Szocialista Művészetért, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Egyszerűbben, hatásosabban A szakszervezeti mozgalomban mindig megújulást jelentett egy-egy választás. Megújulást káderekben, a vezető testületek összetételében, munkamódszerekben. Az 1980. évi választás több lesz ennél. Éppen a két kongresszus közötti félidőben megtartott beszámolók mutattak rá arra, hogy a szakszervezetek képesek lesznek hatásosabban dolgozni, amennyiben szervezeti felépítésük is alkalmas lesz erre. Amidőn központi vezetőségünk 1978. szeptember 18-án elfogadta a félidei tevékenységről szóló beszámolót, megállapította, hogy a jövőben a művészeti szakszervezeteknek is magasabb követelményeknek kell megfelelniük. Fontos kérdés: a művészeti szakszervezetek változatlan szervezeti felépítésben alkalmasak lehetnek-e a fokozott követelményeknek? Ez alkalommal csupán az alapszervezetek szervezeti rendszerét kívánom érinteni. Ennek megítélése is egyike a legbonyolultabb kérdésnek a művészeti szakszervezetek vonatkozásában. Az öt szakmai szakszervezet, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió alapszervezetei között e sorok írásakor lényeges különbségek találhatók. A jelenlegi helyret Vázoljuk fel az alapszervezeti „formákat”. A vidéki alapszervezetek esetében a munkahelyek szerinti 73 alapszervezetből mindössze 17 működik hagyományos szervezeti keretek és feltételek között (egy munkahely — egy alapszervezet), a színházaknál, a szimfonikus zenekaroknál, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tanárképző tagozatánál és a debreceni Kodály Kórusnál. Valamennyinél a vezető testület a 3—11 tagú szakszervezeti bizottság, osztálybizottságok nincsenek, a bizalmiak száma 2— 21 között van. A további 56 alapszervezet megyei szervezésű, de annyi bennük a közös, hogy egy-egy alapszervezet fogja össze az egész megye azonos szakmájú dolgozóit: a moziüzemi vállalatokét, a szórakoztatózenészeket és a zenepedagógusokat. Négy alapszervezetnél működik szakszervezeti tanács (három moziüzemi vállalatnál, egy pedagógus), osztálybizottságot három zenepedagógus alapszervezetben hoztak létre. Bár a moziüzemi vállalatoknál a partnerkapcsolatok tisztázottsága és a demokratikus fórumrendszer eredményes működése folytán a joggyakorlás hatásos, nem egységesen alakult ki a bizalmiak létszáma. Győr-Sopron megyében például tíz bizalmit választottak, Békés megyében ellenben hatvanat. A zenepedagógus alapszervezetekben általában két szinten ténykednek a tisztségviselők : egyik a szakszervezeti bizottságé, a másik a bizalmiaké. Ugyanakkor az intézkedési joggal rendelkező állami partnerek három „régióban” lelhetők : az első a zeneiskolai igazgatók, a második a fenntartó tanácsok és a harmadik a megyei tanácsok művelődésügyi osztályai. Még a megyei szervezésű alapszervezetek szakszervezeti bizottságai is vállalati, intézményi hatáskörűek az általános szakszervezeti rend szerint, ugyanakkor megyei szintű kapcsolatok tartására is kényszerülnek. További nem kis gondot okoz a zeneművész alapszervezetekben a taggyűlések megtartása. A teljes tagság összehívása mind a zenepedagógus, mind a szórakoztatózenész alapszervezeteknél hosszú évek tapasztalatai szerint ritkán lehetséges. Más szervezeti felépítéssel működik a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szakszervezeti alapszervezete, sőt még ez a kettő is eltér egymástól. A Rádióban a középszintet az osztálybizottságok jelentik. A Televízióban a szakszervezeti bizottság és az osztálybizottságok között nemrégiben választották meg az igazgatósági bizottságokat — az egyes területeket