Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-02 / 51. szám

A IV. magyar békekongresszus felhívása a magyar néphez Még nincs egy évtizede, hogy a lükig népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma, az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámasztják Nyugat-Németországban a német militarizmust. A háborús bűnös hitlerista tábornokok ma újra fasiszta hadsereget szerveznek. A német fasizmus a világtörténelem egyik legnagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még szörnyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világháborút készítenek elő, törvényesíteni akarják az atompusztítást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió magyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki, Nyugat-Európa népei politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatóknak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy hátuk mögött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszántságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gépezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését. Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 900 milliós béketábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingathatatlan egységére támaszkodik. A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegyvert törvényen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy célért küzdő mozgalmunk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalmasabbá. E nagy háborúellenes áramlat sodrában nő, árad, erősödik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongreszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat-Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutatkozott, milyen őszinte, igaz vágy él az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó elvégzésével, helytállással pecsételjék meg aláírásukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar békeharcosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országba, s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdelmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély eleven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi munkánktól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeverető emberek egyesített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, — nagy ünnepünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésének tizedik évfordulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk helyünket munkában, fegyelemben, józanságban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek vagyunk megvédeni hazánk határait, függetlenségét, szabadságát, népünk békés alkotómunkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni; felvilágosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívekhez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjének megvédéséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az aláírásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, tegyünk mindnyájan fogadalmat önnön lelkiismeretünknek, hogy jó munkával, helytállással járulunk hozzá a béke seregének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megjelennek majd Helsinkiben, a nagy béke-világtalálkozón, vigyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek millió adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hű fiának összefogásával, megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS. DISZ-é es Pajtások között Csepka Éva, a szolnoki Varga Katalin leánygimnázium tanulója. DISZ megbízatását példamutatóan végzi. Az Úttörő Ház „Vörös nyakkendő” pajtáscsaládjának foglalkozását vezeti. A pajtások szeretettel veszik körül. A termelésben is példát mutatnak Bernáth Erzsébet és V. Szabó Mária a Járműjavító esztergályosa. Mindketten DISZ tagok. Tevékeny munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy brigádjuk április 4-re tett felajánlását teljesítse. A Bayer brigád például (ennek tagja Bernáth Erzsébet) egy mozdony főjavítás esztergamunkáját, 20 drb csőkönyök és 200 szelence elkészítését vállalta április 4-re. Fogadalmukat — a mozdonymunka kivételével — már teljesítették. Hasonló ígéretet tett a Csák brigád is, melynek V. Szabó Mária az egyik esztergályosa, ők is szép eredményt értek el adott szavuk valóra váltásában. KOLNOKMEGYEI NÉPLAP A vezetők kötelessége a fiatalok segítése Mi, a pusztabánrévei állami gazdaság fiataljai az eddiginél nagyobb segítséget kérünk gazdaságunk vezetőitől. