Szocialista Művészetért, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
EGY HÓNAP 4 Azerbajdzsánban HOL JÁRTUNK, MIT LÁTTUNK? — Tíztagú — művészekből, szakszervezeti tisztségviselőkből álló — küldöttségünk egy hetet töltött Azerbajdzsánban. Hol jártunk, mit láttunk? Látogatást tettünk a Kulturális Dolgozók Szakszervezetében, a Filmművészeti Szövetségben, a Filharmóniánál, a filmstúdióban, a Színjátszók Társulatában, a képzőművészek szövetségében, a Kulturális Minisztériumban. Megnéztük a cirkuszt, az új modern Lenin művelődési palotát, a Szépművészeti Múzeum európai és azerbajdzsáni anyagát. Láttuk Kara Karajev balettjét, vígjátékot, komédiát, mesejátékot, orosz drámát, fiatal filmrendezők rövidfilmjeit, kortárs festők, szobrászok, grafikusok tárlatát. Városnéző sétáinkon megcsodáltuk a sirvani sahok palotáját, a tűzimádók templomát, felkapaszkodtunk a legendás szűztoronyba. Kószáltunk a régi városközpont eredeti hangulatot árasztó ódon utcáiban, várak, erődök, minaretek, bástyák falainál, az új Baku modern lakónegyedeiben, a tágas, parksávval díszített tengerparti sétányon, a Nápolyra emlékeztető, félkörívű tengeröböl szegélyén, hajók, fekete olajfúró tornyok közelében. Kirándultunk a kolisztáni sziklahegyekbe, ahol eredetiben élvezhettük a négyhatezer éves kő- és sziklarajzokat. Egy egész napot töltöttünk Semahában, a fővárostól 130 km-re levő, 20 000 lakosú járási központban, az egykori fővárosban. Szicíliát idéző kopár hegyek kanyargós útjain emelkedtünk fel egy varázsos fennsíkon nemrég épült csillagvizsgálóba, ahonnan karnyújtásnyira meredtek az égnek a Kaukázus hósipkás csúcsai. Amikor Baku egyik főterén megkoszorúztuk az angol intervenciósok és az eszerek által meggyilkolt 26 komiszár emlékművét, ennek a szép földnek nagymúltú, hős fiai előtt tisztelegtünk. EGY ASZTALNÁL — Bárhova mentünk, találkozásaink mindig egy közös asztalnál kezdődtek, folytatódtak és végződtek. És micsoda asztaloknál?! A Kaukázus és a Kaspi-tenger közötti terület minden terméke felvonult előttünk. Ezt fonta körül a tájékoztatók, a véleménycserék érdekessége, a felfedezés izgalma, a megismerés szépsége. A barátság érzése hevítette a hangulatot, amit a kitűnő tea illata, a gyümölcsök zamata, az italok ereje szinte négyzetre emelt. Beszélgettünk mi mindenről: szakszervezeti munkáról, a művészi alkotómunka feltételeiről, művészeti nevelésről, a hivatásos és amatőr művészeti mozgalom sajátos kapcsolatáról, színházról, filmről, képzőművészetről, zenéről, televízióról, egyszóval: közös szakmánk minden lényeges kérdéséről. Amennyire nem volt határa témánknak, olyannyira nem volt határa a — dúsan terített asztalban, ezernyi figyelmességben megnyilvánuló — vendégszeretetnek. Egyik alkalommal Budapesten is járt azerbajdzsáni barátunk otthonába kaptunk meghívást ebédre. Ínycsiklandozó falatok között peregtek a derűs pohárköszöntők, vendéglátóink zongoráztak, énekeltek, táncoltak. Mi is válaszoltunk: szóban, operarészletekben, népdalban, magyaros étvággyal és tréfás jókedvvel. Jólesett azerbajdzsáni barátaink érdeklődése hazánk, szakszervezeti mozgalmunk, művészetünk iránt. Baráti érzéseik számtalan megnyilvánulását őrizzük. Emlékezetes látogatásunk volt a bakui ifjúsági és zenés színházban. Az előbbiben a színház gyermekközönsége köszöntött bennünket fergeteges tapssal, virággal, az utóbbiban pedig a színház felnőtt közönsége ugyanígy. Amikor a második felvonás végén az igazgató üdvözölte a magyar vendégeket, a közönség a színészekkel