Szocialista Művészetért, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

XXII. évfolyam, 1. szám 1979. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti bizalminak, aktivistának, tisztségviselő­nek a központi vezetőség elnöksége TOVÁBB kell lépnünk egyet, ezt mutatja a ká­riumok cseréje, az új évszám, az 1979 írásának gyakorlása, ezt kívánja az élet. Néhány hó­napja mérlegeltük központi vezetőségünk ülé­sén a VIII. kongresszus óta folytatott tevé­kenységünket, értékeltük a kongresszusi hatá­rozatok tettekre váltását, és már túl is ju­tottunk az őszi taggyűlések sorozatán. Ered­ményekről és tennivalókról beszéltünk, ahogy a művészeti élet különböző fórumain is ezek­ről esik szó. Arról, hogy az elmúlt évben is nem egy emlékezetes alkotás került ki az írók, művészek, alkotóműhelyek keze alól. Ezt a mérlegelést végezte el nemrégiben a IX. magyar békekongresszus is, amelynek munkájában részt vettek a művészek képvise­lői is. Mindőnk nézete nyert kifejezést a béke­kongresszus állásfoglalásában, mely szerint „hazánkban a béke ügye nemzeti ügy". A ma­gyar művészek is kinyilvánították, hogy vál­lalják az összefogást az enyhülés megőrzéséért és továbbfejlesztéséért, a boldogabb emberi életért, mert tudják: alkotómunkájukat csak­is békés körülmények között, a békés jöven­dő szilárd reménységében végezhetik. Vall­ják ezt nemcsak szavakkal, de tettekkel, ha­tásos, kifejező művészi alkotásokkal is. Nemigen volt olvasottabb sajtótermék mos­tanában, mint a december 8-án reggel megje­lent napilapok. Ezekben tette közzé az MSZMP Központi Bizottsága a december 6-i üléséről szóló közleményt. Ma már nincs em­ber, akit ne érdekelne egy ilyen felelős, az ország életét irányító testület értékelése az elmúlt esztendő gazdasági tervének végrehaj­tásáról, az 1979. évi terv és költségvetés ala­kulásáról, távlatairól. Minden újságolvasónak van emléke arról, hogy a párt Központi Bi­zottsága kereken egy évvel ezelőtt is, majd a múlt év tavaszán is határozottan rámutatott, hogy gazdálkodásunkban az eredmények mel­etts, nem egy fogyatékosság is jelentkezik. A scerm­beri határozat most konkrét feladatokat , megjelölt, amidőn megállapította, hogy a hatósági egyensúlynak kell „alárendelni g­azdasági növekedés ütemét és a belföldi fel­­használást”. Éppen az életszínvonalban elért vívmányok megszilárdítása teszi parancsolóan szükségessé az egyensúly romlásának megál­lítását, az egyensúly fokozatos helyreállítá­sát. A határozat nemcsak konstatálta a hely­zetet, rámutat a kivezető utakra is a gazdasági szabályozó rendszer változtatásában, a fegyel­mezettebb munkavégzésben, a minőségi és ha­tékonysági tényezők fokozottabb figyelembe­vételében. Igaz, lehetőségeink az életszínvo­nal jövő évi növelésében korlátozottabbak, de sor kerül a régi jogú, alacsony nyugdíjak emelésére. „Tudjuk, a reálbéreknek a jövő évi tervben előirányzott 1 százalékos növekedése sok családban az életszínvonal stagnálását, a családok egy kisebb részében némi csökkené­sét okozza. Amíg azonban a termelés haté­konyságának növekedése nem teremti meg en­nek feltételeit, az életszínvonal gyorsabb javí­tására nincs lehetőség" — írta a Népszabadság december 8-i száma a „Döntő feladatok” című cikkében. Az év elején, amikor az ember visszatekint egy bevégzett esztendőre, életének és tevé­kenységének mérlegét mikor készíti, ha reá­lis egyenleget akar, akkor nem szokott érzel­mes leltárt készíteni. Ilyenkor a sikereket és kudarcokat, eredményeket és veszteségeket a maguk valójában, pőre mesztelenségében szokták egyenlegbe állítani. Szakszervezeti alapszervezeteink, a szakszervezeti bizottsá­gok és aktivisták, a szervezett művészek és művészeti dolgozók minden bizonnyal ilyen felnőtt ember módjára tanulmányozzák a Központi Bizottság helyzetmegíté­lését, az ab­ból adódó teendőket, és a maguk szakszerve­zeti eszközeivel — mindnyájunk, tehát a sa­ját maguk hasznára is — kiveszik részüket az 1979. évi népgazdasági tervek teljesítéséből. Hogy valóban tovább lépjünk, annak ez az alfája és ómegája. azánkban 1978-ban is megrendezték a Mun­­kásfilmnapokat. A MOKÉP akcióját — akárcsak 1977-ben, a premier évében is — a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a KISZ, a me­gyei párt- és tanácsszervek, valamint a moziüzemi válla­latok