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy nem egyszer a segítségadás helyet lebecsüléssel, kezdeményezéseink semmibevevésével találkozunk. Először is nincsen nálunk fiatalságnak szórakozási lehetősége. Gazdaságunknak van ugyan egy nagy kultúrterme, de ezt hét lakattal őrzik előlünk. Még arra sincsen megfelelő helyiségünk, hogy komolyabb összejövetelt tartsunk, így egyesek közülünk kultúrház helyett a kocsmát keresik fel. DISZ szervezetünk elhatározta, hogy megalakítja a kulturgárdát. A gazdaság vezetősége hozzájárult a zenekar megszervezéséhez. A hangszereket is meghozatta, csak éppen a fiatalok kezükbe sem vehetik azokat. Pedig van közöttünk olyan is , mind Frank István, aki elég jól tud tangóharmonikázni. De mikor gyakorolni akart, azt a választ kapta: — „Lehúzza a nagy hangszer a karját, szerezzen magának kisebbet”. — Ha tánccsoportunk próbál, a zenekar nem játszik nekünk, kénytelenek vagyunk táncunkhoz énekelni is, ami igen fárasztó. Ugyanakkor Tóth László, a gazdaság igazgatója a saját szórakozására használja a zenekart. Csak odaszól a vezetőnek: „Komám, jó magyar nótát, nincs annál szebb!” A pártszervezet vezetősége pedig elnézi mindezt, s magárahagyja a DISZ szervezetet, oldja meg bajait, ahogy tudja. Mi ebbe nem akarunk belenyugodni. Arra kérjük az idősebb elvtársakat, törődjenek velünk többet, adjanak módot arra, hogy bebizonyítsuk, nem fáradnak velünk hiába. SEFKOVICS MÁRIA Parkírozzák a kunszentmártoni piacteret Kunszentmárton 1955. évi tervében többek között szerepel a terek parkosítása. A volt piactéren virágoskertet létesítenek, ami igen emeli majd Kunszentmárton járási székhely szépségét. Tóth Jánosné Kunszentmárton 1955 nsércit* ————— A párizsi Noé-bárkaHárom jelölt porbahullott feje felett nemrég kormányra lépett Edgar Faure, Franciaország új miniszterelnöke. A párizsi estilapok rikkancsai nem kiáltozták túl nagy szenzációként nevét, hiszen előre várható volt, hogy megkapja a szükséges nemzetgyűlési többséget. A Combat megírta, hogy a francia parlament burzsoá pártcsoportjai már belefáradtak a politikai méregkeverésbe és most kissé csillapodnak. Máskülönben pedig ez az idő az „ügyeskedések órája ”” Faure pedig „ügyes ember”. ” Az új francia miniszterelnök valóban látszólag ügyes lépéssel kezdte tevékenységét. Olyan vegyes kormányt állított össze, amelyben minden árnyalat megtalálható, így számítva arra, hogy a miniszterek mögött lévő csoportok kiteszik a szükséges szavazatszámot. Ez sikerült is neki. Ámde a kormány jellege nem kerülte el a francia politikai körök figyelmét és a Cote Desfosses című gazdasági lap azt írta erről a kabinetről, hogy ez valóságos politikai „Noé-bárkája". És éppen ez az új Faure-kormány sebezhető Achilles-sarka. A francia nemzetgyűlést tudvalévően szinte minden bel- és külpolitikai kérdésben különféle vélemények osztják meg, nem is két-, hanem többféle. Más az álláspontjuk az európai problémákban, az északafrikai ügyben, a belső gazdasági kérdésekben, az MRP-nek, a gaulleistáknak, a szocialistáknak, az úgynevezett függetleneknek és a többi alakulatoknak. A legfontosabb ezek közül most természetesen az európai helyzet kulcskérdése, a nyugatnémetek újrafelfegyverzése. Nos, Edgar Faure újsütetű kormányában ott találhatók a Wehrmacht újjászületésének szellemi kigondolói és buzgó támogatói, mint Schuman és Pinay és ott találhatók a német egységet hozó tárgyalások hívei is, mint Palewski és Antier. Ilyenformán teljes joggal jegyzik meg Párizsban a Köztársasági Tanács ratifikálási vitájának küszöbén, hogy a Faurekormány megalakulása semmit sem oldott meg, hiszen azok az ellentétek, amelyek eddig a burzsoá pártok között dúltak a német felfegyverzés körül, most a minisztertanácsban is jelentkeznek majd. Az új francia kormány „szilárdságát” a legtalálóbban a New York Times kommentárjával lehet jellemezni. „Remélni kell — írja ez az új miniszterelnököt egyébként kitörő örömmel üdvözlő lap —, hogy Fan*renak sikerül majd elérnie a politikai stabilizációt. Esélyei azonban ebben a tekintetben igen kétségesek”. Franciaország tehát ismét „amerikai" miniszterelnököt kapott A Wall Street-nek azonban nincs sok öröme benne és minden bizonnyal a francia tömegek is gondoskodnak majd róla, hogy még