezetése, némelyik alkotóműhely vagy szerkesztőség olykor bizonyta­lanul áll szembe ezekkel, sőt velük kapcsolatosan még a kulturális politika irányítói sem tudnak tel­jesen helyes álláspontot kialakítani. A miniszterhelyettes ezek után az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról szólt. A kongresszusi határozat leszögezte, hogy erősíteni kell a szocialista tendenciákat, uralkodóvá kell ten­ni a szocialista kultúrát, magasabb színvonalon irá­nyítani az alkotóműhelyek munkáját, fokozván azok önállóságát és felelősségét. E feladatok közül dr. Simó Jenő részletesen foglalkozott a szocialista tendenciák erősítésének kérdésével. Elemezte a kul­turális politikai irányítás úgynevezett három „T” kategóriájának, vagyis a támogatás, türelem és til­tás elvi és gyakorlati vonatkozásait. Megállapította, hogy az elv feltétlenül helyes, de ha merev gya­korlatként kezeljük, könnyen eltorzulhat Nem me­rev kategóriáknak kell ez elveket felfogni, mivel a kategóriák átmenetiek és változóak; elvégre vál­tozó és fejlődő a szocialista kultúra fogalma is. A művelődéspolitika tartalmi vonatkozásairól megállapította, hogy a legnehezebb a mit és ho­gyan támogatunk kérdéseiben határozni. Hangoz­tatta: a szocialista kultúra, az ilyen tendenciájú al­kotások támogatásában van elfogultság, ezt bátran vállalni is kell. A szocialista műveket elvi követke­zetességgel és nem feltétel nélküli elfogultsággal kell támogatni. A támogatásnak sokféle eszközét használtuk eddig: a honoráriumrendszer széles ská­lája, a premizálás, a díjak és kitüntetések, árked­vezmény a forgalmazásban. Ezek azonban — mint kiderült a gyakorlatban — nem mindig kellőkép­pen ösztönzőek. A szocialista törekvések leghatha­tósabb támogatója az alkotók táborában a közön­ség támogatása lehet. Nem lehet csak anyagiakkal helyettesíteni a szocialista alkotók sikerélményeit, a közönség szemmel látható reagálását. Igen nagy szerepe van a közönségtámogatás megszervezésében a párt és szakszervezeteknek, a KISZ-nek. A nem szocialista világnézetű, de humanista töltésű, érté­kes művek iránt türelmet, figyelmet tanúsít kultu­rális politikánk, de hangsúlyozta a miniszterhelyet­tes e tekintetben az elvi szilárdság és felelősség kü­lönösen fontos voltát Dr. Simó Jenő érdeklődéssel kísért előadásához számos hozzászólás kapcsolódott, melyekben a kul­turális politikai irányítással, a művelődéspolitika és gazdaság összefüggéseivel kapcsolatos tapaszta­latokat, problémákat vetették fel. Szóltak a művé­szek felelősségéről, arról, hogy a szocialista tenden­ciák a kritika részéről nem egyszer fanyalgást kap­tak. Többen hangsúlyozták az érzelmi nevelés fon­tosságát, a szocialista társadalom építése jelenlegi szakaszában egyre döntőbbé válását. Bírálták azo­kat a tendenciákat, melyek a gazdaságosság elvét juttatták előnyhöz a minőségi művészettel szemben. Szóvá tették a másfél száz képzőművész műterem­lakbér gondjának megoldatlanságát. Ezzel kapcso­latban példákat hoztak fel, hány fórumon még min­dig nem értik meg a művelődésügy, a kultúra sze­repét és fontosságát a szocializmus felépítésében.­­Sürgették a filmklub mozgalom megerősítését, a filmalkotásban nélkülözhetetlen, sokat szerepelte­tett, nagytehetségű színművészek fokozott védel­mét. A vitában felszólalt Szabó Iván, dr. Körtvé­­lyes Géza, Augusztin Ferenc, dr. Franczia Erzsébet, Kárpáti Sándor, Szigeti Zsuzsa, Gaál István és Vass Imre. A hozzászólásokra adott válaszában dr. Simó Jenő hangsúlyozta: a kulturális funkcionáriusok felelős­ségérzete, ha egybeesik a művészek felelősségérze­tével, akkor a művészetek területén nagyban erő­södhet a szocialista demokratizmus. A művészeti alkotóműhelyek önállóságának növekedése pedig együtt kell járjon a vezetők felelősségérzetének fo­kozódásával. A központi vezetőség Vass Imre főtitkár előter­jesztésében elfogadta a kv. 1972. évi