Szocialista Vasútért, 1952. január-június (44. évfolyam, 1-8. szám)
1952-02-02 / 3. szám
4 Józsa György elvtárs élőmunkás, a szombathelyi osztálymérnökség III. számú pályamesteri szakaszának előmunkása az őszi forgalmi versenyben „A legjobb előmunkás” címet érdemelte ki s így büszkén tekinthetik az ország többi előmunkásai, munkavezetői példaképüknek. Józsa elvtárs és brigádjának az átlagos teljesítése 151 százalék. A teljesítmény- és időbéres óráinak viszonyszáma egy óra. A kocsikirakási versenyben átlagos teljesítménye 0.45 óra. Munkáit kifogástalanul, a minőségi munka figyelembevételével végezte. Józsa elvtárs a következőikben számol be arról, milyen módszerrel érte el a kiemelkedő eredményt. ,,Az elmúlt év februárjában pártszervezetünk javaslatára,, a szakszervezet segítségé- „ vel 10 főből álló ifjúbrigádot alakítottunk. A feladat az volt, hogy a brigádon belül megszilárdítsuk a munkafegyelmet s minőségi munkával fokozzuk teljesítményünket. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy a munkaidő minden percét termelőmunkára fordítottuk. Kommunista tízperceket vezettünk be a munka megkezdése előtt, amelyen belül megbeszéltük a napi munkát. Munkánk jelentőségéről felvilágosítottam a brigád minden tagját, mert ez az a munka, melyen alapszik a vasút lényege. A brigádban jó kollektív szellemet alakítottunk ki. A brigád minden egyes tagjával ismertettem a darabbéredés jelentőségét és technikai kivitelezését, ezáltal minden dolgozótársam tisztán látta azt, hogy miért mennyit kell dolgoznia. Külön oktattam és a munkaidőn kívül foglalkoztam a brigád tagjaival, hogy a felépítményi munkák részleteibe bevezessem őket: átszegelés, vágánymérés és kapcsolás. A vágányszabályozási munkáknál csatlakoztunk a Kovaljov-mozgalomhoz, melynek alkalmazása nagyban segített bennünket és megkönnyítette a munkánkat. Az aláverést négy fő kettes ütemben végzi. Fontos feladat a szerszámok gondos kezelése tisztántartása. Ezzel megszüntettük a szerszámok javításából vagy rossz szerszámok használatából származó munkakieséseket. További célkitűzésünk: eredményeink fokozása s ötéves tervünk harmadik évének időelőtti teljesítése, az esetleges téli forgalmi akadályok megelőzése, a pálya jó karbantartásával. Megjutalmazták az őszi forgalmi verseny legjobb dolgozóit A közelmúltban történt meg az őszi forgalom egjobb dolgozóinak kitüntetése és jutalmazása. Azok a a dolgozók, akik nagy feladataink végrehajtásából példamutatóan kivették részüket, elismerő oklevélben és pénzjutalomban részesültek. Ez a jutalmazás is azt mutatja, hogy pártunk és kormányunk a megbecsülésen kívül is megjutalmazza azokat, akik a tervteljesítésben, a munkafegyelem megszilárdulásában élenjárnak. A minisztertanács és a SZOT vándorzászlajáért folyó versenyben második helyezésű elért Birdapest-Ferencváros állomás dolgozóinak január 25-én adták át az 50.000 forint pénzjutalmat. Az elnöki megnyitó után kultúrműsor következett. Az ünnepi beszédet Lindner József egy térs, a 8. Szakosztály vezetője tartotta, aki beszédében ismertette az állomás dolgozói által elért eredményeket és hangsúlyozta, hogy csak a szolgálati ágak szoros együttműködésének eredményeként érhették el ezt a megtisztelő helyezést. Lindner elvtárs beszéde után Gáspár Sándor elvtárs, a szakszervezet főtitkára üdvözölte az állomás dolgozóit kiemlte a bizalmiak és a népnevelők jó munkáját, további kemény harcra buzdította a dolgozókat a Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletén"'' indított versenyszakaszban. Gáspár elvtárs beszéde után Takács János elvtárs, a múlt évi második helyezett Autóbuszüzem dolgozói nevében üdvözölte a ferencvárosiakat és fogadalmat tett munkatársai nevében, hogy lemaradásukat behozzák és tovább harcolnak a vándorzászlóért a március 9-i versenyben. Ezután kezdődött meg a jutalmak kiosztása, majd a hozzászólások következtek. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy eredményeik további fokozásával harcot indítanak az első helyért a munkafegyelem megszilárdításával, jó együttműködéssel, eredményeik túlszárnyalásával fogják ünnepelni Rákosi elvtárs születésnapját. Az átadások a többi szolgálati helyen is ünnepélyéig keretek folytak le. Bátaszéken a dogozóik családtagjai is résztvettek az ünnepségen. A kultúrcsoport énekszámokká tette nívósabbá a műsort. A jutalmak átadása után a dolgozók lelkes hozzászólásokban tettek felajánlást Rákosi elvtárs születésnapjára. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy az eredményeket a kollektív együttműködés segítségével érték el. Gyarmati György mozdonyvezető arról beszélt, hogy teljesítményeinek elérésében nagy segítségére volt a szovjet brosúrák alapján bevezetett munkamódszer. Sopron áldomáson szűknek bizonyult a kultúrterem, így a dolgozók egy része folyosón hallgatta végig az ünnepséget. A jutalomkiosztás után a részvevőik még hosszú ideig együttmaradtak, megbeszélték munkájuk eddigi eredményeit és hiányosságait, valamint a további feladatokat. Szeged állomáson a kultúrműsorral egybekötött ünnepségen Bálint Béla szertárfőnök ígéretet tett, hogy Rákosi elvtáns születésnapjára normáját 282 százalékról 312 százalékra emeli. Szögi István, a szegedifűtőiház ellönfűtője, aki országos harmadik helyezést ért el, a gőztartási egységidő 27 százalékkal való csökkentését és 10 százalékos szemnegtarantást vállalt. Az Északi Járműjavító OV-ben Somogyi József sztahanovista vállalta, hogy ötéves tervét március 9-re befejezi és versenyre hívta ki Huszár Lajos sztahanovistát. A jutalomkiosztás után a Radiátor gyár kulúrcsoportja vidám jeleneteivel és a szakszervezeti központ pengető® zenekara, zeneszámokkal szórakoztatta a dolgozókat. Kőbánya—Felső-pályaudvaron Szőlősi József forgalmi szolgálattevő, aki országos viszonylatban második helyezést ért el hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az eredményt úgy tudta elérni, hogy mindenkor a párt útmutatásait követte. Rákosi elvtáns születésnapjára vállalta, hogy munkamódszerét átadva, Dézsi József kamarsát rendelkező szolgát áttevőinek képezi ki. Az ünnepségeket az egész országban a dolgozók felhasználták újabb vállalások megtételére, ezzel is kimutatva szereteteket és ragaszkodásukat pártunk szeretett vezére, Rákosi elvtárs iránt. Az őszi forgalmi versenyben legjobb eredményt elért dolgozók névsora a Magyar Államvasutak Hivatalos Lapja 1951 január 29-i számában található. Sportköreink feladata az iskolák patronálásában A múlt év elején megválasztott sportköri elnökségeink egyik legfontosabb feladata, hogy dolgozóink minél nagyobb tömegét vonják be az állandó, rendszeres sportolásba. A testnevelés és a sport hazánk fejlődésében fontos állami feladattá vált. Olyan feladattá, sassignék célja, hogy dolgozóink, ifjúságunkszázezreit a sportlehetőségeken keresztül a társadalom edzett, egészséges tagjaivá nevelje, akik félelmet és nehézséget nem ismerve, a szocializmus ügyébe vetett hittel harcolnak felemelt ötéves tervünk sikeréért, a békéért. Sportköreink patronálást vállalnak egy-egy iskola felett, melynek lényege nemcsak az, hogy a fiatalokat lelkesítik, oktatják... előkészítik a versenyre, hanem az is, hogy anyagi