Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

SZOLNOK­ MEGYEI NÉPLAP ÉVVÉGI SZÁMVETÉS (Folytatás az első oldalról) együttesen 4,4 százalékkal telje­sítette túl a III. negyedévi elő­irányzatát. Az egy ipari mun­kásra jutó vállalati teljes ter­melés azonban eléggé vegyes képet mutat. Egyes területeken meghaladta az előző év hasonló időszakának termelését, más te­rületeken viszont alatta maradt és összességében mintegy 1 szá­zalékkal volt alacsonyabb, mint az előző év ugyanezen idősza­kában. Hasonló a helyzet a 100 forint ipari munkabérre jutó vállalati teljes termelési érték tekintetében is. Ipari üzemeink közül a Jászberényi Aprítógép­gyár,­ a Törökszentmiklósi Ba­romfifeldolgozó Vállalat és a Martfűi Tisza Cipőgyár lénye­gesen fokozta exportját. Üze­meink 1958. III. negyedévében égetett téglából 8.8 százalék; cserépből 24.2 százalék; kénsav­ból 7; festett konyhabútorból 8.5; cellulózéból 43.2; bőrcipőből 9­2; lisztből 4.6; kolbászfélékből 6, 4 százalékkal termeltek töb­bet az előző év hasonló idősza­kánál. A megye építőipara — minisztériumi és tanácsi építő­ipar együttesen — a III. ne­gyedévben 24.2 százalékkal ter­melt többet az előző év III. ne­gyedévénél. T­ovább emelkedett 1958-ban megyénk dolgozóinak élet­­színvonala. Ez bizonyítja, hogy összehasonlítva a munkások és akalmazottak 1858. évi kerese­tét megállapítható, hogy az át­lagos havi kereset 1957. évhez viszonyítva emelkedett. Ugyan­csak az életszínvonal emelkedé­sének kétségtelen bizonyítéka a kiskereskedelem eladási forgal­mának növekedése. Az egy la­kosra jutó eladási forgalom fél százalékkal emelkedett. 1958. 111. negyedévében élelmiszerből 3.4 százalék, vegyesipari cikk­ből 7.8 szá­zalékkal volt na­gyobb a kiskereskedelem eladá­si forgalma, mint az előző év ugyanezen időszakában. Ugyan­akkor ruházati cikkekből a for­galom alatta maradt az előző évinek. Némi emelkedés tapasz­talható a vendéglátóipar forgal­mában is. Az év folyamán több alkalommal tapasztalhattuk kü­lönböző áruféleségek árának csökkentését és az új év ilyen szempontból is kellemes meg­lepetéssel szolgált a dolgozók­nak, mivel a termelői árak ren­dezése következtében végrehaj­tott fogyasztói árrendezés ered­ményeként az ország lakossága több mint 320 millió forintot takaríthat meg évente. Kormá­nyunk az év utolsó napjaiban végrehajtotta a választások előtt tett ígéretének egy részét, meg­jelent a társadalombiztosítási nyugdíj rendezéséről szóló tör­vényerejű rendelet és rendezték a nedaceausok fizetését. Meg­kezdődtek az előkészületek az­­ egészségügyi dolgozók fizetésé­­­­nek rendezésére, valamint a la­a­kásprobléma megoldására. > 1­959-ben tovább fejlődik me­­­gyénk. Fentebb már szó­­­ esett róla, hogy a községfejlesz­­­tési tervek keretében több mint­ 40 millió forint kerül felhasz­­­nálásra. Jelentős összegű beru­­­­házások történnek a Tiszamenti­ Vegyiművek, a Tisza Cipőgyár,­­ a Bútorgyár, a Jászberényi­ Fémnyomó- és Lemezárugyár­­ és még számos üzem fejlesz­­­tésére. Tanácsi vonalon az ál­­­lami erőből történő beruházá­­­­sok összege több mint 22 millió­ forint, amiből az oktatásra kö­­­zel 10 millió forintot, az egész­­­­ségügyre több mint 6 millió fo­­­rintot, a vízügyre több mint 2­ millió forintot, a helyi iparra­ több mint 1 millió forintot for­­­dítunk. Ezen kívül állami erő­­­forrásból megépítünk 113 új la­­­kást és megkezdjük 124 lakás­ építését, összesen 13 és félmillió­ forint összeggel. Felújításra kö­­­zel 14 millió forintot fordítunk.) Az anyagi természetű felada­­­­­tok megoldása mellett 1959-ben­­ számos