Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-01 / 259. szám
1958. november 1. IFJÚ VÁLASZTÓKNAK Mezőtúron 600, Jászberényben 400 fiatal jelent meg az ifjú választók gyűlésén. Forró levegőjű, nagytömegű gyűlések ezek szer* a megyében — Jászkiséren, Abádszalókon, Jászavlrn, a Tisza Cipőgyárban — ahol olyan választók a hallgatók, akik életükben először vagy másodszor járulnál: az urnák elértjaink már nem tudják, mi volt az, amikor 10—14 éves koruktól kezdve kulákok cselédjének szegődtek a nincstelen paraszt gyermekei, az üzemben ugyanannyi munkáért kevesebb bért kaptak a fiatalok, mint a felnőttek. A kultúra, a művelődés lehetőségeiből a dolgozó ifjúság minden rétege ki volt zárva. Az ifjúságnak még a látszatjogokat sem adták meg. Huszonhat év a nagykorúság, ott a választási jog, „új verbőczyk”, „geszti bolondok” rikoltották ezt. De 12—13 éves korban már leventegyakorlatokon verték beléjük a „vitéz" országló sokszámú „vitézei’’, hogy a magyar ifjúság hivatott a magyar fajt, a magyar gyepüt védeni, más szóval a választójogra éretlen ifjak érettek a burzsoáziáért halni. Emlékszünk még, milyen volt a legényélet a faluban? Szombat, vasárnap estéken hol az egyik, hol a másik kuláknál jöttek össze istállóban a béres fiúk tökmagot törögetni, jobb időkre várni. S akkor pislantottak csak ki, amikor kutyaugatás jelezte, hogy gazduram lányától búcsúznak a környék módos legényei. S a vasárnapok? Kéthetenként hazamehettek fél napra édesanyjukhoz tisztát váltani, míg azzal kérkedtek a vasárnapi nagymisén a kulákfiúk, hogy teletömték pénzzel a kisasszonyok elvesztett kesztyűjét. Azért szólunk főképpen a falusi ifjúság helyzetéről, mert Szolnok megye mezőgazdasági tájegység, s mert éppen ebben a megyében nagyszámú egykori nincstelen gyermekének sorsa változott hirtelen nagyott. Ma ott tartunk, hogy a kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezetben két fiatal eljegyezte egymást, s házat vettek, mielőtt összekerülnének. A mezőtúri Petőfi Termelőszövetkezet tizennégy fának lakodalmát ország-világ szeme figyelte, s a menyasszonytáncot elsőnek miniszter járta az ifjú asszonyokkal. S a faluból mennyi értelmiség, vezető kerül ki. Országot is tudnak vezetni az egykori kitaszított parasztok. Megyénkben is 5 ezer 441 fiatal tanul középiskolában, zömmel falusi fiúk, lányok. Ifjú munkásaink között egyre általánosabb „szokás’’, hogy külföldre járnak. Mennyit változott az ő életük. Ipari tanuló otthonokban nevelik őket míg szakmát tanulnak, s nem fillérekért robotolnak az üzemben, vagy a „kenyéradó” mesternél. Gyökeresen változott az ifjúság helyzete. Rendünk, jövőnk fényei ma ők. Ifjúságunk ma részt is vesz az államhatalom gyakorlásában. Szolnok megyében mintegy huszonkétezer fiatalkorú, új választó szavaz ez évben velünk együtt jövőnkről. A Kommunista Ifjúsági Szövetség emléklappal lepi meg őket, hadd legyen emlékezetes számukra nagykorúságuk. Az ifjú választók gyűlésére a szülők is elkísérik a fiatalokat, úgy látszik, az idősebb generáció is át akarja élni, mit jelent az, ha valaki fiatalon választó állampolgár. Méghogy mennyire az! Jászapátin a 21 éves Lenográczky Júliát járási tanácstagnak jelölték a község idős dolgozói. Rajta kívül 509 fiatal kér bizalmat november 16-án, mint községi, városi, megyei ♦arécstasjeölt. Ifjú választói ale, új választóink előtt világos mindez. S azt is tudják, hogy a szocializmus, főképpen az ő érdekükben épül, jórészt ők fogják érezni mai építésünk , holnapi gyümölcsét. Nem kétséges, hová adják szavazatukat. Borzák Lajos SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP — Pardon, igazad van. Lássunk hát az ebédhez. Kedves vendégeim, siessünk, mert a nyulak nem várnak. Egy ideig nem hallatszott más, csak az evés megszokott zajai. Később a képviselő kezdett egy anekdotába, valamilyen választási stiklit mesélt el, hogyan zárták be a községháza udvarára az ellenzék szavazóit, hogy ő, mint a kormánypárt jelöltje, megszerezhesse a többséget. Nem aratott túlzott sikert vele, mert már vagy ötször hallotta mindenki. És mint ahogy az egyik Losonczi rokonlány kijelentette, ezek már olyan megszólált dolgok. Valami újat meséljen, Tivadar bácsi. — Tudok én újat is, de azt nem neked mondom el, mert te még nem vagy felavatva — viccelődött a képviselő. — Méltóságos uram, tessen jönni, megkezdődött a hajtás. — Mehetnénk — lökte ki a széket maga alól Losonczi Mihály méltóságos úr, és hóna alá csavta a kiváló belga duplacsövűt. Utána sorjában az egész társaság, csak Szalatnai Bandi maradt ülve. — Én nem tudom, de valahogy gyomorgörcsöm van. Menjetek előre, majd később én is csatlakozom a társasághoz, ha rendbejöttem — panaszkodott, miközben fájón nyomogatta gyomra tájékát. — Maradj csak, öcsém — így a jólelkü méltóságos úr. — Ha fáj a gyomrod, majd a gyönge csibehús rendbe ho a — és nagyot kacsintott hozzá. Kifelé menet meg odaszólt a Pista inasnak: — Annak a Fanninak mondd meg, hogy menjen be a kisszobába. Aztán mutasd meg a fiatalúrnak, merre a bejárat. A szántásokban durrogtak a ** puskák. Különösen a kiserdőnél. Közel a Tiszához volt bő a zsákmány. Már kétszáz nyuszi feküdt a füvön kiterítve, és a hajtók szorgalmasan hessegették őket a kör közepe felé. Nagy oka volt a szorgalmuknak. Nyolcvan fillér napszámot kaptak. Legtöbbjüknek hosszú ideje ez volt az első pénz, ami a kezükbe került. Meg aztán lehetett remélni, hogy ha jókedvük van az uraknak, megajándékozzák őket esetleg egy-egy nyállal. De az uraknak nem volt jókedvük. Az elejtett nyulak egy részét már be is szállították a kastélyba, ahol a személyzet nekiesett hogy a nyúlgereznákat kikészítse. Ez is pénzt jelentett, és a pénz nagyon kellett. Az agárverseny, meg a lóverseny igen költséges mulatság. Márpedig a Losoncziaknál ez a két szórakozás járta. • öreg Korsós Bálint szapora buzgalommal hajkurászta a nyulakat. Úgy számította, hogy lassan napszállat, és abbamarad a vadászat, ő meg mehet haza. Talán elhívja az egyik gazda, káváim. Csak akad a száz holdakon munka. Egyszerre megdobbant a szíve. A szántásban mozdulatlan kis szürke test feküdt. Ti minntszik.. ért. n vmiszit elfelejtették elvinni. De jó lenne hazavinni, a kis család legalább három napig ehetne belőle. De m lesz, ha meglátják? Mindegy Az éhes gyomor győzött a tisztességérzeten. Mihály bácsi körülnézett és a nyúl máris eltűnt az iszákjában. Ebben a pillanatban durranást hallott, és tompa lökést érzett a combjában. Meglőtték — nyögött fel, és sziszegve leült a szántásra. Felbukkant az öreg méltóságos úr, és rögtön felismerte a helyzetet. — Vén marha, miért nem vigyázott, miért mászkál azon a területen, ahol lőnek? Most mit csináljak magával? El tud menni az orvosig? A halálra vált öreg Bálint megrémült. Ha most kezelés alá veszik, megtalálják nála a nyulat és mindennek vége. A méltóságos nem ismeri a tréfát, és csendőrkézre adja. Még tán félig agyon is verik ősz fejjel. — Semmiség, méltóságos uram — rebegte, alázatosan. — Egy-két szem szét az egész. Begyógyul ez magától is — és vézna mosolyra húzta száját. — Jól van — enyhült meg a méltóságos úr. — Menjen csak haza. Még hátra volna egy őr, de megkapja