Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-02 / 129. szám

«TI*-T NORTVJEOYEI NIPT.AP A termelési eredmények fokozásával, jobb tanú ással készüljünk a bukaresti VIT-re ..... Ünnepélyesen esküszünk, hogy minden erőnket megfeszítjük az új háború megakadályozására, leleplezzük és meghiúsítjuk a béke és az emberiség ellenségeinek terveit... Esküszünk, hogy hűek maradunk a béke ügyéhez!" Több mint 2 millió fiatal békeharcos tette ezt az ünnepélyes békefogadalmat a berlini VIT záróünnepélyén. Azóta közel 2 év telt el és a világ ifjúságával együtt a magyar fiatalok is bebizonyították, hogy méltók a világ ifjúságának nagy találkozójára. A dolgozó magyar ifjúság a Sztálini Vasműnél, üzemekben, termelőszövetkezetek dúsan termő földjein, az iskolák padjaiban valósította meg a berlini VIT-en tett esküjét. Elsősorban tettekkel harcol a szovjet, a magyar, a román, lengyel és a világ minden dolgozója az emberiség leghőbb vágyáért, a békéért. Brazíliában, Dániában, Belgiumban már eddig is több országos találkozót rendeztek. Az ausztráliai fiatalok csoportjának egy része már elindult Bukarest felé, hogy idejében megérkezzen a VIT színhelyére. A világ ifjúságának VIT-elitkészületeit nagy érdeklődéssel figyelik megyénk fiataljai is. A május 17-i győzelem kifejezője annak is, hogy a magyar ifjúság minden erejével kész harcolni a Világifjúsági Találkozó célkitűzéseitért. Ezt bizonyítja a Járműjavító fiataljainak munkavállalása, akik az 1541-as sz. mozdony főjavítását és egy személykocsi teljes kijavítását vállalták. Ezzel több mint 4000 órai munkát takarítttak meg a VIT tiszteletére. A Tisza Cipőgyár fiataljai egy román cipőgyár fiataljaival versengenek nagy lelkesedéssel. A Mezőgazdasági Gépjavító üzemében a Homonnai brigád vállalta, hogy a VIT idején kéthetes „VIT-műszakot" tartanak. Az építkezéseknél dolgozó fiatalok lendületét biztosítja a 62/1-es Magasépítési Vállalat diszistáinak vállalása, ami szerint az Ifjúsági építkezést 10 nappal a határidő előtt, július 20-ra befejezik. Termelőszövetkezeti, állami gazdasági és gépállomási DISZ-szervezeteinkben a nyírbátor Lenin tsz országos felhívásához való csatlakozással készül sok parasztfiatal. Különösen kitűnnek a karcagi tilalmas állami gazdaság fiataljai, akik szemveszteség nélküli aratással, a gépierő jó kihasználásával búzából 11 q holdankénti átlag betakarítását vállalták és az aratást 7 nap alatt végzik el. A tehenészetben dolgozó fiatalok a négyszeri fejés bevezetésével a jelenlegi istállóátlagot 8 literről 1» literre emelik. A cibakházi »Vörös Csillag» fiataljai kora hajnaltól késő estig dolgoznak, hogy vállalásaikat teljesítsék. A Műszaki Egyetemen és középiskoláinkban még nem mutatkoznak megfelelő kezdeményezések. Az elmaradás oka hogy a DISZ-vezetők elhanyagolják a tanulók mozgósítását. Az előkészítés időszakában járási, városi bizottságaink, alapszervezeteink széleskörű politikai felvilágosítómunkával ismertessék fiataljainkkal a VIT célkitűzéseit. Az ifjúgárdisták személyes beszélgetésben tudatosítsák a kommunizmust építő szovjet ifjúságnak, a népi demokráciák ifjúságának nagyszerű eredményeit. A magyar ifjúság megváltozott életének bemutatása mellett a Román Népköztársaság és a román ifjúság eredményeit is ismertessék. Alapszervezeteink a békebizottságokkal közös rendezésben tartsanak kisgyűléseket, röpgyűléseket, ahol megmagyarázzák a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit, a békemozgalom eredményeit. Az előkészületek egybeesnek a Békevilágtanács június hónapban sorra kerülő ülésszakával. Szorosan össze kell kötnünk a két, világraszóló esemény előkészítését. Alapszervezeteinkre nagy feladat vár abban is, hogy megfelelően készüljenek a napokban tartandó ifjúsági taggyűlésekre. Az ifjúgárdisták a taggyűlést megelőző napokban személyesen beszélgessenek el minden egyes fiatallal. A