Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-01 / 259. szám

1958. november 1. IFJÚ VÁLASZTÓKNAK M­­­ezőtúron 600, Jászberény­­ben 400 fiatal jelent meg az ifjú választók gyűlésén. For­ró levegőjű, nagytömegű gyűlé­sek ezek szer* a megyében — Jászkiséren, Abádszalókon, Jász­­avl­rn, a Tisza Cipőgyárban — ahol olyan választók a hallga­tók, akik életükben először vagy másodszor járulnál­: az urnák elé­rtjaink már nem tudják, mi volt az, amikor 10—14 éves ko­ruktól kezdve kulákok cselédjé­nek szegődtek a nincstelen pa­raszt gyermekei, az üzemben ugyanannyi munkáért kevesebb bért kaptak a fiatalok, mint a felnőttek. A kultúra, a művelő­dés lehetőségeiből a dolgozó if­júság minden rétege ki volt zár­va. Az ifjúságnak még a lát­szatjogokat sem adták meg. Hu­szonhat év a nagykorúság, ott a választási jog, „új verbőczyk”, „geszti bolondok” rikoltották ezt. De 12—13 éves korban már le­ventegyakorlatokon verték be­léjük a „vitéz" országló sokszá­­mú „vitézei’’, hogy a magyar if­júság hivatott a magyar fajt, a magyar gyepüt védeni, más szó­val a választójogra éretlen ifjak érettek a burzsoáziáért halni. Emlékszünk még, milyen volt a legény­élet a faluban? Szombat, vasárnap estéken hol az egyik, hol a másik kuláknál jöttek ös­­­sze istállóban a béres fiúk tök­magot törögetni, jobb időkre várni. S akkor pislantottak csak ki, amikor kutyaugatás jelezte, hogy gazduram lányától búcsúz­nak a környék módos legényei. S a vasárnapok? Kéthetenként hazamehettek fél napra édes­anyjukhoz tisztát váltani, míg azzal kérkedtek a vasárnapi nagymisén a kulákfiúk, hogy te­letömték pénzzel a kisasszonyok elvesztett kesztyűjét. Azért szólunk főképpen a fa­lusi ifjúság helyzetéről, mert Szolnok megye mezőgazdasági tájegység, s mert éppen ebben a megyében nagyszámú egykori nincstelen gyermekének sorsa változott hirtelen nagyott. Ma ott tartunk, hogy a kunszent­­mártoni Zalka Máté Termelőszö­vetkezetben két fiatal eljegyez­te egymást, s házat vette­k, mi­előtt összekerülnének. A mező­túri Petőfi Termelőszövetkezet tizennégy f­ának lakodalmát or­szág-világ szeme figyelte, s a menyasszonytáncot elsőnek mi­niszter járta az ifjú asszonyok­kal. S a faluból mennyi értel­miség, vezető kerül ki. Orszá­got is tudnak vezetni az egykori kitaszított parasztok. Megyénk­ben is 5 ezer 441 fiatal tanul kö­zépiskolában, zömmel falusi fi­úk, lányok. Ifjú munkásaink között egyre általánosabb „szokás’’, hogy kül­földre járnak. Mennyit változott az ő életük. Ipari tanuló ottho­nokban nevelik őket míg szak­mát tanulnak, s nem fillérekért robotolnak az üzemben, vagy a „kenyéradó” mesternél. Gyökeresen változott az ifjú­ság helyzete. Rendünk, jövőnk fényei ma ők. Ifjúságunk ma részt is vesz az államhatalom gyakorlásában. Szolnok megyé­ben mintegy huszonkétezer fia­talkorú, új választó szavaz ez évben velünk együtt jövőnkről. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség emléklappal lepi meg őket, hadd legyen emlékezetes számukra nagykorúságuk. Az if­jú választók gyűlésére a szülők is elkísérik a fiatalokat, úgy lát­szik, az idősebb generáció is át akarja élni, mit jelent az, ha va­laki fiatalon választó állampol­gár. Méghogy mennyire az! Jász­­apátin a 21 éves Lenográczky Júliát járási tanácstagnak jelöl­­ték a község idős dolgozói. Raj­ta kívül 509 fiatal kér bizalmat november 16-án, mint községi, városi, megyei ♦arécstasje­­ölt. Ifjú választói ale, új választó­ink előtt világos mindez. S azt is tudják, hogy a szocializmus, főképpen az ő érdekükben épül, jórészt ők fogják érezni mai építésünk , holnapi gyümölcsét. Nem kétséges, hová adják sza­vazatukat. Borzák Lajos SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP — Pardon, igazad van. Lás­sunk hát az ebédhez. Kedves vendégeim, siessünk, mert a nyulak nem várnak. Egy ideig nem hallatszott más, csak az evés megszokott zajai. Később a képviselő kezdett egy anekdotába, valamilyen válasz­tási stiklit mesélt el, hogyan zár­ták be a községháza udvarára az ellenzék szavazóit, hogy ő, mint a kormánypárt jelöltje, megsze­rezhesse a többséget. Nem ara­tott túlzott sikert vele, mert már vagy ötször hallotta mindenki. És mint ahogy az egyik Losonczi rokon­lány kijelentette, ezek már olyan megszól­ált dolgok. Valami újat meséljen, Tivadar bácsi. — Tudok én újat is, de azt nem neked mondom el, mert te még nem vagy felavatva — vic­celődött a képviselő. — Méltóságos uram, tessen jönni, megkezdődött a hajtás. — Mehetnénk — lökte ki a széket maga alól Losonczi Mi­hály méltóságos úr, és hóna alá csavta a kiváló belga duplacsö­vűt. Utána sorjában az egész társaság, csak Szalatnai Bandi maradt ülve. — Én nem tudom, de vala­hogy gyomorgörcsöm van. Men­jetek előre, majd később én is csatlakozom a társasághoz, ha rendbejöttem — panaszkodott, miközben fájón nyomogatta gyomra tájékát. — Maradj csak, öcsém­ — így a­ jólelkü méltóságos úr. — Ha fáj a gyomrod, majd a gyönge csibehús rendbe ho­­ a — és na­gyot kacsintott hozzá. Kifelé menet meg odaszólt a Pista inasnak: — Annak a Fanninak mondd meg, hogy menjen be a kisszo­­bába. Aztán mutasd meg a fia­talúrnak, merre a bejárat. A szántásokban durrogtak a ** puskák. Különösen a kis­erdőnél. Közel a Tiszához volt bő a zsákmány. Már kétszáz nyuszi feküdt a füvön kiterítve, és a hajtók szorgalmasan hesse­­gették őket a kör közepe felé. Nagy oka volt a szorgalmuknak. Nyolcvan fillér napszámot kap­tak. Legtöbbjüknek hosszú ide­je ez volt az első pénz, ami a ke­zükbe került. Meg aztán lehetett remélni, hogy ha jókedvük van az uraknak, megajándékozzák őket esetleg egy-egy nyállal. De az uraknak nem volt jókedvük. Az elejtett nyulak egy részét már be is szállították a kastély­ba, ahol a személyzet nekiesett hogy a nyúlgereznákat kikészít­se. Ez is pénzt jelentett, és a pénz nagyon kellett. Az agár­verseny, meg a lóverseny igen költséges mulatság. Márpedig a Losoncziaknál ez a két szórako­zás járta. • öreg Korsós Bálint szapora buzgalommal hajkurászta a nyu­­lakat. Úgy számította, hogy las­san napszállat, és abbamarad a vadászat­, ő meg mehet haza. Ta­lán elhívja az egyik gazda, ká­váim. Csak akad a száz holda­kon munka. Egyszerre megdob­bant a szíve. A szántásban moz­dulatlan kis szürke test feküdt. Ti minntszik.. ért. n vmisz­it elfelej­tették elvinni. De jó lenne haza­vinni, a kis család legalább há­rom napig ehetne belőle. De m lesz, ha meglátják? Mindegy Az éhes gyomor győzött a tisz­tességérzeten. Mihály bácsi kö­rülnézett és a nyúl máris eltűnt az iszákjában. Ebben a pillanatban durranást hallott, és tompa lökést érzett a combjában. Meglőtték — nyö­gött fel, és sziszegve leült a szántásra. Felbukkant az öreg méltóságos úr, és rögtön felis­merte a helyzetet. — Vén marha, miért nem vi­gyázott, miért mászkál azon­­ a területen, ahol lőnek? Most mit csináljak magával? El tud menni az orvosig? A halálra vált öreg Bálint megrémült. Ha most kezelés alá veszik, megtalálják nála a nyu­lat és mindennek vége. A mél­tóságos nem ismeri a tréfát,­ és csendőrkézre adja. Még tán félig agyon is verik ősz fejjel. — Semmiség, méltóságos uram — rebegte, alázatosan. — Egy-két szem szét az egész. Be­gyógyul ez magától is — és véz­na mosolyra húzta száját. — Jól van — enyhült meg a méltóságos úr. — Menjen csak haza. Még hátra volna egy őr, de megkapja az egész napszá­mot — tette