Tiszavidék, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-01 / 27.szám

1957. február 1. TISZA VIDÉK3 Jászágói nagylegények Jászágó talán a megye legkisebb, de leggazdagabb községe. Jómódot­, nyugodt életet biztosít műve­lő­inek az ágói határ gyümölcstermesztésre és szántóföldi kertészkedésre kiválóan alkalmas földje. A takaros, tiszta házakban jószóval fogadnak, saját főzésű kisüstivel kínál­nak, disznósajttal kolbásszal traktálnak bennünket a jászs­ágai gazdák. Az Alkotmány Termelőszövetkezet székháza­in összejönnek esténként a fiatalok, s mint a békés idők­ben régen, most is úgy készülődnek a farsang megünnep­lésére. Ágót járva, úgy érzi az ember, a világtól elzárt kin­cses szigetre akadt, ahol semmi sem zavarhatja az embe­rek boldogságát. S mégis bűnügyi jelentésekkel találkoztam a jászberényi rendőrkapitányságon, amelyek jászágói sze­mélyek bűnös cselekedeteiről vallanak. .A gyüngyösi vásár után Párnázd István szövetkezeti gazda a gyöngyösi vásárba vitte munkaegységei után ka­pott takarmányát értékesíte­ni. Vele ment Petrányi Ist­ván is, aki községi adóbe­gyűjtő volt valamikor. Elvé­gezvén dolgaikat, hazaindul­tak családjukhoz. Útközben egy lovaskocsi hajt el mellet­tük, rajta falubeli ismerősök, Kiss Béla és Kiss László, a két testvér. Csakhogy a föl­diek ezúttal nem­ üdvözölték őket, hanem elvágtattak mel­lettük, leszálltak kocsijukról Jól ismeri a környék a falu egyik zsíros­ parasztját, a­i az októberi események előtt re­habilitáció folytán került vissza a faluba. Akkor meg­húzta magát, de október, no­­vem­ber hónapban Major Sándor ládákkal együtt ki­nyílott a szeme. Major Sán­dor felesége — aki csendőr­­nő asszony volt valaha — ör­vendezve híresztelte akkori­ban a fölmművesszövetkezet­­bem. — Eljött végre a mi időnk is. S hogy milyen időkre gon­doltak, megmutatták azt is hamarosan. Major Sándor be­­állított a volt tanyáján lakó Kónya Jánosokhoz. A család éppen dolgozott akkor a szö­vetkezetben, csak Kónya Já­­n­osné, a hatgyermekes csa­ládanya tartózkodott otthon, mivel az ebédet főzte. — Indíts a tanyámból. Ki­fele! — köszöntötte Major Sándor. Azzal kikergette az ólakból Kónyáék jószágait, helyükre betolta saját vetőgépjét. Majd nagyhangon 12 óra határidőt szabott meg a költözködésre, és útját álltak a békésen ha­zafelé tartóknak. — Na, most kirázunk a ga­tyátokból, ha mindjárt Ká­dár-rendszer van is — tá­madtak rájuk. Minek részletezzem tovább. Csúnya verekedés játszódott le a gyöngyösi országúton. A megtámadottak személyes bátorságának köszönhető, hogy a provokátorok jártak rosszabbul s jelenleg a gyön­gyösi kórházban fekszenek, utána természetesen az ügyészségen folytatják pálya­futásukat. Hideg időben kilakoltatta a nyolctagú családot maga pe­dig beleült a tanyába. „Szegény” Major, végre ő is hajlékhoz jutott, hiszen ezen az egy tanyán kívül úgyis csak mindössze kettő van neki! Hogy a nyolctagú Kónya családnak azóta sincs még otthona (a sógoruknál nyomorognak), annyi baj le­gyen. Major Sándor sohasem tudta sajnálni a szegény em­bert. Gál József szövetkezeti tag jól emlékszik még arra, amikor Majornál cselédeske­­dett. Hajnali 1 órakor már dolgozni zavarta őket a ku­­lák­ba és a Pelle, vagyis Szabó Ferenc? Annak idején 80 hold földjét felajánlotta az állam­nak, amelyet betagosítottak a szövetkezetbe. Most jutott