Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-01 / 1. szám

2 AZOLNOKMEGYEI NÉPLAP Fábián Zoltán: Újévi köszöntő itt állunk ezerkilencszázötvenhárom küszöbén. Új év, új út nyílik meg a mai napon előttünk. Új feladatok vár­nak és új célok, szépségek hívogatnak a távolból. Valahogy olyan ez, mint amikor az ember hegycsúcsra ér s le­néz az elébe táruló tájra. Ködlő messze­ségbe vesző utak, falvak, városok tűn­nek a szemébe, amelyek várják, hogy elinduljon feléjük. És ha az ember hátranéz, az eddig megtett utat látja maga mögött. De milyen csodálatos: a menetközben oly sok fáradtságot, küz­delmet okozó nehézségek, akadályok in­nen a magasból .— új esztendő fordu­lójáról __ eltörpülnek s lelkünkben a megtett út, a megharcolt harc diadal­mas I ’dogsága él, lendít tovább ben­nünket az új év új útján. A mai napon az ötéves terv negye­dik évébe lépünk. Immár túljutottunk nagy tervünk felén, a nehezét legyűr­tük: most már a kiteljesedése moso­lyog ránk. Apránként, alig veszed észre, úgy bomlik ki bimbójából a szegfű, de aztán, ha virággá festik, nincsen illatosabb virág nála; aprán­ként, lépésről-lépésre megyünk a terv lépcsőin a szocializmusba, de hogyha egyszer célba érünk, nem lesz boldo­gabb ország nálunk. Ezerkilencszáz­ötvenhárom tervünk virággá festésének ideje lesz, mindnyájan egyre nagyobb lélekzettel, egyre telibb tüdővel szív­hatjuk magunkba szocialista jövőnk boldogító illatát. Szívünk legyen vidám és bizakodó! Örüljünk, hogy itt állunk a magunk mögött hagyott év csúcsán és az új esztendő küszöbén. Örüljünk, hogy hí­vogatnak a messzi célok, hogy köszön­tenek a távoli szépségek és vár ben­nünket az új év minden harcával, min­den gazdagságával, minden gondjával s minden boldogságával. Nagy dolog a messzeségbe nézni, nagy dolog a jö­vendőbe látni és tudott célokért tuda­tos akarással küzdeni, harcolni. Tal­án a legnagyobb dolog a világon: az em­beri életnek minden értelme és min­den szépsége ebben kristályosodik ki. És mi, a messzeségbe nézünk, a jöven­­vendőbe látunk, mert a terv elibénk festi a célt, az utat. Induljunk tehát neki az új év új út­jainak bizakodó, örömteli szívvel, ko­moly messztekintő szemmel és elszánt akarattal. Harcoljuk meg harcunkat jobban, mind eddig, hogy ezerkilenc­százötvenhárom még több gazdagságot, még több szépséget adjon mindnyájunk életébe. Becsületes munkával köszöntöm az új évet . Hat hold saját és három hold­a­s haszonbéres földön gazdálkodom. Min­dig azok közé igyekeztem tartozni, akik eleget tesznek állam iránti kötele­zettségüknek. A beszolgáltatást mindenből 100 százalékig teljesítettem. De azért még maradt családomnak is, a vtzmagra is futotta, az idei aszályos esztendő ellenére. Két elismerő oklevelet kaptam a begyűjtési minisztertől az idén. Egészévi adófizetésemnek is eleget tettem, ezért a pénzügyminisztertől díszoklevelet kaptam. A mezőgazdasági munkákat határidőre teljesítettem. Ezzel értem el jó terméseredményt. A búzavetéssel már október 20-ra elkészültem. Gyakorlat­­ból tudom, hogy a korai vetés nagyon­b termést ad. 800 négyszögöl ősziárpát is vetettem még szeptemberben. A búzeveté­­sem már szépen kikelt, bokros. 