Szocialista Művészetért, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

XXVII. évfolyam 1.szám 1984. január VI V Jb . ­ MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LKPIn Visszaemlékezés 1983-raA mögöttünk hagyott esz­tendőben növekedett a művészeti szakszervezeti mozgalom tevékenységének nyil­vánossága. Gyarapodott a sajtó­ban megjelent publikációk száma, a rendszerességen túlmenően gaz­dagabb lett az információs munka, több fórumon váltunk a hivatko­zás tárgyává, illetve magunk is több olyan fórumot szerveztünk, amelyen a művészeti érdekvéde­lemhez és érdekképviselethez közel álló kérdések kerültek megvita­tásra. Nem csak szakmánk terü­letén érzékelhető ez a jelenség, más művészeti ágazatokban is. A fokozódó nyilvánosság okai közül három főbbet emelek ki. Az egyik: 1983-ban szakszerve­zeti mozgalmunk is számbavette a legutóbbi kongresszus óta vég­zett munkát, annak főbb tapasz­talatait. A nyilvánosság fokozódá­sát „kényszerítette ki” az is, hogy erre az esztendőre ért be a kulturá­lis irányítás korszerűsítése. Hogy e mögött a kifejezés mögött mi­lyen bonyolult eszközrendszer ér­tendő, az csak később, a kulturá­lis és a gazdasági szempontú csa­tározásokban lett sokak számára világos. Végül sürgetően hatott az úgynevezett 1049-es határozat is, amely a munkahelyi demokrá­cia egyes kérdéseit rendezte. Igencsak, elég ennyi is annak megállapítására, hogy 1983-ban a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszer­vezetében is szorgos munka folyt. A felfokozott munkavégzést a kép­ző-, ipar- és fotóművészeti szak­mában még további belső okok is animálták. Hiszen az 1982. ja­nuár 1-i hatállyal módosított jöve­delemadóztatási rendelet 1983-ban újra napirendre került, s az év vé­gén újabb adórendelet látott nap­világot. Kisebbfajta próbatételt teremtett a felsőfokú művészetok­tatás korszerűsítése is — egyként a Képzőművészeti Főiskolán és másként az Iparművészeti Fő­iskolán. Az Iparművészeti Főisko­lán az 1983 őszén bevezetett új ok­tatási koncepció elindításához kel­lett „méltó” szakszervezeti part­nernek lennünk, a Képzőművésze­ti Főiskolán pedig a szakközépis­kola funkciója körül támadt sze­mélyi és tartalmi vitában vártak tőlünk állásfoglalást. Igyekeztünk megfelelni annak is, ami a Művé­szeti Alap korszerűsítésére tett előkészületi munka különböző kritikus pillanataiban szakszerve­zetünktől elvárható volt. A tagság a Magyar Népköztársaság Művé­szeti Alapjáról hozott miniszter­­tanácsi döntést és annak következ­ményeit úgy is ismerheti, hogy az ezzel foglalkozó november végi elnökségi ülésre az érdekelt veze­tőket és szb-titkárokat meghív­tuk. A nem csökkenő kis és nagy ügyek persze nemcsak a nyilvá­nosság fokozását eredményezték, hanem növelték a tagság képvise­letére hivatott testületek szerepét és felelősségét is. Az említett és a felsorolásból kimaradt érdekvédelmi és érdek­­képviseleti kérdések napirenden szerepeltek a taggyűléseken, a bi­zalmiak tanácskozásain ugyanúgy, mint az elnökség ülésein. Az Alap ügyében elnökségünk rendkívüli tanácskozást is tartott. Sor került több „szakértői megbeszélésre­” , hogy partnereink a főbb kérdé­seket illetően a szakszervezeti ál­láspontról hiteles forrásból érte­süljenek, 150 példányban közre­adtunk egy olyan szemelvény­­gyűjteményt, amely valamelyest hű képet tud adni az elnökség sok­oldalú munkájáról, a gondokról, a megoldásra váró kérdésekről. A folyamatos és rendszeres sző­­titkári, tisztség­­selői megbeszélé­seket 1983-ban azzal is gazdagí­tottuk, hogy októberben közel 130 művész és művészeti dolgozó aktivista részvételével a Fészek Művészklubban szakszervezeti ta­nácskozást tartottunk. Miután az ügyek soha nem fogytak, nyilvánvaló, hogy 1983- ban az értekezletek száma sem lett kevesebb. Egyre vigyáztunk­ arra, hogy az értekezletek ne von­ják el figyelmünket más teendők elvégzésétől, a tagsággal való kap­csolattól. Az