Tiszavidék, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-01 / 101. szám
ÜHb € felÍUtl . . • Jöttek a levelek spontán, kérés nélkül. Idősek, fiatalok írták, ki-ki a maga gondolatát. Így készülünk május elsejére. T. I. tiszaörsi levélrönk például ezeket vetette papírra már egy héttel szelőtt: ,Készülünk május 1. méltó megünneplésére. Készülünk • ■ azzal is, hogy a tavaszi vetést akkorra befejezzük, — hogy minden talpalatnyi földet megmunkálunk. S mert jó munkát végez községünk lakossága, szívvel-lélekkel fogunk ünnepelni a munkások régi és kedves napján.’1 Pusztakürtről az Állami Gazdaságbeliek hosszú sorokban számolnak be: „Felvonulunk Jászkiséren •munkagépeinkkel, amivel dolgozunk hétközben, hisz ez a nap a munka ünnepe. Utána közös ebédet tartunk, — iszünk, iszunk, vigadunk. A legjobb dolgozók között jutalmat és kitüntetéseket osztunk széjjel, s a napot tánci mulatsággal fejezzük be.” „Földművesszövetkezeti — klubházat avatunk szerdán, ami első lesz a megyében" — írják a kunhegyesiek. — Szórakozunk, vigadunk a tavasz legszebb napján, a világ munkásainak közös ünnepén. Ez volt a készülődés fő gondolata mindenütt. S felvirradtunk a várva várt napra, amikor a készülődés véget ér és ünnepelhetünk. A mindennapi munka örömeivel telve, s a tavasz üdeségével indulnak el ma a kisújszállásiak díszbevont városuk főutcáin, hogy meghallgassák a piactéren a szokásos ünnepi beszédet. Délután a ligetbe seregük a nép, szórakozni, vigadni, ahol lacikonyhák, püfék várják és kultúrcsoportok szórakoztatják őket. Lesz labdarúgás, kerékpár- és motorkerékpár ügyességi verseny. Az este se marad üresen, mert tábortűz mellett utcabállal búcsúztatják a napot. A tsz-ek és az állami gazdaságok dolgozói saját körükben vacsorát rendeznek. A Kinizsi Tsz tagjait meg is illeti a jó vacsora, mert kb. 180 holdon már elvetették és jelenleg árasztják a rizst. 65 holdas új telepük beállításánál 4 500 köbméter földet mozgattak meg. Közben azért készültek a nagy napra. Kunszentmártonban zenés ébresztővel kezdik a napot, s díszes felvonulással folytatják. A gépállomásiak óriási vörös csillagot alkotnak, amivel megnyitják a menetet. Utána a dolgozók és gépeik , a mindennapi elválaszthatatlan jóbarátok sorakoznak. Az ünnepi beszéddel a délelőtti program „kimerül”, de délután annál gazdagabb műsor következik. A kultúrparkban színjátszó csoportok, zenekarok váltják egymást. A gyerekeknek hinta, labda és sok más játék teszi emlékezetessé ezt a napot. Kedves helyen, a Tisza partján csapnak májusi lakomát a tiszafürediek és a Zagyva mellett a zagyvarékasiak. — A szabadban s szabadon. Ma avatják az új kerthelyiséget Jászfényszarun. A jászberényi fiatalok már ízelítőt vettek az ünnepségből, mert tegnap az elsejét megelőző estén fáklyás felvonulást rendeztek. Jelezték azt, hogy a mai nap az ő reménységük. Ma ők nyitják meg a díszbe öltözött menetet, az ő nyomukban haladnak majd a két nagy üzem, s a tsz-ek dolgozói. Délután a tornakertben újra ott lesznek, birkóznak, lepényt esznek, dongómotoroskerékpár- és kerékpárversenyt rendeznek. A jó kedvet biztosító italról, ételről, a zenéről legtöbb helyen a földművesszövetkezetek gondoskodnak. A szövetkezeti dolgozóknak az lesz a nap legnagyobb elismerése, ha mindenki jól érzi magát. Fegyverneken az úttörők és a KISZ-esek közös majálist rendeznek, este pedig együtt raknak tábortüzet, ami mellett táncolnak. Jászapátiban a Velemi Endre Tsz fiataljai májusi szerenáddal köszöntötték az este a tsz leányait. spece&pm>iP&£>iP8tä>iPS2i SS ' ” 1957. május 1-, A tisztelet és megbecsülés kifejezése: 3 mimmmimirwmimiimmiimiiimimiiiiiniimiiiMiimiiiiiiimiiimmm Klubhelyiséget kaptak Mezőtúron a 19-esek Mezőtúron április 27-én, a városi tanács klubhelyiség 3 gól ajándékozta meg a 19-eseket, a Magyar Vörös Hadseregé egykori katonáit. A klubhelyiség átadása ünnepélyesen történt. A pártoktatók házából, ahol Csuka Lajos, a városi pártbizottság intéző bizottságának elnöke emlékezett meg a 19-esek hőstetteiről, zárt sorokban, 1919 feliratú vörös selyemzászló alatt vonultak az öreg harcosok a tanácsházához. 