Szolnok Megyei Néplap, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
1959. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A tss-ek megszilárdításáért dolgoznak a jászberényi járás pártszervezetei A szervezés idején úgy voltunk vele, hogy csak ezzel legyünk kész, akkor mindennel megleszünk. Most meg már azt tartjuk, a szervezés könnyebb volt, mint a jelenlegi feladatok — így vélekedett néhány nappal ezelőtt Farkas István elvtárs, a jászteleki tanácselnök. Mi tagadás, jó ezt hallani, különösen annak, aki többfelé jár a megyében, s nem mindenütt tapasztal olyan tevékenységet, mint a jászberényi járásban. A nagy átszervezés után ugyan itt is volt néhány napos tétlenség, de a járás vezetői hamar száműzték a megnyugvást: megjelölték a községi vezetők legsürgősebb tennivalóit. A járás valamennyi községében a megszilárdítási bizottságokat serkentették nagyon komoly munkára. A bizottságok aztán konkrét és alapos intézkedési terveket dolgoztak ki. A pusztamonostori megszilárdítási tervben pl. így jelölték meg a tennivalókat a Búzakalász Tsz-re vonatkozóan. A pártszervezet létszáma jelenleg tizenhárom fő. Az újonnan belépettek között tizenegy párttag van, így mindenek előtt ki kell egészíteni az alapszervezetek vezetőségét. A legközelebbi taggyűlésnek pedig javasoljuk: bízzanak meg minden vezetőségi tagot azzal, hogy egy-egy rátermett tsz tagot párttaggá neveljen. A szövetkezeti KISZ szervezet létrehozását sem lehet halogatni. S az új ifjúsági szervezet fő feladatául azt jelölték meg, hogy baráti közösséggé kovácsolják a fiatalokat. Gazdasági téren ugyancsak sok a tennivaló a Búzakalásznál. A szakvezetésbe is bevontak két új embert, hogy az új tagok is képviselve érezzék magukat az irányításban. Mindenek előtt a jószágok elhelyezése okozott sok gondot. A lovakat a régi istállókba kell elhelyezni, azok ott el is férnek. A szarvasmarháknak építeni kell egy 50 férőhelyes istállót. De ez még csak az elhelyezés. A takarmány viszont éppoly fontos, mint a férőhely, erről is gondoskodni kell. A jászteleki Viharsarok Tsz-ben szintén komoly terv, hasznos elgondolások alapján kezdték meg a munkát. Mindenek előtt a párszervezet megerősítésére fordítanak gondot. Nemcsak a területi alapszervezetek feloszlatásával, s a községi vezetők átjelentésével erősítenek, hanem új erőket is vonnak be. Úgy tartják, a kettő együtt egészséges. A régi tapasztalt párttagok mellett kell az új, a friss erő is, hogy megoszthassák a megszilárdítási munka terheit. Ők is tudják, hogy az egyszerű átjelentésekkel gyorsabbnak tűnnék a sikerük. S ha nagyon akarnák, mondhatnák, hogy ezekben az időkben főleg tapasztalt emberekre van szükség. De nemcsak pillanatnyi sikert akarnak. Nagyon is hosszú időre szóló, alapos munkát végeznek. Előreláthatólag augusztus 20-ig tizenkét új taggal erősítik alapszervezetüket. A szövetkezet gazdasági munkájára vonatkozó tervek, elgondolások is mind alapos körültekintésre vallanak. Többek között az is, hogy a baromfitenyésztéshez szükséges férőhelyet a faanyag kivételével saját erőből építik meg. Mégpedig úgy, hogy július elsejére készen legyen, s a betervezett 500 libát, 1000 csirkét mielőbb „beleköltöztethessék”. Jászárokszálláson a pártszervezési és gazdasági terveken kívül arra is gondoltak, hogy az elnököknek, a vezetőségi tagoknak különböző tanfolyamot tartanak a a munkaegység elszámolásról, az alapszabályról, brigád és munkacsapat szervezésről, a 3004-es rendeletről és