Szocialista Művészetért, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
XXII. évfolyam, 1. szám 1979. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti bizalminak, aktivistának, tisztségviselőnek a központi vezetőség elnöksége TOVÁBB kell lépnünk egyet, ezt mutatja a káriumok cseréje, az új évszám, az 1979 írásának gyakorlása, ezt kívánja az élet. Néhány hónapja mérlegeltük központi vezetőségünk ülésén a VIII. kongresszus óta folytatott tevékenységünket, értékeltük a kongresszusi határozatok tettekre váltását, és már túl is jutottunk az őszi taggyűlések sorozatán. Eredményekről és tennivalókról beszéltünk, ahogy a művészeti élet különböző fórumain is ezekről esik szó. Arról, hogy az elmúlt évben is nem egy emlékezetes alkotás került ki az írók, művészek, alkotóműhelyek keze alól. Ezt a mérlegelést végezte el nemrégiben a IX. magyar békekongresszus is, amelynek munkájában részt vettek a művészek képviselői is. Mindőnk nézete nyert kifejezést a békekongresszus állásfoglalásában, mely szerint „hazánkban a béke ügye nemzeti ügy". A magyar művészek is kinyilvánították, hogy vállalják az összefogást az enyhülés megőrzéséért és továbbfejlesztéséért, a boldogabb emberi életért, mert tudják: alkotómunkájukat csakis békés körülmények között, a békés jövendő szilárd reménységében végezhetik. Vallják ezt nemcsak szavakkal, de tettekkel, hatásos, kifejező művészi alkotásokkal is. Nemigen volt olvasottabb sajtótermék mostanában, mint a december 8-án reggel megjelent napilapok. Ezekben tette közzé az MSZMP Központi Bizottsága a december 6-i üléséről szóló közleményt. Ma már nincs ember, akit ne érdekelne egy ilyen felelős, az ország életét irányító testület értékelése az elmúlt esztendő gazdasági tervének végrehajtásáról, az 1979. évi terv és költségvetés alakulásáról, távlatairól. Minden újságolvasónak van emléke arról, hogy a párt Központi Bizottsága kereken egy évvel ezelőtt is, majd a múlt év tavaszán is határozottan rámutatott, hogy gazdálkodásunkban az eredmények meletts, nem egy fogyatékosság is jelentkezik. A scermberi határozat most konkrét feladatokat , megjelölt, amidőn megállapította, hogy a hatósági egyensúlynak kell „alárendelni gazdasági növekedés ütemét és a belföldi felhasználást”. Éppen az életszínvonalban elért vívmányok megszilárdítása teszi parancsolóan szükségessé az egyensúly romlásának megállítását, az egyensúly fokozatos helyreállítását. A határozat nemcsak konstatálta a helyzetet, rámutat a kivezető utakra is a gazdasági szabályozó rendszer változtatásában, a fegyelmezettebb munkavégzésben, a minőségi és hatékonysági tényezők fokozottabb figyelembevételében. Igaz, lehetőségeink az életszínvonal jövő évi növelésében korlátozottabbak, de sor kerül a régi jogú, alacsony nyugdíjak emelésére. „Tudjuk, a reálbéreknek a jövő évi tervben előirányzott 1 százalékos növekedése sok családban az életszínvonal stagnálását, a családok egy kisebb részében némi csökkenését okozza. Amíg azonban a termelés hatékonyságának növekedése nem teremti meg ennek feltételeit, az életszínvonal gyorsabb javítására nincs lehetőség" — írta a Népszabadság december 8-i száma a „Döntő feladatok” című cikkében. Az év elején, amikor az ember visszatekint egy bevégzett esztendőre, életének és tevékenységének mérlegét mikor készíti, ha reális egyenleget akar, akkor nem szokott érzelmes leltárt készíteni. Ilyenkor a sikereket és kudarcokat, eredményeket és veszteségeket a maguk valójában, pőre mesztelenségében szokták egyenlegbe állítani. Szakszervezeti alapszervezeteink, a szakszervezeti bizottságok és aktivisták, a szervezett művészek és művészeti dolgozók minden bizonnyal ilyen felnőtt ember módjára tanulmányozzák a Központi Bizottság helyzetmegítélését, az abból adódó teendőket, és a maguk szakszervezeti eszközeivel — mindnyájunk, tehát a saját maguk hasznára is — kiveszik részüket az 1979. évi népgazdasági tervek teljesítéséből. Hogy valóban tovább lépjünk, annak ez az alfája és ómegája. azánkban 1978-ban is megrendezték a Munkásfilmnapokat. A MOKÉP akcióját — akárcsak 1977-ben, a premier évében is — a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ, a megyei párt- és tanácsszervek, valamint a moziüzemi