együtt szűnni nem akaró ünneplésbe kezdett. A ránk irányított reflektorok fényében csak toporogtunk zavarunkban, míg zúgott a barátságot éltető lelkes ováció. Igen, a barátság erejét éreztük mindenütt és mindenben. Együtt örültünk a Kreml kongresszusi palotájához hasonló bakui új Lenin koncertpalota megragadó látványának, impozáns méreteinek, ragyogó felszerelésének, a legújabb technikával ellátott világítási megoldásoknak, a korszerű színpadtechnikának. Örömünk csak fokozódott, amikor házigazdáinktól megtudtuk, hogy a „fekete arany” fővárosának a legújabb büszkeségét magyar vállalatok és szakemberek közreműködésével építették. VISZONTLÁTÁSRA — „Napfényes Azerbajdzsán”, „a matuzsálemek országa”, „a Szovjetunió olajipari akadémiája”, „a miniatűrfestészet és a szőnyegkészítés hazája” — mind megannyi frappáns jelzője a szép szovjet köztársaságnak. Néhány nap elteltével már mi is fütyörészve dúdoltuk az ismert versrészletet és filmcímet: Azerbajdzsán, Azerbajdzsán. Bepillantottunk ennek a sok vihart átélt ősi földnek az életébe, ráéreztünk a több ezer éves — perzsa, arab, török hatásokkal színezett — kulturális örökség erejére, a szovjethatalom óta kiteljesedett művészi alkotómunka mai eredményeire. Megismerkedtünk Azerbajdzsán értékes történelmi emlékeivel, vonzó tájaival, zengő nyelvével, keleties népzenéjének dallamvilágával, új életet építő, vidám, barátságos népével, szakszervezeti munkásaival, művészeivel. Megismerkedtünk és megszerettük. Szánkban a kaukázusi ételek, italok ízével, bőrünkben a bakui széllel, orrunkban az olaj szagával, szívünkben a barátság érzésével, sok kedves emlékkel telítve intettünk búcsút, viszontlátásra, legközelebb Magyarországon. Mi tízen: Berényi Ferenc, Göndöcs József, Gyenis Albert, Jánosi Ferencné, Lóránd Hanna, Raskó Magda, Tóth Ákos, Tréfás György, Varga Imre és 2 szocialista ) MŰVÉSZETÉRT MUNKAVÉDELMI NAPTÁR 1. 3-ig küldjük meg az szmt és szakszervezeti szövetségünk munkavédelmi felügyeletének a) a december havi üzemi baleseti jegyzőkönyveket, b) az 1973. IV. negyedévi baleseti statisztikai jelentést. 2. A hó 30-ig küldjük meg a munkavédelmi felügyeletnek a kért, négy táblázatból álló munkavédelmi jelentést és az 1974. évi komplex munkavédelmi intézkedési tervet. 3. Igyekezzünk hasznosítani a november 30-án tartott országos munkavédelmi felügyelői értekezleten hallottakat. 4. Vezetői értekezleten értékeljük az 1973. évi munka- és egészségvédelmi, biztonságtechnikai tevékenységet, az 1974. évi feladatokat, és mindezeket termelési tanácskozáson, munkaértekezleten ismertessük. 5. Készítsük el a szakszervezeti munkavédelem első félévi munkaprogramját, az első negyedévi szemle és ellenőrzési tervet. 6. Feltétlenül tartsuk meg saját és munkatársaink testi épsége és egészségvédelme érdekében a) az időszakos (éves, negyedéves, havi) időszerű balesetelhárító oktatást, különös tekintettel a munka, közlekedés, háztartási munkavégzés közben előforduló balesetekre; b) az előzetes és időszakos munkaalkalmassági orvosi vizsgálatot; c) az alkalmaztatás kezdeti és az ismétlődő munkavédelmi vizsgáztatást. 