hasonló fontos tudnivalókról. S mindemellett számbavették azt, mennyi épület kell az új tsz-eknek, mennyit tudnak ebből a tsz-ek saját erejükből felépíteni, r.ennyi jószág kell az állomány kiegészítéséhez stb. A lehetőség szerint a helyi adottságaikat is kihasználják, hogy az államtól minél kedvesebbet kelljen kölcsönözni. A község kisiparosaival beszéltek, s azok vállalták például, hogy egy istállót társadalmi munkában felépítenek a tsz-eknek. Hosszan lehetne még sosorolni, hogyan kezdtek a munkához, a tsz fejlesztés után a megszilárdításhoz, az igazi nagy átalakításhoz ezekben a községekben. Előfordulhat, sőt biztos, hogy nem is egy helyen, a most rögzített elgondolásokat, terveket módosítani kell, aszerint, ahogyan a feladatok is módosulhatnak. Ahol felmérték már számok és tények alapján, hogy mi munka vár a tsz községek katonáira, ott most sincs tétlenség, nincs megnyugvás, mert a mezőgazdaság valóságos átszervezését még kokorántsem tekintik befejezettnek. (Bo) Ki is az a Gecse János? Az alattyári határban olyan tempóban dolgoznak a gépek, mintha május elején járnánk. A koratavasziak zöme, árpa, lucerna, vöröshere, cukorrépa, napraforgó már földbe került, sőt egynémely helyen szépen sorol is a vetés. Ha arról érdeklődünk, kit, illet az elismerés a gyors, tervszerű munkáért, sokan szavaznak Gecse János traktoros brigádjára. Ki is ez a Gecse János? Egy a hétköznapi munka egyszerű hősei közül. Hét éve dolgozik az alattyári gépállomáson és bizony olyan népszerűségre tett szert, hogy nevét ma már márkaként emlegetik a termelőszövetkezetekben. Maga úgy véli: ha eddig nagy szükség volt brigádjára a termelőszövetkezeti gazdaságokban, akkor ezentúl kétszeresen. Hiszen Alattyánban is nagyot fordult az idő kereke. Az „öreg Vörös Csillag termelőszövetkezet” mellé még két, Új közös gazdaság alakult, amelynek együttes földterületének nagysága meghaladja a 4500 holdat. — Hogyan birkóznak meg a megnövekedett feladatokkal? — kérdeztük a brigádvezetőtől. — Nem lesz könnyű az új és a régi termelőszövetkezetek igényét kielégíteni — volt a válasz. — Tizenkét traktorosunk mindent elkövet, hogy a lehető legtöbbet adja a szövetkezeti gazdaságoknak. A közelmúltban alakult Új Élet és Haladás termelőszövetkezetek lényegében csak a betakarítás után kezdik meg a közös nagyüzemi munkát, addig minden erőnkkel a Vörös Csillag tsz-t segítjük. Erre minden okunk megvan, mert a jóhírű gazdaság katasztrális holdanként négy és fél normálhold gépi munkára kötött velünk szerződést. — És hogyan lesz, ha mindhárom termelőszövetkezetben kell a gép? — Akkor sem jövünk különösebben zavarba. Az új gépekből, amely a napokban érkezett megyénkbe nekünk is jutott. Igaz egyenlőre még nem sok egy U 28-as Univerzális traktor és egy negyvennyolc soros vetőgép, de ez is előrehaladást jelent majd a munkábarf. "Egy biztos, a termelőszövetkezeteknek nyújtott segítségünk mértéke döntően attól függ, hogyan szervezzük meg a munkánkat. Konkrét terveink, elgondolásaink már vannak. Miután az új termelőszövetkezetek a betakarítás után kezdenek nagyüzemi módon gazdálkodni, akkor kezdünk mi is az Új Élet és a Haladás földjén. Ha egy-egy szövetkezeti tag learatta földjéről a gabonát, azonnal megkezdjük a szántást, hogy mire valamennyien betakarítottak, akkorára a legfontosabb talajmunkákkal végezzünk. Persze ebben az időben jelentkezik már a munka a Vörös Csillag Tsz-ben is. Ezért, hogy ott sem maradjunk adósak, két műszakot