az egész napszámot — tette hozzá nagylelkűen . A szegényes kis vályoguskában temetői hangulat uralkodott, öreg Korsós Bálint gyulladt sebbel kínlódott a kis kunyhóban, Panni pedig, a mindig vidám, dalos Fanni kócos hajjal, szinte eszelősen meredt maga elé. Köiben görcsösen szorongatott egy tízkoronás bankjegyet. Apja már félrebeszélt. Egyszerre csak Panni felugrott, és kirohant az éjszakába. t * Az orvos csüggedten állt az ágy mellett. Csendesen kérdeztek Pannitől: ’ — Miért nem hívtak hamatrabb? ' Választ nem kapott. A lányt, rázta a rettenetes, bűntudatos . zokogás. Mit tudta szegényke,, hogy neki nincs bűne, semmi? < ! Az orvos kifelé indult, és mcltnet közben csendesen letette a tízkoronást az asztalra. Jó lesz , temetésre dünnyögte magát, 1 elé csöndesen. * Régi dolgok ezek. Korsós Panini és családja rég elköltözött a környékről, a kis zsellérház összedőlt. Rom és dudva nő a helyén. Hol vannak már a büszkei losoncziak, borbélyok, és a többiek? Néhány öreg ember, egykori cselédjei emlékezetében élt s nek csak. A kastélyokban pedigs ’ termelőszövetkezetek, óvoda, iskola létesült. A kis korsós pannik, az egykori jobbágyősök boltdog ki,s utódai ne tudják meg sohasem, mennyi könnyből és ■ szenvedésből épültek fel a kastélyok falai. \ Hernádi Tibor | Riportsorozatunkat folytatjuk $ 3 AZ IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRŐL (Folytatás az első oldalról) Külkereskedelmünk terveinek megvalósítását célzó külföldi tárgyalásaink jó mederben folynak. Az idén a tőkés országokkal való külkereskedelmi forgalmunk is kedvezően alakult. Kereskedelmi mérlegünk szeptember végével érdemleges aktívumot mutat, a gazdasági integrációs törekvések növekedő feladatok elé állítják exportvállalatainkat. Ezek a nehézség szóvivő kifejtette: végleges adatokat még nem nyújthat, ezért csak néhány fontosabb célkitűzésről adhat hozzávetőleges képet. Ismeretes, hogy idei eredményeink — a munkásosztály és a műszaki értelmiség áldozatos munkája, valamint a kormány céltudatos gazdasági intézkedései következtében — jobbak a vártnál. Ezért a jövő évi tervszámokat az eredeti hároméves tervhez képest valamelyest felemelhetjük. Ez elsősorban a beruházásokra vonatkozik. A beruházási többletnek mintegy negyedét a lakásépítkezések meggyorsítására kívánjuk fordítani. A megmaradó összegből pedig elsősorban a Dunai Vasmű hengerművét és a Tisza vidéki Vegyikombinát építését akarjuk előbbre hozni. A hengermű elkészültével olyan hengerelt árut tudunk majd az ipar rendelkezésére bocsátani, amelyet eddig legnagyobbrészt nyugati valutáért vásároltunk. A vegyi kombinátnak pedig egész ipari struktúránk átalakítása, egyebek közt műanyagellátottságunk szempontjából van igen nagy jelentősége. A beruházások emelése nem csökkenti az életszínvonalat A beruházások emelése azonban nem vonja maga után az életszínvonal és a fogyasztási színvonal csökkentését. Éppenek részben a piaci helyzettel, részben azonban egyes nyugati országok import-korlátozásaival függnek össze. Ezért több nyugati országgal a soron lévő kereskedelmi tárgyalások keretében kell majd megvitatnunk olyan kereskedelempolitikai kérdéseket, amelyek helyes rendezése elősegíti a nyugati országokkal való, kölcsönös érdekeken nyugvó kereskedelmi kapcsolataink fejlesztését is, ellenkezőleg. 