Szocializmus, 1947 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1947-02-01 / 2-4. szám
SZOCIALIZMUS barátjának történetéből igiaszi tragédia. A kizsákmányoló társadalom rideg magányába taszított lélek társ utáni vágyódása — ami a regény és a darab minden egyes szereplőjének jellemében fellelhető — emberfeletti méretűre nagyítva jelenik meg az egereket és kiskutyákat halálra becéző infantilis monstrumban s az egyén és a rend küzdelmében, vagy nem is küzdelmében, csak küszködésében az utóbbi kegyetlenül győz. Steinbeck drámája ellen a vulger-marxista könnyen azzal érvelhetnie, hogy hát akkor miért nem szervezkednek, miért nem tömörülnek e vadnyugati kizsákmányoltak? Az író tragikusan emberi szándékai azonban már a lélekben elsöprtk az ellenvetéseket, komor pátosszal, megértetve, hogy hasztalan, eleve tragikus bukásra ítélt kísérlet önmagunk életét megváltoztatni, ha nem változtatjuk meg a társadalmat is, amelyben élünk. A Madách Színház társulata, mint egyetlen, különálló példa felszabadult színházi életünkben az „Egerek és emberek“ előadásával végleg tudatos, elmélyedően realista együttessé érett. Egyik-másik pontját lehetne hibáztatni, ha az egész érdeme nem feledtetné egy-egy részletének gyöngéit. S két kimagasló alakítással is szolgál az együtttesen belül. Az egyik Greffuss Zoltán heroikusan infantilis Lennie-je, a másik Ladányi Ferenc fürge, szíjas-inas, emberien jó Georg-ja. A Pesti Színház a kudarcok utáni kényszerű fordulópont, a „Tőzsdelovag“ után a Pesten jól bevált Priestley „Váratlan vendég“-ét mutatta be igen szerencsésen. Ha Priestley oeuvre-jében a veszélyes sikerű „Veszélyes forduló“ volt a társadalom valóságát megmutató tézis és az „Ismeretlen város“ utópiája az antitézis, úgy a „Váratlan vendég“ a szintézis, amely a munkáslány tragédiáját előidéző gyároscsalád leleplezésével nem csupán a valóság, de a felelősség súlyát is nézői vállára rakja. Sikeres trükkjéhez, a pillanatnak végtelenné tágításához Priestley ezúttal is ragaszkodik. A „Váratlan vendég“ végén is elmondhatjuk, hogy „és megint élőbről“ akár csak a „Conway-család"-nál, a „Veszélyes fordulódnál s az „Ismeretlen város“-nál is. Ami azonban e háromnál érdemesebbé és értékesebbé avatja, az a Goode felügyelő személyében megelevenedő társadalmi lelkiismeret, amely ugyan az események visszafelé pörgetésével meglehetősen mechanikus munkát végez, de kénytelenségből, hiszen egy létező mechanizmust, a társadalmi mechanizmust kell célja, s a kegyetlen működés megmutatása érdekében visszafelé forgatnia. Egry István, a rendező igen helyesen ismerte fel, hogy Priestley ezúttal nem az egyéniről, a lélek mélyéről, hanem a társadalmi erők könyörtelen együttműködéséről szóló .az előadásban nem az egyéni teljesítményeket, hanem a hajszálpontosan fellépő kölcsönhatásokat hangsúlyozta, ugyanakkor ki- s mintegy felemelve e társadalom fölé a Goolie felügyelő alakjában végre tompítottan és mermesen egyszerűt alkotó Somló Istvánt. A Vígszínház fordulatát viszont Zsolt Béla átdolgozott, „Nemzeti drogéria“ című ,,Erzsébetváros“-a jelzi, stílszerűen, alaposan átdolgozott előadásban. A régi színművet Zsolt Béla korszerűsítette oly módon, hogy néhány esztendővel közelebb hozta hozzánk, vagy 1938 tájára, megtettezve a zsidó polgártragédiát- a fasizmus fenyegető árnyékával. A színház folytatta a korszerűsítést azáltal, hogy a tragédiát (amely a változta- 162