7. Tartsuk meg az esedékes központi és helyi munkavédelmi, biztonságtechnikai szemléket, el — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége november 26-án délután a székház filmművész klubjában tartotta meg ülését. Szabó Ervin előterjesztésében megvitatták és elfogadták a lakásépítés támogatási rendszerének lehetőségeiről, különös tekintettel a pályakezdő fiatalokra, adott jelentést. Megvitatták és jóváhagyták az „A művészeti szakszervezeti mozgalom története” című kiadványunk bevezetőjét. Megtárgyalták az 1973. évi üdültetés tapasztalatait, és meghatározták az 1974. évi feladatokat. A különfélék során napi kérdésekben határoztak. — MŰVÉSZAKADÉMIA. Szakszervezeti szövetségünk Művészakadémiájának soron következő előadását december 17-én délután tartotta Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseiről. A nagy számban megjelent művészek és kulturális vezetők élénk érdeklődéssel hallgatták az előadót, aki a tájékoztató után válaszolt a feltett kérdésekre.lenőrizzük a helyi szemlék megtartását. 8. Végeztessük el arra alkalmas szakemberrel, szakvállalattal a három évenként esedékes villamos hálózati (MSZ 1600.) és az egy évenkénti elektromos érintésvédelmi (MSZ 172.) felülvizsgálatokat, ellenőrzéseket. 9. Ellenőrizzük a) a gépjárművek téli felszereltségét, b) az utak, járdák, előterek, munkahelyek csúszásmentesítését, c) a téli védőfelszerelések, védőitalok biztosítását, használását, d) a munkahelyeken a megfelelő hőmérséklet biztosítását, e) a munkavédelmi propagandaanyagok megrendelését. 10. Maradéktalanul biztosítsuk az új esztendő folyamán a művészek és művészeti dolgozók védelmére a munka- és egészségvédelmi előírások megtartását. Gáspár Károly Fery Antal fametszete KONGRESSZUS ÉLŐIDEI KÜSZÖBÉN... — A színház szakszervezeti bizottsága — szorosan az igazgatósággal — most két feladat megoldásán fáradozik. Egyrészt növelni szeretnénk a színház létszámát — ez az elmondottakból is következik. De természetesen több színészit, alkalmazottat szerződtetni nem egyszerű feladat, főként bizonyos megszabott kereteik miatt. Ezeknek a kereteknek a megváltoztatására nekünk nagy szükségünk lenne. Másrészt arra törekszünk, hogy úgynevezett repertoár-színházat hozzunk létre, amelynek ésszerűbb játékrendje csökkentené valamelyest dolgozóink túlzott igénybevételét. Azt akarjuk, ha a függöny felgördül, a közönség mindig a tőlünk telhető legteljesebb produkciót kaphassa. Ennek szeretnénk megteremteni a következő évben az emberi, szervezeti feltételeit. A kongresszus döntésére vár Csupor László, a Kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola fúvós tanszakának vezető tanára, fuvola-szakfelügyelő, a megyei zenepedagógusok szakszervezeti titkára. Beszélgetésünk kezdetén a művészeti szakszervezetek VII. kongresszusának egyik határozatára emlékeztet. — Zenei eszközökkel próbáljuk segíteni a munkásművelődést — mondja. — Két éve rendezünk (három-három alkalommal) koncerteket az ipari tanulóknak, mint a holnap ifjúmunkásainak. Tudjuk, mert tapasztaljuk, hogy ez cseppet sem könnyű: a komoly zenét nem lehet egyik pillanatról a másikra megkedveltetni, sok kisebb, apró sikerélményre van szükség, amíg sikerülhet. Megértettük, hogy a magasabb esztétikai élvezetekhez a kisebb értékű élményeken keresztül vezet az út, s ez különösen így van a zenében. Mindenképpen jó jel, hogy a szakmunkásképző intézetben fúvószenekar alakult, működik, s ezen kívül a zeneiskolában istöbb munkásnak készülő fiatal — megannyi potenciális zeneszerető, zeneértő gyerek — tanul. Ezzel a törekvéssel függ össze a tanszakok közösségére épülő stúdiókoncertek rendszere is, amit állandóan szorgalmazunk, hogy a gyerekek minél több élményhez jussanak, és hasznos pódiumrutint szerezzenek. Van a megyében egy égető gondunk, amelyre úgy vélem csak a következő VIII. kongresszusadhat végleges választ. S ez a gond szervezeti. Köztudomású, hogy a