összefogó és irányító igazgatók partnereként. Újabb ellentmondás: amíg a Magyar Televízió szakszervezeti alapszervezetének (tehát egyetlen alapszervezetnek!) a létszáma eléri a háromezer tagot, addig néhány zenepedagógus alapszervezetnél alig van 50 tag. Jóllehet ezek az eltérő szervezeti rendszerek az elmúlt évtizedekben jelentkező szükségletnek megfelelően alakultak ki, mégsem lehetett elérni a kívánt eredményeket minden alapszervezetnél. Még egyes szakmákon belül is, esetenként más és más utat választottak az alapszervezetek. Reform az alapszervezetekben A szervezeti rendszer korszerűsítésének igénye más szakszervezeteknél is régóta és egyre erőteljesebben jelentkezett. Ez természetes. A szakszervezetek változó, fejlődő társadalmi organizmusok. Olyan szervezetek, amelyekben a belső, tartalmi változásokat követő strukturális átalakulást a szervezeti és működési szabályzatok (a magyar szakszervezetek vonatkozásában az Alapszabály) tükrözi. Ezek mindig a szakszervezeti mozgalom egy-egy fejlődési szakaszának jellegzetességeit fejezik ki. A SZOT elnöksége ilyen meggondolások alapján vizsgálta meg, hogy jelenlegi felépítés alkalmas-e hosszabb távon a mozgalmi feladatok maradéktalan ellátására. Az értékelés az volt: sok az áttétel és az átfedés, ezért lelassul a döntési folyamat, indokolatlanul elhúzódik egyes feladatok megvalósítása. Mindez olyan változtatást igényel, amelyben egyszerűsödik a szakszervezeti szervek tevékenysége, illeszkedik a gazdasági partnerrendszerhez és az üzemi demokrácia fórumrendszeréhez. Olyan állásfoglalás született, hogy a jövőben ott jöjjön létre alapszervezet, ahol — egyértelműen biztosítani lehet a tagság közvetlen részvételét a szakszervezeti és az üzemi demokráciával összefüggő jogok gyakorlásában ; — a dolgozók létszáma, a gazdasági vezetés hatásköre ezt indokolja és lehetővé teszi; — a választott testület rendszeres és közvetlen kapcsolata a tagsággal biztosított, a bizalmiak és a főbizalmiak útján képes átfogni a tagságot. Így alkothat alapszervezetet egy vállalat, intézmény szakszervezeti tagsága, de ezen belül egy nagyobb, önálló gazdasági egység is, továbbá azonos munkáltatóhoz tartozó, de területileg különböző munkahelyen dolgozó tagság is. És ami szintén lényeges: a jövőben az önálló költségvetés nem jelent alapvető ismérvet. Ettől az illetékes központi vezetőség engedélyével el lehet térni. Természetesen számos eldöntendő kérdés áll még a mozgalmi vezető testületek előtt. Irányítás az alapszervezetben A szakszervezeti alapszervezet legmagasabb fóruma a szakszervezeti taggyűlés, ott, ahol a tagság egy időben, egy helyen, egyszerre összehívható. Ahol ez nem szervezhető meg, ott a bizalmiak testülete gyakorolja az irányítást. Ez a testület lép tehát a szakszervezeti tanácsok helyébe, létrejöttükkel megszűnne a szakszervezeti tanács (szakszervezeti bizottság) együttes ülése is. Az irányítást, a döntést, egyes esetekben a joggyakorlást a bizalmiak testülete veszi át, amelynek minden bizalmi tagja, bizonyos létszámhatárig. A jelenlegi elképzelések szerint ahol 150-nél több bizalmi alkotná a testületet, ott a főbizalmiakból és a bizalmi küldöttekből állna ez a testület, főképpen középszerűi hatáskörrel működő szinteken. Ebben az új rendszerben a szakszervezeti bizottságot kis taglétszám esetében közvetlenül a tagság választja, nagyobb létszámú alapszervezetnél pedig a bizalmiak testülete titkos szavazással. A szakszervezeti bizottság a bizalmiak testületének operatív végrehajtó szerve. A bizalmi testület két ülése között vezeti, szervezi, segíti a munkát, a feladatok végrehajtását. Az