Szocialista Művészetért, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
A szatmári Ady-kiállítás anyagából — Petkes József akvarellje: Ady Endre szülőháza (Sófalvi György felv.) EGY HÓNAP •Művészet a gyárban Egy megbízásom teljesítése lehetővé tette, hogy huzamosabb ideig tanulmányozhassam a Május 1. Ruhagyár életét, a szakszervezet munkájának néhány kérdését. Eközben igyekeztem arra is választ keresni, mi történik ebben az ötezer dolgozót foglalkoztató, jelentős mennyiségben exportra dolgozó, többszörösen kitüntetett, Európa-hírű nagyüzemben — a munkások művészeti neveléséért, kulturált szórakozásának biztosításáért. A következtetésekig, tanulságokig előbb nézzük a tényeket. A 12 ezer kötetes üzemi könyvtárnak —, amelyben angol, orosz, német, francia, olasz nyelvoktatás is folyik — 700 beiratkozott tagja van. Kétszáz folyóiratban böngészhetnek az érdeklődök. Az olvasási népszerűség: Berkesi András, Szilvási Lajos, Fehér Klára, Jókai Anna, Szabó Magda, útleírások, műszaki könyvek, történelmi kiadványok, verses kötetek. A szülők gyakran és szép számmal kölcsönöznek gyermekeiknek az ifjúsági irodalomból. A könyvtár munkatársai feladatuknak tekintik, hogy felhívják a munkások figyelmét a könyvújdonságokra, ajánlják a szükséges szakirodalmat, segítsék a továbbtanulókat, a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítését. Az ünnepi könyvhét a vállalatnál is esemény. A vállalati ünnepségeket, összejöveteleket, baráti találkozókat — az ebédlőnek is használt kultúrteremben és az ifjúsági klubban — általában kulturális műsor kíséri. Ilyen alkalmakkor színművészek is fellépnek egy-egy verssel, prózai monológgal, rövid jelenettel. A szolnoki gyáregység dolgozói közül többnek van bérlete a Szigligeti Színházba. A budapesti gyár munkásai körében azonban a színházlátogatás nem tartozik a népszerű szabadidő-elfoglaltságok közé. A gyár dolgozói gyakori vendégei a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának, ahol előadásokat, hangversenyeket hallgatnak, kiállításokat és filmeket néznek. A szocialista brigádok bekapcsolódtak a Rátkai klub programjába, amely a munkás-művész találkozók személyes élményével együtt művészeti ismereteket és kellemes szórakozást nyújt számukra. A szocialista brigádok kulturális vállalásai arra sarkallják tagjaikat, hogy egyéni és kollektív látogatásokat tegyenek tárlatokon, múzeumokban és egyéb művészeti rendezvényeken. Ehhez jó alkalmat kínálnak az országjáró kirándulások és a külföldi utazások. A brigádnaplók szép példákat, emlékezetes élményeket őriznek híres-nevezetes műemlékek, művészi értékek megtekintéséről, a siklósi várban tett látogatástól az Ermitázs kincseivel való találkozásokig. A gyárban népszerű fotószakkör működik. Az amatőr képzőművész kör tagjai —, amelyet Orosz László festőművész vezet — a gyárban rendezett kiállításon mutatták be — tetszéssel fogadott — olajképeiket, akvarelljeiket, rajzaikat. Fehér Klára fiatal versmondó már több helyi és országos versenyen szerepelt díjazottként. A korábban működött szimfonikus zenekar azonban megszűnt, s a Móricz Zsigmond irodalmi színpad tevékenységét is mérsékelt érdeklődés kíséri. Dióhéjban ezek a címben jelzett téma konkrétumai. Sok vagy kevés? Elegendő, megfelelő vagy nem? Érdemes elgondolkodni rajta. Az igények, a lehetőségek tükrében, a realitások talaján. A gyár dolgozóinak 82 százaléka nő. Két műszakban dolgozó, kemény fizikai munkát végző családos édesanyák és lányok, akik egyben párt-, szakszervezeti és KISZ-tagok, munkásőrök, MHSZ-aktivisták, szocialista brigádtagok, annak minden kötelezettségével és elfoglaltságával együtt. S ehhez számítsuk hozzá a politikai és szakmai oktatást, a társadalmi munkát, a különböző értekezleteken, gyűléseken, rendezvényeken való részvételt, a bejárók utazási idejét. E tények birtokában a gyár szakszervezeti vezetői mégis úgy érzik, többet kell tenni a dolgozók kulturális, művészeti érdeklődésének felkeltéséért, igényeik kielégítéséért. De hogyan? Nemrég megalakult a vállalati művelődési bizottság... Az üzem újsága, az Elegant, az utóbbi időben rendszeresen közöl tájékoztató, kedvcsináló írásokat a művészeti életből. Felhívja a munkások figyelmét egy-egy érdekes-értékes könyvre, filmre, kiállításra, színházi előadásra, tévéműsorra. A gyár portája körül mindenütt ott láthatók a kulturális, művészeti intézmények tájékoztatói, a kiállítások plakátjai, a műsorok hirdetményei. Minden műszak után előttük elhaladva, lépnek ki a munkások a gyárkapun. Nem tudhatom, mit gondolnak, amikor egy pillantást vetnek e hívogató falragaszokra. Egy kérdőjelben azonban biztos vagyok. Mikor? 