Szocialista Vasútért, 1954. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-03 / 27. szám

2 A VASUTAS PÁRTSZERVEZETEK MUNKÁJÁBÓL * Könnyebben arat már a debrecenkörnyéki parasztság... Szépnek ígérkezik a idei termés. A debreceni határban dús kalászok növekednek. A föld művelői derűsen, bizako­dóan aratásra készülnek, de a gépállomás igazgatóját súlyos gondok nyomják. Hogyan fog eleget tenni a gépállomás a várakozásnak? Miként tudja majd teljesíteni feladatát, ami­kor cséplőgépei egy része hasz­nálhatatlanná vált, javítani kellene , s a többi munkák mellett ezt nem tudják idejé­ben elvégezni. Ekkor jött a segítség. A Deb­receni Járműjavító pártbizott­sága és vállalatvezetője kezde­ményezésére a dolgozók elha­tározták: megjavítják a gépál­lomás 14 megrongálódott csép­lőgépét. Hasonlóképpen vál­lalták a hajdúböszörményi gép­állomás segítését is, ahol két kombájn javítását kellett elvé­gezni rövid idő alatt, az ara­tás megkezdéséig. Most már egy kicsit kevesebb a gondja a gépállomás igazgatójának. De könnyebben arat majd a deb­recenkörnyéki parasztság is. A járműjavító dolgozói: lakato­sok, esztergályosok, hegesztők és mérnökök nem hagyják cserben őket. Azt akarják, hogy egész évi munkájuk jutalma: a gazdagnak ígérkező termés időben kerüljön kamrájukba, a begyűj­tőhelyekre, a dolgozók asztalára. A járműjavító pártbizottsá­ga — együtt a vállalat­­ veze­tőjével, Jávor elvtárssal — szervezi és irányítja a mező­­gazdaságot patronáló brigádok munkáját. Az üzemben a párt­­szervezetek aktíváinak felvilá­gosító munkája következtében mind több dolgozó ismeri meg a Központi Vezetőség mező­­gazdaság megsegítéséről szóló határozatát és egyre többen büszkék arra, hogy ők is ré­szesei e nagyszerű határozat végrehajtásának. Ha a jármű­javító dolgozóival valaki be­szélgetni kezd, csakhamar­­ a mezőgazdaságra terelődik a szó és a dolgozók hosszasan sorolják, hogyan segítik a pa­rasztságot. Elmondják, mit tettek a hajdúvidi Petőfi tsz­­ben. A dologidőben elfáradt munkások esténként nem tud­tak nyugovóra térni, nem volt megfelelő helyük, elegendő ágyuk. A járműjavító dolgozói soron kívül kilenc darab eme­letes ágyat készítettek szá­mukra. De nemcsak ezzel kap­csolatban emlegetik a tsz tag­jai az üzemi munkásokat. Nemrégiben bevonult katoná­nak a tsz könyvelője, akinek pótlásáról nem tudtak gondos­kodni. A járműjavító patro­­nálói felkérték a helybeli ta­nítót a könyvelési munkák ideiglenes elvégzésére. A ta­nító elvtársat pedig a jármű­javító könyveléséből időnként kijáró dolgozók fogják segí­teni. Sokan ismerik a járműjaví­tóban Meleg József elvtársat, a pártszervezet egyik aktívá­ját, aki a mezőgazdaságról szóló párthatározat után el­sőnek jelentkezett patronáló­­m­unkára. A pártbizottságon el­mondotta: Megértette, hogy a legközelebbi években a szocia­lizmus építésének kulcskérdé­se a mezőgazdaság fejlesztése, és szeretné kivenni részét ebből a munkából. Azóta Meleg elv­társ tagja annak a brigádnak, amely a hajdúszoboszlói Pe­tőfi tsz-t segíti. A tsz-ben tett első látogatásoknál feltűnt, hogy a tsz-tagok rendszertele­nül, későn járnak munkába. A brigádtagok beszélgetni kezdtek a szövetkezetiekkel. Megmagyarázták, milyen ká­rok származnak a fegyelme­zetlen munkából. Elmondották, hogy a laza munkával önma­gukat is megrövidítik, azonkí­vül, hogy az állattámal, a dol­gozó néppel szembeni kötele­zettségüknek sem tesznek ele­get, pedig a gyárak dolgozói sokat várnak tőlük és ezért sok segítséget is nyújtanak ne­kik. A város elvárja, hogy most, a kormány támogatása után, több és jobb élelmiszer kerüljön a dolgozók asztalára. Azt várják a parasztságtól, hogy termékeikkel segítsék