Színművészvilág, 1994

1994-04-01

2 mmmmm Az érdekvédelem érdesévei Kérdések közgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról) megemlítenem egy mulasztásunkat: a szakszervezetek által 1992 decemberében kezdeményezett hiteles létszám- és bérfelmérés összesítése a pontatlan és hiányos adatszolgáltatás miatt nem készült még el. Gyorsan hozzáteszek egy pozitívumot: a parlament kulturális bizottsága vezetőjénél és a miniszterelnöknél kezdeményeztük, hogy a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban változzanak a műsorarányok a művészeti műsorok — tévé- és rádiójáték, vers stb. — javára. Nemcsak a foglalkoztatás szempontja miatt, hanem a magyar alkotások és az értékes világirodalmi művek támogatása érdekében is, ígéretet kaptunk rá, hogy kérésünket méltányosan teljesítik. Kollektív kötés Munkaszerződések? — Munkahelyi kollektív szerződés tervezetet készítettünk, a Színházművészeti Szervetség vezetői tagozatával és a Színész Kamara vezetésével közösen juttattuk el minden szakszervezeti bizottsághoz és intézményi vezetéshez, „Ajánlás és útmutató a kollektív szerződések elkészítéséhez” címmel. Az előadóművészek számára előnyös foglalkoztatási feltételeket és díjazást rögzítő keretszerződéseket kötöttünk, és ezeket rendszeresen „karban tartjuk” a rádióval, a televízióval és a szinkronnal. Közreműködésünkkel módosították a törvénytelen munkaszerződéseket az Arany János Színházban és a Budapest Bábszínházban. A mérleg másik serpenyőjében az áll, hogy nem készültek el az egyéni kinevezési, vagy besorolási okmányok, illetve ahol elkészültek, ott nemegyszer törvényellenesen a munkavállalók kárára. Ezen kívül a Kjt.-nek megfelelő törvényes javaslatunk az ágazati kollektív megállapodás megkötésére meghiúsult a Színházművészeti Szövetség vezetői tagozatának ellenvéleménye miatt. (Illetve Andrásfalvy úrral úgy egyeztünk meg a megállapodás megkötésében, ha a három szakmai szervezet egyet tud érteni annak tartalmában.) A munkahelyi kollektív szerződésekre küldött ajánlás és a realizálás végső határidejeként közösen kijelölt 1993. március 15. lejárta ellenére a szerződések megkötése még mindig nem történt meg mindenhol. (Aláírás előtt áll a kollektív szerződés a Budapesti Kamaraszínházban, a Fővárosi Operett Színházban, a Nemzeti Színházban és Debrecenben.) A kollektív szerződés hiánya megnehezíti az egyéni szerződések elkészítését, ugyanis ezekben csak hivatkozni kellene a kollektív szerződés pontjaira. Hiányát érezzük annak is, hogy egyelőre nem sikerült egyezségre jutni a „szétesett" magyar filmgyártással sem, hogy szerződésben rögzíthetnénk a kedvezőbb munkafeltételeket és díjazást, a külföldiek és az amatőr szereplők „járulékoltatását". Igenek és nemek — Színházvezetői pályázatok? — A törvény adta lehetőséggel élve — úgy gondolom —, eredményesen képviseltük tagságunk véleményét számos alkalommal: a Katona József Színház, a Vígszínház, a Vidám Színpad, a Pécsi Nemzeti Színház, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, az Arany János Színház, a Bábszínház, a Kolibri Színház, a Madách Színház, a Radnóti Színház, a Mikroszkóp Színpad és a Rock Színház esetében. A másik oldalon ott a Nemzeti Színház. A kettő között pedig az Operett Színház, ahol Szinetár Miklós kinevezésével egyetértettünk, de a Rock Színház elhelyezését, mint pályázati feltételt — egyeztetés hiányában — kifogásoltuk. Az Arizona Színház esetében pedig rövidnek ítéltük azt a másfél esztendőt, amely Mikó István igazgató rendelkezésére állt. A pályázók közül vitán felül állónak tartottuk a Törőcsik Mari nevével fémjelzett művészi társulat szakmai nívóját, ugyanakkor kifejezetten rossznak találtuk a társulat „lecserélésének” módszerét, s ebben felelősséget tulajdonítunk az