területen lesz tenniva­­­lónk. Tovább kell javítani a­ pártszervezetek, tanácsok és tö­­­megszervezetek politikai mun­­­káját, még tartalmasabbá, rend­­­szeresebbé, sokoldalúbbá kell­ tenni a dolgozók között végzett­ politikai tevékenységet, még­ jobban, még konkrétabban és közvetlenebbül kell megismer­­­­tetnünk a dolgozókkal a párt­ és kormány politikáját egészé­­­ben és részleteiben is. Lényeges­ feladatot jelent az újonnan vá­­­lasztott tanácsok munkájának­ segítése, irányítása, hogy meg­­­­feleljenek feladataiknak, képe­­­­sek legyenek az államhatalom­­ helyi funkcióinak gyakorlására,­ valamint az államigazgatási­ munka irányítására. Javítani­a kell a tömegszervezetek munká­­­ját, mindenekelőtt a szakszer­­­vezetekét, elsősorban a szo és­a­i lista munka­verseny kifejleszté­­­se érdekében azért, hogy a dol­­­gozók közvetlen felelősséget­ érezzenek a szocializmus építé­se során előttünk álló feladatok­­ megvalósítására.­­ Erősítenünk kell a magyar­­ dolgozókban a béke megvédésé­nek gondolatát, a háború meg­­­akadályozásának szükségességét­ és lehetőségét. Fokoznunk kell, saját erőnkbe vetett hitünket és­ ugyanakkor a saját hibáink, fo­­­gyatékosságaink elleni küzdel­­­met. Együttes erőfeszítéssel el tudjuk érni, hogy 1959 újabb­ nagy lépést jelent előre me­­­gyénk­ben a szocializmus építése­­terén politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. E fel­adatok megvalósításához me­gyénk valamennyi dolgozójának erőt és jó egészséget kívánunk. lépnek életbe az új termelői árak . Néhány kiskereskedelmi ár korrekciója­­ évi 320 millió forint megtakarítást biztosít a lakosságnak A kormány Tájékoztatási Hi­­i­vatala közli: i A párt­ és a kormány határo­zata alapján 1959. január 1-től új ipari termelői áraik, új építő­ipari egységárak, új áruszállítási díjtételek és keres­kedelmi ha­­szonkkulcsok lépnek­ életbe. Az árrendezés révén megvál­toznak a vállalatok egymás kö­­zötti forgalmában­­ érvényesülő á­rak. A cél az, hogy az alap­­anyagtermelő iparágak — a bá­nyászat, a kohászat, az építőipar — együttesen többmilliárd fo­rintos állami támogatására ne legyen többé szükség, s hogy a termelői árak jobban tükrözzék a termékek önköltségét. Azok az iparágak, amelyeket eddig az államnak támogatnia kellett, a tényleges önköltségen aluli árakon adták el termékei­ket a feldolgozó iparágaknak. Az állami ártámogatásnak az volt a következménye, hogy a feldolgozó iparágak önköltsé­gében az alapanyagok alacsony összeggel szerepeltek, ezért az ezeken alapuló termelői árak a feldolgozó iparágakban sem tükrözték a tényleges önkölt­­­­séget. Egyes gyártmányok ter­­­­melői ára tehát jelentékenyen eltért az előállítás tényleges költségeitől. Az új árrendszer­­ a gazdaságosabb termelést szol­­­­gálja, mert megszünteti ezeket a visszásságokat. A termelői árrendezés folytán szükségessé vált egyes fogyasz­tói áraik emelése, ez azonban a kiskereskedelmi áruforgalomnak rendkívül szűk körét, mindössze fél százalékát érinti és az ár­emelést bőségesen ellensúlyozza az egyes fogyasztási cikkeknél végrehajtott kiskereskedelmi ár­leszállítás. Az áremelések ugyan­is olyan cikkeket érintenek,­­ amelyeket a lakosság általában­­ nem rendszeresen és nem nagy mennyiségben vásárol, s az ár­emelések összege országos vi­­­­­szonylatban körülbelül évi 330­­ millió forint, az árcsökkentések­­ viszont nagyrészt a lakosság el­látása szempontjából jelentős cikkekre vonatkoznak, s évi ös­­szegük mintegy 650 millió forint, vagyis az áremelések összegé­nek csaknem kétszerese. Az áremelés a következő fon­tosabb