Szocialista Művészetért, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

XVI. évfolyam, 1. szám 1973. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA ELKÖSZÖNT, BEKÖSZÖNT A Székelyfonó partitúrái hevertek szerte a kottatartókon, s a taggyűlés megkezdésére várva nézegettem az ismerős dalokat. A zson­gásban aztán már hallottam a legény anyjá­nak hangját: „Ne halj, fiam, ne halj, Berte­­­laki László, Csináltatok néked, Olyan csuda malmot..Hallottam aztán a lányok karát is: „A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár..." A dallamsor aztán hirtelen megszakadt, kezdődött a taggyűlés, amelyen minden szóba került, az Opera re­konstrukciójától kezdve a parkolóhely bizto­sításig, a festékpénztől a fiatal énekesek la­kásviszonyáig, az üdüléstől kezdve a próbák kiírásáig ... Minden, minden. Akkor villant fel bennem a gondolat: lám, a szakszervezet is olyan, mint az a népdalbeli bizonyos csuda malom, ennek is meg kell őrölnie mindent... Aztán már tovább játszottam a gondolattal, s egy regényírónak régi könyvcíme jutott eszembe: Örök malom... igen, ez is ráillik: örök malom... Soha sincs megállásunk. És úgy van, mint a balladában: „Kinek első kö­ve Bélagyöngyöt járjon, A második köve Ezüstpénzt hullasson ...” Elköszönt a szilveszter, beköszöntött immár az újév, s lám, nincs megállás. Visszanéztünk 1972-re, mit is „őrölt” meg a „malmunk”, s már arra kell pillantanunk inkább, milyen tennivalók dandárja vár ránk. Nem e beköszöntő kicsiny cikk feladata, hogy akár szűkszavú mérleget is készítsen a múlt esztendei szakszervezeti tevékenysé­günkről. Ezt elvégzi elemző módon elnöksé­günk, a központi veztőség januári ülésén. Tudjuk: nem volt látványos eredmények, köz­figyelmet magunkra irányító nagy rendezvé­nyek esztendeje 1972, de nyugodt lélekkel ál­líthatjuk: néhány jelentős lépést tettünk a VII. kongresszus határozatainak megvalósítá­sáért. A szakszervezeti bizottságok is — ere­jükhöz és lehetőségeikhez mérten — mindent megtettek a mindennapos érdekvédelmi mun­kában a szervezett művészek és művészeti dolgozók javára éppen úgy, ahogyan központi vezetőségünk, elnökségünk is számos kidolgo­zott javaslattal, elgondolással fordult a to­vábblépés érdekében a művészeti terület fe­lelős vezető állami szerveihez. Arról is szólni illik, hogy a művészeti nevelőmunka helyze­tével, a további tennivalókkal foglalkozó ok­tóberi központi vezetőségi ülésünk nyomán a magyar szakszervezeti mozgalomban az ér­deklődés megélénkülése mellett új meg új kezdeményezések is születtek a szervezett dolgozók és a művészek közötti kapcsolatok gazdagítására. Hogy hogyan tovább 1973-ban? Erre a kér­désre minden bizonnyal részletes, iránymu­tató feladatot ad a központi vezetőség januári ülése, rendszerbe foglalják a vezető testületek munkatervei, melyeket valamennyi aktivista hamarosan kézhez kap. Mindenesetre már most fel kell hívnunk a figyelmet néhány, egész mozgalmi tevékenységünket meghatáro­zó, a központi vezetőség színe elé kerülő kér­déskomplexumra. Májusban megvizsgálja a központi vezetőség, hogyan is áll a művésze­ti intézmények és vállalatok munka- és egész­ségvédelmi helyzete. Szeptemberben pedig a minisztérium felelős képviselője ismerteti az alkotóműhelyek önállóságának és felelősségé­nek, valamint a vállalati, intézményi demok­rácia érvényesülésének tapasztalatait. Nyilván nagy figyelmet vált ki a decemberi központi vezetőségi ülés számvetése arról: milyen ered­ményeket ért el a művészeti terület a VII. kongresszus határozatainak végrehajtása so­rán a művészek és művészeti dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása tekinteté­ben. Nagy horderejűnek ígérkezik a szocialis­ta országok művészeti és kulturális szakszer­vezeti vezetőinek két évenként esedékes és fő­városunkban június elején sorra kerülő ta­nácskozása. Egy dolog bizonyos: változatlan erővel foly­tatjuk VII. kongresszusunk határozatainak végrehajtását, s a mindennapos szakszerveze­ti „aprómunka” közepette sem feledkezünk majd meg az eszme­politikai nevelő funkci­ónkról, a művészetekre nevelés, az ízlésne­mes­ítés segítésének megtisztelő feladatáról sem. E tevékenységünkben erős fundamentu­mot jelent a párt Központi Bizottságának no­vemberi határozata, mely ismételten „kinyil­vánítja, hogy szocialista