önkormányzatnak. Egység, kétség — Szakmai egység, érdekegyeztetés? — Sikerült megőrizni a szakma egységét. A szakszervezet létével bizonyítjuk, hogy a színházakban dolgozó művészek, műszakiak, adminisztratív és vezető munkavállalók alapvető érdekei azonosak! Taglétszámunk nem csökkent, illetve a lemorzsolódók és a belépők száma nagyjából megegyezik. A szervezettség 20-80 százalék között szóródik, s hasonló eltérések jellemzik a munkahelyi szakszervezeteink erejét, jelenlétét. Az országos érdekegyeztetés fórumain és az önkormányzatok érdekegyeztető fórumain eredményesen képviseltük tagságunk érdekeit. Az 1994 januári elnökségi ülésünkön szóban megerősítettük együttműködési megállapodásunkat a Színházművészeti Szövetséggel és a Színész Kamarával. Javítottuk együttműködésünket a szövetséggel és a kamarával például oly módon, hogy támogattuk a szakszervezeten kívüli színházi szakmai szervezetek részvételét a Művelődési Érdekegyeztető Tanácsban. (Igaz, a Tanács érdemben nem működik, elfogadott alapszabálya sincs.) Autonómiánkat megtartva, megegyeztünk a Nemzeti Kulturális Alap főbizottságába és a szakmai kollégiumba történő delegálásokról. A szakmai kollégiumban Jachinek Rudolf és Végvári Tamás, a főbizottságban Székely Gábor és Pető Kálmán képviseli érdekeinket. A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány viszont a megkérdezésünk nélkül jött létre — a szövetséget és a kamarát sem kérdezték —, s ezt akkor is nehezményezzük, ha Balázsovits Lajos kuratóriumi tagságával utólag egyetértettünk. Itt említem meg azt a kudarcunkat is, hogy a tisztségviselőink oktatása, felkészítése, továbbképzése terén nem sikerült előbbre jutni. Elégtelen az információáramlás is, nincs írott sajtónk. Illetve eddig nem volt, hiszen most egyszer csak és végre itt ez a lap, amelynek hasábjain beszélgetünk. Jogos jogvédelem — Társadalombiztosítás, szociális ellátás? — A társadalombiztosítási törvény módosítása révén eljutottunk oda, hogy az előadóművészeti intézmények 1993-tól nem fizetnek tb-járulékot a megbízásos jogviszonyban foglalkoztatottak után. A másik eredmény, hogy a szabadfoglalkozású előadóművészek kikerültek a vállalkozói körből, a biztosítás megállapodás tárgyát képezi. A művészek, pedagógusok, egészségügyiek (SZEF) összefogásával folyamatban van egy saját biztosítási rendszer létrehozása. (Mint sokan tudják, a társadalombiztosítási önkormányzatok nyugdíjbiztosítási listáján SZEF-jelöltünk Pécsi Ildikó színművész volt, s szépen szerepelt a választáson.) — Előadóművészi jogok? — Az Előadóművészi Jogvédő Iroda dr. Tömöri Pál vezetésével egyre több jogot harcol ki a művészek számára, s ez jelentős anyagi juttatásokat hoz egyéneknek és közösségeknek. Eredményes egyéni jogvédelem és hasznos tanácsadói tevékenység jellemzi az iroda munkáját. Nagy jelentőségű esemény, hogy 1994 februárjában megszületett a szerzői jogi törvény módosítása, Magyarország csatlakozott a Római Egyezményhez. A szerzői jogi törvény módosítása és az önálló, reprezentatív előadóművészeti szakszervezetek választási eredményei indokolják, hogy az előadóművészeti szakszervezetek a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége egyetértésével megalapítsák önálló jogi személyként az Előadóművészi Jogvédő Irodát. A terv készülődik, megint szervezkedünk. S. A. — Az 1989-es közgyűlés elnöksége... ... és hallgatósága — Mi hát a maga jelszava?! — kérdezte tegnap a színházak közül oly gyakori szóváltás hevében Komor Gyula dr. a Vígszínház idén még nem játszó tagjától, Orsolya Erzsitől. — Hit, remény, szerepet — felelte röviden a művésznő. JAVASLAT a Színházi Dolgozók Szakszervezete 1994. évi tisztújító küldöttközgyűlésének állásfoglalására, programjára, határozataira. (Elfogadta az elnökség 1994. február 21-én.) 1. A Színházi Dolgozók Szakszervezete álláspontja az, hogy az új parlamentnek — soron kívül — meg kell alkotnia (egy, az érdekképviseleti rendszert összefogó jogi szabályozásban) az egységes, keret jellegű ún. érdekképviseleti törvényt, olyat, amit be lehet és kell tartatni! (E törvény alapján meg lehet majd fogalmazni az egyes részterületek szabályozását is.) Az új törvénynek az Európai Közösség joggyakorlatával harmonizáló törvénynek kell lennie. 