Művészvilág, 1988 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
E Levél a Tisztelt Olvasóhoz e gy éve, hogy lapunk Művészvilág címmel került olvasóink kebezébe. Főtitkárunk ’87. januári számunkban e hasábokon fogalmazta meg azokat a gondolatokat, melyek jegyében szerkeszteni kívánjuk az új címmel megjelenő központi sajtónkat. Egy év távlatából visszapillantva megmérettettünk. A Tisztelt Olvasó joga eldönteni, hogy mennyiben tudtuk megvalósítani szándékainkat. Nehéz esztendőt zártunk, s talán még nehezebb lesz az elkövetkező. Sikerek, kudarcok, örömök és tragédiák sora vonult végig az év alatt. Megváltunk fájdalmasan szeretteinktől, búcsút kellett mondanunk olyanoknak, kik társaink voltak évekig a munkában, a szórakozásban, de a szenvedésben is. Emlékük kitörölhetetlen. Életünk kisebbnagyobb állomásait, eredményeit és kudarcait kívántuk tollvégre kapni. Ha tükröt szerettünk volna mutatni Olvasóinknak egymásról és önmagunkról, ez a szándék vezérelte valamennyi írástudónkat, legyen az egy hír, de akár hosszabb riport, s bármilyen műfaja az írásos életmegjelenítésnek. A szándék azonban önmagában kevés. Gyakran találkoztunk gáncsoskodókkal, csak az önmaguk munkáját elismerőkkel, de példamutató életutakkal is. Törekvéseinket csak akkor válthatjuk igazán valóra, ha az olvasóink a továbbiakban többet segítenek véleményükkel munkánkban. Kíváncsiak vagyunk értékítéletükre! Hogyan ítélik meg a lap munkáját? Mely írások nyerték el különösen tetszésüket? Milyen témákat hiányolnak? Miről olvasnának szívesen? Milyen gondok nehezítik a munkát és a kibontakozást? Mi az akadálya annak, hogy az oly sokszor leírt és elmondott jó szándék megvalósuljon? Kik a kerékkötői haladásunknak? Örülnénk, ha leírnák kollektív véleményüket, vagy az egyénit. Témajavaslataikat juttassák el szerkesztőségünkbe. Annyit azonban meg kell osztani szerkesztési nehézségeink közül olvasóinkkal, hogy lapunk nem a mi hibánkból, hanem a hosszú nyomdai átfutási idő miatt csak hat héttel a leadás után jut el a címzettekhez, így azután sokat számít, hogy mennyire lelkiismeretesen osztják el és küldik szét a szakszervezeti bizottságok tisztségviselőiknek. Nehéz tehát nyomon követnünk az élet ritmusát. Viszont vannak olyan témák, melyek hónapok múltán is méltán tarthatnak az érdeklődésre számot. Szívesen adnánk hírt oldalainkon egy-egy jó kezdeményezésről, sikerről is. Ha nem kaptak választ valamilyen fontosabb kérdésre, megkérdezzük a legilletékesebbet. Mindehhez csupán az kell, hogy ismerjük olvasóink igényeit, úgy az alkotó művészi munka területén, mint azoknál, akik a művek létrehozásában segítenek, avagy éppen a terjesztését teszik lehetővé. Ezúton is kérjük alkotó művészeinket, hogy lapunk illusztrálásához küldjenek olyan műveket, amelyek mai életünket példázzák. Fotóművészeink művészi fotóit is örömmel közölnénk. Tavaly örvendetesen gyarapodott előfizetőink száma, bízunk abban, hogy ez az idén még tovább növekedik, s a szakszervezeti bizottságok egyre több előfizetőt toboroznak, s egyre több helyen propagálják lapunkat. Szándékunk tavaly óta nem változott. Olyan lapot kívánunk a Tisztelt Olvasóhoz eljuttatni, amely őszintén, szókimondóan beszél mindennapjainkról. Ehhez várjuk valamennyi olvasónk segítségét. Az új évben, az elkövetkezendő időszakban pedig valamennyi tagunknak és olvasónknak türelmet, erőt, eredményes munkát, jó közérzetet és biztonságot kívánunk! Szalai Mária XXXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM • A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA » 1988. JANUÁR Gyulai Líviusz: Meseillusztráció ÁRA: 2,50 Ft A művészet termelőerővé válhat Nehéz dolog művészetpártoló tevékenységről beszélni olyan időszakban, amikor az emberek többsége a létbizonytalanságtól fél. Bár mindenképpen tény, hogy a művészetek, a kultúra támogatása nem csupán anyagi kérdés, hanem szemléletet is tükröz, Zala megyében sem más az összkép, mint az ország bármelyik részén. Ha a szakszervezeti