Szocialista Művészetért, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

KÖVETKEZZENEK A TETTEK 1974 utolsó központi vezetőségi ülését tartottuk meg Vass Imre főtitkár elnökletével december 2-án délelőtt a Fészek Művészklub nagytermében. Napirenden szerepelt az elnökség A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének feladatai a közművelődéspolitikai határozatok végrehajtásában című előterjesztése. Az ülés résztvevői előzetesen megkapták írásban az elnökség programját, ehhez fűzött szóbeli kiegészítést Kárpáti Sándor titkár, a napirend előadója. AZ ELNÖKSÉG PROGRAMJA összefoglalja a közművelődéspolitikai határozat végrehajtásával kapcsolatos tennivalóinkat. Megállapítja: részint saját tagságunk körében kell a határozat feldolgozását biztosítani, végrehajtását megszervezni, részint a művészeti nevelésben és a művészetpropagandában az egész szakszervezeti mozgalomnak segítséget nyújtanunk. Az elnökség, a szakmai szakszervezetek és az OSZK eddig is megfelelő lépéseket tett a határozat feldolgozására. Leglényegesebbnek a határozat tartalmi feladatainak megvalósítása tekintetében a korszerű közművelődési szemlélet meggyökereztetését tekinti. Olyan szemléletért dolgozunk, amely a közművelődést nem szűkíti le a kultúra terjesztésére, közvetítésére, hanem „a közművelődés fontos feladatának tekinti a szocialista életmód, életforma és magatartás kialakításának segítését, a szocialista eszmékkel való értelmi-érzelmi azonosulást, a közösségi szellem, a cselekvő erő, a közéleti aktivitás fejlesztését”. Olyan légkör kialakításán munkálkodunk, amely fontos társadalompolitikai kérdésnek fogja fel a közművelődést. Fontosnak tekintjük, hogy erősödjék a művészetek közművelődési funkciója, az egyes művészeti ágak kérdéseit is fokozottabban a közművelődés aspektusából, a közönség oldaláról, a közönségre gyakorolt hatás szempontjából közelítsük meg. Segítjük a művészeti és közművelődési intézmények kapcsolatát, együttműködését. Segítjük érvényre juttatni a szakszervezeti munkában a kultúra széles hatóerejét, a művészetek összefüggését a munkával, a szocialista demokráciával, a közösségi élettel, a szocialista tudattal. Arra törekszünk, hogy a szakszervezeti tudatformáló és nevelőmunka, valamint az érdekvédelmi tevékenység egységet alkosson. Tovább folytatjuk a művészeti nevelőmunkát, így az értékes alkotásoknak a közönséghez való eljuttatását, a munkásművelődés, az önművelés segítését, a munkás—művész kapcsolatok erősítését. Közművelődési tevékenységünk kiemelt színterének tartjuk a Fészek Művészklubban folyó munkát (művészakadémia, nyílt vitáik fóruma), a Rátkai Márton munkás-művész klubban folytatott sokrétű tevékenységet. Célunk, hogy néhány megyeszékhelyen a két budapestihez hasonló klub jöjjön létre a művészeti nevelés bázisaként. Továbbra is támogatjuk, ösztönözzük a szakmai szakszervezetek sajátos, a közművelődést segítő tevékenységét. A tagságunk képzése vonatkozásában felmérjük a felnőttoktatás helyzetét, az esztétikai tanszék tanfolyamaira és speciális kollégiumaira tervszerűen mozgósítjuk a művészeket és a művészeti dolgozókat, a Rátkai klubban folytatjuk a szakszervezeti aktivisták továbbképzését. Szorgalmazzuk a művészeti termékek propagandájával, eladásával, minősítésével foglalkozó dolgozók továbbképzési lehetőségeinek biztosítását, általában az iskolai művészeti nevelés korszerűsítését. A hivatásos művészek és az amatőr művészeti mozgalom kapcsolatának fejlesztését feladatunknak tekintjük. Erősíteni kívánjuk területünk könyvtári tevékenységét, továbbfejlesztjük a tömegsport lehetőségeket. Tovább szorgalmazzuk, hogy a