támogatást nyújtsanak a patronált iskola számára, testnevelési és sport célokra. Sportköreinknek a tanulókat abba a sportágba kell bekapcsolni, amely testi és szellemi képességeiknek legjobban megfelel. A helyes fejlődés biztosítéka, ha a sportkörök elnökei együtt dolgoznak az iskola igazgatójával és testnevelési tanárával. A kapitalista sportban az ifjúság felszívta a sportegyesületben uralkodó rossz szellemet, romboló tevékenységet folytatott tanulótársai között. A mostani patronálási rendszerben ifjúságunk részére biztosítva van komoly politikai nevelőmunka is. Figyelemmel kell kísérni a dolgozók tanulmányi eredményeit is, ösztönözni kell a gyengébbeket a sportolás mellett a jó tanulásra is. Egyik legfontosabb feladat tehát, hogy jó kapcsolat létesüljön a patronáló sportkör és az iskola között. A cél, a feladatok azonosak: a szocialista sport fejlesztése! Kelljenek versenyre a patronáló sportkörök, hogy melyik végez eredményesebb nevelőmunkát, melyik tölti be jobban azt a szerepet, amelyet az iskola ifjúsága a patronáló egyesülettől joggal elvár. SZOCIALISTA VASÚTÉRT is új prémiumrend sajt bevezetése óta szorosabbá vált a szolgálati ágak közötti együttműködés Az új premizálási rendszer bevezetésével a szocialista bérezés terén újabb lépést tettünk előbbre. Dolgozókak megértéssel fogadták ezt az intézkedést, melyben újabb tanújelét tálját annak, hogy a jó, lelkiismeretes munkáért a fizetésen kívül még jutalomban is részesülnek. Góván Béla kortárs, a Nyugati pályaudvar dolgozója az új prémium bevezetéséről a következőket mondja:Állomásunk az új premizálási rendszer forgalmi szempontból nézve határozott előnyt jelent a vonatforgalom rendességének biztosítása, a vonatkésések megszüntetése tekintetében. Az előző a külön premizálási rendszer mellett sem a sűtdőház, sem a műszaki kocsihivatali dolgozók nem érezték kellően annak szükségességét, hogy állomásukról a vonatok időben elinduljanak. Sőt, bizonyos fokú szakmai sovinizmussal élve, keresték a forgalmi szolgálati ág gyengéit: például miért nem tolták be a szerelvényt előbb, miért nem tolták egészen a bakra, miért erről a vágányról indítják? stb. Akadtak mozdonyvezetők, akik induláskor és fékpróbatartásnál fokozott elővigyázatosságot színlelve, a meglévő kisebb késést szándékosan fokozták, hogy a vonalon legyen mit " behozni", s ennek alapján percenként egy-egy forinthoz juthassanak. A kocsivizsgáló személyzet mereven ragaszkodott a 10—15 perces keverési időhöz, pedig jobb, észszerűbb és körültekintőbb munkával egész vonatforgalmi csoportok késését lehet kiküszöbölni. Az új premizálási rendszer ezen lazaságokat gyökeresen kiirtotta. Már a bevezetés utáni napokban szembetűnően érezhető a hatása. A mozdonyvezető igyekszik vonaljára rájárni. Ha a gépkísérő bármily okból az összeakasztásnál nem lehet jelen, a mozdonyfűtó leugorva a gépről, összeakassza a szerelvényt, összerakja a tömlőket, hogy a fékek feltöltése, a légnyomás kiegyenlítése mielőbb megtörténhessen. A műszaki személyzet is mintha gyorsabb lábakon járna. A dolgozók induláskor izgatottan érdeklődnek: hogy indult? És megkönyebbüően veszik tudomásul a választ," ha így hangzik ,rendesen indult". Szolgálat végeztével értékelik, hogy mennyi volt a rendes és a késett vonatunk. A késési okokat elemezzük, hogy tanuljunk belőle a jövőre nézve. Az új premizálási rendszer közelebb hozta egymáshoz a szolgálati ágak dolgozóit, nagyban elősegíti a vonatkésések megszüntetését, mert közösen érdekeltté tett bennünket, a jobb pontosabb, biztonságosabb vonatközlekedés elérésére, a késések