a gyárak nyersanyagszükségle­teinek kielégítését. A brigád nevelőmunkája eredményeként a tsz tagjai egymás közt megbeszélték a hallottakat. Azóta reggel 6 óra a munkaidő kezdete és min­denki fegyelmezetten dolgozik. Ugyanitt nagyjelentőségű volt a járműjavító dolgozóinak se­gítsége abban a munkában is, melynek eredményeként meg­alakult a tsz MNDSZ-csoport­­ja. Szinte fel sem lehetne ha­marjában sorolni az anyagi és politikai segítség számos for­máját, melyet a járműjavító nyújt a tsz-ek és gépállomások számára. Talán még egyet kel­lene megemlíteni: ez a kul­­túrmunka. A pártbizottság megbeszélést tartott az üzemi kultúrcsoporttal, amely ezután előadásokat tartott a patronált falvak dolgozóinak. Az előadá­sokon nemcsak a tsz-tagok és a gépállomások dolgozói vettek részt ,hanem ott volt majdnem az egész falu. Tetszett a szín­játszógárda előadása, nagy sikert aratott a tánccsoport is Több helyen el sem akarták a csoportot engedni, marasztal­ták őket mindaddig, amíg vé­gül is az utolsó vonat indulása végett nem szakított az ismer­kedésnek, barátkozásnak. A látogatásnak hasznos kö­vetkezményei lettek. Nem egy patronált tsz-ben kezdtek arról beszélgetni, hogy jó volna ná­luk is létrehozni egy színjátszó-, vagy tánccsoportot. Ezeken a helyeken ma már a járműjaví­tó kultúrcsoportja segítségével megkezdődött a szervezőmun­ka, segítik a kezdő kultúrcso­­portokat, módszerátadással, műsorfüzetekkel, így hajtják végre a Debreceni Járműjavító dolgozói, a mun­kások és értelmiségiek a mező­­gazdaság megsegítésére hozott párthatározatot. Munkájukkal bizonyítják: megértették, hogy a mezőgazdaság fejlesztése nemcsak a parasztság ügye, ha­nem az egész nép, főképpen a munkásosztály érdeke. És hogy jó munkát végeztek eddig a Debreceni Járműjavító TV patronálói, azt az a szeretet bizonyítja, amely megnyilvá­nul a tsz-tagok és a gépállo­mások dolgozói részéről a jár­műjavító munkásai iránt. BORS DEZSŐ a vasút politikai főosztály munkatársa Szocialista szerződés az igazgatóságok együttműködésének megjavítására A miskolci és debreceni igaz­gatóság forgalmi, vontatási és munkaügyi osztályainak leg­jobb szakemberei az elmúlt he­tekben megbeszélésre gyűltek össze, hogy megbeszéljék azo­kat a munkamódszereket, ame­lyek segítségével a miskolci vasutasok elnyerték a kongresz­­szusi zászlót. A cél az volt, hogy a két igazgatóság együtt­működésében fennálló hibákat megszüntessék és erre szocia­lista szerződést kössenek. A szerződésben kötelezettsé­get vállaltak az „500 kilométeres mozgalom" további fejlesztésére. Igen fontos a szerződésnek az a része, mely Füzesabony térsé­gének mentesítését célozza. A szocialista szerződés további pontjai részletesen foglalkoznak a helyes mozdonyfordulók meg­szervezésével, a menetrendsze­rinti vonatközlekedéssel és az irányvonalak képzésének előfel­tételeivel. Az eddig egyes helye­ken fennálló elegytorlódás meg­szüntetésére ingajáratokat rend­szeresítenek. Makó Imre tudósító Miskolc. Közép-Európa legkorszerűbben felszerelt röntgenosztálya­­ a MÁV-kórházban Lapunk hasábjain már többízben beszámoltunk a MÁV kórház röntgen­osztályának bővítési munkálatairól. Közép-Európa legkorszerűbben felsze­­relt röntgen­osztályát — melyet a közeli hónapokban adnak át rendelteté­sének,­­ az elmúlt napokban mutatták be a sajtó képviselőinek. A kül­földi és hazai gyártmányú gépek segítségével lehetővé válik hogy naponta mintegy ezer felvétel, átvilágítás, illetve kezelés történjen az új röntgen­­osztályon. Különböző sugárzókészülékek a bőrbetegségek gyógyítását szolgálják és már eddig is igen komoly eredményeket értek el a bőr felüle­tén, iletve a nyálkahártyán jelentkező rákos