munkát vizsgálva mérleget vonunk e művészetpártoló tevékenységről, máris megállapíthatjuk, hogy tennivaló van bőven. A tapasztalatokat összegyűjtve fontos meghatározni azokat a feladatokat is, amely szűk keretek ellenére lehetővé teszik és népszerűsítik a korszerű kezdeményezéseket és az újfajta mecenatúrát. A művészeti alkotások népszerűsítésében nagy szerep hárul a szakszervezetekre. Ha jól dolgozik, része van a tömegek befolyásolásában, s akkor teljesíti nevelő munkáját, és megszeretteti és megismerteti a művészet legkülönfélébb ágait. A szakszervezetek e célokat önmagukban nem tudják megvalósítani, szükséges, hogy a társadalom gazdasági szférájában is felismerjék: a művészet, a művészeti nevelés meghozza később a gyümölcsét, termelőerővé válhat. Mindez még távoli, hisz nagyon sok helyütt hiányzik az igényesség önmagukkal és az általuk gyártott termékkel szemben. Valahol alapfokon, az oktatásnál kezdődnek a hiányosságok okai. A mozgalom tehetetlen abban az esetben, ha hiányoznak a személyi feltételek. Valljuk be őszintén, hogy abban az alapszervezetben akadozik a művészet szeretetére nevelő munka, ahol a tisztségviselő sem tartja fontosnak a kulturális tevékenységek megtekintését, támogatását, pártolását. Ahol lelkes az alapszervezet, ott mindig van egy-egy olyan egyéniség, aki hajtóerő, segít az amatőr művészi munka létrehozásában, a művészeti alkotások megtekintésében és a művészet támogatásában. Jól megy a munka a TUNGSRAM Rt.-nél és a Zala Volánnál, de van még jó példa az Olajiparnál és másutt is. A mozgalomnak a kultúra terjesztésében kettős feladata van: támogatnia kell a mecenatúrát és hatást gyakorolni az alkotókra. Bár Zala megyében nincs alkotói díj, a különböző díjak odaítélése előtt az alapszervezetek véleménye eljut az SZMT-hez, s onnan a legmagasabb fórumig. Ha nincs is külön díj, az alapszervezetek, üzemek, vállalatok és intézmények tavaly közel ötvenen négyszázötvenezer forintot ajánlottak fel a megye művészeinek, művészi munkáinak támogatására. Az Olajipar például ösztöndíjjal segíti a képzőművészeket. Az is igaz, hogy több helyen csak formális vagy szegényes a művészetek támogatása. Még akkor is, ha tavaly több mint kilencezer rendezvényt tartottak az alapszervezetek, ezeknek jelentős része ismeretterjesztő előadás, íróolvasó találkozó, önálló előadói est volt. A megye kulturális életét új színfolttal gazdagította a Hevesi Sándor Színház. Néhány éves fennállása óta jó kapcsolat alakult ki a szakszervezeti bizottságokkal, a törzsközönség köreiből jött létre a Színházpártolók Egyesülete, mely igen fontos kapocs a színészek és a közönség között. Több szakszervezeti bizottság javasolta a színháznak, hogy előadásairól előzetesen készítsen rövid videós ismertetőt kedvcsinálónak, melyeket üzemi rendezvényeken, összejöveteleken levetíthetnek. A moziüzem is tudatosan építi kapcsolatait a szakszervezeti bizottságokkal, így sikerült létrehozni egy jól működő közönségszervező hálózatot. Az idén kilencszer rendezték meg a Munkás Filmnapokat, s ezen a hazai és a külföldi filmek legjavát vetítették, így került sor az Időzített bombáink című film vetítésére. Hallatlan nagy érdeklődés kísérte, s hosszasan vitatták tanulságait. Legnagyobb hiányosság a zeneművész-területen van, annak ellenére, hogy a megye zenei élete fejlődik. Itt a propagandamunkában sokat kell tenni. Az a tény, hogy az utóbbi években csökken a művelődés és a műveltség presztízse, a művészeti nevelő munkára is rányomja bélyegét. A társadalmi értékrend változásai és fonákságai sajnos itt is éreztetik hatásukat. Az SZMT szeretné megteremteni a nagyobb teret a zalai művészeknek, alkotóknak munkájukhoz. Ehhez szükséges áttekinteni a művészetpártolás eddigi eredményeit, de keresni kell az új utakat, s ha kell, tapasztalatcserét folytatni más megyékkel. S természetesen még jobban meg kell ismerni a művészterület gondjait, s fel kell venni a kapcsolatot érdekképviseleti szerveikkel. Tornyos Csaba