Művészvilág, 1987 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1987-01-01 / 1. szám

XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM • A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA , 1987. JANUÁR A­z új esztendő és az új címmel megjelenő újságunk újrabocsá­­tása alkalmából ő­­szinte tisztelettel kö­szöntöm szakszervezeti szövetsé­günk lapjának régi és új olvasóit. Elbúcsúzunk az óévtől, biza­kodva köszöntjük az új esztendőt. Új terveket szövünk. Örömökre vágyunk. Bízunk az előrehaladás­ban, de gondokkal is számolunk. Otthon és szakszervezetünk tá­ján, hazánkban és a világon egy­aránt. Tudjuk, hogy nem elég boldog új esztendőt kívánni. Magától ez nem jön el. Tenni kell érte! Min­denkinek! Művésznek, munkás­nak, földet művelőnek, kereske­dőnek és politikusnak. Minden­kinek, aki e hazában dolgozik, s még többet azoknak, akik társaik bizalmából és saját elhatározá­sunkból közéleti funkciót, töb­bek között szakszervezeti tisztsé­get vállaltak vagy vállalnak, így van ez rendjén. Többet akarunk, többet kell tennünk! Nincs könnyű helyzetben az or­szág. A tényeket ismerjük, bő­rünkön érezzük. Az okokat is. Nyíltan szólt erről a Központi Bizottság, az Országgyűlés és a SZOT is, és a témát — nem ok nélkül — napirenden tartja a rá­dió, tv és a sajtó is. Nekünk is ezt kell tennünk, mert magától sem­mi nem javul. Sem a gazdaság, sem az életszínvonal, sem a mű­vészeti közélet. Ezen is, azon is van javítanivaló. Kinek-kinek a saját helyén kell tudnia, mit és hogyan lehet és kell cselekednie. A művészeti szakszervezetek feladata és minden tisztségviselő­jének kötelessége, hogy ebben a változó és bonyolult világban, számunkra sokszor kedvezőtlen körülmények között, szüntelenül keresse, mit tehet a tagságért, a kulturális fejlődés előremozdítá­­sáért, társadalmi céljaink valóra­­váltásáért. Szavakban és tettek­ben. Nincs olyan hely az országban s így nem lehet olyan művészeti vállalat vagy intézmény sem, ahol ne lenne követelmény a nagyobb igényesség és gazdaságosság, s te­gyem hozzá, a fegyelmezettebb munka, a hozzáértőbb irányítás és a munkahelyi demokratizmus következetesebb érvényesítése. S azzal is számoltunk, hogy a kul­turális életben az eredmények nem mindig mérhetők forintban, de azért azok eredmények. Egy gondosabban kidolgozott szerep a színpadon, egy jobban sikerült óra a zeneiskolában, egy magával ragadóbb műsor a tv-ben, a rá­dióban, óriási értéket képvisel, szemben egy rosszul eljátszott szereppel, unalmas tanórával vagy sótlan műsorral, amely nem vonzza, hanem taszítja a közön­séget. Ilyen is, olyan is van. Tud­ják ezt a szakmabéliek, meg a kö­zönség is. Eltérő körülmények között dolgozunk. Munkahelyenként mások az objektív és a szubjektív feltételek, s ezért nem lehet egy­séges megoldást ajánlani. Eddig sem lehetett. Nincs rá szükség. Mindenütt értő, érző és gondol­kodó emberek dolgoznak. Tudá­sukra, tenniakarásukra és tisztes­ségükre építünk és számítunk! Ők legyenek a meghatározó sze­mélyiségek a kisebb-nagyobb kol­lektívákban, a szakszervezet ve­zető testületeiben, a tagság köré­ben. Őket támogassuk! Ők alkot­ják a derékhadat s az ügyeske­dőkkel és hangoskodókkal szem­ben, sajnos, sokszor a csöndes többséget. „Zord időket élünk — mondta miniszterünk legutóbbi kong­resszusunkon —, de ilyen körül­mények között is dolgoznunk kell.” Szerintem mély igazság rejlik e szavakban, mondatának mindkét állításában. Elvékonyo­dott a költségvetés támogatása, növekszik az emberek sokirányú elfoglaltsága, kevesebb pénz, idő és figyelem jut a kultúrára, a mű­vészetekre. Persze eredményekről is szólhatunk, hisz elvitathatat­lan, hogy sok minden történt az elmúlt években kulturális téren. De többet akarunk, hogy a „szellem napvilága” jobban ra­gyogjon be minden ház ablakán. A jobbítás szándéká­val akarunk refor­mot, változást az irányításban, a sza­bályozókban, az in­tézményrendszerben. Nem egy­szerű és könnyű feladat ezt úgy megoldani, hogy minden részin­tézkedés egyaránt segítse műve­lődéspolitikai céljainkat, gazda­ságpolitikai érdekeinket és javít­sa a kulturális ágazatban dolgozó művészek és művészeti dolgozók élet- és munkakörülményeit. Szakszervezeti szövetségünk alap­vető kötelessége, hogy segítse ezen összetett célok együttes ér­vényesülését, s az ezt hátráltató akadályok leküzdését, így hatá­roztunk kongresszusunkon. Az új címmel megjelenő újsá­gunk legfőbb célja is csak az le­het, hogy a Szocialista Művésze­tért című lapunk több évtizedes hagyományait folytatva támo­gassa a művészeti szakszerveze­tek X. kongresszusán egy eszten­dővel