ebbe a kevés örömbe is még több üröm keveredjék. £gy szókimondó külügyminiszter Bangkokban igen fényesen és ünnepélyesen megnyílt a délkeletázsiai katonai tömb külügyminisztereinek értekezlete. A megjelent diplomaták a lényegről — a távolkeleti feszültség fokozásáról — a zárt üléseken beszéltek, a nyilvános megnyitót a szép szónoklatoknak és kinyilatkoztatásoknak szánták. Ám Dulles amerikai külügyminiszter nyilvánvalóan tévedésből összekeverte beszédeinek kéziratát, mert a sajtóban is publikált szavai szokatlan őszinteségre vallanak. Dulles ugyanis azt mondotta: „Az Egyesült Államok megjelent Délkelet-Ázsiában. Ez földrajzilag valami új számunkra. Ide történelmi elveink hajtottak bennünket, hogy megvalósítsuk azokat." Dulles a Monroe-elvről is beszélt és az Egyesült Államok történelmi elvei alatt is valószínűleg ezt értette. A dullesi mondatokban az az újszerű, hogy a washingtoni külügyminisztérium irányította amerikai sajtó és propaganda mindezideig azt hajtogatta: az Egyesült Államok Délkelet-Ázsiában magasztos hivatást teljesít. Megvédelmezi az itteni országokat, átplántálja ebbe a térségbe a „szabad világ” összes vívmányát. A SEATO néven alakult katonai tömörülésnek is — mondották — ez a célja. És íme, Bangkokban megjelenik Dulles, barátságos arcot vág a fényképészek előtt és beismeri, hogy az amerikaiak délkeletázsiai behatolása „valami új” és erre a formulára a Monroe-elvet is ráhúzza. Ez az elv köztudomású úgy szólott, hogy „Európa az európaiaké —Amerika pedig az amerikaiaké“. Amiből következik, hogy Dulles elmélete szerint az amerikaiak megjelenése Délkelet-Ázsiában plusz, a Monroe-elv úgy hangzik: Délkelet- Ázsia is az amerikaiaké. Ennél őszintébben Dulles még sohasem beszélt. Előttünk eddig nem volt kétséges, mi a SEATO-egyezmény valódi célja, és az sem, hogy miért hívták össze éppen most a távolkeleti feszültség idején ennek a háborús tömbnek a tanácskozását. Dulles kinyilatkoztatása mindenesetre arra jó volt, hogy kiegészítse és közérthetőbbé tegye az amerikai diplomáciai szótárt: mit kell érteni akkor, ha az Egyesült Államok kormányának egyik vezetője függetlenségről, szabadságról, békéről és más hasonlókról beszél. (MTI) Otto Naschke: „A német népnek kezébe kell venni Németország újraegyesítésének ügyét“ Berlin (MTI). A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának Országos Bizottsága hétfőn este Lipcsében a nemzetközi árumintavásár alkalmából nagygyűlést tartott. A nagygyűlésen többszáz nyugatnémet vendég is részt vett. Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese, a Keresztény Demokrata Unió elnöke kijelentette, hogy a német nép nem ismeri el a párizsi szerződések ratifikálását. Miután Adenauer a militarista szerződések ratifikálásának keresztülhajszolásával lehetetlenné teszi a német egység helyreállításáról tanácskozó négyhatalmi értekezlet létrejöttét. Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság békeszerető népjének kötelessége, hogy saját kezébe vegye a német újraegyesítés ügyét. Otto Nuschke hangoztatta: a lipcsei vásár megmutatta, hogy két különböző gazdasági rendszer békésen megférhet egymás mellett és kereskedhet egymással. (MTI) Szovjet—norvég—finn megbeszélések Os 16 (TASZSZ) A norvég kormány bizonyos idővel ezelőtt javasolta a szovjet kormánynak, hogy folytassanak szovjet-norvég-finn megbeszéléseket egy háromoldalú egyezmény megkötése céljából a finnországi Inari-tó, valamint az ebből eredő Paasee-Joki-folyó szabályozásáról és hajózásáról. A Paassó-Joka hosszának nagy részében határfolyót alkot a Szovjetunió és Norvégia között. Mint ismeretessé vált, a szovjet külügyminisztérium közölte a moszkvai norvég nagykövettel, hogy a szovjet kormány hajlandó a tárgyalásra és a megbeszélések színhelyéül Oslót javasolta. Szovjet részről G. M. Szmirnovot, a Szovjetunió villamoserőművek minisztériumának egyik osztályvezetőjét bízták meg a küldöttség vezetésével. (MTI.) Újabb 13.000 példányban jelent meg az ezüstkalászos tanfolyamok tankönyve Az ősszel megindult ezüstkalászos tanfolyamok hallgatói részére 10.000 példányban adták ki a tanfolyamok tankönyvét. Mind a 10.000 példány hamar elfogyott és sok hallgatónak nem is jutott már. A tanfolyamok hallgatóinak kérésére a könyvet most — gondolva az újonnan jelentkező igények kielégítésére is — 13.000 példányban újból kiadták. (MTI)