munkaprog­ramját és a szakszervezeti szövetség 1972. évi költ­ségvetését. O­lvasóink, szakszervezeti tagságunk — hírek, cik­kek, útibeszámolók for­májában — rendszeresen érte­sül nemzetközi kapcsolataink­ról. Szövetségünk központi ve­zetősége és elnöksége időkö­zönként áttekinti, értékeli szakszervezetünk nemzetközi tevékenységét, dönt az ezzel kapcsolatos elvi, gyakorlati és személyi kérdésekben, így volt ez legutóbb az elnökség de­cemberi és így lesz a közpon­ti vezetőség márciusi ülésén is. Jelen kis írás is a fentiek jegyében született. A közel­múlt két olyan eredményéről, útjáról ad hírt, amely bővülő nemzetközi kapcsolatainkat példázza. Novemberben Kiss Mihály elvtárssal, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszer­vezetének titkárával részt vet­tünk az európai filmes szak­­­­szervezetek lipcsei konferen­ciáján. A találkozót az 1970- ben Cannes-ban tartott hason­ló jellegű és összetételű kon­ferencia előzte meg. Itt egy előkészítő munkacsoport jött létre, amelynek Anglia, Fran­ciaország, Olaszország és Ma­­gyarország lettek a tagjai. Ez a munkacsoport határozta el — az NDK művészeti szakszer­vezete kezdeményezésére —, hogy a második találkozóra a híres-nevezetes német vásár- és filmfesztivál városban ke­rüljön sor. Lipcsében 12 ország 53 kép­viselője vett részt a találko­zón, amely azt jelenti, hogy mind a résztvevő országok, mind a képviselők számát te­kintve felülmúlta a cannesit. A lipcsei konferencia vala­mennyi szakszervezetet érintő és érdeklő, érdekes témákat tűzött napirendre. Elsőként olasz és NDK referátum alap­ján megvitattuk azt a kérdést, hogy a szakszervezeteknek mi­lyen szerepe és hatása van a filmgyártás fejlődésére. A té­ma nemcsak érdeklődést vál­tott ki, hanem élénk vitát is, nyílt párbeszédet. Ezzel kap­csolatban ugyanis felszínre jöttek ideológiai, politikai és művelődéspolitikai kérdések. Francia barátaink kezdemé­nyezésére szóba kerültek az alkotói munka és a művészi kifejezés szabadságának kér­dései, a szakszervezetek ezzel kapcsolatos jogai és lehetősé­gei. Tekintettel a probléma iz­­galmasságára és az eltérő vé­leményekre, küldöttségünk is kifejtette véleményét, ismer­tetve kulturális politikai elve­inket, a magyarországi ta­pasztalatokat, szakszerveze­tünk jogait, lehetőségeit és feladatait. A konferencia második na­pirendjének mi voltunk az előadói ,Munka- és egészség­­védelem a film- és tv-stúdiók­­ban” címmel. Tájékoztató elő­adásunkat a konferencia kül­döttei kedvezően fogadták, s mind a szocialista, mind a ka­pitalista országok képviselői részéről számos észrevétel, kapcsolódás hangzott el refe­rátumunkhoz. A harmadik előadó George Elvin, az angol szakszerveze­tek elnöke volt, aki a film- és tv-szakszervezetek további együttműködésének formáiról tartott előadást. Érdekes fejte­getéseiben szólt a nemzetközi szolidaritás megnyilvánulásai­ról, a koprodukciós problé­mákról, a nemzetközi mono­poltőke növekvő fenyegetésé­ről a film és televízió terüle­tén, az ellene való védekezés módjairól. E téma vitája ab­ban foglalható össze, hogy amíg az együttműködés fon­tosságát minden résztvevő szükségesnek tartotta, addig a koprodukciók megítélésében véleményeltérések mutatkoz­tak, amelyekkel a további ta­lálkozókon is számolni kell. A háromnapos találkozó konkrét eredményekkel zá­rult. Fontos kérdésekben cse­réltük ki nézeteinket és ta­pasztalatainkat, amely hozzá­járult az európai filmes szak­­szervezetek együttműködésé­nek fejlesztéséhez. Az előké­szítő munkabizottság kibővült az NDK-val és Finnországgal. — Folytatás a 1. oldalon — Bővülő nemzetközi kapcsolataink jegyében... Lucia Stanescu, a kolozsvári Állami Operaház igazgatója és magán­énekese nagy sikerrel vendégszerepelt az Erkel Színház „Aida" elő­adásán. Lucia Stanescu Ferencsik János és Simándy József társaságában (Mezey rev.) ÁRA 1 FORINT

Next