eszébe Pellének, hogy azért kártérítést követel. Sőt a fia, Szabó László sokak füle halla­­tára a kocsmában megüzente a szövetkezetieknek: — Ha február 1-ig nem oszlanak fel, akkor felgyúj­tom a takarmányukat. Rövid a határidő, de az Al­kotmány Termelőszövetkezet­nek eszébe sincs a feloszlás. Annál is inkább, mert remél­jük, a jászberényi karhatal­­misztáknak gondjuk lesz arra, hogy Szabó László ne vált­hassa be ígéretét, de ne is jusson eszébe máskor ilyes­mivel hencegni. Persze, akad még néhány támogatójuk az ágói kulá­­koknak. Többek között Bog­nár László és Gajdos Nándor lumpenproletárok, akik fe­nyegetik Bordás Antalt, az­ Alkotmány Tsz elnökét. — Hamarosan temetés lesz a tszcs-ben — üzente Bognár László, akit összeférhetetlen­sége miatt távolítottak el a szövetkezetből. A legszégyenteljesebb mun­kát azonban Gajdos Nándor végzi Ágóban. Gajdos vala­mikor párttitkár volt. A párt­ba furakodott csibész, áld csalt, hamisított, lopott, s mi­után üzelmei lelepleződtek és Útilaput kötöttek sarkára, most így fenyegetőzik: — Elvezetem a két leg­szebb rovatokat, ha nem tel­jesítitek, amit követelek. Be­megyek egyszer az irodára, de megtaposok egy pár em­bert , az Alkotmány Termelő­­szövetkezet hogyan állja ezt a vad rohamot? Kitűnően. Ez az, ami leg­jobban dühíti a Pellét, meg Major Sándorokat. A szövet­kezetet egyetlen tag sem hagyta el a rémisztgetések el­­leinére sem, sőt két új belépő jelentkezett a napokban. Gaz­daságilag olyan jól áll az Al­kotmány, hogy ez évben telje­sen függetleníteni akarják magukat a gépállomástól. He­tek óta azt keresik, hol tud­nak pénzükön gépeket — Ze­­tort, G—35-öst — vásárolni. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy esetenként sikerül ugyan megfélemlíteni egy­­egy embert a nagylegénnyé lett jászágói kulákságnak. Pe­dig nincs mitől félniök a szö­vetkezetieknek sem Jászágon, sem másh­ol Mert vegyék tudomásul a Pellék, a Major Sándorok és a Gajdos Nándo­rok: Magyarországon prole­táré iktatóra van s jó lesz, ha megcsendesednek, mert olyan helyen találhatják magukat, ahová nem nagyon vágynak, az emberek. BorzáJi Lajos A Pelle és társai Mennyi gyapjút adott az elmúlt évben Szolnok megye juh­állománya Gyapjú előleget kaphatnak a juhtartók Ezt a kérdést Fodor Ist­vánnak, a Gyapjúbegyűtő és Textilanyag Forgalmi Vállalat szolnoki kirendelt­sége vezetőjének tettük­ fel. Közel 5000 , pontosabban 4900 mázsa gyapjút gyűjtött be a vállalat, — hangzott a válasz. Ennek jelentős részét az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek adták. A gyapjú átvételi ára kg-ként 35—40 forint, sőt az állami gazdaságoknál 50 forint volt. Ugyanis ezeken a helyeken első osztályú volt a gyapjú minősége. A múlt év októberében, novemberében lezajlott ese­mények a vállalat munkáját is megnehezítették, hiszen a feloszló tsz-ektől szinte na­ponta jöttek a híradások, hogy nem tudják tovább gondozni a juh­állományt, nincs juhász, nincs megfe­lelő takarmány s kérték, hogy helyezzék el az állato­kat. A vállalat dolgozói a megyében mintegy 5000— 6000 darab juhot helyeztek el állami gazdaságokban, a megmaradó tsz-ek­nél, vagy egyéni gazdáknál. Minden igyekezetük ellenére is az ál­latok rendszertelen etetése, a nem megfelelő gondozás éreztetni fogja hatását.