3 19-esek, többnyire ősz fejjel, vállukon hosszú, súlyos* küzdelmek terhével. Lépésük már nem olyan katonás, mint* 1919-ben volt. De azért máig is katonák, a párt, a dolgozói nép törhetetlen szellemű katonái. Többségük ma is ugyanaz,* aki 38 esztendővel ezelőtt volt, amikor a Vörös Hadserege aratta világra szóló győzelmeit. Az intervenciós csapatok túl* ereje, párosulva a belső árulással, kicsavarta kezükből a fegyvert és a fehér terror megtizedelte soraikat. De ők azért * folytatták a harcot szakadatlanul. Börtön, akasztófa, csend, őrszurony és a Horthy-fasizmus semmilyen eszköze nem törte meg harci szellemüket Az egyszer már megízlelt szabadsága emléke olthatatlan lánggal lobogott szívükben, s küzdöttek továbbra is, a Vörös Hadsereg katonáihoz méltó bátorsággal. Ott voltak folyton a kommunista harcosok legelső sorai* ban. Idős Csuka Lajos, idős Takács Sándor, Ács János, Magdal Árpád, Kötél Imre — hogy csak néhány nevet említsek meg 3 a sok közül — 1919-től a felszabadulásig vezetői, irányítói voltak Mezőtúron a kommunista mozgalomnak. A sokévig börtön-és fegyházbüntetés, az internálótábor, a rendőri felügyelet, mindez kevésnek bizonyult elhallgattatásukra. 3 A Magyar Vörös Hadsereg hőstettei, s vele együtt az egykori vörös katonák, az utóbbi évek folyamán nem részesültek kellő elismerésben. A 19-es jelző olyasvalamit jelentett, mint nem teljesen megbízható, vagy az adott körülmények megértésére képtelen ember. Bár a gyakorlat világosan rácáfolt az efféle véleményre. Mert a 19-esek háttérbeszorítottan is, a rájuk szegezett gyanakvó tekintetek ellenére is megőrizték a párt iránti hűségüket. Ahol harcolni, küzdeni kellett a dolgozókért, ők ott voltak mindenütt. S ott vannak jelenleg is. Kádár elvtárs hívó szavára elsőnek jelentkeztek a karhatalomba s léptek be a munkásőrségbe. A 19-eseknek ajándékozott klubhelyiség az idős és a fiatal harcosok találkozóhelye lesz ezután, öregek és fiatalok egységesen sorakoznak fel az „1919” feliratú vörös zászló alá. S nincs az a fasiszta erő, amely mégegyszer kicsavarja ezt a zászlót kezükből. ----------------*«*.*»^» ................. Ifjúsági békestaféta A moszkvai Világifjúsági találkozó tiszteletére csak úgy, mint az előző fesztiválok során nemzetközi ifjúsági békestaféta érkezik a fesztivál városába, Moszkvába. Az előzetes jelentések szerint Európában öt útvonalon fut majd a staféta. Az első Hollandiából indul és Belgiumon, Franciaországon, Svájcon Ausztrián és Cseh - Szlovákián keresztül érkezik a Szovjetunióba A második a Német Demokratikus Köztársaságot és Lengyelorországot szeli át. A harmadik útvonala: Görögország, Bulgária és Románia. A negyedik: Olaszországon Ausztriám és Magyarországon keresztül éri el a szovjet határt. Az ötödik: Dániából indul és Norvégián, Svédországon és Finnországon keresztül jut el a Szovjetunióba. ILLYÉS GYULA: ÜZENET , szerteszét felsercegő őrtüzek: Májusok, a nyirkos, szolga éjjelen rőt lánggal fölfutok, Tegnap mi volt meg vert sereg: véres bozóton át gyűl már itt újra, gyűl —hahó hallgasd a trombitát! Ki tegnap még futott s nyomán csaholt ezer kopó: megáll és visszanéz — (amott leng már a lobogó! Kik megmaradtak a sötét tobzódó őrület éjfélén s csak