Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-01 / 1. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP EGY SIKEREKBEN Ha valaki megírja majd Szolnok város történetét, az 1953-as esz­tendő eseményeit feltétlenül ki kell emelnie a sorok szürkeségéből. Nagy munkát vittünk véghez az idén — s elmondhatjuk visszavon­hatatlanul: Szolnok iparvárossá lett — úgy, ahogy ötéves tervünk törvénye lefektette, írásba foglalta négy esztendővel ezelőtt. S hogy valóban iparvárossá lettünk, azt nemcsak az új és az újjászületett üzemek teszik. — hanem az is, hogy ezek teljesítették feladatukat, teljes erejüket adták hazánk émntéséhez. Ez ebben az évben termelt először teljes kapacitással a Tisza­­menti Vegyiművek. Hogy mit je­lent ez? A város lakói, akik beol­vasztották már társadalmukba a vegyipari munkásokat, talán csak hallomásból tudják, hogy egy or­szág vegyiparának fejlettségét a kénsavgyártás mennyiségével mé­rik. A Deremartoni ólomkamrás és a budapesti Hungária kontakt eljá­rással működő kénsavgyárán kívül a szolnoki üzem az, mely a kénsav­gyártás mennyiségével és minősé­gével megalapozta, nepessé tette hazánk vegyiparát. Tonnaszámra készül itt naponta a szépen csillo­gó pirít kristályok kéngázából a vitriol. Ezt használják fel s ez az építőanyaga a­­ rézgálic kékesen csillámló kristályainak. Ebből ké­szítik a műtrágyát, felhasználják a kőolajfinomítástól kezdve a textil­ét az édesiparig — az ipar csak­nem minden ágában. Az üzem ebben az évben elő­ször téliesítette feladatát, több mint két és félszeresét állította elő a tavaly legyártott mennyiségnek.­­ Ez Országos jelentőségű üzemünk a Papírgyár is — s itt nem arra az üzemre gondolunk, melyet a harmincas évek derekán építtetett néhány, szárnyát bonto­gató szolnoki tőkéscsoport. Az Új­jászületett üzemet, a szomszédsá­gában épülő épületcsoportot cso­dálják meg a környék lakói. Az új cellulózegyárat, mely Közép­Európa egyik legmodernebb és leg­jelentősebb ilyen üzeme. Német szerelőbrigádok kapcsolták be az országban még sohasem látott gé­peket Sikerese­n kiállta a próbát az új üzem szecskázórészlege s a hetekben megindul a próbaüzem a gömbfőzőkben is. Az új évben már fut 1 inner» tree+orf csővezetékeken a szomszédos pa­pírgyárba s a két szomszédos üzem jelentős könnyűipari bázissá lesz. □ AZ ORSZÁG IPARÁNAK jelen­tős láncszeme a szolnoki Cukor­gyár. Ebben az évben annyi ré­pát dolgozott fel, mint még fenn­állása alatt sosem, olyan hosszú ideig működtek a feldolgozó állo­mások egyhuzamban, amire még nem volt példa a gyár történeté­ben. A Cukorgyár is teljesítette ter­vét napokkal évvége előtt. Hősie­sen helytálltak az üzem dolgozói gépeik mellett. ígéretük szerint na­ponta egy vagonnal több cukrot adtak az ország lakosságának, mint a tervbe vett mennyiség. Jó ered­ményeket értek el a minőség meg­javításában és a cukorveszteség csökkentésében is.m NEM LENNE TELJES a sor, ha nem emlékeznénk meg a ki­emelkedő események sorában a szolnoki vontatási telep és fűtőház ezévi munkájáról. Az ország leg­nagyobb vasúti üzemei közé tarto­zik ez is, ahonnan a nap minden percében hatalmas gőzmozdonyok közlekednek ki-be. Ezek a gépek kapcsolják be Szolnokot és me­gyénket az ország vérkeringésébe. Ebben az évben készült el a fű­tőház új óriási mozdonyszíne, ahol gondos ápolás alá vehetik az után gépeiket a mozdonyvezetők, szere­lőlakatosok. Példamutató munkát végeztek itt is. Amellett, hogy napokkal előbb fejezték be éves tervüket, ezertonyákra menő sze­net takarítottak meg az év folya­mán. "S 7­m porolhatnánk tovább a ténye­ket, eredményeket arról, ho­gyan változott egy év alatt Szol­nok ipara, s hogyan keletkeztek kö­rülötte is iparvárosok. Jászberény­ben hatalmas gépipar települ az öt­éves terv döntő esztendejében, ki­sebb nagyobb vállalatok egész sora alakult a megye minden