­­ Ezért, úgy számítják, hogy ez évben mintegy 300 mázsá­val kevesebb lesz az a gyap­­júmennyiség, amit begyűjt­­hetnek, mint amennyi 1956- ban volt. A vállalat dolgozói sok n­anajárással elintézték, hogy ősemberben már januárban mintegy 33—35 Vagon rizs­­korpát kapjanak a juhte­nyésztő termelőszövetkezetek, egyéni gazdák. A rizsikorpa sokkal jobb tápértékű ab­rak, mint a régebben hasz­nált kompakt. Répával, vagy répacsíkkal etetik. Azt is si­került elintézni, hogy a Cu­korgyártól répakoronát és nyers répaszeretet kapjanak a juhtartók. Azzal is segí­teni kívánja a termelőszövet­kezeteket és gazdákat a vál­lalat, hogy gyapjú-előleget folyósít, amennyiben igazolva van, hogy a juhállománya megvan a közös gazdaság­nak, vagy a dolgozó paraszt­nak. Az előleg összege da­rabonként 30—40 forint, ame­lyet azzal a céllal adnak, hogy az állatok takarmányo­zását segítsék. Végül, de nem utolsó sor­ban érdemes arról is szólni, hogy a vállalat dolgozói — akik igyekeznek legjobb tu­dásuk szerint elvégezni a rá­juk bízott munkát — a le­hető legrosszabb körülmények között dolgoznak. Az Iroda­házban két helyiség áll ren­delkezésükre. Az egyik a kapu mellett lévő portás­fülke. A piaci helyiségben öt­hat ember egész nap villany­fénynél dolgozik. A másik helyiség szintén a földszinten van, eredetileg büfének épült. Egyik oldala tiszta üveg, különben csak egy pici udvari ablak van rajta és fűteni sem lehet. Helyes len­ne, ha az illetékesek segíte­nének megoldani a vállalat jobb elhelyezését. —----------------------------------------------— Jásztelek kulturális életéből A hosszú téli szünetet az általános iskola növendékei úgy használták ki, hogy ta­lálkozókat rendeztek a régi volt ált. iskolásokkal. — akik már felső iskolákban, gyá­rakban, vagy a honvédségnél teljesítenek szolgálatot. — A találkozókat, hogy még ba­rátságosabbá, meghittebbé te­gyék, asztali-tenisz- és sakk­­versenyeket rendeztek. — Az összejöveteleket naponta 8—12 óráig tartották s a jól sikerült versenyeket igen sok drukkoló nézte végig. Az asz­tali-teniszben legjobb ered­ményt Törőcsik Jenő, Turóczi és Ponyák György pedagógu­sok, Juhász Ferenc hadnagy, Bakonyi József és Kisbaké­nyi István gimn. tanulók ér­ték el. A fiatalság három táncmulatságot is rendezett. Az ifjúsági színjátszók is nagyban készülnek farsang­ra. A „Hófehérke mama lesz“ c. 3 felvonásos operettet m­u­­tatják be Csóti V. vezetésé­vel. Március 1-re a kultúrotthon felnőtt színjátszói Offenbach: „Egy marék boldogság’’ be­mutatóját készítik elő Törő­­csik Jenő vezetésével. Távoli terveik megvalósí­­tására nagy szorgalommal készül a tánc-szakkör, erede­ti jászteleki táncokat dolgoz­nak fel a tavaszi kultúrbe­­mutatóra Hagyó Ernőné ve­zetésével. Gombos János Jásztelek NAPTÁR FEBRUÁR 1 Péntek Innac A Nap kél: 7.12 h-kor, nyug­szik: 16.44 li­ker. A Hold kél: 7.24 h-kor, nyugszik: 18.43 h-kar. HÍREK — Böhm Gyula megyei ta­nácstag, Szolnokon 1957 feb­ruár hó 5. napján 15 órakor az Áchim A. úti iskola he­lyiségében tanácstagi foga­dóórát tart. — Nagyméretű razziát tar­tott a karhatalom január 29- én Szandaszöllősön, Rákóczi­­újfaluban és Rákóczifalván. Sok honvédségi tulajdont ko­boztak el. K. Tóth Lajos aié ,rákóczifalvi lakosnál találtak egy körülbelül ötezer forint értékű repülőgép mágnest és 100 méter kábelt. Ezeket fia hordta oda, aki azóta disszi­dált. — A tiszaföldvári pedagó­gusok ankéttat