zenepedagógusok alapszervezete a Magyar Zeneművészek Szakszervezetéhez tartozik, közvetlen, közvetítő, közbülső szervezet nélkül, illetve szb-nk látja el a középszerv feladatait, munkáját is. De indokoltabb lenne a feltételes módot használnunk, miikor erről a munkáról esik szó. A megyénél ugyanis — a szakszervezetek megyei tanácsánál — bennünket (s véleményem szerint így lehet ez a többi művészeti szakszervezet megyei alapszervezeténél is) nem képvisel igazán senki. A mi erőink — megfelelő apparátus híján — nagyon csekélyek, és képtelenek vagyunk ellátni a középszervek funkciójához tartozó koordinatív és érdekvédelmi munkát. S ezért véleményem szerint valamiféle koordinációs bizottságra lenne szükség. Véleményem szerint sürgős döntésre, vagy állásfoglalásra van szükség, mert éppen a tisztázatlan szervezeti paradoxon miatt a barcsi szervezetünknek például ma már egyetlen tagja sem maradt —ráe Hevesi válasz . Az alapszervezet 1973. december 12-én tartotta meg küldöttértekezletét. A beszámolóban és hozzászólásban megfogalmazást nyertek 1974. évi feladataink. Munkatervünet a termelés segítése, élet- és munkakörülmények, szociális helyzet javítása, szakmai továbbképzés fejlesztése témaköröknek megfelelően állítjuk össze. A jóváhagyott és kollektív szerződés mellékletét képező munkaverseny-szabályzatban rögzítettek szerint szélesebb körben kívánjuk a szocialistabrigád-mozgalmat népszerűsíteni és létrehozná — ez egyben a vállalati demokrácia továbbfejlődési lehetőségét is képezi. A munkaverseny-mozgalom lehetőségeit kihasználva segíteni kívánjuk a vállalatot azon törekvésében, hogy a főbb mutatókat az 1974. évben is bázisszinten tartsa, és jó munkaszervezéssel a látogatói tervünket is túlteljesítsük. Tovább is folytatni kívánjuk következetes bérpolitikánkat. Reméljük, ennek végrehajtásához 1974-ben is kapunk segítséget — bérpreferenciát —, smivel önerőből a jelenleg fennálló bérfeszültséget kellő differenciálási lehetőség hiánya miatt megszüntetni nem tudjuk. Erre nagy szükség van, mivel a moziszakma fizikai dolgozóinak élet- és munkakörülményének javulása, az országos átlaghoz viszonyítva nincs arányban a munkavégzés sajátos feltételeivel, a munkájukkal szemben egyre fokozódó igényekkel. Fokozott gondossággal kívánunk foglalkozni a vállalati munkavédelmi helyzet vizsgálatával. Aktivistáinkat fel kell készítenünk az önminősítő rendszer bevezetésére. Részt vállalunk a vállalati munkavédelmi szabályzat átdolgozásában. Oda kell hatnunk, hogy a dolgozók érdekeit az mindjobban képviselje. Feladataink teljesítését serkenti az 1974- ben sorra kerülő szakszervezeti választások előkészítése is. Tervszerűen kell foglalkozni a kádermunka kérdéseivel, különösen a bizalmi hálózat területén. 2. A filmforgalmazási szakemberek előtt régóta tudott dolog a filmszínházak, mozik és e célra bérelt épületek rossz műszaki és közönségkényelmi állapota. Már a VII. kongresszus előtt is felvetődött a mozihálózat fejlesztését, vagy legalábbis szinten tartását szolgáló központi fejlesztési keret szükségessége. E témakörbe előrelépés nem történt. A vállalatok saját erőből e problémát megoldani nem tudják. Különösen azóta, hogy a beruházási stop miatt a helyi tanácsi kezdeményezések is leálltak. Úgy érzem, hogy a s mozihálózat — mely a közművelődési intézményrendszerben jelentős szerepet kapott és vállalt — megérdemelne egy kis odafigyelést és végre döntést, mert a korszerű és kulturált filmszínházakra falvakban és városokban egyaránt szükség van. Tóth Ákos