2 szocialista A MŰVÉSZETÉRT Szondázás demokratizmusból Akinek első történetemet elmeséltem, akár illetékes is lehetett volna. Az egyik dolgozó a meghatározott feltételeknek megfelelően kérte új munkaruháját. Majd ismételten kérte egyre magasabb fórumokon. Már munkaügyi vita kerekedett az ügyből, mire megkapta. Mi volt a hallgatóm rövid reagálása? — Itt nem beszélhetünk az üzemi demokrácia megsértéséről, mert nem üzemben vagyunk. Másodszor: az üzemi demokrácia és a törvényesség két külön fogalom .. . (Két dolog világos lett előttem: ebben az esetben szerencsére nem róla volt szó, és hogy tudja: a törvényesség meg az üzemi, intézményi, vagy szocialista demokrácia nem azonos fogalmak, de azt nem érti, hogy a törvényesség az egyik alapfeltétele a demokratizmusnak. A másik történetet szintén egy majdnem illetékesnek mondtam el. Fizikai dolgozóról, egy fűtőről szól, akit havonta, kéthavonta megújított, határozott idejű szerződéssel foglalkoztattak. Több, mint fél év elteltével a dolgozó megkérdezte közvetlen felettesétől, hogy munkaszerződése miért nem lesz határozatlan idejű? A következő hónapban már nem tartottak igényt a munkájára. A munkaügyi bíróság ugyan „megvédte” a dolgozót, törvénysértőnek találta a munkáltató eljárását, de . .. Hallgatóm ekként reagált: — Ezek az ügyek már a munkaügyi bíróságra tartoznak ... (Igaza van, ebben a stádiumában valóban bírósági ügy az eset, de kérdés: hogyan juthatott idáig?) Ezekben a viszonylag egyszerű ügyekben a jogszabályok alkalmazásáról volt szó. A szocialista törvényesség nem szenvedett csorbát. A sérelem, a jogsértés nyomon követhető, orvosolható volt. Elgondolkodtató mégis a két dolgozó feletteseinek a hozzáállása. Úgy tűnik hiányos a jogismeretük. Viszont munkakörük feltételezi azt a tudást, amelyet nem munkaügyi bírói ítéletekből kell megtanulniuk, hiszen rendelkezésükre áll a Munka Törvénykönyve, munkakörüknél fogva ismerniük kell. Elvégre ez is a törvényesség kérdéséhez tartozik. Nem merem végigvinni a gondolatot, hogy mi lenne a helyzet, ha ugyanezek a dolgozók ugyanezeket a feletteseiket — mondjuk szakszervezeti taggyűlésen — megbírálnák például a vezetési módszereikért? Az elmondott két eset szemléletesen példázza, hogy mennyire hasznos dolog egy munkahely demokratikus légkörének megítélésénél megnézni a munkaügyi viták jellegét is. Többet elárul ez a vezetés stílusáról, mint egy jól sikerült beszámoló. Számos gyakorlati példából állapítottuk meg a tapasztalatot, ahol a szakszervezetnek nincs problémája a törvényességgel, a szocialista törvények megtartásával, ott az üzemi, az intézményi demokrácia, egyszóval a demokratizmus nem okoz gondot. (N) A SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége november 28-án délután Vass Imre főtitkár elnökletével a székház filmművész klubjában ülést tartott. Megvitatták és elfogadták Jánosi Ferencné osztályvezető előterjesztésében a demokratikus jogok gyakorlásának tapasztalatairól szóló beszámolót. Együtt vitatták meg a Magyar Televízió Szakszervezeti Tanácsának munkájáról adott beszámolót és az MTV szakszervezeti tevékenységét vizsgáló bizottságunk jelentését. Beható vita után az elnökség elfogadta a Televízió szakszervezeti bizottságának jelentését, kiegészítve a bizottság észrevételeivel, és úgy döntött, hogy a javaslatokat egybedolgozva a következő elnökségi ülés elé terjesztik. A Magyar Rádió szakszervezeti munkájáról készített bizottsági jelentést az elnökség jóváhagyóan elfogadta. Az ülés végén Vass Imre főtitkár beszámolt a SZOT elnökségének aznapi üléséről, majd folyó ügyekben döntött az elnökség. — SZAKMAI ELNÖKSÉGEK ÜLÉSEI. November 29-i ülésén a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége meghallgatta a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakszervezeti bizottságának beszámolóját, valamint értékelte a szakszervezeti taggyűlések tapasztalatait. A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 2-i ülésén Kazimir Károly előterjesztése nyomán gondolatgazdag eszmecserét folytatott a szakszervezet és a Magyar Színházművészeti Szövetség együttműködéséről. A december 29-i ülésen a szerződés nélküli színművészek problémáival foglalkoztak és jóváhagyták az elnökség I. félévi munkatervét. A Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége december 8-i ülésén a mozivállalatok közt folyó munkaverseny feltételeinek módosításáról tanácskoztak, majd értékelték a Filmfőigazgatósággal kötött együttműködési megállapodás teljesítését. A Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége december 15-i ülésén a Tolna megyei zeneiskolák brigád vizsgálatának tapasztalataival foglalkozott és tájékoztatót hallgatott meg az OSZK működésének korszerűsítéséről. — LÁTOGATÁS. Lengyel testvérszervezetünk (ZZPKiS) első elnökhelyettese. Zygfryd Rekosz és a szociális ügyek osztályának vezetője, Halina Zarzycka december 14-én titkárságunkkal megállapodott az 1978. évi csereüdültetés módozataival kapcsolatban. A teljes élet igényével Bitó Pált mindenki ismeri, s ő is mindenkit ismer. A Magyar Rádió zenei főosztályának szerkesztője és vb-titkára három évtizede tisztségviselő a szakszervezeti mozgalomban. Tekintélyét munkájával alapozta meg, ezért mondhatja megnyugvással, hogy a főosztály vezetői és a szakszervezet közötti együttműködés zavartalan, zökkenők nélkül való. És ami a legfontosabb: nemcsak papíron létezik. Legyen szó fizetésről, jutalomról, kitüntetésről, a szakszervezet képviselői mindenfajta döntésben részt vesznek. Példák sorával tudja bizonyítani, hogy észrevételeiket elfogadják, felhasználják. Harminc év — fél emberöltő — nagy idő. Ez alatt a szakszervezeti munka is sok mindenben változott, alakult. — Régebben a szociális kérdések kerültek előtérbe: a jövedelmet kiegészítő segélyek, juttatások. És látványosabb akciókat szerveztünk. Ellátogattunk bányába, cipőgyárba, téeszbe, állami gazdaságba, műsort adtunk zenekarral és énekkarral. Az utána kialakult baráti beszélgetések tapasztalatait későbbi munkánkban hasznosítottuk. Az általános életforma-változás új munkastílus kialakítására serkentett Ma a műsor, a napi tevékenység áll a középpontban: a szakszervezet aktivistáinak dolga, hogy példamutatással elöljárjanak — ez a meggyőzés legfontosabb eszköze. — A mi dolgunk, hogy támogassuk, népszerűsítsük a főosztályvezetés új kezdeményezéseit. Legutóbb például a műsorírás gépesítésének bevezetése körül alakult ki bizonytalankodás, idegenkedés. Aktivistáink felvilágosító tevékenységének is köszönhető, hogy az átállás végül is simán zajlott le. Rendszeres a vezetők és a munkatársak közötti kölcsönös tájékoztatás, így mindig mindenki tisztában van azzal, hogy bizonyos intézkedések miért születtek és miért szükségesek. — Szinte fölösleges, de azért megkérdeztük: milyen a tagsággal való kapcsolat? — Nagyon jó, tapasztalatom szerint teljes bizalommal fordulnak az ob minden tagjához. Természetesen a titkárnak és a tt-felelősnek legtöbb a tennivalója. Néha fárasztó, sok időt rabló foglalkozás, de valójában enélkül máig nem tudnék élni. Ha tanácsot kérnek, bőven hasznosíthatom a harminc év alatt összegyűlt tapasztalatokat, s mindig azon igyekszem, hogy egyetlen kérdés, kérés ne maradjon megválaszolatlanul, elintézetlenül. — Hogyan érintette a főosztályt a bizalmiak jogkörének kiszélesítése, megerősítése? — A megnövekedett felelősség azokra hárult, akik a legutóbbi választás óta viselik ezt a tisztséget. Általában helytállnak, ám azért szükséges, hogy a legközelebbi választásokon még alaposabban nézzük meg, kire adjuk voksainkat, a bizalmi fogalmat teljességében értelmezve. Abban a formában is, hogy tudjon titkot tartani, a végső döntések előtt ne „pletykálkodjon”, ahogyan ez már sajnálatosan előfordult. Egyén és tisztsége kölcsönösen hat egymásra. Bitó Pálról a kollégái azt mondják: arra született, hogy emberekkel foglalkozzék. S. E. Vasziljev „Csendesek a hajnalok” c. történelmi rekviemje a Taganka Színház előadásában. Rendezte J. Ljubimov (APN)