vállalatok támogatták. Az együttes erőfeszítések eredményeképpen ismét sikerrel zárult a bemutató- és vitasorozat. Az idei rendezvények e fontos — és immár hagyományosnak tekinthető — közművelődési esemény életképességét bizonyították. Az 1978-as Munkásfilmnapok bemutatóin a közelmúlt és jelen magyar alkotásai kerültek a figyelem középpontjába (olyan időtálló művek, mint az ANGYALOK FÖLDJE, a JELENIDŐ, az ÁLMATLAN ÉVEK stb. és olyan — e tematikába illő — újdonságok, mint az ANGI VERA, a FAGYÖNGYÖK, a CSÉPLŐ GYURI stb.). A díszelőadásokon mindenütt megemlékeztek az államosított magyar filmgyártás és forgalmazás harmincadik évfordulójáról. A munkáskollektívák és az érdeklődő közönség számára számos helyen filmfórumokat szerveztek (a résztvevők között szép számmal megjelentek közéleti személyiségek is); a beszélgetéseken — a művészettel kapcsolatos kérdések mellett — szóba kerültek társadalmunk gondjai, mai életünk problémái. Hogy a közönséget az eddiginél jobban aktivizáljuk, a szocialista brigádok számára pályázatot hirdettünk. A következő kérdésekre kellett válaszolniok a filmnaplóban: Melyik volt a legkedvesebb filmélmény a Munkásfilmnapok 78 rendezvényei során? Milyen a magyar munkás a magyar filmekben? Milyen munkástémájú magyar alkotásokat látnának szívesen a moziban? Kollektív válaszokat kértünk, hogy az ízlések és igények általános tendenciáit felmérhessük. Mikor ezeket a sorokat írom, a mérleget még nem tudjuk elkészíteni (a beküldési határidő az év végén jár le, az eredményhirdetésre pedig csak felszabadulásunk ünnepén kerül sor) , bizonyos összefüggések azonban már az ankétokon kirajzolódtak, s nagyjából képet alkothatunk magunknak arról a bizonyítványról, melyet a befogadók állítottak ki a magyar filmművészet munkásábrázolásáról. Erről szeretnék szólni az alábbiakban. Azzal kezdeném, hogy a magyar film és a magyar közönség között meglevő — statisztikai adatokban tükröződő és nyugtalanító jelenségnek nevezhető — távolságot a Munkásfilmnapok rendezvényeinek többségén nem érzékeltük. Természetesen sok kritikai megjegyzés hangzott el; előfordult, hogy a vetített film nem nyerte meg a nézők tetszését; olyan szélsőséges véleményekkel azonban, miszerint „a hazai produktumok egytől egyig csapnivalóak”, vagy „rendezőinket a fesztiválsikerek vonzzák, s általában fütyülnek a hazai fogadtatásra” — sehol sem találkoztunk. Mindez azért örvendetes, mert számos tévhit széles körben terjed. A Munkásfilmnapok nézői esetenként nem rejtették véka alá elmarasztaló ítéletüket, bíráló észrevételeiket azonban a segíteni akarás, a féltés szándéka mozgatta. Többen megemlítették, hogy a munkáskörnyezetben játszódó filmek szűk szeletet metszenek ki a világból, s nem jelenítik meg eléggé hatékonyan azokat a változásokat, melyek a kétkezi dolgozók életében a felszabadulás után bekövetkeztek. Az ANGI VERA (Gábor Pál munkája) sokaknak éppen azért tetszett, mert érdekes képet adott a népi demokratikus átalakulás forradalmi eseményeiről, s hitelesen villantotta fel az új történelmi szituációban főszerepet játszó karaktereket. Az ideál — a hozzászólásokból egyértelműen kiderült — változatlanul a cselekvő ember, aki nem sodródik a mindennapok forgatagában, hanem közéleti felelősségtől áthatva maga formálja sorsát. Ezért lehet azonosulni Mózes Imrével, a JELENIDŐ hősével, ezért rokonszenvesek a kiemelkedni vágyó Cséplő Gyuri törekvései. A Munkásfilmnapokon számos fiatal nyilvánított véleményt. Hajdúböszörményben például Kovács András filmjéről, A MÉNESGAZDÁ-ról. (Most ne firtassuk, illette a programba ez a mű, avagy sem, annál is inkább, mert a szervezők nem jelölték meg mereven a tematika határa(folytatás a 2. oldalon) VERESS JÓZSEF: Munkásfilmnapok 1978 ÁRA 1,50 FORINT Művészek a december első napjaiban ülésezett IX. magyar békekongresszus tanácskozásán (MTI) A győri Kisfaludy Színházban rendezett kétnapos Radnóti Miklós előadóművészi fesztivál elnöksége a nívódíjak átadásán (Jánosi felv.) Makrisz Agamemnon Kossuth-díjas szobrászművész kiállítását meglátogatta honfitársa, Iréné Papas színművésznő is a Nemzeti Galériában (MTI) „A ménesgazda” című Kovács András-film vitája Hajdúböszörményben, a Munkásfilmnapok 1978. keretében