hozzá nagylelkűen . A szegényes kis vályogu­s­­kában temetői hangulat uralkodott, öreg Korsós Bálint gyulladt sebbel kínlódott a kis kunyhóban, Panni pedig, a mindig vidám, dalos Fanni kó­­­cos hajjal, szinte eszelősen me­­­redt maga elé. Köiben görcsö­­­­sen szorongatott egy tízkoronás­­ bankjegyet. Apja már félrebe­­­szélt. Egyszerre csak Panni fel­­­ugrott, és kirohant az éjszakába. t * Az orvos csüggedten állt az­­ ágy mellett. Csendesen kérdeztek­­ Pannitől: ’ — Miért nem hívtak hama­t­rabb? ' Választ nem kapott. A lányt­, rázta a rettenetes, bűntudatos­ . zokogás. Mit tudta szegényke,,­­ hogy neki nincs bűne, semmi? < ! Az orvos kifelé indult, és mc­l­t­net közben csendesen letette a­ tízkoronást az asztalra. Jó lesz­ , temetésre­­ dünnyögte magát, 1 elé csöndesen. * Régi dolgok ezek. Korsós Pan­­­i­ni és családja rég elköltözött a­­­ környékről, a kis zsellérház ös­­­­szedőlt. Rom és dudva nő a he­­­­­lyén. Hol vannak már a büszkei losoncziak, borbélyok, és a töb­­­biek? Néhány öreg ember, egy­­­kori cselédjei emlékezetében él­t s nek csak. A kastélyokban pedigs ’ termelőszövetkezetek, óvoda, is­­­­­kola létesült. A kis korsós pan­­­nik, az egykori jobbágyősök bol­­t­dog ki,s utódai ne tudják meg sohasem, mennyi könnyből és­ ■ szenvedésből épültek fel a kas­télyok falai. \ Hernádi Tibor | Riportsorozatunkat folytatjuk $ 3 AZ IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRŐL (Folytatás az első oldalról) Külkereskedelmünk terveinek megvalósítását célzó külföldi tárgyalásaink jó mederben foly­nak. Az idén a tőkés országokkal való külkereskedelmi forgal­munk is kedvezően alakult. Ke­reskedelmi mérlegünk szeptem­ber végével érdemleges aktívu­mot mutat, a gazdasági integrációs törekvések növeke­dő feladatok elé állítják export­­vállalatainkat. Ezek a nehézsé­g szóvivő kifejtette: végleges adatokat még nem nyújthat, ezért csak néhány fontosabb cél­kitűzésről adhat hozzávetőleges képet. Ismeretes, hogy idei eredmé­nyeink — a munkásosztály és a műszaki értelmiség áldozatos munkája, valamint a kormány céltudatos gazdasági intézkedé­sei következtében — jobbak a vártnál. Ezért a jövő évi terv­számokat az eredeti hároméves tervhez képest valamelyest fel­emelhetjük. Ez elsősorban a be­ruházásokra vonatkozik. A be­ruházási többletnek mintegy ne­gyedét a lakásépítkezések meg­gyorsítására kívánjuk fordítani. A megmaradó összegből pedig elsősorban a Dunai Vasmű hen­gerművét és a Tisza vidéki Ve­gyikombinát építését akarjuk előbbre hozni. A hengermű elké­szültével olyan hengerelt árut tudunk majd az ipar rendelke­zésére bocsátani, amelyet eddig legnagyobbrészt nyugati valutá­ért vásároltunk. A vegyi kombi­nátnak pedig egész ipari struk­túránk átalakítása, egyebek közt műanyagellátottságunk szem­pontjából van igen nagy jelentő­sége. A beruházások emelése nem csökkenti az életszínvonalat A beruházások emelése azon­ban nem vonja maga után az életszínvonal és a fogyasztási színvonal csökkentését. Éppen­­ek részben a piaci helyzettel, részben azonban egyes nyugati országok import-korlátozásaival függnek össze. Ezért több nyu­gati országgal a soron lévő ke­reskedelmi tárgyalások kereté­ben kell majd megvitatnunk olyan kereskedelempolitikai kér­déseket, amelyek helyes rende­zése elősegíti a nyugati orszá­gokkal való, kölcsönös érdeke­ken nyugvó kereskedelmi kap­csolataink fejlesztését is, ellenkezőleg. 