titkári beszámoló valamennyi DISZ tagnak konkrét megbízatást, feladatot adjon. A Világifjúsági Találkozó nemcsak nemzetközi, hanem minden ország számára nemzeti esemény is. Az előkészületnek tehát olyannak kell lenni, hogy az ifjúság legszélesebb rétegei a maguk fontos nemzetközi és nemzeti feladatának érezzék a találkozót. Különösen lényeges, hogy a VIT ideje alatt valamennyi szervezetünk tovább erősödjön, szilárduljon. Erre a VIT gazdag, sokoldalú programmja módot nyújt és elősegíti azt, hogy sok becsületes, szervezeten kívül álló fiatal DISZ-tag legyen. A Világifjúsági Találkozóra való felkészülések idején mindjobban el kell mélyítenünk ifjúságunkban a legnemesebb jellemvonásokat: a hazaszeretetet és a nemzetköziség érzését, a párt és a mi drága Rákosi elvtársunk iránti rendíthetetlen szeretetet, akik lehetővé tették, hogy békében és boldogan élhessen ifjúságunk. MAGYAR GYULA JISZ megyei szervezőtitkár SketUéQitók — TANÁRI UK Kipirult arcú, csillagó szemű diákokat látni a szolnoki Közgazdasági Gimnázium folyosóin. Egy-egy suttogó csoport még most az utolsó percekben is megbeszéli az anyagot. Vajjon én mit fogok felelni? — hangzik egy-egy sóhajszerű mondat. Vizsgák vannak. A tudás elvetett magvainak termését, a pedagógusok és a diákok egész évi munkájának gyümölcsét aratják most. Ebben az iskolában tanít, nevel már hét éve Szurmai Ernő nyelvszakos tanár. Az első évben egy fiúosztály vezetését bízták rá. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, de fáradságot nem ismerve nevelt, tanított. Sikerült igeni jó közösséget teremtenie az osztályból. — Mind megállják a helyüket az életben — mondja büszkén —, mert hiszen nyomon követem minden lépésüket. Nehéz lenne megmondani, melykükre vagyok a legbüszkébb. Daróczy Miklós a Lenin Intézetben tanul, Kiss Imre a Közgazdasági Egyetemen tanársegéd, Tóth István orvostanhallgató, Berta László főkönyvelő. Egytől egyig derék, becsületes emberek. Szurmai Ernő jelenleg a IV. leányosztályt vezeti. — A négy évvel ezelőtt kissé furcsa volt, hogy leányosztályt kaptam, de a sok közös élmény, a küzdelem, a jobb tanulmányi eredményén eggyéforrasztotta az osztályt, s ma már mindez magától értetődik. Minden problémájukat megosztották velem, s én igyekeztem segítem megoldani azokat — mondja szerényen, miközben osztálya naplójában lapozgat. — Elsőben 3.14 volt a tanulmányi átlag, azóta állandóan emelkedett. Idén már 4.1. Ezért most nagyon derűlátó vagyok, ha az érettségi vizsgára gondolok. — Ezeknél a szavaknál kipirul az arca, hiszen teljesen együttérez osztálya tagjaival, akik most a tanulószobában az érettségi tételeket tanulják. S ha a naplóba nézünk, valóban nincsen félelemre ok. Az év eleji hármasok, négyesek alig egykét kivétellel négyesekké, ötösökké változtak. Ezek a puszta számjegyek sok mindenről tudnak mesélni. Nagyszerű módszerrel vezetett magyar és orosz órákról, szakkörökről, korrepetálásokról, szótanulási, fordítási versenyekről és amit a csillogó diákszemekből olvashatunk ki: soksok szeretétről. Erről beszélnek Muhi Katalin és Homa Anna IVI. osztályos diákjai is. — Mindig a legnagyobb szeretettel nevelt, tanított bennünket. Minden problémánkon segített, soha nem hagyott magunkra — mondja Homa Anna. — Hatalmas változáson ment keresztül az osztályunk. Ezt csak most, négy év után látjuk igazán. Olyanok vagyunk, mint a testvérek, akiket Szurmai Ernő osztályfőnökünk, édesapaként nevelt — veszi át a szót Muhi Katalin. Osztályukban nem akad egyetlen leány sem, aki ne szeretné a magyar és orosz tantárgyakat. — Álom volt nála végighallgatni minden órát. Ha lehetett, arra kértük, ne fejezze még be — mesélik, s abban már hallgatólagosan megegyeztek, hogy érettségi után, ha majd Szolnokon járnak, első útjuk idevezet az iskolába, második otthonukba, hogy meglátogassák osztályfőnöküket, akitől olyan nehezen válnak