cikkekre terjed ki: kü­lönböző vas, műszaki áruk (al­katrészek, szerszámok, szerelési anyagok), egyes vegyszerek, mozaik és cementlapok, vasbe­tongerendák, nád- és gyékény­­lemezek, torontáli és perzsasző­­nyegek, kötelek, vatta, egyes hangszerek, vadásztöltény, bog­nár- és kádáripari termékek a rákszövetek. Az árcsökkentés a következő fontosabb cikkekre terjed ki: A zsír ára kilogrammonként 28 forintról ?5 forintra, a zsír­­szalonna és háj fogyasztói ára 27 forintról 24 forintra, a sózott kenyérszalonna ára 32 forintról 27 forintra, a füstölt, paprikás csemegeszalonna fogyasztói ára 46 forintról 40 forintra, az egyéb szalonnaféleségek ára 4,7 fo­rinttal, a rétesliszt ára 2,40 fo­rinttal, a bors ám 300 forinttal csökken. Az éttermekben megszűnik a ülőfogyasztási díj, az úgynevezett zene­ felárat pedig beszámítják az árakba.­­ A könnyűipari cikkek közül az árleszállítás több textil, és cipőipari terméket érint. A nylon­harisnya fogyasztói ára a szálvastagságtól függően pá­ron­ként 17,12, illetve 7 forinttal, a férfi és női nylon-zoknik ára , mintegy 20—25 százalékkal, a­­ nylon női pulóver fogyasztói ára­i mintegy 5—12 százalékkal, a fes­­­­tett nylon méteráruk fogyasztói­­ ára méterenként 6—25 forinttal csökken. A kordbársony ára 97 forint helyet 85 forint lesz. Mintegy 25 — 40 százalékkal csökken a PVC anyagból készült esőkabátok, térítők és egyéb köz­szükségleti cikkek fogyasztói­­ ára.­­ A tiszta műszálból készült pa­­mutszerű méteráruk árát 15—20­­ százalékkal szállították le.­­ Csökken a mikroporózus gumi­­­­­talpú cipők és szandálok , v­a­lamint a tornacipők, a /erm féleségek és kézimunkafona­­­lak, továbbá a gumiból készült * játékok ára is. Az ajtók és ablakok fogyasztói­­ ára 10 százalékkal, a mész fo­­­­gyasztói ára pedig 32 százalék­­­kal csökken. Csökkentik a 300-a és a 400-as cement árát is Vidéken bevezetik a terület szerint megállapított egységes háztartási és világítási áramdíj-­­ szabást, ez 24 millió forint meg­­­­takarítást jelent a lakosságnak.­­ A petróleum ára 6 forintról 1 < forintra, a benzin ára 4 forintról 1­2­ 70 forintra csökken. A kormány intézkedése alap­ján a kereskedelemnek január 1-­­ től már az új árakon kell bizto­sítani a forgalom lebonyolítását. (MTI). 1 DOBI ISTVÁN kitüntetése 60. születésnapja alkalmából Az MSZMP­ Központi Bizott­sága és a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány javaslatára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobi István elvtársnak, az El­nöki Tanács elnökének 1ü. szü­letésnapja alkalmából az állami és társadalmi élet vezető poszt­jain szerzett kiemelkedő érde­mei elismeréséül a Magyar Nép­­köztársaság érdemrendje kitün­tetést adományozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja szerdán délben 12 órakor az Országház Munkácsy­­termében nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelen voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, államminiszter, dr. Mün­­nich Ferenc, a kormány elnöke, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, Kállai Gyula és Marosán György államminiszte­rek, Biszku Béla belügyminisz­ter, Fod­c Jenő, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Ró­nai Sándor, az országgyűlés el­nöke, Somogyi Miklós, a SzOT elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, Nagy Dá­niel, az Elnöki Tanács elnökhe­lyettese, Kristóf István, az El­nöki Tanács titkára, az Elnöki Tanács több tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, Vass Istvánná és Dinnyés Lajos az országgyűlés alelnökei és más párt és állami vezetők. Dobi István elvtárs tisztele­tére 60. születésnapja alkalmá­ból a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága szűkkörű­ baráti ebédet adott. 