társadalmunkban a művészeti alkotások, a kulturális szolgáltatá­sok, általában a kultúra fontos társadalompo­litikai ügy, és nem kereskedelmi kérdés". Erőnket megsokszorozó tudat abban bizonyos­nak lenni, hogy művelődéspolitikánk annak a politikának szerves része, amely szocialista építésünk eredményeinek elérését biztosította. A művészeti szakszervezeti mozgalom min­dennapos érdekvédelmi munkájával éppen úgy, mint a nevelő és a szocialista társadalom számára fontos és értékes alkotások létrejöt­tét segítő tevékenységével lehetőségei szerint ezt a politikát kívánja szolgálni és erősíteni az elkövetkező 1973-as esztendőben is. (V. I.) Mint ismeretes, a központi vezetőség 1972. októberi ülésé­nek határozata alapján a Rát­­kai Márton klub a munkás- művész kapcsolatok központja­ként folytatja működését. Megkérdeztük Galambos Ti­bort, a Fészek és Rátkai klu­bok igazgatóját: milyen ta­pasztalatokat szereztek eddig a gyakorlat folyamán, és ezek mennyiben határozzák meg terveiket? — Kísérletképpen két fil­mes, két képzőművészeti, egy színházi és több előkészítő jellegű programot bonyolítot­tunk le. Tapasztalatunk, ha nem is sok, de szép számmal akadt. Mindenképpen pozitív­nak ítélem a találkozókon ki­alakult klubhangulatot. A Rát­kai talán kevésbé felszerelt, mint egy-egy gyári művelődé­si klub, de sajátos a levegője. A külsőségeken túl, mind a művészek, mind a munkások, elsősorban pedig a szocialista brigádok részéről beigazoló­dott, hogy e találkozásokra va­lódi igény van. A közös ka­pocs, az őszinte emberi kíván­csiság ... A közönség érthető­en elsősorban szakmai, mű­helytitkokra kívácsi, de el­jutnak — s ez igényel felké­szült vitavezetőt — a művészi alkotás folyamatának kérdés­­feltevéséig ... Rendeztünk ta­lálkozót, amelyen amatőrök — ez esetben képzőművész köri tagok — találkoztak SZOT-dí­­jas alkotókkal, ők már azon­nal tudtak kérdéseket fogal­mazni. Arra törekszünk, hogy más művészeti ágak esetében is értő és igényes munkáskö­zönséget alakítsunk ki. Akad­nak még természetes zökke­nők. Ez eddig még csupán a vasas szakma kapcsolódott ak­tívan a klub életébe. Szívesen látnánk más iparágak képvise­lőit is. Sok gondot okoz a progra­mok egyeztetése, a művészek, műalkotások időben biztosítá­sa is. Pillanatnyilag megoldha­tatlan a színházi programok, viták megrendezése előtt szük­séges előadás-megtekintés anyagi fedezete. A Rátkai klubban mi várjuk a munkás­közönséget, hogy úgy mond­jam : vendéglátók vagyunk, nem „illik” tehát a színházje­gyekért pénzt kérni. Talán két­­havonként megoldható lenne, hogy egy-egy budapesti szín­ház a mi közönségünk bekap­csolásával délutáni, vagy esti főpróbát tartana. Az is hasz­nos tapasztalat, hogy súlyos mondanivalójú, vagy hosszabb alkotás után közvetlenül, a pillanat hatása alatt nem min­dig célravezető, túl korai a be­szélgetés. Hagyni kell érni a gondolatokat... — A Rátkai klub 1973-as főbb elképzeléseiről kellene tájékoztatni olvasóinkat. — Erre az évre elkészültek terveink. A havi program úgy készül,­­hogy má mindig azonnal reagálhassunk eseményekre, és a közben szerzett tapaszta­latokat mindig felhasználhas­suk. Néhány érdeklődésre szá­­mottartó pontot kiragadok munkatervünkből. Koronként és stílusonként kiállításokat rendezünk, ezeken neves mű­vész kalauzolja végig a közön­séget. Közösen keressük a ki­állítás-nézés „műhelytitkait”. Szeretnénk ..Környezetkultúra A RÁTKAI KLUB 1973-BAN ÁRA 1 FORINT Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti tisztségviselőnek és aktivistának a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége Fery Antal Petőfi Sándort ábrázoló újévi metszete Jelenetkép az Operaház most felújított „Székely fonó’*-jából. Középen Komlóssy Erzsébet (Mezey felv.) November 23-án mutatta be Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei Mozi­üzemi Vállalat Rohrbacher Béla huszonötödik újítását, a Romát—8 el­nevezésű moziautomatát (robotgépészt). Mintegy száz filmforgalmazási szakember előtt Rohrbacher Béla ismerteti a Romát—8 működését. A bemutatón már ötven megrendelést kaptak az automatára „A színház szerepe az Ifjúság nevelésében" címmel a Nemzetközi Szín­házi Intézet (ITI) nemzetközi kolokviumot rendezett a Fészek klub­ban. Az eszmecsere résztvevőit Jean Darcante (Franciaország) üdvö­zölte (MTI)

Next