1951 szeptemberéig Újkút-dülőben lévő tanyámon laktam családommal. Aztán házat vásároltam a községben. Aki becsületesen dolgozik az ered­ményt is tud felmutatni. Két hízóm is van. Egyet beszolgáltatásra, a mási­kat saját részemre hizlalom. Feleségemmel elhatároztuk, hogy a jövő évi adó fizetését már január első napjaiban elkezdjük. Tagja vagyok a községi tanács mezőgazdasági állandó bizottságának és­­ dolgozó paraszttárs­amat igyekszem minél jobb munkára serkenteni. Elmondhatom, hogy boldog örömmel nézek az új esztendő elé. Arra törekszem az 1953-as évben, hogy az ideinél még alaposabban dolgozzam, jobban elősegítsem államunk és a béke erősítését. KARAKAS IMRE 9 holdas dolgozó paraszt Kengyel, Achim András­ u. 8. Boldog* akkor lettem, amikor felvettek a tsz-be ■ A kunmártoni Zalka Máté ter­melőszövetkezet tagja vagyok, 1962 áprilisában 14 hold földemmel lép­tem be a szövetkezetbe. 1951 februárban betöltöttem a 80 évet. Idős létemre még mindig bol­dog örömmel dolgozom. Amikor a nagyüzemi gazdálkodást választot­tam, sokan mondták: a szövetke­zetben „az ilyen idős tagokra már nincs szükség.“ Nem tudnak ré­szükre munkát biztosítani. Azóta már beigazolódott, ez az ellenség hangja volt. Éjjeliőri beosztást kap­tam, de emellett kivettem részem a gyapotgubó fejtésből és még egyéb munkákból is. Elmondhatom, hogy igazán bol­dog életem akkor kezdődött meg, amikor szövetkezeti tag lettem. — Szorgalmas munkámnak meg is kaptam a jutalmát. December 24-én tartottuk meg a zárszámadási köz­gyűlést. A többi szorgalmas taggal együtt én is megelégedetten távoz­tam, amikor megtudtam, mi is lett egész évi munkám­ gyümölcse. Nagyon megörültem annak is, amikor Marton elvtárs, szövetkeze­tünk elnöke ismertette, hogy tsz-ünk vagyona a tavalyi 3 millióról 6 mil­lió forintra emelkedett. Nyolc hónap alatt 180 munkaegy­séget értem el, melyre 223 kiló bú­zát, 28 kiló árpát, 31 kiló burgo­nyát, 16 kiló cukrot, tüzelőt, szal­mát, töreket, csutkaszárat és 2700 forint készpénzt kaptam. Ehhez jött még földjáradék. Mint egyéni gazda, biztosan nem értem volna el ilyen jövedelmet. Megelégedettséggel tekintek az új év elé. Eredményeimet az új esz­tendőben még tovább akarom fo­kozni termelőszövetkezetünk felvi­rágoztatása érdekében. PENTE GÁSPÁR, Kunmárton, Zalka Máté tsz. Olvasd, tanulmányozd a Pár­t­építést! Azt akarjuk, hogy minél több f­iatal jelentkezzék főiskolára Az új esztendőben nagy követelmé­nyek állnak előttünk, fokozottabban kell küzdenünk a beiskolázásért, a le­morzsolódások és a mulasztások meg­szüntetéséért. A szülők egy része még mindig nem látja tisztán a tanulás fontosságát. Je­les, jó és közepes tanulók maradnak ki az iskolából, azért, mert a szülők nem­ látják világosan a tanulás jelentőségét. Szabó Mária példája is ezt bizonyítja. A kislány III. osztályba­ * jár, jeles ta­nuló, már csak másfél éve van hátra. Az apja mégis azt hangoztatja: „Én ilyen koromban már megkerestem a kenyeremet, keresse meg ő ist',, s min­denáron ki akarja venni az iskolából. A parasztgyermekek közül is sokan le­morzsolódnak, valamennyien olyanok, akik jó tanulók. A szülők elfelejtik, hogy életük megváltozott, az állam min­den segítséget megad a gondtalan ta­nuláshoz tanulószoba, könyvsegély, be­járósegély stb. Tanulni pedig hazafias kötelessége. Békeharcunkat gyengíti az a szülő, aki nem engedi jó tanuló gyer­mekét az iskolába járni. Ezért az új évben én és dolgozótársaim lelkiisme­retesebb felvilágosító munkát fogunk végezni a szülők között. Pedagógusaink emellett minél jobban igyekeznek elsajátítani az élenjáró szov­jet pedagógiai módszereket. Hetenként kétszer tanulódélutáni napot tartunk. Tanulmányozzuk, a szakanyagot. Meg­beszéljük a XIX. pártkongresszus anya­gát, Rákosi elvtárs beszédét. Azt akar­juk, hogy az 53-as évben minél több fiatal