támogatták. Az együttes erőfeszítések eredményekép­pen ismét sikerrel zárult a be­mutató- és vitasorozat. Az idei rendezvények e fontos — és immár hagyományosnak te­kinthető — közművelődési esemény életképességét bi­zonyították. Az 1978-as Munkásfilmna­pok bemutatóin a közelmúlt és jelen magyar alkotásai kerül­tek a figyelem középpontjába (olyan időtálló művek, mint az ANGYALOK FÖLDJE, a JELENIDŐ, az ÁLMATLAN ÉVEK stb. és olyan — e te­matikába illő — újdonságok, mint az ANGI VERA, a FA­GYÖNGYÖK, a CSÉPLŐ GYURI stb.). A díszelőadáso­kon mindenütt megemlékez­tek az államosított magyar filmgyártás és forgalmazás harmincadik évfordulójáról. A munkáskollektívák és az ér­deklődő közönség számára számos helyen filmfórumokat szerveztek (a résztvevők kö­zött szép számmal megjelen­tek közéleti személyiségek is); a beszélgetéseken — a művé­szettel kapcsolatos kérdések mellett — szóba kerültek tár­sadalmunk gondjai, mai éle­tünk problémái. Hogy a kö­zönséget az eddiginél jobban aktivizáljuk, a szocialista bri­gádok számára pályázatot hir­dettünk. A következő kérdé­sekre kellett válaszolniok a filmnaplóban: Melyik volt a legkedvesebb filmélmény a Munkásfilmnapok 78 rendez­vényei során? Milyen a ma­gyar munkás a magyar fil­mekben? Milyen munkástémá­jú magyar alkotásokat látná­nak szívesen a moziban? Kol­lektív válaszokat kértünk, hogy az ízlések és igények ál­talános tendenciáit felmérhes­sük. Mikor ezeket a sorokat írom, a mérleget még nem tudjuk elkészíteni (a beküldé­si határidő az év végén jár le, az eredményhirdetésre pedig csak felszabadulásunk ünne­pén kerül sor) , bizonyos összefüggések azonban már az ankétokon kirajzolódtak, s nagyjából képet alkothatunk magunknak arról a bizonyít­ványról, melyet a befogadók állítottak ki a magyar filmmű­vészet munkásábrázolásáról. Erről szeretnék szólni az alábbiakban. Azzal kezdeném, hogy a ma­gyar film és a magyar közön­ség között meglevő — statisz­tikai adatokban tükröződő és nyugtalanító jelenségnek ne­vezhető — távolságot a Mun­kásfilmnapok rendezvényeinek többségén nem érzékeltük. Természetesen sok kritikai megjegyzés hangzott el; elő­fordult, hogy a vetített film nem nyerte meg a nézők tet­szését; olyan szélsőséges véle­ményekkel azonban, miszerint „a hazai produktumok egytől egyig csapnivalóak”, vagy „rendezőinket a fesztiválsike­rek vonzzák, s általában fü­tyülnek a hazai fogadtatásra” — sehol sem találkoztunk. Mindez azért örvendetes, mert számos tévhit széles körben terjed. A Munkásfilmnapok nézői esetenként nem rejtették véka alá elmarasztaló ítéletü­ket, bíráló észrevételeiket azonban a segíteni akarás, a féltés szándéka mozgatta. Többen megemlítették, hogy a munkáskörnyezetben játszó­dó filmek szűk szeletet met­szenek ki a világból, s nem je­lenítik meg eléggé hatéko­nyan azokat a változásokat, melyek a kétkezi dolgozók életében a felszabadulás után bekövetkeztek. Az ANGI VE­RA (Gábor Pál munkája) so­kaknak éppen azért tetszett, mert érdekes képet adott a né­pi demokratikus átalakulás forradalmi eseményeiről, s hi­telesen villantotta fel az új történelmi szituációban fősze­repet játszó karaktereket. Az ideál — a hozzászólásokból egyértelműen kiderült — vál­tozatlanul a cselekvő ember, aki nem sodródik a minden­napok forgatagában, hanem közéleti felelősségtől áthatva maga formálja sorsát. Ezért lehet azonosulni Mózes Imré­vel, a JELENIDŐ hősével, ezért rokonszenvesek a ki­emelkedni vágyó Cséplő Gyu­ri törekvései. A Munkásfilmnapokon szá­mos fiatal nyilvánított véle­ményt. Hajdúböszörményben például Kovács András film­jéről, A MÉNESGAZDÁ-ról. (Most ne firtassuk, illett­e a programba ez a mű, avagy sem, annál is inkább, mert a szervezők nem jelölték meg mereven a tematika határa­(folytatás a 2. oldalon) VERESS JÓZSEF: Munkásfilmnapok 1978 ÁRA 1,50 FORINT Művészek a december első napjaiban ülésezett IX. magyar békekong­resszus tanácskozásán (MTI) A győri Kisfaludy Színházban rendezett kétnapos Radnóti Miklós elő­adóművészi fesztivál elnöksége a nívódíjak átadásán (Jánosi felv.) Makrisz Agamemnon Kossuth-díjas szobrászművész kiállítását megláto­gatta honfitársa, Iréné Papas színművésznő is a Nemzeti Galériában (MTI) „A ménesgazda” című Kovács András-film vitája Hajdúböszörményben, a Munkásfilmnapok 1978. keretében

Next