ezelőtt elfogadott határo­zatainak végrehajtását, a tagság, a kultúra, a gazdaság és a társa­dalom érdekei összhangjának megteremtését. A Művészvilág járuljon hozzá az alapszervezeti tisztségviselők munkájának segítéséhez. Tájé­koztasson, dicsérjen és bíráljon. Adjon helyt a jó kezdeményezé­sek ismertetésének, az alkotó vi­táknak, a szakszervezeti állás­pontok kifejtésének. Azt akar­juk, hogy a Művészvilág a mi vi­lágunkról, szűkebb környeze­tünkről, az ott folyó munkáról s az ott dolgozó emberekről szól­jon. Mindenekelőtt a szakszerve­zeti munkáról és a szakszervezeti tisztségviselőkről. Síkraszállunk szocialista cél­jaink valóraváltásáért. Bíráljuk a felfogásunktól idegen nézeteket és jelenségeket. Bátorítjuk a kez­deményezőket, a többet és job­bat akarókat, a jogos érdekek és az igazi értékek védelmezőit. Újságunkban szeretnénk min­denkihez szólni. Művészekhez és mindazokhoz, akik valamilyen módon hozzájárulnak az alkotá­sok megszületéséhez és terjeszté­séhez. Jól tudjuk, hogy több, mint negyvenezres tagságunknak ma még csak egy részéhez jut el lapunk. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a lap az ország minden pontján eljusson valamennyi meg­választott szakszervezeti tisztség­­viselőhöz, a bizalmi testületek tagjaihoz, s közreműködésükkel a legfontosabb információkról a tagság minél nagyobb része tudo­mást szerezzen. Jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy a tisztségviselők és a tagság többet akar tudni a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége köz­ponti vezetőségének, elnökségé­nek és a hét szakmai szakszerve­zet vezetőségének munkájáról, állásfoglalásairól és javaslatairól. S azt is jogos igénynek tartjuk, hogy a lap olvasói többet akar­nak olvasni az alapszervezetek életéről, a tisztségviselők érdek­­képviseleti és érdekvédelmi mun­kájáról, a konfliktusok megelő­zéséről és feloldásáról, a szak­­szervezeti munka megannyi mű­helytitkáról. Jó lenne, ha a kulturális ese­ményekről többet írhatnánk. Könyvekről, kiállításokról, pro­dukciókról. Sajnos, ezt a legjobb szándék mellett is csak jelképesen tehetjük meg a terjedelem szabta korlátok miatt.­zeretnénk jól gazdál­kodni a rendelkezésre álló oldalakkal. Ezért kérjük, segítsék olyanná tenni lapunkat, ami­lyennek Önök is szeretnék látni. Néhány sorban, telefonon vagy személyesen jelezzék észrevételü­ket a felelős szerkesztőnek, a szerkesztőbizottság tagjainak vagy e sorok írójának, az MSZSZ főtitkárának. E gondolatok je­gyében kívánok boldog új eszten­dőt, jó egészséget és újabb sike­reket a Művészvilág olvasóinak. Simó Tibor : Közösség — demokrácia — kultúra E lap hasábjain több hónap óta folyó eszmecsere is bizonyítja: meglehetősen pontos és jól körvonalazott elképzeléseink vannak arról, hogy a szocialista demokrácia teljesebb s kiforrottabb érvényesülésé­hez milyen értékeket kell kifejlesztenünk a kisebb-nagyobb közössé­gek tagjainak kölcsönös érintkezése során. Nem ismeretlen tehát szá­munkra az, hogy milyennek kell lennie a demokratikus politikai viták­nak, vitakultúránknak, intézményi, műhely- vagy brigáddemokráciá­nak, a demokratikus normákon alapuló életközösségeknek. Tudjuk, hogy milyen előremutató, embert és társadalmat gazdagító ereje van a szocializmus iránti elkötelezettséggel párosuló politikai viták során a személyiség tiszteletben tartásának. Teljesen nyilvánvaló számunkra, hogy az ellenvéleményeket nem csak megtűrő, hanem mérlegelő munkahelyi légkör hozzájárul a jó társadalmi közérzet megtartásához és erősítéséhez, az alkotó energiák kibontakozásához. Azt is látjuk, hogy a családon belüli demokratikus viszonyok a problémákat nem elfojtani, hanem feltárni és megoldani kész élet­­közösségek milyen szilárdak, kiegyensúlyozottak és mennyivel alkal­masabbak még az élet nehézségeinek elviselésére is. Amikor ezekről az ismereteinkről beszélünk, nem szabad eltekin­tenünk társadalmunk átmeneti jellegétől. Mert felruházhatjuk a létező szocializmust a fejlett, az érett vagy egyéb jelzőkkel, ám ez mit sem változtat azon, hogy nehezen belátható ideig még a kapitalizmusból jövő, a kommunizmus felé tartó formációról van szó. Önmagában ebből a körülményből adódóan sem tisztulhat le valamilyen homogén, általánosan ható, átfogóan érvényesülő értékrendszer... Természetesnek kell tekintenünk a régi és a most születő új érdekek ütközését, így azt is, hogy társadalmunkban változásnak van alá­vetve múlt- és jövőképünk is. A szocializmus lényegéből fakad, hogy célirányos, jövőre orientált társadalom. (Folytatás a 2. oldalon.) Körössényi Tamás szobra ÁRA: 2,50 Ft

Next