1959-ben a fogyasz­tási alapot csekély mértékben ugyan, kb. 1 százalékkal, de ugyancsak felemeljük a három­éves terv eredeti előirányzatá­hoz képest. Majd a közelgő (november 16-i) választásokra vonatkozóan kapott kérdésekre adott tájékoz­tatást. A jelölőgyűlések iránt érdeklődőknek elmondotta: Nálunk a nép választ és a nép érdekei érvényesülnek a válasz­tásokon. A mi szocialista rend­szerünkben a választás a nép ügye. Vajon melyik nyugati bur­­zssoá demokráciában kérdezik meg a néptől már a választások előtt, hogy kiket látna szívesen az államhatalomban, a parla­mentben? Egyikben sem, Ma­gyarországon viszont 107 ezer gyűlésen vitatták meg a válasz­tók, hogy kiket jelölnek a vá­lasztási listákra. Ez természetes is. Nálunk népi hatalom van. S ez a népi hatalom nemcsak a sza­vazás napján nyilvánul meg, ha­nem minden nap, tehát a válasz­tás előkészületében is. A jelölőgyűlések a népi hata­lom beszédes megnyilvánulási formái. A százhétezer jelölő­gyűlés önmagában is szélesebb­­körű, demokratikusabb megnyit­ó belterjesebb gazdálkodás megteremtését, a növényterme­lés helyesebb szerkezetének ki­alakítását, az állattenyésztés fej­lesztését előmozdító intézkedé­sekről adott a szóvivő felvilágo­sítást.­­ Majd arra a kér­désre, hogy most vizsgálják fe­lül az ügyvédek működési enge­délyét, jelenleg hány tagja van az ügyvédi kamarának, azaz hány ügyvédnek van működési engedélye? — elmondotta. Amíg a panaszok felülvizsgá­lata folyik, részletes adatokkal nem szolgálhat. Az előzetes ada­tok szerint azonban az ügyvédek túlnyomó többsége máris meg­kapta, vagy a felülvizsgálat so­rán megkapja működési enge­délyét. vonulása a nép akaratának, mint egyes nyugati országok egész választási rendszere. A je­­lölőgyűléseken a nép saját sorai­ból választott jelölteket: munká­sokat, parasztokat, értelmiség­­­eket, a maga embereit A jelölőgyűléseken a válasz­tóknak körülbelül a fele részt vett. Ezeken a gyűléseken a fő­városban csaknem 15 ezren szó­laltak fel. Mindez nemcsak vá­lasztási rendszerünk demokratiz­musának bizonyítéka, hanem a politikai érdeklődést is mutatja, a dolgozók bizalmát a szocialista rendszer, a párt és a korm­á­ny politikája iránt­ A jelölőgyűlésekről készült jegyzőkönyvek alapján a Haza­fias Népfront bizottságok állítot­ták össze a jelöltlistákat, ame­lyeket végső fokon a választási elnökségek hagytak jóvá. A listákat november 5-én füg­gesztik ki. Arra a kérdésre, hogyan ellenőrzik a választások törvényességét? — kifejtette a szóvivő. Helyi választási elnökségek, választókerületi bizottságok és az országos választási elnökség őrködik a választások törvényes­sége felett és ellenőrzi az előké­szítő munkát. A legmesszebb­­menően ügyelnek a szavazás tit­kosságára. A választási elnökségek, a vá­lasztókerületi bizottságok a sza­vazatszedő bizottságok munkájá­ban 415 ezer választópolgár vesz részt. Ez világosan mutatja, hogy a választások törvényességének felügyelete, a szavazás levezeté­se Magyarországon a nép ellen­őrzése alatt áll. A nyugati propaganda bizonyos változásokat vár Magyarorszá­gon a választásokat követően. Mi erről a szóvivő véleménye? — kérdezték ezután. A november 16-i választáso­kon a párt és a kormány a nép elé áll, s a népi demokratikus rendszer és az ellenforradalom óta követett politikai vonal meg­erősítését kéri, hogy tovább ha­ladjon az eddigi úton. Népünk helyesli ezt az utat, s bízunk benne, hogy a választásokon is emellett foglal majd állást. A he­lyes útról, amellyel a nép egyetért és amelyet lóvá fog hagyni, semmilyen irányban nem kanyarodunk el. Ami a kor­mányban „várható” változásokat illeti, meg kell mondanom: a megválasztandó országgyűlés szuverén joga, hogy milyen kor­­mányra bízza az ország vezeté­sét, de véleményem szerint nem esz semmiféle változás az or­szág politikai vezetésében. — mondotta befejezésül a kormány szóvivője. A jövő évi terv előkészítéséről A választásokról

Next