1959. január v Boldog új esztendőt kíván fürdőző közönségének a SZOLNOKI FÜ­­RDŐ VÁLLALAT A SZOLNOK­ MEGYEI KÉMÉNYSEPRŐ VÁLLALAT boldog új évet kíván ügyfeleinek és dolgozóinak. KIS FRÖCCS ! Nagyot ütött a vállamra. Ki­­y törő örömmel üdvözölt.­­. — Ezer éve nem láttaink. 'Agykomám, tíyere, ugorjunk be hide a Magyar utca sarki butik­éba. Megiszunk egy nagyfröccsöt.­­ Ránéztem. Kicsit megörege­­­­dett, de még mindig az a zö­­­­mök, sűrű legény az én vasas komám, akivel évekig együtt dolgoztunk a járműjavítóban. A bort azonban úgy látszik, még mindig nagyon szereti. — Ej­ej, hát nem tudsz le­szokni róla? — kezdtem. — No, azért egy-két fröccs csak nem bűn? — nézett vissza rám olyan pillantással, mint aki várja, hogy igazat adjak neki. Nem adtam neki igazat. Annál sokkal jobban ismertem. Amikor a Járműjavító teher­kocsi osztályára kerültem, ott találkoztam vele először. Bri­­gádvezető volt a badarban... Embertelenül nehéz munkát vé­geztek az alvázon. Rajta azonban nem fogott ki a munka, akár zuhogott az eső, akár 45 fokot mutatott a sala­kon a hőmérő. A téli hidegben szinte a kézhez fagyott a szer­szám. Ő mindig becsülettel dol­gozott. Jó és szívós munkás volt. Úgy ismerkedtünk össze, mint ahogy a régi vasasok ismerked­tek meg új művezetőjükkel. Az első napokon, ahogy oda kerül­tem, az egyik javított kocsiján laza ágyvezeték szegecset talál­tam. Szóvá tettem neki. Erre ő röviden csak annyit mondott: — Csináljon különbet az elv­társ — s már vágta is ki a rossz szegecset. Komolyan be­szélt. A 60-as levegőkalapácsot a kezembe nyomta és máris kérte a tűzből az új meleg sze­gecset. Ő maga tartott rá. A kész szegecset azután so­káig nézegette. — Jobb, mint a másik. Így már elmehet a kocsi — mondta. Nem is volt vele semmi baj, rendesen dolgozott. Más olda­láról pedig még nem ismerhet­tem. Fizetés utáni reggelen igazo­latlanul távolmaradt az én ba­rátom. Se szó, se beszéd, nem jött be dolgozni. Veszem a sza­­badságos kartonját, hogy beír­jam az „igazolatlant”, amikor megszólal a művezető társam. — írj neki fizetéses szabad­ságot. Holnap itt lesz már. Így szokta ő mindig. Fizetéskor be­rúg és másnap nem jön dol­gozni. Két hétig aztán szaggatja az istrángot a munkában. Vonakodtam a szabálytalan­ságtól. No mindegy, a „hagyo­mányokat” nem bontom meg.­­ Ne legyek én se rosszabb, mint­­ a másik. De holnap majd be­szélek a fejével. Másnap, mintha mi sem tör­tént volna, reggel átöltözött és serényen munkához látott. — Többször elmentem mellette. Rám se hederített, pedig vár­tam, hogy szóljon az esetről. Végül is meguntam a butács­kát. Félre hívtam. — Beszélgessünk csak egy kicsit barátocskám. — Talán nálatok bevett szo­,­kás, hogy akkor jöttök mun­kába, amikor jól esik. Ha ezt a­ múltban csinálod, régen a ka­pun kívül vagy. — Mit szólnál akkor, ha levonnám a szabad­­­ságodat és az ebédpénzt a tá­volmaradásért? Előbb-utóbb a­ dolgozó társaid előtt is elveszí­ted becsületed, hiába vagy ki­váló munkás. Végül arra kértem, ha már szabálytalanságot követtem el, nézzen engem és fogadja meg­, mégegyszer nem fordul elő ha­­sonló eset. Meg is fogadta. S jött a következő fizetési nap. Alig vártam, mi lesz most nap reggel.­­ Nem jött be. Igazolatlannak vettem, bevo­­­nattam az ebédpénzt és újból beszéltem vele. Nem változott, már én is kezdtem beletörődni, a változhatatlanbd. í Az ellenforradalom alatt asl utolsó percig dolgozott. Nem txv I

Next