Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-11-01 / 3. szám - Bodnár Gyula: Recenziók / Recenziók - Kovács László: Recenziók / Recenziók

alkalmazottain kívül szoros kapcsolatot tartanak a szakterület elismert hazai és külföldi képviselőivel, többek között szovjet, a magyar és a lengyel kutatók­­­kal. A csoport legfontosabb publikációja „A művészi szövegek interpretációjáról” címet viseli. Ez egy évkönyvszerű soro­zat, melynek tavaly jelent meg harmadik száma (az első 1968-ban, a második 1970- ben) a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó gondozásában. Ez az utolsó kötet, melyet különösen a gimnáziumok, de az alapis­kolák magyar és szlovák szakos tanárainak is figyelmébe ajánlunk, a CSKP megalakulá­sa 50. évfordulója alkalmából a Pedagógiai Fakultáson megtartott nemzetközi szinpó­­ziumon elhangzott előadások és tanulmá­nyok anyagát tartalmazza. A gyűjtemény három egységre tagoló­dik: az első részbe a prózai szövegek elemzéseit sorolta a szerkesztő, a máso­dikban verselemzéseket találunk, a har­madik részben pedig a külföldi részvevők előadásait olvashatjuk. A hazai szerzők tanulmányai egy prob­léma köré csoportosulnak, mely a konfe­renciának is fő témája volt, s ez a társa­dalmi aspektus érvényesülése az elemzett szövegekben. (A külföldi szerzők munkái is érintik részben ezt a problémát.) Miko F. Alfonz Bednár regényét, Šmat­­lák S. Válek egy versét, Zsilka T. József Attila Hazám című versének szlovák for­dítását elemzi, hogy csak a kötet legfon­tosabb tanulmányait említsük. Három kül­földi szerző szerepel a kötetben: a szov­jet Uszpenszkij, aki a különféle művé­szeti ágak strukturális közösségéről írt, továbbá a magyar Hankiss Elemér és Voigt Vilmos. Maguk az elemzések, de különösen az elemzés egzakt tudományos módszerei (melyek a kötetből elsajátíthatók) lehet­nek segítségére a gimnáziumban és az alapiskolában tanító tanároknak. Kétség­kívül új, modern elemzési módszerek ezek, de a maguk komplexitásában szinte ösztö­nöznek arra, hogy a gyakorlatban is mi­nél hamarabb felhasználtassanak. A mű­vészi szövegek, vers-, illetve prózaelem­zés az irodalomtanítás alapköve, különö­sen a műközpontú irodalomtanításé. Már­pedig az utóbbi években a tanterv is szi­gorúan megköveteli a műközpontú iroda­lomtanítást. Ezért nagyon hasznos irodalomtanára­ink számára a Nitrai Pedagógiai Fakultás kutatócsoportjának ez a kiadványa. KOVÁCS LÁSZLÓ BALOGH DEZSŐ—GÁLFFY MÓZES-J. NAGY MÁRIA: A MAI MAGYAR NYELV KÉZIKÖNYVE (Kriterion, Bukarest 1971) A romániai magyar tudományos élet ör­vendetes fejlődésről tesz tanúbizonyságot. A természet- és társadalomtudományok művelői szép eredményeket tudnak fel­mutatni, ezt dokumentálja pl. a Korunk Évkönyv is (ismertetését lásd az Irodalmi Szemle 1973/5. számában). A romániai magyar nyelvészek közül pl. Szabó T. Attila munkái az egyetemes ma­gyar nyelvészetnek is jelentős eredmé­nyei. Egy leíró nyelvtan elkészítésére azonban csak most vállalkoztak először romániai magyar nyelvészek, s könyvük­kel hiányt pótolnak. Erre az Előszó sorai is utalnak. .. nyelvtani ismereteinket eddig csak az iskolai tankönyvekből me­ríthettük, úgy véljük, hiányt pótló is egy­ben ez a magyar nyelvtani kézikönyv.” Az anyag rendszerezésében sok újat tartalmaz a könyv, módszerében azonban megmarad a hagyományos úton (ugyanis érthető okokból az iskolai oktatást vette alapul). A könyv a következő fejezetekre tago­lódik: Bevezetés, Hangtan, Szótan, Alak­tan, Mondattan. A Bevezetésben a nyelv és a beszéd viszonyáról, a nyelvi jel lé­nyegéről és funkciójáról, a nyelvrendszer voltáról, a nyelvi vizsgálódás módszerei­ről és a nyelvi rétegződésről olvashatunk érdekes tudnivalókat. A szerzők ismerik és felhasználják a legújabb nyelvészeti kutatások eredményeit is, ez egyébként a könyv többi fejezeteire is jellemző. A hangtani fejezet végén található nyelvhelyiségi és helyes kiejtésre vonat­kozó hasznos tanácsokat a szerzők rend­kívül szakszerűen foglalják össze. (A nyelvhasználati, helyesírási és helyesej­tési tudnivalók egyébként minden fejezet 85

Next