munkahelyeken — a munkavédelmi előírások megtartása mellett — nagyobb hangsúlyt kapjon a munkahelyi kulturáltság, az esztétikum követelménye. Szóbeli kiegészítésében Kárpáti Sándor hangsúlyozta: akkor járunk el helyesen, ha a közművelődéspolitikai határozat egészét ragadjuk meg és nem kiszakítva annak részleteit, ha egyszerre látjuk a ma közvetlen és a holnap távlati feladatait. A korszerű közművelődési szemlélet kialakításával kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy nem egyszerűen művelődésről, hanem közösségi művelődésről van szó. Nem a műveltség egyszerű terjesztésén, közvetítésén munkálkodunk, hanem a kultúra és az életmód szoros, elválaszthatatlan kapcsolatát akarjuk megteremteni. A kulturális forradalom ugyanis mindinkább szerves, mondhatni domináns részévé válik a szocializmus egészének. Emlékeztetett arra, hogy a munkásművelődés homlokterébe állítása során a munkásosztály nem csupán tárgya a nevelésnek, hanem alanya is. A munkásosztályra, a munkásokra jellemző olyan tulajdonságok, mint a szerénység, a kitartás, az áldozatvállalás, a közösségi szellem és szolidaritás nemcsak az emberi helytállás és magatartás példáit nyújtják, de ezeknek a mindennapi élet harcában kialakuló folyamata egyben bő forrása a művészi alkotómunkának. A munkásokat nemcsak nevelni kell, hanem tanulni lehet és kell tőlük. A munkások jelzéseire való figyelés, véleményük komolyan vétele, érdekeik képviselete a művészeti területen is, a munkásosztály ideológiájának, kultúrájának, erkölcsi felfogásának terjesztése, a munkáshagyományok feltárása és közkinccsé tétele időszerű feladatunk. A VITA SORÁN számos elemző, kiegészítő felszólalás hangzott el. Felhívták a figyelmet többek között a rövidfilmek jelentőségére a közművelődésben és kérték a szakszervezeti mozgalom segítését a rövidfilmek a jelenleginél sokkalta nagyobb forgalmazásában. Részletesen megvitatták a televízió szerepét az ország lakosságának tudat- és magatartás formálásában. Sürgették a 110 filmbaráti kör, filmklub filmbeszerzésének a mainál sokkalta jobb, gazdagabb lehetőségét. Gyakorló népművelő művész vetette fel: a tudatformálásba befektetett energiák és az eredmények között mindig óriási a különbség. A közművelődés csakis a közoktatás eredményeit fejlesztheti tovább, azokra építhet. Csak egy egységes és arányaiban helyes kultúrában nevelkedhet fel olyan dolgozó társadalom, amely a jövőt biztosítani tudja. Hangsúlyozták, hogy nem biztos, nem elégséges a csak „műítészek” vagyis kritikusok, művészettörténészek által folytatott művészeti nevelés eredményessége, nélkülözhetetlen e tevékenységben az alkotóművészek népművelő, művészetismertető munkája is. Rávilágítottak arra is, hogy semmiképpen sem helyes a közoktatás problematikáját a közművelődéstől bármilyen ponton is elválasztani. Kiemelte egy felszólaló azt is, hogy a tudat, a műveltség fejlesztése, a tanulás fonódjék szorosan össze a társadalmi és — igenis az anyagi — felemelkedés ügyével. Felhívták a figyelmet arra, hogy mily érdeklődés fogadja a SZOT-iskolákon tanuló szakszervezeti aktivisták körében a környezetkultúráról, egyáltalán a képzőművészetről tartott előadásokat, ám ezekhez hiányoznak a korszerű szemléltető eszközök, jó volna, ha a magyar szakszervezeti mozgalom ezeket biztosítaná. Az oktatási igazgatóság esztétikai tanszékének vezetője felszólalásában kiemelte: társadalmi funkcióinak teljesítésével a művészet direkt és indirekt módon is közművelődési funkciót teljesít, a műveltség fejlesztésében rendkívül fontos forrást jelent. A tudományos-technikai forradalom viszonyai között a szocialista ember személyiségének