jelentkezzen a főiskolákra, egye­temekre. E­nnek érdekében sokrétű fel­­világosító munkát végzünk. Elmondta: Szalai Jánosné Szolnok, Alt. Leánygimn. ig. 1953-b­an jobban dolgozunk Gerő elvtárs beszéde nyomán az 1953-as tervévben úgy dolgozunk, hogy az ideinél jóval több megta­karítást érjünk el a pénz- és anyag­­gazdálkodás terén. Több terven fe­lüli nyereségünk lesz, amiből a ta­nács biztosítani tudja a dolgozók kéréseit, az “utak megjavítását, karbantartását, napköziotthonok lé­tesítését stb. Tudásom növelése érdekében szakmai tanfolyamokon veszek részt. Kezdetben a képesített köny­velői tanfolyam hallgatója voltam és jelenleg a mérlegképes könyv­viteli vizsgára készülök. Látom, hogy érdemes tanulni, s ezért időt és fáradságot nem sajnálva, estén­ként 10—11 óráig szakkönyvek ol­vasásába merülve tanúink, hogy ezzel is elősegítsem tervünk biztos sikerét. De nemcsak saját fejlődé­semre gondolok. Új munkatársaim­mal is rendszeresen foglalkozom. Szombatonként összeülünk, hogy egymást segítve, átadjuk tapasz­talatain­kat, munkamódszereinket. Szekeres András Szolnok, városi tanács pü. oszt. 1953 január 1- A család boldogsága a szocializmus alapja 1 K­özel két éve, 1951 februárjától dolgozok a Törökmiklósi Jv Gépgyárban. Segédmunkásként kezdtem az öntődében­­öt hónap elteltével jó munkám jutalmául átképzős tanfol­­yamra mehettem. Ezidő alatt is példát mutattam munkatár­saimnak. a tervemet 100 százalékon felül teljesítettem. Ezért jutalmat kaptam. A tanfolyam sikeres elvégzése után — szerelőlakatosként végzem munkámat [UNK] Ebben a beosztásban is teljesítem a reám bízott feladatokat. Októberben 141, novemberben 213 százalé­kot teljesítettem. Decemberben is elértem a 200 százalékot. A jövő évben még jobb munkát akarok végezni. Sokat ta­nulok. Most a MEO tanfolyamra járok esténként. Mint bri­gádvezető úgy osztom be az előkészítő brigád munkáját, hogy az anyagellátásban fennakadás ne legyen. Ebben az évben Nyomtató István, Szakál István és Bot­ik Jánosnak adtam át, munkamód­szeremet, tapasztalataimat. Két kisgyermekem boldogságáért nem sajnálom a fáradságot,­­ mert tudom, hogy a családi boldogság az alapja a szocializ­musnak. SÜTŐ ZOLTÁN szerelő lakatos, Törökmiklós, Gépgyár. c­ lz újvobcsi is példát­­ keltetnek róla Nagy öröm számomra, hogy Sztálin elvtárs szü­letésnapján jó munkám­ért jutalmat kaptam. Mint a mezőgazdasági állandó bizottság tagja, példát mutattam a község dolgozó parasztjainak. Beadási kötelezettségem­nek időben száz százalé­kon felül eleget tettem, sőt a sertésbeadást 120 kg helyett 280 kg-al tel­jesítettem. Az őszi szántást és vetést időben befejeztem, mert tudom, az őszi mé­lyen szántott földben díszült és terem jól a ku­korica, répa, napraforgó meg a többiek. Az új évben sem aka­rok szégyenben maradni. Már előre tervet készítet­tem. Az elmúlt gazdasági évben a mélyszántást el­hanyagoltam. <t min­den szabad ter­ületet fel­szántanám traktorral. A sertésbeadás teljesítésére két süldőt már befog­­tam, a húsbeadásra pe­dig tinóra szerződtem. Politikai ismereteim gyarapítása végett szemi­náriumra járok. Az itt hallottakat elmondom dolgozó paraszttársaim­­nak. Népnevelő mun­kám eredményeként Pol­gár I­vánné paraszt­­asszony a kötelezettségen felül 4 mázsa búzát adott át a földművesszövetke­­zetnek, Czakó József pe­dig 800 négyszögöl bú­zát vetett el. Tud­om, hogy a felada­tok teljesítésével álla­munkat és a békét erősí­tem, s ez mindannyiunk­nak kötelessége. FARKAS ISTVÁN középparaszt