szb tagjai változatlanul reszortmunkát végeznek. Az szb mellett természetesen működhetnek társadalmi bizottságok is. A bizalmiakról Ebben a rendszerben a bizalmiak súlya, feladatköre tovább bővül. A bizalmi mint a legfőbb vezető testület tagja közvetlenül viszi a szakszervezeti csoport véleményét, javaslatát és képviseli a csoportot a felső vezető testületek, valamint a helyi gazdasági és társadalmi szervek előtt. A megnövekedett feladatok miatt szükségessé válik a bizalmihelyettesek megválasztása, munkába állítása is. A bizalmi helyettes a bizalmi akadályoztatása esetén betölti annak hatáskörét. A bizalmi és a bizalmi helyettes között minden bizonnyal célszerű munkamegosztás is lehetséges. Az új szervezeti rendszerben már nem lesz általános a munkahelyi (osztály) bizottság. Kivételes szervezeti formákká válnak, létrehozásukhoz, illetve további működtetésükhöz vezető testületi (központi vezetőségi) hozzájárulás szükséges. Partnerszerepüket (és részben feladataikat a főbizalmiak veszik át. Ezt a változtatást az indokolja, hogy az osztály, illetve munkahely szintjén általánosságban nem volt szükség bizottság működésére, mert a felsőbb szakszervezeti szervek döntésein ezek a bizottságok lényeges módosítást nem végezhettek. Viszont ahol a középszintű gazdasági vezető nagyobb önállósággal rendelkezik, ott a főbizalminak kell lényeges kérdésekben önállóan döntenie a formális testületiség nélkül. (Kérdés viszont: mi legyen az osztálybizottságok jól funkcionáló reszortfelelőseivel?! Lehetséges, hogy bizalminak választják meg őket, de a reszortfeladatok ellátása ezzel nem lesz megoldva. És kérdéses, hogy a reszortmunkák tömegét hogy tudja ellátni a főbizalmi? Ilyen esetekben, esetleg célszerűnek látszik az osztálybizottság továbbműködtetése. Erősödik-e a testületiség? Az a körülmény, hogy az alapszervezet életében a bizalmiak és főbizalmiak szerepe megnőtt, azt az érzetet keltheti egyes tagjainkban, hogy a kollektív, testületi irányításról vallott felfogásunknak ellentmond. Ez azonban látszólagos ellentmondás, mert a bizalmi csoportban levő tagok joga és kötelessége a bizalmiak tevékenységének meghatározása és ellenőrzése. (Más kérdés, hogy erre nincs meg mindig az igény tagjainkban.) A főbizalmiak lényeges döntéseiket úgyis a területükön dolgozó bizalmiak állásfoglalására alapozzák. Lényegében tehát az eddigi gyakorlat szerint történik a bizalmiak és főbizalmiak tevékenysége. A partner állami vezetőkkel ugyanis a szakszervezet részéről eddig sem testület, hanem annak nevében egy tisztségviselő, aktivista (a bizalmi, az ab-titkár) tárgyalt. Hiába ragaszkodtunk a gazdasági vezető — szakszervezeti testület kapcsolathoz, ez formális maradt, nehézkes volt a testület összehívása, a partner állami vezetők sem vették szívesen, sok esetben nem is fogadták el, mivel tartottak a hosszas és eredménytelen vitáktól. Várnai Ferenc A kaposvári Csiky Gergely Sunházban november 30-án bemutatták Bereményi Géza „Halmi vagy a tékozló fiú” című tragédiáját Gothár Péter rendezésében. Képünkön az előadás szereplői, középen a rendező és a szerző (MTI) 2 szocialista MŰVÉSZETÉRT A SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége november 26-án délután a székház klubjában Deák Sándor elnökletével ülést tartott. Első napirendként dr. Keresztúri Sándor, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője tartott tájékoztatót a közgazdasági szabályozó rendszer változásáról a kulturális ágazatban 1980 januárjától. Az elnökség tagjainak kérdéseire és hozzászólásaira adott válasz után köszönettel tudomásul vették a tájékoztatót. Kicsi