száraz szemük gyújtott szikrás tüzet, míg fent örök törvény szerint zengtek az évszázadok: hallják, hogy gördülnek elő várva-várt hajnalok! Ó, pirkadat, sőt áradást álmunkban annyiszor látott, s ti távoli tüzek! — szennyes köd alól, sírok közül, véres fejek, vajúdó táj felett sisteregve száll felétek im innen ma üzenet! Pohárnak alján csöppnyi bor: szívemben a remény, megvillan fényeden, örök Május !rád nyújtom én! Kedvünk helyett, aki ragyogsz s egész életünk helyette, trombitálj hű Május, ó e néma táj felett ■ hirdesd jövendő harcaink győzelmeit, s te nap indulj!... Lépünk mi még veres győztes zászlód alatt! 1929. május 1. TVVTVTVV» V TV VVTVVTTV VVV VTVVTT VT» V VTVVTVTVWVVVV „„„„„O TE DRAGA NAP Szarka László verse Úh szabad május! Üdvözlünk téged te drága nap, Fényed tündöklőbb, mint a régi. Mitől a líra szárnyat kap. Gondolatim magasba törnek. S szárnyalnak festői táj fölött, Majd a messzeségbe vegyülnek. S leszállnak ott a táj mögött. Mi sokak előtt ismeretlen. Betekint a költői szem És felfedi a valóságot, Mit rejt a távlat méhiben. A távolban ragyogó csúcsot látok, Hol a víz nem vívódik kövekkel. A magaslat oldala környes-körül. Telve van boldog emberekkel. Boldogság fénye ül ott az arcokon. Éneklik az öröm dalát, Ne kételkedj abban elvtársam. Óh, hidd el a költő szavát. Zsarnokok hatalma szétzúzva ottan, kik ma még uralják a félvilágot. Világ népei egybeforrtam Velünk ünnepük majd a szabad májust. Karcag, 1957. április 15-én. GORKIJ KISPOLGÁROK A Szolnoki Szigligeti Színház előadása GORKIJ az oroszországi munkásmozgalom fellendülése idején, 1902-ben írta a Kispolgárokat. Nem véletlen, hogy az író éppen ekkor tér rá drámák írására. Úgy érzi, a színpadról sokkal közvetlenebbül és hatékonyabban szólhat az öntudatosodó dolgozó tömeghez, amely az élet alapvető kérdéseire keresi a választ, s tudni akarja, hol az igazság, hol keresse barátait ki az ellensége. Ezért látta szükségét annak, hogy a korabeli élet valóságos ábrázolásával leleplezze a liberális burzsoáziát, a kispolgári ideológia minden hazugságát, s Ugyanakkor bemutassa a proletariátus növekvő forradalmi erejét. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg a Kispolgárok is. Mint minden századeleji Gorkij-drámának, ennek is alapvető konfliktusa az ellentétes osztályok eszméinek összeütközéséből fakad. Az író Csehov útját járja, amikor drámáiban valósághűen ábrázolja az életet, de tovább lép mesterénél akkor, midőn új hősöket teremt, egy a színpadon új társadalmi osztálynak, a proletariátusnak a képviselőit, akik már nem csupán elmélkednek az élet nagy kérdésein, hanem meg is oldják azokat Már a korabeli néző is megérezhette e drámákból, hogy az új hősök ajkáról új szó hangzik fel léje a színpadról: a szociális igazság szava. De ezt érezte az uralkodó rend is, amikor 19 W2 március 26-án a Kispolgárok pétervári bemutatóján lovas rendőr kordonnal vetette körül a színházat s még jegyszedőknek is titkos rendőröket alkalmazott. MI A TÁRGYA ennek a drámának, amely bemutatója óta Európa csaknem valamennyi színpadát bejárta? Besszemenov kispolgár házában állandó vendég a veszekedés, a meddő és céltalan vita az apa és gyermekei között. A fiatalok már kinőttek az öregek szárnya alól, szűk nekik ez a kispolgári ház a maga levegőtlenségével, megcsontosodott szokásaival. Élni akarják saját egyéni életüket. De hogy milyen lenne ez az élet, maguk sem tudják. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy ők az életnek valami új rendjét, gyökeres változását akarják. Gorkij világosan rámutat arra, hogy az öreg Besszemenov és a fiatalok életfelfogása, világnézete végeredményben ugyanazon kispolgári világnézet két változata. A gyermekek individualista lázadása a szülők korlátok közé szorított patriarchális életformája ellen nem egyéb egoizmusnál. Ugyanis a két különc: a részeges Tyetyerev kántor és a költői lelkületű öreg madarász, Porcsihin anarchista lázadása is ugyanazon téma variációi. A FELTÖREKVŐ új társadalmi osztályt két fiatal: a varrólány Polja és Besszemenov fogadott fia, a mozdonyvezető Nyil képviseli. A darab cselekménye során egyre nyilvánvalóbb, hogy az ő szembenállásuk az apák és fiuk kispolgári világszemléletével kibékíthetetlen és megalkuvást nem tűrő. Az író megtalálja a módját, hogy félreérthetetlenül rámutasson: ennek az új erőnek győznie kell minden visszahúzó és megkötő akadály ellenére is. Harcukban mellettük áll az érzelemben és gondolkodásban néphez hű értelmiség darabbeli két képviselője Siskin diák és Cvetajeva tanítónő is. A dráma minden szereplője a századeleji orosz társadalom jól megformált típusa. Besszemenov jómódú kispolgár, aki saját házában korlátlan úr. Egész gondolkodását a régi, megszokott életrendhez való ragaszkodás szabja meg. Lányát is, fiát is tanult emberekké neveltette s ebben rejlik tragédiája. Azok már nem értik meg s így fokozatosan érzi összeomlani maga körül a maga teremtette világot. Törekvései megrekednek polgármesteri széknél, amelyet mégsem sikerül elérnie. E komor világban csak a pénz megjelenése vagy kiadása okoz változatosságot s az időt az évszakok változásával és az étkezések rendjével mérik. Iványi József igazi, Gorkij elképzelte Besszemenov volt. Hangereje, színezése, erőszakossága, mozdulatai és arcjátéka egyaránt meggyőző. Magatartásának változásai a különböző helyzetekben. dühe és ellágyulása, modorossága és feloldódása a mindenható Pénz megjelenésekor maradandó élményt jelentettek. FELESÉGE, Akulina Ivanovna,, a férje és a család rabságában élő megfélemlített idős asszony. A családban senkivel sem tud szót váltani, legfeljebb Sztyepanidával, az öreg morgolódó és pletykás szakácsnővel. Gondolatai nem terjednek túl a háztartás gondjain s kétségbeesve próbál bővíteni a családi vészevedések sűrűn ismétlődő viharában. Harsányi Margit előző alakításánál lényegesen jobbat nyújtott ebben a szerepben. Jól megformázta a gyermekei körül teljesen értetlenül tipegő öregasszonyt, aki mint a kotlós, amely kislibákat költött, tehetetlenül ténfereg a gyermekei számára idegenné vált szülői házban. Fiuk, Pjotr, véletlenül keveredve egy egyetemi tüntetésbe, hazakerült, s most teljesen haszontalanul, üres vitákban fecsérli életét. Nem akarja alárendelni magát a társadalom érdekeinek, mert a „személyiség” és a személyiség szabad. Nem ismeri a ma■ gasabb eszmékért vívott harcot, csak saját személyes bol■fogságával törődik, amely minden kötelesség teljesítésétől való mentességet jelent számára. Nyilván ő is ugyan olyan kispolgárrá válik, mint az apja, legfeljebb erőtlenebb és filozófikusabb kiadásban. Gellei Kornél az ábrázolt alak jellemének bizonytalanságát jól mutatta be. Szemmel láthatóan igyekezett az egysíkúság veszélyét elkerülni, legtöbbször sikerrel. LÁNYUK, TATYANA, a szenvelgő kispolgári nő típusa. Tanítónő, de fárasztja a tanítás. Nem hisz semmiben s bár állandóan sóhajtozik, mégsem képes mélyebb érzésekre. Értelmetlennek és céltalannak látja az életet, amely nem adja meg neki az egyéni boldogságot. Ő is egoista, mint bátyja, ezért válik fölöslegessé a társadalom számára. Szerelmes Nyilbe, de az Tatyána gondolkodását teljesen idegennek érzi. Még arra is erőtlen, hogy — ha már nem kell neki az élet — valóban elvesse magától. Győri Ilona régen látott jó alakítással lepte meg a közönséget. Sok