tartanak ma. — Tószegen január 30-án 80 taggal megalakult a pa­rasztfiatalok szervezte, az EPOSz. <— 3 kislakást építettek fel ősz óta Kungyalun. Mind a hármat saját erőből, állami hitel nélkül. *—­ A megye gimnáziumai­ban az oktatás mindenütt megkezdődött. Mezőtúron a Mezőgazdasági Technikum­ban szénhiány miatt csak ma kezdődik a tanítás. — Szappan is készül a pa­pírgyárban. Nem tudták ki­adni a dolgozóknak járó il­­letményszappant a Szolnoki Papírgyárban. Úgy segítet­tek a bajon, hogy felvették a kapcsolatot a szolnoki vá­góhíddal és a Cellulóza gyár használaton kívüli szappan­főző eszközeivel megkezdték a házi főzést. Nemcsak a Szolnoki Papírgyár, hanem már a Tiszamenti Vegyimű­vek is készít mosószappant. — Az NDK-ban üdülő ma­gyar gyermekek üzeneteit péntek reggel 9.30 órakor közvetíti a Kossuth rádió. — Még ebben az évben összehívják a Forradalmi If­júmunkás Szövetség kong­resszusát, amely végső fokon határoz az üzemi fiatalságot érdeklő összes politikai, gaz­dasági kérdésekben. A fővá­ros minden kerületében és a megyékben is működnek már a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség ideiglenes intéző bizottságai. —1 Olcsó építőanyagot ké­szítenek a Pécsi Erőmű mel­lett felhalmozódott salak­hegyből. A salakot mésszel kötik s az így készült, a tég­lánál hatszorta nagyobb épí­tőkockák jó hang- és hőszi­getelők, nagy szilárdságúak. — Kétszázötvenezer dollár értékű gyógyszert és egész­ségügyi anyagot kaptunk ed­dig a Nemzetközi Vöröske­reszttől. ELLoPTA az óriáskígyót James Jager detroiti sza­kács különös ügyben került a bíróság elé. Azzal vádol­ják, hogy a városi állatkert­­ből ellopta az óriáskígyót.­ Tettét nem volt különösen nehéz felfedezni, tekintettel az ellopott „tárgy” jókora méreteire. A szomszédok, amikor meglátták a szakács szobájában az óriási hüllőt, azonnal rohantak a rendőr­ségre. Jager beismerte a lo­pást, s ezt azzal indokolta, hogy fiatal korában cirkuszi kígyóbűvölő volt. Miután ki­fizette a pénzbüntetést, kije­­lentette, hogy valószínűleg az óriáskígyó is szomorú lesz, egész jól kijöttek egymással. Vásárnak beillő HETIPIAC TÖRÖKSZENTMIKLÓSON Van itt tojás. A földművesszövetkezet felvásárlóhelyére sorba hozzák a parasztasszonyok a friss tojást. 2.20-ért veszik darabját* A piac képe is megmutatja, hogy bizony a gazdasági egyensúly az októberi események miatt megbillent. Ké­pünk az egyetlen méterárus sátrat mutatja, ahol az as­­­szonyok sorban álnak a portékáért) Ez a kép is még a jelenlegi helyzet árnyoldalát bizonyít­ja. Nem az a baj, hogy a törökszentmiklósi piacon ko­­csiszámra lehet fát kapni, hanem az, hogy a tüzelőhi­ány miatt egy mázsa tűzifáért 50, egy mázsa akácfáért 90 forintot szeretnének kapni az eladók. Lóvásár. Nagy a kínálat, kevés a kereslet, pedig ér­deklődés az van a lovak iránt. Amiért nem vásárol­nak jelenleg: takarmányhiány. Lovas Ferenc, török­szentmiklósi egyéni paraszt a meglévő lovához szeretne még egyet venni. Ezt mondja...Bizony felment az elmúlt három hónapban a lovak ára.Egy lónál 2500—3000 forint az áremelkedés.“ Mindez pedig azt bizonyítja, hogy a ló­piac, mint valami érzékeny műszer, úgy jelzi: megjött a paraszti termelési kedve, gyarapítani akarja gazdasá­gát. Tavaszra, — amikor enyhül a takarmányhiány — egé­szen biztosan megélénkül a lóvásár. Csikós — tk, ««a

Next