2. A magyar demokratikus társadalomnak biztosítania szükséges az 1989-es egyesülési törvényben is rögzített egyéni és közösségi jogok gyakorlásának feltételeit is, az egyének és közösségek autonómiájával együtt. 3. A társadalom közmegegyezéses programjaként javasoljuk (nemcsak eljátszani) megvalósítani a szolidaritást. Szüntessük meg közös akarattal és áldozatvállalással az esélyegyenlőtlenséget minden területen. Óriási kihasználatlan lehetőségeket vélünk még kiaknázhatónak kulturális, művészeti, színházi területen is. Bizalmat kérünk azok nevében, akik hivatástudatból vállalták ezt a szolgálatot. A jövőben nem lehet csak a piacra bízni a kultúra sorsát. 4. Elismerjük a kormányzat és az önkormányzatok erőfeszítéseit a kultúra, főleg a színházművészet értékeinek megőrzésében. Tény, hogy a színházak működnek (többnyire jelentős látogatottsággal), sőt új színházak, játszóhelyek nyíltak, jelentős társulatok szerveződtek. Az értékek megőrzése csak a működőképesség fenntartását is szolgáló finanszírozás megtartásával érhető el. A jelenlegi — de az inflációt is követő — dotációs rendszer megfelelő. A mecenatúra társadalmasítása megkezdődött, vegyes tapasztalatokkal, szerény eredményekkel. Hosszú távon nem fogadhatjuk el azt, hogy a kultúra csak saját járulékaival „táplálja” önmagát. A kultúrára, művészetre is természetesen áldozni kell. Valamivel többet, mint eddig. Megtérül a befektetett — közös — tőkénk. Kevésbé „áldemokratikusan” kell szervezni a feltételeket biztosító pénzek elosztását, és nem egy kézből irányítani. (De ezt is meg lehet tanulni.) Feltételezve a szakértelmet, a jövőben bizalmat szavazunk — a szakmai társadalmi szervezetek nevében — a jövő „nagy elosztó rendszerei" megfelelő működésének. Anynyit kérünk, hogy a véleményünket nyilvánosan képviselhessük. 5. A küldöttközgyűlés elismeri azokat az eredményeket, amelyeket a Színházi Dolgozók Szakszervezete elnöksége és az alapszervezetek választott tisztségviselői a szakszervezet megmaradása érdekében, az 1989-es program jegyében elértek, ezért a küldöttek az érintettek munkáját megköszönik, egyúttal az elnökség lemondását tudomásul veszik. A közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul a kudarcok okait, illetve néhány esetben a gyengeséget vagy szakszerűtlenséget. 6. A Színházi Dolgozók Szakszervezetének alapszabályát — a mellékelt módosításokkal — a küldöttközgyűlés elfogadja. A küldöttközgyűlés a szakszervezet kiemelt feladataként jelöli meg, hogy a jövőben az önálló, független, demokratikus, tevékenységét elsősorban a színházi előadóművészeti közalkalmazotti és más színházi jellegű költségvetési intézményekben — és persze a szabadfoglalkozású művészek érdekében is — kifejtő Színházi Dolgozók Szakszervezete nagyobb erejét fordítsa a munkahelyi érdekvédelemre. Erősítse meg a szervezettségét, végezzen az eredményekre és a programunkra építő „tagtoborzást”. Az alapszervezetek biztosítják a szakszervezet működéséhez szükséges anyagi forrásokat. 8. A Színházi Dolgozók Szakszervezete a kulturális szakmai törvények sorában szükségesnek tartja a színházi törvények megalkotását. Ezek előkészítésében tevékenyen és eredményesen kíván részt venni. Arra törekszik, hogy törvényben rögzítsék a meghatározóan állami és önkormányzati — színházi előadóművészeti intézményekben dolgozók sajátos jogállását, bérezését, munkarendjét, munkavédelmét, a munkából adódó speciális — adókedvezményeket jelentő költségek elismerését. Az elfogadott törvényhez az állam biztosítson anyagi fedezetet. 