természetű daganatok gyógyí­tásában. Dr. Hrabovszky Zoltán egyetemi magántanár, az orvostudomá­nyok kandidátusa részletesen elmagyarázta a különböző sugárzó berende­zések rendeltetését a sajtó munkatársainak. Hangsúlyozta, hogy a mun­kálatok teljes befejezésével a vasutas dolgozók egészségvédelme érdekében újabb jelentős lépés történik. (Németh Gyula felvétele) A debreceni MÁV- igazgatóság DISZ - szervezetét nagy kitüntetés érte: a pártszer­vezet segítségé­vel háromnapos kiránduláson vet­tünk részt, meg­látogattuk Sztá­­linvárost. Nagy lelkese­déssel készültünk erre a kirándulás­ra. Klubestéket, műsoros estéket tartottunk, ame­lyeknek bevételé­ből a DISZ-szerve­­zet a kirándulás költségeit fedezte, és a budapesti Kisszínpad műso­rának megtekin­tését is lehetővé tette a DISZ-ta­­goknak. Hatvanöt fiatal vett részt ezen a kirándulá­son, közöttük én is. Azt hiszem, mindannyiunk vé­leményét fejezem ki azzal, hogy olyan élmény volt számunkra a sztálinvárosi út, melyet nem fo­gunk soha sem el­felejteni. Most, hogy személye­sen, saját sze­münkkel láttuk dolgozó népünk hatalmas alkotá­sát, még jobban megerősödött hi­tünk a szocializ­mus építésében. Ilyen hatalmas vállalkozásra — mint a Sztálini Vasmű építése is — csakis szabad, szocializmust épí­tő nép képes. Megerősítette ez az út bennünk a párthoz való ra­gaszkodást, a párthoz, mely szervezi, irányít­ja a szocializ­mus építésének diadalmas mun­káját. Szép pél­dája volt ez a ki­rándulás a párt- és DISZ-szerveze­­tünk kapcsolatá­nak. Pártszerve­zetünk valójában sajátjának, arany­­tartalékának te­kinti DISZ-szer­­vezetét, amely megnyilvánult ab­ban a segítségben is, melyet párt­szervezetünktől kaptunk ehhez az úthoz. Utunk fo­lyamán éreztük a párt segítő kezét; korszerűen beren­dezett, mosdóval, ruhatárral, kony­hával és társalgó­­góval ellátott háló­kocsiban kényel­mesen utazhat­tunk. Ezúton is köszönetet mon­dunk, mi DISZ- fiatalok pártszer­vezetünknek, hogy megismerhettük dolgozó népünk alkotó munkájá­nak­­ gyönyörű eredményét, a Sztálin Vasmű­vet. DISZ-szerve­­zetünk ezzel a ki­rándulással is ne­velt bennünket, mégpedig igen he­lyes módszerrel, a szemléletességgel, a személyes ta­pasztalatok meg­szerzésével, amely igen nagy szere­pet játszik a fiata­lok nevelésében. Nemcsak az volt a kirándulás célja, hogy megtekint­sük ötéves tervünk egyik büszkesé­gét, hanem ez a kirándulás elmé­lyíteni kívánta a DISZ-szerveze­­tünkben a kollek­tív szellemet. A ki­rándulás ezt meg­hozta. Egymást még jobban meg­ismertük, s a DISZ-szervezet tagjai egymáshoz közelebb kerültek. Szórakozásban bő­ven volt részünk Jól éreztük ma­gunkat, s remé­lem ez a lelkes hangulat, melyet magunkkal hoz­tunk munkánk­ban fog mutat­kozni. A kiránduló fia­talok nevében: Sándor Gizella irodakezelő SZOCIALISTA VASÚTÉRT ki eurofic. Az európai szakszervezeti ér­tekezleten járt magyar küldöttség élményekkel gazdagon, a béke­harc folytatásához szükséges új fegyverekkel tért haza a Né­met Demokratikus Köztársaság­ból. Ez csendül ki Gáspár Sán­dor elvtárs, szakszervezetünk el­nökének szavaiból, amikor mint a küldöttség egyik tagja, haza­érkezése után kérésünkre fris­siben rövid áttekintést ad az ér­tekezletről. — Mindennél többet mond a két és félnapos berlini tanács­kozásról — kezdi — ha megem­lítem, hogy 30 európai ország több mint 600 küldöttel képvi­seltette magát. Ez a tény egy­magában is kifejezésre juttatja a béketá­bor óriási arányú növe­kedését. Az értekezlet legfőbb tanulságaként megállapíthatjuk, hogy szilárd az egység az euró­pai dolgozók között a béke kiví­vására és megőrzésére irányuló akaratban. A küldöttek feleke­­zetre és világnézetre való