fejlesztése elképzelhetetlen a művészet társadalmi funkcióinak teljesítése nélkül, s ebben a művészet közművelődési funkcióját direkt módon látja érvényesülni. A vitában felszólalt Török György, Dobos István, Császár Ferenc (Debrecen), Balogh Jenő, dr. Körtvélyes Géza, Bakay Erzsébet és dr. Fukász György. Zárszavában Kárpáti Sándor reflektált a felszólalások során felvetett javaslatokra, gondolatokra, s kiemelte: félreérti a határozat szellemét, tartalmát az, aki úgy fogja fel, hogy ez a határozat elsősorban a kulturális területre és a kulturális területeken dolgozó aktivistáknak, vezetőknek szól. Legalább ily mértékben, ha nem erőteljesebben szól azoknak, akik éppen nem e területen dolgoznak, hanem az élet más, társadalmi, igazgatási, gazdasági területein. A határozat az egész társadalom aktivitására számít, azt emeli ki, hogy valóban elérkezett az ideje a továbblépésnek a közművelődés területén. A TOVÁBBIAK SORÁN Rákosy Péter titkár javaslatot terjesztett elő a központi vezetőség és a szakszervezeti szövetség elnökségének 1975 első félévi munkaprogramjára. Egyhangúlag elfogadták. A különfélék során Vass Imre főtitkár javaslatára a központi vezetőség Szabó Ervint — mivel más munkakörbe távozott — érdemei elismerése mellett felmentette a Színházi Dolgozók Szakszervezetének titkári tisztéből, meghagyván vezetőségi tagságában a kongresszusig, majd Nagy Miklóst — akit kineveztek a Győri Tanítóképző Intézet igazgatójának és a Pedagógusok Szakszervezetébe lépett át — érdemei elismerése mellett felmentették kv-tagsága alól. Kárpáti Sándor titkár Karancsi Sándor (Románia) ex librise (X3) A nov. 26-án tartott ízlésvita résztvevői a Fészek Művészklub nagytermében (Borz felv.) Eszmecsere az ízlésről Egyik november végi délutánon hatvan-hetven művész, író, szerkesztő, népművelési szakember gyülekezett össze a Fészek Művészklub nagytermében, hogy elbeszélgessen az ízlés sokat vitatott és még sokáig, sokféleképpen boncolgatandó kérdéseiről. Már a kezdés előtt találgattuk, vajon ki pendíti meg a rómaiak gyakorta idézett szentenciáját: de gustibus non est disputandum (az ízlésről ne vitázzunk...). Az eszmecserét bevezető első mondatában hivatkozott már rá dr. Fukász György, a vita házigazdája, s megállapította, hogy nagyon is a szubjektumhoz kötődő, személyes ügy az ízlés, viszont az is igaz, hogy az általános ízlésszint társadalmanként, koronként, osztályonként megállapítható, kimutatható. A négy óránál tovább tartó beszélgetés, vitatkozás közös nyelven, közös alapon folyt, való igaz, hogy hozzáértők vitáztak az ízlésről, bár elhangzott: vajh, azok is jelen lehettek, megszólalhattak volna, akik döntenek az ízlésbe vágó kérdésekben. Élénk eszmecsere alakult ki magának az ízlésnek definiálásában. Lényegében nem mondott senki ellent Poszter Györgynek, aki szerint az ízlés a kiválasztásra, reagálásra való készség, amely az esztétikai jelenségek között differenciál, összegeződnek benne a személyiség összes jellemzői, az értelmi és érzelmi momentumok, a tudat és a személyes tapasztalat, ismeretanyag. Aztán oly módon is körülírta, hogy az ízlés: szűrő, szabályozó vezérlő berendezés, működik például az alkotóban és a műalkotást befogadóban. Amint érzékletesen leírta: szűrő az alkotó és a mű között, valamint a mű és a befogadó között. Ancsel Éva rávilágított, hogy az esztétikai ítéletben egész életfelfogásunk, életgyakorlatunk belesűrül. A „tetszik — nem tetszik” elvén alapuló esztétikával vitázva rámutatott arra, hogy nem a tetszés, hanem a megrendülés a fontos. Gogol nem gyönyörködtetni akart, hanem megrendíteni. Azzal a posztulátummal