9. Támogatunk minden — a kultúra létrehozóit és fogyasztóit segítő és jobb helyzetbe hozó — kezdeményezést. A kultúrára fordított összegek legyenek levonhatók pl. az adóalapból. A vállalkozókat ösztönözzék alapítványok, állami művészeti vállalkozások támogatására. Alakuljon ki a több szektoré finanszírozás. Színházi területen is megjelentek privatizációs szándékok, a fenntartók és a választók részéről egyaránt. De minden ilyen esetben az ott foglalkoztatottak érdekeit és foglalkoztatási feltételeit kell a szakszervezetnek az egyeztetés során figyelembe venni. 10. Társadalmi ellenőrzés és nyilvánosság mellett kívánunk beleszólni a kulturális tevékenységek támogatását biztosító állami alapok és közalapítványok működésébe, a közpénzek indokolt felhasználásába. A kulturális tevékenység kettős adóztatását kifogásoljuk, ezért javaslatot teszünk a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény módosítására. 11. Erősíteni kívánjuk pozíciónkat és ezáltal a munkánkat eredményesebbé tenni az érdekegyeztetésben: KIÉT (Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa), MÉT (ágazati, azaz Művelődési Érdekegyeztetési Tanács), vidéki önkormányzatok érdekegyeztető tanácsai és kiemelten a munkahelyi érdekegyeztetésben (az intézményi tanácsokkal, a kamara helyi képviselőivel együttműködve), valamint más szakszervezeti, szakmai társadalmi szervezetekkel karöltve. 12. A közvetlen munkavállalói érdekek érvényesítése érdekében minden munkahelyen kollektív szerződést kell kötni — kivéve, ahol a törvény másképpen rendelkezik —, alapvetően támaszkodva a szövetséggel és a kamarával kötött megállapodásra, illetve ajánlásra. Nem tettünk le az MKM-mel megkötendő ágazati kollektív megállapodásról, a KIÉT is támogatja ennek megvalósulását. Előrehaladott stádiumban van a fővárosi önkormányzattal megkötendő, a 13 önkormányzati színházra vonatkozó hasonló megállapodás tervezete. 13. A szerzői jogi törvény 1994-es módosítása, illetve a végrehajtási rendeletek és a korábbi MSZSZ Szövetségi Tanács állásfoglalása alapján mielőbb létre kell hozni (közhasznú társaság vagy más formában) önálló jogi személyként az előadóművészeti érdekvédelmi szervezetek előadóművészi jogvédő irodáját legkésőbb 1994 júniusáig. Az iroda az alapító előadóművész szakszervezetek megegyezése szerint saját, önálló újságot ad ki 1994-től. ÍAZote Sorok Ebben a sarokban képzeljünk el egy jóféle karosszéket vagy kényelmes fotelt, amelyben az ember este tíz-tizenegy körül — színház után — elterpeszkedik, hogy kicsit mélázzon. Felidéz egy-egy pillanatot a frissen látott produkcióból, belegondol a drámai konfliktusba vagy eldudorássza halkan a betétdalokat, újraborzongja a tragikus végkifejletet vagy nevet egyet a slusszpoénon, eltűnődik, hogyan hatott rá az előadás, vagy megkérdi magától, mit tett volna ő a főhős helyében. Avagy egyszerűen csak elraktározza belül az élményt, amelyben része volt, ha volt. Mármost konkrétan ebben a sarokban — minden páros sarokban — ilyesmiről lesz szó: színházi élményekről. Olyan emberek számolnak majd be számukra kedves vagy emlékezetes előadásokról — a közelmúlt vagy a közel jelen kínálatát véve figyelembe —, akiknek közük van a színházhoz. Annyi közük mindenképpen, hogy nézik, nézik és nézik. Merthogy szeretik. Ez alkalommal BALABÁN ÁGNES választott ki három, kedvére való produkciót a színházak repertoárjából. Sarkunk mostani vendége nyugdíjas, aki korábban — ahogy nosztalgikus sóhajjal mondja — csekély három évtizedig dolgozott a Szerzői Jogvédő Hivatal színházi osztályán.