év végi szakszervezeti taggyűlések, bizalmi tanácskozá­sok tanulságai szerint a különböző munkahelyeken az 1983. évi terve­ket megvalósították, s van kapa­citás az új belső és külső körülmé­nyek által megkívánt változtatá­sokra is. Amikor azt gondolom, hogy a művészek számára az olaszor­szági és görögországi utazás lebo­nyolítása jó dolog volt és a no­vember végi szakmai munkavédel­mi tanácskozást is kár lett volna elhagyni, mert szellemiségében és probléma­feltáró aktivitásában pótolhatatlannak bizonyult, ak­kor ez nem azt jelenti, hogy az 1983-as esztendőre visszaemlé­kezésünk csak a sikerekkel vagy csak a sikertelenségekkel lezárha­tó lenne. Erről nincs szó. Az évet december 31-vel nem tudjuk sem elfelejteni, sem meg nem történtté tenni. Egyik keramikusművész az ön­álló művészek novemberi szak­­szervezeti taggyűlésén azt mondta, hogy „amiről itt most beszélünk, régi téma. Úgy látszik, hogy ami­óta taggyűlésen ne­­m v­itám, semmi sem változott". Érdemes ezen gon­dolkodni. Szerintem sok minden változott, mégha a címszavak meg­maradtak is. Mert talán nem is a címszavak a lényegesek, ha­nem az a tartalom, amit a szó ta­kar. A munkahelyi demokrácia és a szakszervezeti demokrácia az elmúlt évben erősödött és jó irányba formálódott, annak elle­nére, hogy nem mindenütt egyfor­mán és nem minden témában a kí­vánt színvonalon. El ne felejtsem megemlíteni, hogy az 1983. esztendő a tisztség­­viselők szakértelmét és hozzáérté­sét is próbára tevő esztendő volt. Ezúttal is jól jött, hogy művészeti intézményeknél szakszervezeti bi­zottságok élén szakemberek, a mű­vészeti vállalatoknál pedig a szak­mai-gazdasági munkában is tekin­télyes munkatársak dolgoznak. Orosz Sándor Gy. Szabó Béla fametszete: Tél A szolnoki Szigligeti Színházban Strindberg „Az apa” című tragédiáját adták elő, képünkön Koós Olga és Nagy Gábor (MTI) Az ÓDRY SZÍNPADON O. Danek „Jelentés II. város sebészetéről” című darabját játszot­ták a végzős főiskolások Simon Zsuzsa rendezésében (MTI) KARINTHY FERENC „Budapesti ez az” című darabját vitte színre a Thália Stúdió, képün­kön Jani Ildikó és Mikó István (MTI) PÉTER MIKLÓS: AZ OSZK 1984. ÉVI TERVEIRŐL, FELADATAIRÓL Működésének 25. évébe lép az Országos Szórakoz­tatózenei Központ, az OSZK 1984-ben. A feladatait megállapító és az intézményt megalapító jogszabály ugyanis 1959-ben jelent meg, és még ugyanazon év­ben ténylegesen is megalakult az OSZK a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége intézményeként. Az el­múlt negyedszázad alatt munkája révén általánosan ismertté vált mint a szórakoztatózenészek szakmai intézménye, mely biztosítja a zenészek munkaköz­vetítését, ennek révén foglalkoztatásukat, a foglal­koztatásra jogot adó működési engedélyek kiadását, ehhez a szükséges szakmai vizsgák megszervezését és lebonyolítását; a vizsgákra való felkészüléshez pedig stúdióiban lehetőséget ad a szakmai ismeretek m­egszerzésére és azok továbbfejlesztésére. Ezen túl még javaslatot tesz a Nemzetközi Koncertigazgató­ságnak a külföldi mu­nkavállalásra a vendéglátóipari zene területén, mindenkor figyelembe véve a hazai zeneszolgáltatás elsődlegességét. Az 1984-es, jubileumi évben az évről évre vissza­térő, szokásos feladatok mellett egy igen jelentős rendkívüli feladat is vár az OSZK munkatársaira: ez évben esedékes ugyanis az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező közel tízezer zenész szakmai felülvizsgálata. Ennek előkészítése, megszervezése és lebonyolítása komoly többletfeladatot jelent ugyan, terveink szerint azonban fontos eszköze le­het a szakmai színvonal javításának, a továbbkép­zés ösztönzésének és hatékonnyá tételének. A mun­kánkhoz már annak előkészítő szakaszában is je­lentős segítséget kaptunk a Zeneművészek Szakszer­vezetének elnökségétől, lebonyolításában pedig számítunk a szórakoztatózenész szakszervezeti — Folytatás a 2. oldalon — ÁRA 2 FORINT

Next