te­kintet nélkül, valamennyien ál­lást foglaltak az amerikai im­perialisták háborús politikája, a honi és a párizsi háborús szer­ződés, , Nyugat-N­émetország új­­rafelfegyverzése ellen és köve­telték az atomfegyverek betiltá­sát . Jellemző, hogy a legtöbb felszólaló azokból az országok­ból jelentkezett, amelyek legjob­ban szenvednek az amerikai im­perialisták háborús politikájától: Nyugat-Németországból, Fran­ciaországból és Ausztriából. Szo­katlanul nagy számban képvi­seltették magukat a skandináv országok szakszervezetei is, amelyek eddig többnyire távol maradtak a hasonló megmozdu­lásoktól.­­ Louis Saivant elvtárs be­számolója és az értekezletnek a béke megvédése érdekében ki­adott két felhívása új feladato­kat szabott az európai szakszer­vezetekbe tömörült dolgozóknak. Az új feladatok a kongresszus utáni szakmai értekezleteken még határozottabb formát öltöt­tek. Fressiner elvtárs, a közle­kedési szakmai tagozat főtit­kára beszámolt az imperialista kormányok európai háborús szál­lítási szerződése (pool) elleni harc eredményeiről és megmu­tatta az utat, amelyen ezt a har­cot még eredményesebbé kell tenni. A nyugatnémet, a francia és osztrák küldöttek is a hadi­szállítás céljait előmozdító, az érdekelt államok és a dolgozók anyagi érdekeit sértő szerződés ellen szólaltak fel.­­ A szakmai tagozat ülésén Chvalek elvtárs, a Német Demo­kratikus Köztársaság közlekedési minisztere elmondotta, hogyan harcolnak az NDK vasutasai a német egységért. Most fejeződ­tek be azok a tárgyalások, ame­lyek megjavítják a közlekedést a Német Demokratikus Köztár­saság és Nyugat-Ném­etország között. Adenauer meg akarta akadályozni a tárgyalások ered­ményességét, de nem sikerült. A megállapodás egységessé teszi a forgalmat a két ország között és ezzel közelebb hozza őket egymáshoz. Az elszámolásokat is egyenlő arányban végzik a jö­vőben. Kölcsönösen étkezőkocsi­­kat és hálókocsikat járatnak. Nagy haladás ez a két ország közötti forgalomban — jelen­tette ki a miniszter.. A szakmai tagozat ülésén el­mondottam, hogy a magyar vas­utas dolgozók nagy érdeklődés­sel figyelik az imperialisták igá­jában nyögő országok dolgozói­nak békeharcát és a jövőben az eddiginél jobban akarják azt se­gíteni. Egy alkalommal már folytak erről tárgyalások az osztrák vasutasokkal. Most arra kell törekedni, hogy a magyar­osztrák kapcsolatokat élővé te­gyük. A magyar vasutasok min­dent elkövetnek ennek érdeké­ben. Kértem az osztrák elvtársa­kat, cselekedjenek hasonlókép­­■pen. Fressinet elvtárs összefoglaló­jában megállapította, hogy a szakmai tagozat megbeszélése jól sikerült és javasolta: legköze­lebb hívják össze az európai közlekedési dolgozók értekezle­tét, hogy még pontosabban kör­vonalazhassák a békeharc felada­tainak együttes végrehajtását. A javaslat egyhangú elfoga­dásra került. Az NDK-ban való tartózko­dásom alatt meglátogattam egy járműjavítót és egy sűtőházat. — Ezekben is, mint az egész Német Demokratikus Köztársa­ságban az új élet üteme lüktet — fejezi be rövid beszámolóját Gáspár elvtárs. — A dolgozók büszkék, hogy építhetik az új Németországot, dolgozhatnak a kettészakítottság megszüntetésé­ért. Tolmácsoltam nekik a ma­gyar dolgozók üdvözletét, ők ezt hasonló szeretetteljes üdvözlet­tel viszonozták. 