kapcsolatban, miszerint a műalkotások legyenek közérthetőek, hangoztatta, hogy elegendő az „érthető"ség kívánása, a közérthetőség követelménye irreális óhaj. Dobroljubov példájára hivatkozva hangoztatta a kritika fontosságát, az olyan kritikáét, mely járhatóbbá teszi az utat a művekhez, segíti a műalkotások értéséért vívandó befogadói „küzdelmet” ... Lehetséges-e az emberek ízlésén változtatni, lehet-e az ízlést „nevelni”? Hiszen a vitában megállapították, hogy társadalmunkban a technikai szint a XXI. század felé mutat, ugyanakkor az ízlésszint a XIX. századit fogadja el. Poszler György szerint az ízlésnevelés mint személyiségnevelés képzelhető el. Ebben nagy, de nem egyedüli szerepe van a világnézetnek. Elsősorban a közösségi nevelés, a közösségekben folyó munka formálja a személyiséget, alakítja, fejleszti az ízlést is. Ancsel Éva elismerte a különböző ízlések létezésének jogosságát, ám hangsúlyozta: jogunk van a valódi értékek védelmére. Mintha hiányoznék az értékorientáció szilárdsága művelődési életünkben, kritikánk nem mindig határozottan tesz különbséget az érték, félérték és a tehetségtelenség között, az érték és a tudatos hazugság között. Tőkei Ferenc is hangsúlyozta a helyes értékorientáció fontos voltát, az emberek szabad választását meg kell könnyíteniük a közvetítőknek, kritikusoknak. Az elvi kérdések boncolása elválaszthatatlan volt ez alkalommal is a gyakorlattól, elsősorban a művészeti nevelés különböző problémáitól. Tőkei Ferenc elemezte a tömegkommunikáció, főként a televízió jelentőségét e tekintetben. A televízió központi jelentőségű tájékoztató és befolyásoló intézmény, mely világképet sugall, megszokat, természetesnek vezet, teljesen gyanútlanul elfogadtat olykor nem teljes értékű dolgokat, magatartásokat is. Kollányi Ágoston is kiemelte a tömegkommunikáció, az ipari termékek megformálói, a kereskedelem és reklám szerepének jelentős pozícióját az emberek ízlésének formálódásában. Többen aláhúzták: az ízléstelenség bajnokai erőszakosabbak, követelődzőbbek. Az értékek terjesztői, a nemesebb ízlésre nevelők nem elégedhetnek meg a kiszolgálással, a jelentkező igények egyszerű kielégítésével. Mivel egyik felszólaló azzal érvelt, hogy a televízió azt mutatja, amilyen állapotban van a mai felnőtt lakosságunk, többen rámutattak arra: a kultúra terjesztőinek, kritikusoknak módot, erőt és teret kell találniuk, hogy a valódi értékekre irányítsák az emberek figyelmét. Hiszen mint Kása Ferenc mondta: a félrevezetett tudatok mellett óriási szépre-jóra-nemesre vágyó éhséget örököltünk, ■Újra és újra hangot kapott a közösségi nevelés fontos volta. Tőkei Ferenc emlékeztetett arra, hogy éppen a közösségi élmények utáni vágy nyomán támadt fel a szocialista országokban a régi paraszti közösségi kultúra (népművészet) iránti érdeklődés. Kósa Ferenc is, Frideczky Frigyes is hivatkozott a Bartók-modellre, arra a szintézisre, amit Bartók Béla, az alkotó és az univerzális ember képviselt századunkban. Miként a munkásábrázolásról folytatott tavaszi vita után a résztvevők eszmefuttatásaikat különböző lapokban, folyóiratokban publikálták, minden bizonnyal így tesznek a vitaindítót tartó esztéták — Fukász György, Ancsel Éva, Poszler György, Tőkei Ferenc — ez alkalommal is. Tagságunknak az elméleti és gyakorlati népművelési kérdésekkel foglalkozó része nyilván örömmel köszöntené, ha a teljes vita összefoglalása kezébe kerülne. Az MSZMP Budapesti Oktatási Igazgatóságának esztétikai tanszéke és szakszervezeti szövetségünk a következő nyílt vitát kora tavasszal az életmód, életvitel problémaköréből rendezi meg. Varga Imre Szocialista a MŰVÉSZETÉRT !