el. Az elválás pillanata már közel van. Szurmai Ernő is nehezen búcsúzik kedves osztályától, de reá már új feladatok, új diákok várnak, akiket ismét be kell vezetnie a tudás berkeibe. — A legnehezebb osztályt szeretném megkapni és ott még ennél is jobb eredményeket elérni. Ebben rejlik a mi munkánk igazi értelme és köszönete — mondja mosolyogva, s felcsillanó szemeiből kiolvashatjuk a felszabadult boldog ember munkaszeretetét. A „Zsenminzsipao“ a „Pravda 66 május 24-i szerkesztőségi cikkéről Peking (Új Kína). A „Zsenminzsipao“ vasárnapi száma vezércikkben üdvözli a „Pravda“ május 24-i „A jelenlegi nemzetközi helyzetről“ című cikkét és többek között ezeket írja: Egészen nyilvánvaló, hogy a ,,Pravdá“-nak ez a cikke nagy buzdítás a béke minden híve számára. „Az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés, amelynek békés rendezéséhez minden ország népeinek érdeke fűződik, a koreai kérdés — mondja a „Pravda“ cikke, Churchill angol miniszterelnök május 11-i alsóházi beszédében annak a véleményének adott kifejezést, hogy a koreai béke kérdésének két vagy három más nemzetközi problémának megoldása az elkövetkező néhány évre enyhíthetné a nemzetközi feszültséget és újabb távlatokat nyithatna minden ország „biztonsága“ és „virágzása“ számára. A jelenlegi koreai fegyverszüneti tárgyalások előrehaladása fontos próbatétele azon országok őszinteségének, amelyek a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésében érdekeltek. Köztudomású, hogy a koreai háború kitörése óta eltelt csaknem három esztendő alatt Kína és Korea következetes erőfeszítéseket tett a koreai kérdés békés rendezésére. Legutóbb, a kínai és koreai kormánykezdeményezésére és ezt a kezdeményezést a Szovjetunió támogatta — újból megindultak a koreai fegyverszüneti tárgyalások. Mivel az amerikaiak nem helyeslik azt, hogy a nem közvetlenül hazatelepítendő hadifoglyokat egy semleges államba küldjék a koreai-kínai fél május 7-i javaslata magáévá teszi az amerikai küldöttségek azt az álláspontját, hogy ezek a hadifoglyok maradjanak Koreában. A világ közvéleménye lelkesen támogatja a koreai-kínai félnek ezt a javaslatát. Churchill angol és Nehru indiai miniszterelnök ugyancsak úgy véli, hogy ez a javaslat alapjául szolgálhat a koreai fegyverszüneti egyezmény létrejöttének. Ez teljes mértékben megmutatja, hogy a koreai-kínai fél milyen őszintén törekszik a mielőbbi megegyezésre és a koreai fegyverszünet megvalósítására. Az amerikai küldöttség — mivel ellenjavaslatát a koreai-kínai fél határozottan elutasította és különböző országok közvéleménye erélyesen szembeszáll azzal — kénytelen volt újból fontolóra venni „ellenjavaslatát“ és új javaslatot terjesztett elő. Miután az amerikai küldöttség ezt az új javaslatát beterjesztette, a Li Szín Man-féle klikk nyíltan megszegte a teljes küldöttségek zárt üléseinek titkosságát és nyilvánosságra hozta az új amerikai javaslat tartalmát, valamint a teljes küldöttségek zárt ülésein történteket. A „Pravda“ május 24-i cikke nyomatékosan rámutat arra a tényre, hogy a „nyugati“ hatalmak az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányfőinek találkozóját tervezik. E találkozó célkitűzése homlokegyenest ellentétben áll annak az elvnek szellemével, amely szerint a vezető hatalmak közötti tárgyalások útján kell a nemzetközi vitás kérdéseket rendezni. Az amerikai burzsoá lapok nyíltan megírják: a háromhatalmi értekezletnek az a feladata, hogy az úgynevezett közös irányvonalat vagy összeegyeztetett állásfoglalást dolgozzon ki a Szovjetunió irányában. A „Washingtoni Post“ egy hírmagyarázója május 22-én még bátrabban kimondta: „A háromhatalmi találkozó jelentősége a következő: Amerika kipuhatolja az angol és a francia kormány nézeteit és e kormányokkal együtt szilárd frontot alkot Szovjetoroszországgal szemben.