községé­ben, városában. A fejlődés, az újjáalakulás azon­ban még nem ért véget. Szolnok még új, nagyteljesítményű farost­lemezgyárat várhat az ötéves terv utolsó évétől. Török Miklós az első lépéseket teszi az idén a fejlett ipar felé. Megkezdik építeni 160— 170 millió forintos költséggel a me­zőtúri út mentén a Mezőgépgyár új telepét. A nagy munka­időt vesz igénybe ,azonban az új üzem első részlege, a nagyteljesítményű ön­töde már az év végén megkezdi a működését. Új esztendőbe léptünk. Az öt­éves terv beteljesülésének éve so­kat ígér, és ad még Szolnoknak és a megyének. A sikerek azonban nem hullanak ölünkbe. Az eddigi­nél is odaadóbb, keményebb mun­kával kell dolgoznunk azért, hogy az utolsó betűjéig megvalósuljon a rend, a törvény, a népjólét további emelését jelentő kormánypro­­gramm. Palatínus István. Részlet a Tisza­­menti Vegyiművek üzeméből. A gáz­tisztító berendezés, portalanítás, hűtés és arzéntalanítás műveletét végző berendezések az üzem nyitott ré­szében vannak el­helyezve, hogy a dolgozók egészsé­gére káros gázok a szabadba távozhas­sanak. A gáz tisz­títása elektromos úton történik. A norfinom idegen anyagokat negatív elektromossággal telítik és leföldelt pozitív póluson ki­­csapatják. Lipozsencsics György papírgyári gépvezető a szárí­­tócilinderek között a papír útját fi­gyeli. Lipozsencsics elvtárs az üzem legjobb papírgyár­tói közé tartozik. A szakma legjobb­ja címért folyó versenyben IV. he­lyezést ért el. Az üzemben három ilyen hatalmas pa­pírgép dolgozik fo­­lyamatosan. Csak karbantartás ide­jére állnak le. Simon Dénes lakatos is tervezgeti a jövőt 1953-ban nem úgy ment a munka, mint ahogy szerettük volna. Sok időt kellett eltölteni az alkatrészek várásával. Legutóbb a gépi morzsoló gyártásán dolgoztam, sajnos, itt sem volt más a helyzet. Az új esztendő­ben ezt így nem folytathatjuk to­vább. A vezetőknek többet kell gon­dolni az anyag biztosítására, s arra, hogy azok időben kerüljenek el a munkapadokhoz. Ha a hibákat le tudjuk küzdeni, a jelenlegi 160— 170 százalékos teljesítményt az új esztendőben csak alapnak lehet te­kinteni. Gyarapítom szakismeretei­met, hogy­ még nagyobb részt vál­lalhassak az üzem tervének telje­sítéséből is. Ha pontosan. percről-percre dol­gozzák ki üzemünkben a technoló­giai terveket, meg tudjuk szüntetni az ácsorgással eltöltött időt. Úgy harcolhatunk, ahogy kormányunk programjj­a megkívánja. Simon Dénes lakatos. Törökmiklósi Mezőgépgyár. Rózsa Zoltánnak könnyebb lesz a család­alapítás az üzem ajándékával V­idám, gondtalan szilveszterre­l készültünk, s egy sosem fe­lejthető év búcsúztatására. Mint ifi lakatos, dolgozom a Mező­gazdasági Gépjavítóban, úgy ér­zem, sosem tudnék megválni az üzemtől. Nagyon sok örömet és meglepetést szerzett az év folya­mán. Nemrég vezettük be a sza­lagrendszerű munkát így most már nem egy embernek kell min­dent csinálnia az erőgépen. Mi, lakatosok is máskép dolgo­zunk. Van, aki bádogos munkát, más pedig szabást végez. Sokkal többet keresünk így, bár van még hiba. — 130—140 százalékos teljesítmény utáni keresetből csa­ládalapításra is gondolhatok. így kerültem a nagy elhatározás elé: az új esztendő első hónapjában nősülök. Ha az ember valaminek örül, hamar észreveszik rajta, így tud­ták meg az üzemben is az én ter­vemet, s most, hogy teljes legyen az öröm, egy kedvezményesen vásárolt konyhabútorral lepett meg az üzemi bizottság. — Azért kaptam 2400 forintos kedvez­ményt, mert idáig mindig meg voltak elégedve munkámmal. De én sem leszek hálátlan. Most arra törekszem, hogy még jobbá tegyem a munkám, jövőre már teljesen önállóan javítom a traktorok hajtó­tárcsa csapágyait. Új szerszámokat készítek most ehhez. A csapágykiverő, melyet már ki is próbáltam, feleslegessé teszi az utólagos reszeléseket s meggyorsítja a munkát, de javul a