Gábor, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének titkára előterjesztette a szakszervezet elnökségének beszámolóját a Vil. kongresszus óta végzett munkáról. Az elnökség dicsérete kifejezésével elfogadta a beszámoló jelentést. A különfélék során az elnökség hozzájárult az 1979. évi költségvetés egyik tételének átcsoportosításához, majd napi ügyekben határozott. — SZAKMAI ELNÖKSÉGEK ÜLÉSEI. A Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége november 27-i ülésén megvitatta a képző-, ipar- és fotóművészet irányítási rendszerének korszerűsítésére vonatkozó javaslat-tervezetet. Foglalkoztak az idősebb művészek körében folyó szakszervezeti munka javításával. Eszmecserét folytattak a IX. kongresszusra való felkészülés szervezeti és szervezési tervéről. — A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 13-i ülésén a Munka Törvénykönyve és az ehhez kapcsolódó jogszabályok módosításáról hallgatott meg tájékoztatót. Lelkesedésből csinálják Minap egy belgyógyász azt mondta egyik betegének: — Elégetjük magunkat... Nemcsak a rossz munkahelyi közérzet, a munkával való küszködés okozhat rossz közérzetet, hanem az is, ha valaki túlfűtötten dolgozik, ha lelkesedésből viszi haza a problémákat, ha észre sem veszi, mennyi az a többlet, amit hozzáad a munkájához. Ez egészen biztosan így is van. Csak vajon ettől kell ma megvédeni embertársainkat? Vajon manapság százezrek rohangálnak lelkesedésből, és rokkannak meg? Vagy nagyon is kevesen vannak ilyenek? Egyáltalán: hol lelhető fel a lelkesedés, a dolgozni akarás, a „nem kényszerből csinálom” munka? Szocialista brigádok vezetői számoltak be minap arról, mit végeztek. Szerényen, visszafogottan, mégis büszkén. Némelyik mindent el sem mond, mert a nagy hajtás miatt pénzt is kaptak, és a pénzért végzett munkákat nem is akarják felsorolni. Valahogy nem érzik a szocialista brigádvállalás részének. .. Miközben hallgatom őket, egy kicsit bosszankodom is azon, hogy az elfogadott vállalásaik között milyen ügyesen bújik meg a túlóra-megtakarítás. Mondókájuk lényege pedig, hogy segítettek, elvállalták, megoldották, létrehozták, megtakarították stb. Dolgoztak. Hallani a hangjukon, hogy szeretik, amit csinálnak (fizikai munka), tudják, hogyan kell jobban csinálni, ezer dolgot tudnak kitalálni, amitől még jobb lesz a végeredmény. Ki sem mondják — ki mer ma ilyet kimondani, hiszen valami kis stréber eminensnek vélik! — mégis ott van a levegőben, hogy — dolgozni jó, szép, lelkesedésre késztető dolog. Lehet, nem is mindannyian érzik így, de egyre többen. A szocialista brigádmozgalom szélesedése, a kongresszusi vállalások egyre nagyobb tömege azt bizonyítja, hogy azok a kis „stréberek" szorgoskodnak. Nemrég még torzulásoktól féltünk a brigádmozgalomban. Néhányan pénzforrást véltek benne felfedezni. itt is ment a kedve egypár embernek tőle. Ez ma már a múlté. Ma már biztosan nem lát pénzkérdést a brigádmozgalomban senki. (Úgysem lenne érdemes egy anyagias embernek ezzel foglalkozni!) Meg is kell óvni ezt a mozgalmat. Olyasmitől is, hogy a mérhető vállalások számonkérése ürügyén egynéhány vállalatnál a munkaerőhiány, munkacsúcsok, esetleg rossz szervezés miatt felhalmozódott munkát a brigádmozgalom keltette lelkesedésben végeztessenek el. Mert olykor ez is előfordul. Néha még elő is fordulhat. Ám, ha rendszerré válik, akkor ez a brigádmozgalom kihasználása, a dolgozók lelkesedésével való visszaélés. Még akkor is, ha szívesen csinálják, netán észre sem veszik, hogy miről van szó. Mert bizony a sanda, hátsó gondolatokat eltakaró demagógia erre a területre is betéved. . . Fülöp Sándorné