“ Ez— amint a „Pravda“ rámutat — azt jelenti, hogy Churchill valójában már visszalépett a „legmagasabb színvonalú értekezlet“ összehívásáról szóló javaslatának, ha nem is a szövegétől, a szellemétől azonban mindenesetre. A szavak és a tettek összhangjának ilyen hiánya egész biztosan nem alkalmas ilyen kérdés rendezésére. Nyilvánvaló, hogy a legengesztelhetetlenebb erők, amelyek jelenleg a nemzetek közötti vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését akadályozzák az amerikai uralkodó körök olyan harcias elemeiben testesülnek meg, mint például Taft szenátor. Ezek az elemek fennhangon követelik a háború folytatását és ellenzik, hogy tárgyalások útján rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket. Minden ország népe a koreai háború végét kívánja. A „Zsenminzsipao“ a továbbiakban így ír: A világ közvéleménye a vezető hatalmak értekezletét követeli. Néhány harcias amerikai személyiség magatartása a fő oka a jelenlegi nemzetközi bizonytalanságnak és ez a magatartás teszi lehetetlenné, hogy a vezető hatalmak békés tárgyalások útján rendezzék a vitás és megoldatlan nemzetközi problémákat. Az Egyesült Államok kormánya őszinteség hiányáról tesz tanúbizonyságot a vitás nemzetközi kérdések rendezésével kapcsolatban és ezzel lehetetlenné teszi a nemzetközi feszültség gyors enyhítését. A „Pravda“ hangsúlyozza: ,,A Szovjetunió mindig kész teljes komolysággal és lelkiismeretességgel megvizsgálni minden olyan javaslatot, amely a béke biztosítására, az államok között mind átfogóbb gazdasági és kulturális kapcsolatok megteremtésére irányul.“ A Szovjetunió kormányának, ez a magatartása megmutatja, hogy őszintén törekszik a népek közötti békére. Ha más népek kormányai ugyanilyen őszinteséggel törekednek a békére és a nemzetközi biztonságra, akkor egész biztosan nem lesz nehéz dolog az összes vitás nemzetközi kérdések rendezése. (MTI). A tízéves Michael Rosenberp levele Eisenhower elnökhöz New York (MTI).A Rosenberg-házaspár megmentésére alakult országos bizottság vasárnap átadta az amerikai sajtónak a Rosenberg-házaspár tízéves fiának, Michael Rosenbergnek Eisenhower elnökhöz intézet levelét. A levél szövegéhez az országos bizottság mellékelte az eredeti fényképmásolatát is. Michael Rosenberg, — mint az ,,AP“ amerikai hírügynökség jelenti — a többi között a következőket írta: „Édesanyámat és édesapámat New Yorkban börtönben tartják. Öcsém hatéves, Bobbynak hívják. Szüleink nagyon hiányoznak neki is, nekem is Az a gondolatom támadt, hogy írok Önneki kérve, bocsássa szabadon édesapámat és édesanyámat és gondoskodjék róla hogy ne történjék semmi bajuk. Ha hazatérnének Bobby és én nagyon boldogok lennénk és nagyon megköszönnénk Önnek. Michael Rosenberg(MTI). A múltban csak öt, ma tizenkét tanító oktatja a jásztelki gyermekeket tőlem is olyan régem alig egy évtizeddel ezelőtt, az dz urak és földbirtokosok Magyarországán nem volt élet isztelken, nem volt a dolgozó parasztok számára. Régi, poros akták között lapozgatunk, azokból az idők 57, amikor még a virilisek, kulákok és a jegyző úr uralkodt a községben. Az egyik, akta erről beszél. 1926-ban az állam teljes államsegélyt adott egy tanyai kóla építésére. A kulákokból álló képviselőtestület azonban határozott, hogy nem építi fel az iskolát, mert a tanító zdéjét a községnek kellett volna viselnie és „a tanítók tetése elviselhetetlen terhet jelent a községnek" — mint ezt képviselőtestületi közgyűlés megállapította. Ugyanakkoronban elhatározták, hogy a község költségén padokat vasalnak a templomba, kijavíttatták a templomi orgonát és m mindezeken felül meg -— a plébános istállójának tetejét. E Emlékeznek a jásztelkiek arra is, hogy tüdőbe legyen- A h jrszó csak azért nem épült Jásztelken, mert a kép selőtestület erre a célra nem volt hajlandó telket biztosítani •indián, hogy „újabb megterhelést a község már nem b>. Szinte hihetetlen, de megfőném, hogy