kiküszöbölésére.” Barcsai Jenő kalauz az új premizálási rendszer bevezetésénél az alábbiakat mondja: „Ha valaki igyekszik, a többi munkatársával karöltve dolgozik, nagyon sok hibát kiküszöbölhet munkájából. A közös jó munka eredményeként megszüntethetjük a vonatkésést. Mindezek elérésére új lendületet adott a most bevezetet premizálási rendszer, amely nagyobb kereseti lehetőséget nyújt annak a dolgozónak, aki becsülettel végzi munkáját." ÖTÉVES TERVÜNK: BÉKETERV cím alatt érdekes könyvélért meg, melynek előszavát Vas Zoltán elvtárs írta, szocializmust építő hazánk fejlődését mutatja be és azt pontos adatokkal támasztja alá. Számos képpel, grafikonnal, rajzzal ábrázolja eddigi eredményeinket és további feladatainkat. Ez a könyv hasznos segítőtársa lesz ötéves tervünk ismertetésében, a felvilágosító, nevelő és gazdasági munka területén pártfunkcionáriusok, propagandisták, népnevelők, gazdasági és műszaki vezetők részére egyaránt. A könyv beszerezhető: Pártszervezeteknél, Propagandaanyag Terjesztőnél, Állami Könyvesboltokban és üzemi könyvpropagandistáknál Ára: fűzve 10., kötve 15.— Ft. A Közlekenésügyi Minisztérium és a Vasutasok Szakszervezetének lapja Megjelenik havonta kétszer Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Laptulajdonos: a Közlekedésügyi Minisztérium I. Vasúti Főosztálya és a Vasutasok Szakszervezete Budapest, VI., Munkácsy Mihály u. 16. Telefon 113—887, 124-893, 313—744. Kiadóhivatal VHK Rákóczi-út 54. Lakra lapnyomda, Budapest Vlfl., József-körút 5. Felelős nyomdavezető: Kulpner Mihály 1952 FEBRUÁR 2. dolgozóinkat a tervteljesítésben Dolgozóink Rákosi elvtárs születésnapjának tiszteletére lelkes felajánlásokban vállalják tervük időelőtti befejezését, hogy ezzel bizonyítsák be hálájukat, szeretetüket a magyar dolgozó nép vezéreiránt. Budapest-Józsefváros állomás kultúrcsoportja megértette ezen versenyvállalások jelentőségét, a kultúragitáció minden eszközét felhasználja a versenylendület további fokozására. A kultúrcsoport terv szerint dolgozik. Központi kérdésnek tartják ötéves tervünk idő előtti teljesítését, illetve túlteljesítését elősegíteni. Pálai Ilona, oktatási felelős „A téli forgalom feladata" című előadás meghallgatására 80 dolgozót ■ szervezett. Az előadás után megbeszélték a téli forgalommá kapcsolatos feladatokat az elsőjeles vasutasok segítésénél követendő eljárásokat. A jó felvilágosító munka eredményeként a rendszeres olvasók száma 120 fa emelkedett. A kultúrcsoport — helyesen — nem a háromfelvonásos színdarabok tanulására fekteti a fő satyt, hanem rövid, hatásos oktatójellegű számokkal neveli a dolgozókat. Bagdács János párttitkár és Palikovszki Béla ÜB elnök elvtársak közvetlen segítségével csasztuskákkal, jelenetekkel azonnal reagálnak azokra a jelenségekre, melyek a feladatok teljesítését előbbre viszik, vagy akadályozzák. Jó kultúrmunkával a munkafegyelemért A helyes kultúragitáció eredményeként megszűntek az igazolatlan mulasztások. A kultúrbrigád nevelő, oktató műsorának érezhető hatása van. Nagy János raktári munkás munkához való viszonya megváltozott, amióta egy csasztuskán keresztül kipellengérezték. Azóta példás magaviseletet tanúsít, leszokott a borozásről. Az élenjáró dolgozóknak munkahelyükön rövid műsort adnak, ezzel is elősegítik a legkiválóbbak népszerűsítését. A kultúrcsoport minden tagja felajánlást tett Rákosi elvtárs ■ születésnapjára. Kővári Gyula kultúraktíva tagja az őszi forgalmi versenyben első helyezést nyert komplex brigádinak. A dolgozók lelkesedését bizonyítja, hogy a tervbe vett új kultúrotthon építéséhez 67.000 forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Lázasan készülnek az MSZT- hónapra. Február 15-én nagyszabású kultúrműsort adnak, s mindezen túlmenőleg azon igyekeznek, hogy március 9-ét a dolgozók felejthetetlen ünnepévé tegyék. Nem ilyen a helyzet a Budapest- Nyugati pályaudvaron. Az állomás volt üzemi bizottsága, nem látta a kultúrmunka jelentőségét. A kultúrcsoport szétoszlott, előadásokat nem tartottak. Az utóbbi időben javulás mutatkozik a kultúrmunkában. Papp Gyula kultúr felelős példamutatóan, végzi munkáját. Átlagosan 150 százalékig teljesíti normáját. Rákosi elvtárs születésnapjára vállalta, hogy befejezi negyedévi tervét és teljesen selejtmentes munkát végez. A pártszervezet és az üzemi bizottság segítségével megkezdték a kultúrcsoport újjászervezését. A mozgalmi szervek felvilágosító munkája eredményeként az elmúlt napokban 150 mozi és 100 színházjegyet adtak el a fizikai dolgozók között. A kultúraktívák tisztán látják, hogy a kultúrmunka csak úgy töltheti be hivatását, ha minden eszközzel segíti pártunk célkitűzéseinek megvalósítását. Hogyan „segítette" Gyarmati István vonatvezető női munkatársát 1951 december 23-án az 1919-es számú személyvonattal indultam szolgálatba Budapestre. Dombóvár felé már igen rosszul éreztem magam. Az állomásra megérkezve, jelentettem Gyarmati István vonatvezető kartársnak, hogy beteg vagyok és szolgálatomat nem tudom ellátni. Erre ő azt a választ adta, hogy most már nem híd csinálni semmit, miért nem szóltam Pécsen, s igyekeztem Budapestig szolgálatomat ellátni. Én eleget akartam tenni kötelességemnek, de nagyon fájt a fejem, a torkom és rázott a hideg. Nagy nehézségekkel Sárbogárdin elláttam feladatomat, de a következő állomáson már nem tudtam leszállni a vonatról és egy utastól üzentem az egyik kartársamnak, hogy a vonatról nem tudok leszállni. Leültem egy fülkében, ahol két hagymártyoki bányász elvtárs és egy idősebb asszony utazott, azok vettek ápolásba, amikor már mintegy 40 fokos lázam volt. A kalauz kartársam Kelenföldön jött oda és nézte meg, hogy mi van velem. Az egyik bányász evtárs látva betegségemet, mentőkért telefonált, s mire a Déli pályaudvarra megérkeztünk, már vártak rám a mentők. Kartársaim még az autóig sem kísértek el, csupán a bányász elvtárs. A MÁV kórházban koponyalékelést hajtottak végre nálam, de Gyarmati vonatvezető kartárs, annak, ellenére, hogy telefonon megkértem, arra sem volt hajlandó, hogy aggódó szüleimet értesítse. MOLNÁR ERZSÉBET kalauz A paksi laktanyában cincognak az egerek Paks állomáson a vonatkísérő laktanya olyan piszkos, hogy a dolgozók nem mernek lefeküdni. Attól félek, hogy megfertőződnek. A szalmazsákokban és a fejpárnákban szalmatöredék van. A pokrócok vékonyaik és szakadozottak. Mivel a hálószobában és konyhában összesen egy háromlábú szék van, a dolgozók még étkezés céljából is kénytelenek az ágyra ülni, ruhájukat pedig a földre tenni, vagy afalbavert szegekre akasztani. A szobában az egerek tucatszámra mászkálnak. A dolgozók élelmiszereit, sok esetben táskájukat is megrágják. Megtörtént, hogy Paksról még a táskánkban is hoztunk haza egeret. A szakvonal felé már többízben panasszal éltünk a paksi laktanya hiányossága és piszkossága miatt, azonban mindeddig még semmi intézkedés nem történt ezen tűrhetetlen állapot megszüntetésére. Nem hisszük, hogy mikor minden üzemben modernül felszerelt öltözőket, mosdókat, laktanyákat létesítenek, éppen Paks állomáson ne lenne mód arra, hogy a vonatkísérőknek ne ilyen piszkos és egészségtelen helyen kelljen eltölteni pihenési idejüket. Budapest-Déli p. u. vonatkísérői