1959-ben a fogyasztási alapot csekély mértékben ugyan, kb. 1 százalékkal, de ugyancsak felemeljük a hároméves terv eredeti előirányzatához képest. Majd a közelgő (november 16-i) választásokra vonatkozóan kapott kérdésekre adott tájékoztatást. A jelölőgyűlések iránt érdeklődőknek elmondotta: Nálunk a nép választ és a nép érdekei érvényesülnek a választásokon. A mi szocialista rendszerünkben a választás a nép ügye. Vajon melyik nyugati burzssoá demokráciában kérdezik meg a néptől már a választások előtt, hogy kiket látna szívesen az államhatalomban, a parlamentben? Egyikben sem, Magyarországon viszont 107 ezer gyűlésen vitatták meg a választók, hogy kiket jelölnek a választási listákra. Ez természetes is. Nálunk népi hatalom van. S ez a népi hatalom nemcsak a szavazás napján nyilvánul meg, hanem minden nap, tehát a választás előkészületében is. A jelölőgyűlések a népi hatalom beszédes megnyilvánulási formái. A százhétezer jelölőgyűlés önmagában is szélesebbkörű, demokratikusabb megnyitó belterjesebb gazdálkodás megteremtését, a növénytermelés helyesebb szerkezetének kialakítását, az állattenyésztés fejlesztését előmozdító intézkedésekről adott a szóvivő felvilágosítást. Majd arra a kérdésre, hogy most vizsgálják felül az ügyvédek működési engedélyét, jelenleg hány tagja van az ügyvédi kamarának, azaz hány ügyvédnek van működési engedélye? — elmondotta. Amíg a panaszok felülvizsgálata folyik, részletes adatokkal nem szolgálhat. Az előzetes adatok szerint azonban az ügyvédek túlnyomó többsége máris megkapta, vagy a felülvizsgálat során megkapja működési engedélyét. vonulása a nép akaratának, mint egyes nyugati országok egész választási rendszere. A jelölőgyűléseken a nép saját soraiból választott jelölteket: munkásokat, parasztokat, értelmiségeket, a maga embereit A jelölőgyűléseken a választóknak körülbelül a fele részt vett. Ezeken a gyűléseken a fővárosban csaknem 15 ezren szólaltak fel. Mindez nemcsak választási rendszerünk demokratizmusának bizonyítéka, hanem a politikai érdeklődést is mutatja, a dolgozók bizalmát a szocialista rendszer, a párt és a kormány politikája iránt A jelölőgyűlésekről készült jegyzőkönyvek alapján a Hazafias Népfront bizottságok állították össze a jelöltlistákat, amelyeket végső fokon a választási elnökségek hagytak jóvá. A listákat november 5-én függesztik ki. Arra a kérdésre, hogyan ellenőrzik a választások törvényességét? — kifejtette a szóvivő. Helyi választási elnökségek, választókerületi bizottságok és az országos választási elnökség őrködik a választások törvényessége felett és ellenőrzi az előkészítő munkát. A legmesszebbmenően ügyelnek a szavazás titkosságára. A választási elnökségek, a választókerületi bizottságok a szavazatszedő bizottságok munkájában 415 ezer választópolgár vesz részt. Ez világosan mutatja, hogy a választások törvényességének felügyelete, a szavazás levezetése Magyarországon a nép ellenőrzése alatt áll. A nyugati propaganda bizonyos változásokat vár Magyarországon a választásokat követően. Mi erről a szóvivő véleménye? — kérdezték ezután. A november 16-i választásokon a párt és a kormány a nép elé áll, s a népi demokratikus rendszer és az ellenforradalom óta követett politikai vonal megerősítését kéri, hogy tovább haladjon az eddigi úton. Népünk helyesli ezt az utat, s bízunk benne, hogy a választásokon is emellett foglal majd állást. A helyes útról, amellyel a nép egyetért és amelyet lóvá fog hagyni, semmilyen irányban nem kanyarodunk el. Ami a kormányban „várható” változásokat illeti, meg kell mondanom: a megválasztandó országgyűlés szuverén joga, hogy milyen kormányra bízza az ország vezetését, de véleményem szerint nem esz semmiféle változás az ország politikai vezetésében. — mondotta befejezésül a kormány szóvivője. A jövő évi terv előkészítéséről A választásokról