minőség is. Jövőre még több traktort kell megjavítanunk, mint az idén, mert nagyobb feladat vár a mezőgazdaságra. Én a gép második­­­ szívének és a csapágya­kat tartom. Az a célom, hogy a keztem alól kikerült munka min­den követelménynek megfeleljen. Enre törekszem az új esztendő­ben. Rózsa Zoltán ifjú lakatos. Megyei Mezőgazd. Gépjavító. A Szolnoki Fűtő­ház legjobb gépei közé tartoznak a 411-es mozdonyok. A gépek irányítá­sát a mozdonyfel­vigyázó végzi. Pon­tos, lelkiismeretes embereket kíván ez a munka s nagy felelősséget jelent. A szolnoki vonta­tási térén legjobb­jai közé tartozik Demecs Béla moz­donyfelvigyázó. Négy hónapon ke­resztül második volt az országos versenyben.­­Ké­pünkön: Demecs Béla (lent) egy 411-es mozdonyt indít útnak. Mé­száros Balázs moz­donyvezető néhány perc múlva már a forgalom rendelke­zésére áll gépével. A Cukorgyár hatalmas gyártáscsarnokának földszintjén vannak el­­helyezve a nagyteljesítményű gőzturbinák. A gőzzel dolgozó állomások szívei ezek, s az ü­zem menete függ tőlük. — Képünkön: Korányi Endre (baloldalt) és Dékány István turbinakezelő a feszmérőt állítja be. Mindkettőjüknek komoly része van abban, hogy az üzem jelentősen túlteljesítette évi tervét. Szemünkben a legegyszerűbb művelet is gépesítve van Nagy tervek s ezernyi kép raj­zolódtak elém, mikor a nyáron ha­zafelé sietett velem a vonat a Né­met Demokratikus Köztársaságból. Tanulmányúton voltam ott több hó­napig egy nagy német cellulóze­­gyárban. Tán a szívem is együtt zakatolt a vonat kerekével, mikor arra gondoltam, hogy Szolnokon egy gyönyörű új gyárban kell majd tudásomat hasznosítani az érték­telennek vélt rizsszalmából celluló­zét csinálni: alapanyagát a könyv­nek, rajznapírnak, melyre Gorkij és Viktor Hugó műveit nyomják, melyen az új gyárak tervei szület­nek. Több hónap szaladt már el, mi­óta itt vagyok az új gyárban. — Fölépült a cyklon-torony, elkészült a szecskázó üzemrész, mely nagy­szerűen ki is állta a próbát, s az egyik gömbfőzőben már fel is tár­tuk az első szalma adagot. Nagy­szerű nyersanyagot kaptunk. Mikor kezünkbe került az első minta, és vizsgáltattuk, úgy éreztük, minden fáradság és izgalom kárpótolva van. A most beköszöntő új eszten­dőben kerül sor nagyobb munkára. Megkezdődik a termelés. A világos, tágas csarnokokban a kőművesek már átadták helyüket az új üzemi munkásoknak. Néhányuk előtt még ismeretlen ez a munka, de még az indulásig van néhány nap, s ezt arra használom fel, hogy tanítsam, oktassam őket. — Az ő munkájuk nem lesz nehéz. Anyaghoz csak a gépek nyúlnak, nekik ezek műkö­désére kell ügyelni. Az üzemben a legegyszerűbb művelet is gépesítve van. Stange Béla főművezető, Cellulózgyár. Jó munkát végeztünk ! GYORSAN­­ peregtek a na­­­pok, de szinte észre sem vettük ezt az utóbbi időben, mióta kam­­pány van. Ügy eltettünk a munkán val. Ilyenkor, új esztendő elején aka­­ratlanul is megáll az ember és gondolatban ott időzik az igyekvő karbantartók között, kik minden rést, repedést kijavítottak a gépen­ken, mielőtt megkezdődött a nyev ..finis“, a cukorgyártás. Eszünkbe jut az az erőpróba is, mikor elszan­kadt a szénszállító berendezés. Meg­­bénult a kazánház, s az üzem mű­­ködése forgott kockán. A dolgozóktól kértünk segítséget, aki csak lehette, jött taligával és lapáttal. Míg az elevátort javítot­ták, kézi úton tápláltuk a kazánt. A kitartás és a győzni akarás min­­den torlaszt elhárított. Minden nap egy vagon cukorral adtunk többet terven felül. A lakatosokra különö­sen sok munka hárul, ők a sípoló, mozgó, zakatoló üzemnek az „első­segélynyújtói, orvosai.“ Nem csaló­dott bennük a gyárban senki. Ba­lázs Miklóst, meg Sipos Bélát külö­nösen sok dicséret illeti. Állandóan ott voltak, ahol legszükségesebb volt a munkáskéz, ahol hiba adó­dott elő. Törőcsik István főgépész, Szolnoki Cukorgyár,

Next