Tiszapüspöki Sztálin és Rákosi elvtársak útmutatása szerint dolgozom 1953-ban Szeretném e pár so­rommal elmondani éle­tem legboldogabb nap­jait. 1945-ben tagja let­tem a pártnak, melynek azóta is tagja vagyok. Most tudom csak át­­érezn hogy mit jelent ez számomra. Tanulhatok, ezen keresztül fejleszthe­tem tudásomat, ami a felszabadulás előtt nem volt lehetséges. Második boldog napja életemnek Sztálin elv­társ születésnapja volt ez év­ben. Az ünnepélyen én tartottam az ünnepi be­szédet. Arról az elvtárs­­ról beszéltem és annak az elvtársnak tettem a MÉSZÖV dolgozóinak nevében fogadalmat a béke legfőbb őre, a békeszerető emberiség re­ménye, a mi szeretett Sztálin elvtársunk. A munkámat igyekez­tem jól elvégezni. A jövő évben úgy szerve­zem és úgy osztom be időmet, hogy a nehézsé­geket leküzdjem. Emlé­kezetembe vésem azt, hogy Sztálin és Rákosi elvtársak a legnagyobb nehézségeiktől sem riad­­t ima. Nyugodtság­gal ,­ határozottsággal mindig megoldották a feladatokat. Útmutatásuk alapján, tanításuk nyo­mán igyekszem a reám háruló feladatokat elvé­gezni 1953-ban is. KUCORA MÁRIA levelező Szolnok. MÉSZÖV Az este, mikor fel akartam menni a házba, egy úriember a sötétben meg­szólalt mellettem. — Szörnyű . .. Kérem, ez szörnyű . .. Ez csak Budapesten lehetséges. Meghökkenve néztem rá. Az idegen úr fojtott hangon és lamentálva foly­tatta: — Ott van egy öregasszony... Ké­rem, ez itt fogja tölteni az éjszakát. * Valami páni rémület volt az arcá­ban, és tovább nem törődve velem, meglehetősen hangosan lármázva ment az útján, s rám hagyta az öregasszonyt. Erkölcsi kötelességet éreztem, hogy visszalépjek egy lépést és már a zse­bemben volt a kezem, hogy alamizsnát­ adjak a szegény asszonynak, aki valami nagy kendőbe éppen akkor csomagolta be magát, s valóban, jó szemű ember, aki hozzá van szokva, hogy emberek hálnak a kapuk alatt és a hidak alatt és az elhagyott téglagyárakban, a me­leg kemencék alatt — meglátja, hogy csakugyan, itt egy idős néni az éjsza­kára rendezkedik be. __ Jóestét, nénikém — köszöntem neki __, maga mit csinál itt? Rámnézett egy kiaszott arc, két nagy szürke, bizonytalan szem, s tétova fej­­bólintással. — Az éccaka itt leszek. — Mért nem megy haza? __ Mert rosszak a lábaim — mondta mérgesen. A hangjában olyan energia volt, hogy az alamizsnát nem nyújthattam — Hát hol lakik? — Monoton. — Miért jött Pestre? — Árulni. * MÓRICZ ZSIGMONDI Hotel a kapusarokban Megoldódott a rejtély. Nem koldus és nem kilakoltatott, életnyomorék öregasszony, hanem rendes pénzkereső ember, akinek be van kalkulálva az üzemi költségébe a fő­vámtéri kapualja, ahol az éccakát el lehet tölteni. __ Hány éves, nénikém? __ Hetvennyolc. — Van családja? __ Gyümölcsöt hoztam be, megvan az igazolványom, engedély, minden. Nem tudtam eladni, hát reggel négyig itt fogok maradni. — Nem fázik meg? — Nem. Van két jó kendőm. Nagy­kendő.* Meg is mutatta. Jó, régi kendők, még békebeliek, mikor a harasztken­­dőkbe meleget kötöttek bele a gyárak, olyan jó meleget, hogy egy hetven­nyolc éves öregasszony az októberi éj­szakát nyugodtan rábízza. __ Csak takarózzon be jól, meg ne fázzon. __ Igen. Vigyázok magamra. __ Nincs, aki magára vigyázzon? __ Van... Az unokáim. Megmond­tam nekik, hogy nem megyek haza, csak ha készen leszek ... — Mit hozott be? __ Kal­rábét, kelkáposztát, csirkét, meg almát. __ Hol van? — A Vámház-pincébe hittamt, tar ott nem maradhatok, mert fizetni kell. — Gyerekei már nem élnek? — Nem. Elestek. Két