néma játéka, elfojtott szenvedésének érzékeltetése, nagy színészi koncpozíciót igényel. Tyetyerev, a kicsapott napnövendékből lett iszákos kántor okos ember. Kíméletlen és cspppgel mutat rá a kismagánság lényegére Beszél a benne feszülő erőről, mellyel láncokat tördelhetne, de az élet megtörte, meglágyította ezt az erőt, s így lett ő „tárgyi bizonyítéka annak, hogy az embernek se helye, se célja nincs az életben ,.Szavaiban mindig fonákjára fordul mindaz, amit mások eszmének neveznek. Alkoholmámorba fúló tragikomikus lázadása a kispolgárok által szűkreszabott élet ellen az anarchista lázadása. Percsihin, a „szabad Madarász” a Gorkij írásaiban gyakran felelhető élet szélére került alak, akit a kizsákmányoló társadalom változtatott ilyenné. Bár rongyokban jár, gondozatlan és hiányzik belőle minden kispolgári fegyelem, mégis szép a lelke Úgy él, mint a madarai, de képtelen a harcra, az élet furcsa játékszere ő is. Ruttkay Ottó és Paál László alakítja a két fura figurát Mindketten az ábrázolt alak jellemének lényegét ragadták meg. Ruttkai részeg fizolofálása, nagy monológja, Paál öröme férjhezmenetelének hallatára, vagy a pirók-fogás elmondása sokáig emlékezetes marad minden néző számára. „A darab főalakja Nyü és Pálja” — mondja maga Goiinj. Nyit az az erő, amely megváltoztatja a kispolgárok világát. Ezt érzi az öreg Besszemenov is, aki mindenért őt teszi felelőssé. Szavaiból az egész omladozóban lévő kapitalista társadalom rettegését érezzük. Nyíl szavai költői lendületet kapnak, amikor a munkáról beszél, pedig egyszerű, józan ember, aki szereti a vidámságot, szereti az életet. Mégis környezete fölé emeli őt az igazságba és a saját erejébe vetett hite, meggyőződése a világ megváltozásában. Szerelmese, Polja kevés beszédű, de mélyen érző leány. Tisza szívvel ragaszkodik Nyilhez, fenntartás nélkül bízik benne. Látja az élet nehézségeit, de nem kínzónak, hanem lelkesítőnek látja az emberi életért vívott harcot. Valahányszor Loránd Vanna, vagy Prókay Istvánt, a két alak megtestesítői, színpadra lépnek, úgy érezzük, mintha megvilágosodna a sötét, szürke színtér. Mintha az a benső lobogás, amely ezekben az alakokban és külsőleg is kifejezésre jutna. Talán a negyedik felvonásra veszít egy kissé erejéből Prókay alakítása, de úgy vélem ebben a hajnalba nyúló próbák okozta kimerültség a ludas. EGYÉNI UTON JÁR Jelen« Nyikolajevna, a fiatal özvegy, aki nem vállal közösséget a kispolgárokkal, igyekszik derűssé tenni a maga és környezete életét. Mindezt azonban ösztönösen teszi, mert így neki is könnyebb elviselni az életet. Németh Gabriella élettől duzzadó alakítása, derűs egyénisége közel férkőzik a néző szívéhez. A Siskint és Cvetajevát alakító Halász László és Czigány Judit egyenes lelkű, elveikhez ragaszkodó, okos fiatalokat formáznak akikre szükség lesz a jövőért vívott küzdelemben. Látszólag könnyű dolga volt Neogrády Róbert rendezőnek, hiszen mind a négy felvonás egy színen játszódik. Azonban éppen ebből fakad a rendezés nehézsége: egy képben ábrázolni a Besszemenov ház fojtott légkörét, amelyet mégis élettel kell telítenie. A rendező jól oldotta meg ezt a feladatot. Minden szereplő a helyén volt. A négy súlyos gondolatokkal teli felvonás azonban így is erősen igénybe veszi a közönséget. Érdemes lenne bizonyos mérvű anyagcsökkentésre gondolni. A bemutató előadás tanulsága szerint az egész szereplőgárda legjavát adta, hogy sikerre vigye a darabot. Ez az előadás is bebizonyította, milyen kiváló jellemszínészek vannak a társulatban. Elmélyedő munkájuk s nem utolsó sorban a darab nagyszerűsége, nagyobb méltánylást érdemelne a szolnoki társadalomtól is. SZÚR MÁV ERNŐ