ugyanez a képvselőtestület ugyanezen a napon azt a határozatot hozta, hogy községbe érkező püspököt „ősi szokáshoz híven lovasbandérummal, zászlódísszel és diadalkapuval fogadja". Természetesen a község költségén, kerül, amibe kerül. Emlékeznek a jásztelkiek arra is — írás is tanúskodik róla —, hogy a községi elöljáróság ,,örömmel üdvözölte" azt a bejelentést, hogy a magasfeszültségű villamos távvezetéket a községen keresztül építik meg, a villany bevezetéséhez azonban nem járult hozzá, mert a községnek nem volt pénze. A jásztelkiek sohasem felejtik el, hogy negyedszázadaddal ezelőtt öt tanító fizetése elviselhetetlen teher volt a kulákoknak, ma viszont 12 tanító oktatja a dolgozók gyermekeit. Államunk az iskolákat modern felszereléssel látta és látja el, a községben napköziotthonos óvoda működik, eltűnt a nyomor, a sötétség , a község minden házában ég a villany. Ma már nem a plébános istállójának tetejére, lovasbandériumokra költik az adóbevételeket, hanem gyárak, iskolák, kórházak, üdülők, traktorok, a dolgozó parasztok munkáját megkönnyítő, jólétüket és felemelkedésüket elősegítő gépek születnek belőle. Látják ezt a jásztelki dolgozó parasztok. Ezért harcolnak lelkesen a begyűjtési verseny sikeréért a növényápolási munkák időben történő és gyors elvégzéséért, az aratás, cséplés jó előkészítéséért. ' DR. IMRE LAJOS 1958 iúdia^ 2. A kínai népi önkéntesek két orvosa saját vérével mentette meg egy amerikai bombatámadás áldozatát Korea (Új Kína). Május 14-én amerikai bombatámadás következtében Kim Zsung Szuk 18 éves koreai leány és 15 éves öccse, Kim Ku Szuk megsebesült Amikor a kínai népi önkéntesek tábori kórházának két orvosa a sebesültekre rátalált, a leány állapota már rendkívül súlyos volt és e nagy vérveszteség következtében eszméletét veszítette. Az orvosok elhatározták, hogy azonnali műtétet hajtanak végre és vérátömlesztést alkalmaznak. — Tung Te- Juean és Li Ju-Lin, a kínai népi önkéntesek orvosai — mindketten a Kínai Kommunista Párt tagjai — 300 köbcenti vért adtak a leánynak. (MTI). A koreai—kínai népi erők május 21 óta 1560 ellenséges katonát semmisítettek meg Koreai arcvonalra (Új Kína). A koreai-kínai népi erők alakulatai május 27 óta a koreai arcvonal legkülönbözőbb szakaszain több mint 1500 ellenséges katonát — amerikaiakat, k«zinnianistákat, angolokat és törököket semmisítettek meg (MTI). Tito Jugoszláviájában tavaly 250.000 üzemi baleset történt Szófia. A Sapred“, jugoszláv forradalmi emigránsok Szófiában megjelenő lapja írja: A belgrádi hatalombitorlók mit sem törődnek a gyárak, a bányák, az építkezések munkavédelmével, túlmunkára kényszerítik és kegyetlenül kizsákmányolják a munkásokat- Ennek a lelkismeretlen módszernek a következményei a rendkívül sok üzemi baleset és a rokkant munkások számának növekedése Jugoszláviában- Csupán a Szarajevói Vasútépítő Vállalatnál 588 üzemi baleset történt a múlt év első hat hónapjában. A Sziszaki Vasgyárban 742 szerencsétlenség történt 1952-ben, amelyek közül négy halálos kimenetelű volt. A szlovéniai Store fémkohászati üzemben 1952 első három hónapjában a Martin-kemencéknél dolgozó munkások 88 százaléka, a mechanikai részlegben pedig a dolgozók 90 százaléka sérült meg Szarajevó egyik hadiüzemében az ez év januárjában történt robbanásnak több mint 109 halott és sebesült áldozata volt. Még az iparilag fejletlen Montenegróban is igen sok az üzemi baleset. A „Pobjeda1 a titeista párt montenegrói lapja kénytelen volt bevallani, hogy az elmúlt évben a halálos kimenetelű balesetek száma 2444 százalékkal, a súlyos sebesülések száma 154.2 százalékkal, a könnyebb sebesüléseké pedig 387.8 százalékkal emelkedett Montenegróban 1950-hez viszonyítva Egész Jugoszláviában 1951 -ben. 1’0-436 üzemi baleset, 1952-ben pedig 250 ezer, azaz 176 százalékkal több üzemi baleset történt, mint az előző évben (MTI).