fiam. Egy Doberdón, másik Volh’nidba. — Persze, a háború. Néztem, láttam, hogy­ nem akar be­szélni. __ Osztán, keres valamit? __ Keresek hát. Abból élünk, amit én keresek. Ma is kerestem. Teát it­tam elébb . .. Nem bánt itt, engem senki. A rendőrök se. Ismernek. Megállóit mellettem egy asszony, ez is nagykend­őben. Azt hitte a görbe­nyakú botomról, hogy detektív vagyok és erélyesen szólalt meg. _ Jó asszony, én ismerem, nem bánt senkit, csak aludni akar. Hogy még egy hetvennyolc éves öreg­asszony bántson is valakit! * Az öregasszony, szálas, jószavú ma­gyar asszony, már nagyon elrendezke­dett, s úgy tett, mintha felőle zúghatna a vihar, 3 már biztos az iccakifában. __ Jó éccakát, nénkém — köszön­tem el tőle, s elballagtam én­ is. És utána néztem annak az úrnak, aki er­kölcsi bátorságával és részvételével a szegénység iránt, s kíméletlen kritiká­jával a főváros iránt, megállított. Mennyi ilyen erkölcsbíró él a sze­génységnek és a mélyben működő han­gyaszorgalomnak világa fölött! Milyen könnyű pálcát törni, ítéletet mondani és zsebbe nem­­ nyúló jótékonysággal felkavarni a közvéleményt! Nem elég az, hogy egy hetvennyolc éves öreg­asszonynak ifjúi energiával kell meg­keresni a kenyerét, talán még az uno­káiét, s a dédunokáiét is, mert a há­ború elvitte a két fiát — még azzal is meg kell küzdenie, hogy a felzaklatott kiváncsi rétzvét elrontja nyugodt álmát is a kapu alatti kis hoteljében. 1938 okm/er. Fáj nekem, hogy olyan kevés nő dolgozik a tsz-ben Rákosi elvtárs december 15-én mondott beszédét rádióból hallgat­tam. Igen meghatódtam, hogy mi­lyen nagy és nemes segíteni akarás­­sal mutatja meg feladatainkat. Én, mint a tsz. kisegítő tagja, látom Rákosi elvtárs beszéde nyomán, hogy a ma kezdődő új évben, még többet kell tennem ez év sikeréért. Megvallom, fáj az nekem, hogy nők ilyen kevesen dolgozunk a tsz-ben. Nem tudom, a többi as­­­szonytársaim hogyan akarnak segí­teni a szocializmus építésében, az egyenjogúságunk megvédésében, ha nem úgy, hogy a termelő munkába kapcsolódnak. Javaslom minden asszonytár­samnak, tanulmányozza Rákosi elvtárs beszédét. Biztos vagyok abban, hogy egy­szerű szavai felkeltik bennük a munka vágyát, a nagyszerű épít­kezések iránti érdeklődést. Rákosi elvtárs nagyon meggyő­zően beszél a takarékosságról Ügy van, ahogy mondja: a múltban a létbizonytalanság kényszerített erre bennünket. Egy marék elszórt szé­náért, egy kóvényi letaposott ka­lászért is meghurcoltak bennünket. Most bizony még a mi tsz-ü­nk­­ben is tapasztalható, hogy nem gyünk takarékosak rajta trpfvvi, azon, amit munkáikkal, erőnke] teremtünk meg. Ezzel a módszerrel nem «indul­hatunk az új évnek jó eredmé­nyekre számolva. Úgy látom, meg is van arra a mód, hogy változtas­sunk ezen. — Bebizonyosodott ez Sztálin elvtárs születése napjára. Akik felelőinknek érezzük ma­gunkat a tsz fejlődéséért, akik a rohambrigád méltó tagjai kí­vülünk lenni, felszedtük az utolsó nyolc hold cukorrépát, ami a lógótok miatt maradt ilyen soká a földben. Hideg volt, egész­ségünkre veszélyes idő. Fáradságo­sabb munkába telt. Úgy látom, ezt kell kiküszöbölni. Meggyőzni minden tagot a jó munka fontosságáról, hogy ők is érezzenek felelősséget minden szem gabonáért, min­den darab jószágért. Ha ez évben ezzel a tudattal kezdünk munkához, ősszel úgy te­kinthetünk vissza ezekre a napokra, mint a győzelmeink kezdetére, mely­hez a­ zászlót Rákosi elvtárs par­lamenti beszéde adta kezünkbe. Földes Lajosná Kuncsorba, Vörös Október tsz.

Next