1954 július 3. Gyors ütemben folynak az ózdi rendezőpályaudvar bővítési munkálatai Lázas munka tölti be az ózdi völgyet. Az anyagvonatok ko­csijaiból tonnaszámra döntik ki az ózdi kohászati üzemek salak­ját. Feltöltik a völgyet. Mi épül itt? A régi ózdi rendezőpályaud­var elavult szűk vágányhálóza­tán bonyolították le a kohászati üzemek vasúti forgalmát. Az elmúlt években egyre emelke­dett a termelés, mindinkább szűknek bizonyult a régi ren­dező. A Kohászati Ipari Tervező Iroda dolgozói új, tágas ren­dezőpályaudvar tervét készítet­ték el. Messzemenően figyelem­be vették Ózd lakosainak kéré­sét. A gyalogosok részére épülő aluljárót úgy tervezték meg, hogy azon gyermekkocsit is át lehessen tolni, tehát a le- és fel­járatot nem lépcsős megoldás­sal, hanem lejtős, úgynevezett rámpával kivitelezték. Az építés oroszlánrészét a debreceni MÁV Vasútépítő Vállalat dolgozói végezték. Mintegy 30 méterrel helyezték arrébb a Hangony-patak med­rét. A patak régi medrét feltöl­­tötték és fölé vágányokat fek­tettek. Az építkezés közben egy percre sem szünetelt a Lenin Kohászati Művek forgalma. Mintha nem is lett volna szét­bontva a régi rendező, olyan gyorsan, zökkenőmentesen bo­nyolították le az ózdi vasuta­sok a forgalmat. Nekik köszön­hető, hogy vágányzár miatt so­hasem kellett visszatartani a vasérc- és kokszszállításokat. Az új rendezőpályaudvar fel­építésével teljesen megváltozott az ózdi völgy képe. Azon a he­lyen, ahol régen Sajóvárkony vasúti megálló volt, ma már kilométer hosszú irányvágá­nyok húzódnak. Mintegy 350.000 köbméter földdel töltötték fel a völgyet, mielőtt lefektették a 12 új vágányt. Ennyi földdel Győrtől Debrecenig érő vasúti kocsisort lehetne színültig meg­tölteni. Az új ózdi rendezőpályaud­var építése befejezéshez köze­ledik. Nemsokára már közvet­lenül Ózdon állíthatják össze a gyár termékeivel megrakott irány­vonatok­at, és nagyban tehermentesítik a miskolci gu­rítódombot. Határidő előtt fejezték be féléves tervüket Az I. félévi tervek sikeréért folytatott versenyben számos ki­magasló teljesítmény született. Üzemeink közül többen határ­idő előtt befejezték félévi tervü­ket és nagy lendülettel kezdték meg a II. féléves tervek teljesí­tését. Többek között Hatvan állomás dolgozói jelentették, hogy június 20-ra befejezték ter­vüket, 106 százalékos átlagtel­jesítményt érve el. Különösen a menetrendszerinti vonatindu­­­lásnál, a kocsikihasználási terv­nél, a gőztartási és a rakodási idő tervteljesítésénél nyújtottak kiváló teljesítményeket. Miskolc személypályaudvar dolgozói az I. félévi irányvonal­­tervüket és a vonatforgalmi ter­vüket teljesítették június 20-ra. A nehézsúlyú mozgalomban a tervezett napi 5500 tonna túl­súllyal szemben átlagosan 7700 tonnát továbbítottak. Kimagasló eredmény született június 19-én, amikor 9444 tonna túlsúlyt vit­tek vonataik. Diósgyőr állomás dolgozói 10 nappal a határidő előtt fejezték be tervüket. Legjobb eredmé­nyeiket a terhelésnél, a kocsitar­­tózkod­ásnál, a fajlagos kocsi­­moz­gat­ásnál, valamint a vona­tok menetrendszerinti indításá­nál érték el. Budapest-Keleti fűtőház dol­gozói június 26-án tettek győ­zelmi jelentést. De már ezt meg­előzően is kiváló részlegeredmé­nyek születtek. Százelegy tonna­­kilométer tervüket március 23-án, a tehervonati mozdony­­kilométer tervet június 17-én befejezték. Az eddigiek során mintegy 9600 tonna szenet taka­rítottak meg. A miskolci fűtőház dolgozói június 11-re teljesítették féléves előirányzatukat. A fiókműhelyi javítási tervet már május 30-ra befejezték. A túlsúlytovábbítás­­nál pótolták az I. negyedévben megmutatkozott 60 százalékos lemaradást. Megtakarítottak 5500 tonna szenet, amely ele­gendő a fűtőház kétheti szén­­szükségletének kielégítésére. Még számos fűtőházból érke­zett hír kimagasló eredmények­ről. Többek között a pécsi fűtő­ház dolgozói százelegy tonna­­kilométer tervüket június 29-re, mozd­onykilométer tervüket pe­dig június 20-ra fejezték be. A dombóvári fűtőház és a kapos­vári fűtőház pedig huszonkilo­méter tervét egyaránt június 27-re teljesítette.

Next