szervezünk. — sőt, ha az is kevés, éjjel-nappal dolgozunk. Egyszerűen, felelősségteljesen hangzottak azok a szavak, amelyeket Gecse elvtárs mondott. Mi bízunk benne, hogy munkájuknak, mint már annyiszor, most is lesz foganatja, magasabb termés jelzi majd a brigád jó munkáját. A napokban osztották ki a múlt évi nyereségrészesedést, és a jutalmakat a gépállomáson. A brigádvezetőknek 2100 forint jutott, de nem sokkal maradtak alább a brigád traktorosai sem. E. S. Kisújszállási öntözési gondok országos problémákkal Köztudomású, Szolnok az ország legnagyobb öntözéses megyéje, s az is tudott, Kisújszállás termelőszövetkezeti város jócskán hozzáteszi ehhez a magáét. A város határának negyedrésze öntözésre berendezett terület: a 22 ezer hold összterületből 5835 hold, s ezenkívül van még egy 60 holdas halastó is. Többek között az Új Életnek 222, az Adynak 183, a Dózsának 66 holdja van berendezve és hát a város valamennyi szövetkezetének van bizonyos ilyen területe. Ámde ez még nem azt jelenti, hogy öntözik is. Olyan 60 százalékon igen. Legnagyobb részen rizst termelnek, igaz, szántóföldi öntözésre is felhasználnak 756 holdat. A drágán berendezett terület 40 százaléka viszont ott hever kihasználatlanul. Mert: Több szövetkezetben lemaradt az állattenyésztés, KEVÉS AZ ÁLLATÁLLOMÁNY ahhoz, hogy igényük legyen bőséges takarmányalap megteremtésére. Nagyon jól mutatja a Kinizsi példája. A Kinizsiben 23 számosállat jut 100 hold földre. S miután szépen rendelkezik jószágállománnyal, öntözéssel is növeli takarmányalapját. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek lemaradtak az állattenyésztésben, olyan növényféleséget öntöznek, amelyből már az első évben jövedelemhez jutnak. A vöröshere, a lucernatelepítés éppen ezért nem érdekli őket, nem törődnek vele, mert az évelő, nem az első évben terülő növény. No mert mi a helyzet a rizzsel? A rizs rendkívül jövedelmező növény, viszont nem sokáig bírja a talaj, két év után rizsuntság lép fel. A vetésforgót nem nélkülözheti, sőt egyenesen a 6—7 volumenes forgót kívánja, amely azt jelenti: a kikapcsolás után 3—4 évig más kultúrát termesztenek, s ilyen periódusonként ■ következik a rizs. Az új vetésforgó rendszernek különben a Nagykunsági Kutató Intézet kisújszállási öntözőtelepe a leghívebb apostola és terjesztője. Nyilvánvalóan tudományos alapokra, kísérletekre épülő, gyakorlattal igazolt tétel. Az állami gazdaságok be is vezették már, s a termelőszövetkezetekben is az ilyen hosszú forgóé a jövő. A rizs ügye különösebb ellentétmentes, megoldottnak tekinthető. S mi a baj a más kultúrájú öntözésben? A kisújszállási kutatóintézetben öntözési brigád alakult, melynek célja az öntözés tudományos kutatásán, a termelőszövetkezetekben történő öntözési bemutatókon kívül ÖNTÖZÉSI SZAKEMBEREK KIKÉPZÉSE. Évenként megrendezik az öntözési brigádvezetők tanfolyamát. Csakhogy mit tapasztaltak?! A múlt évben Szolnok megyéből ötvenheten vettek részt öntözési brigádvezetői kiképzésben, s azokból az emberekből ebben az évben már csak hárman jelentek meg az ez évi oktatáson. Mi történt? Az, hogy a termelőszövetkezetek közömbösségből más munkakörbe osztották be az öntözéses brigádvezetőket. Az öntözési szakembereknél az anyagi hátrány a kerékkötő. Az alacsony munkadíj miatt állandó jelenség a fluktuáció, a munkaerő átvándorlás. A kiképzett vízügyesek egy-két évet dolgoznak szakmájukban, s aztán más, jobban kereső pályákra helyezkednek el. Ám, a legfőbb gátló erő, jobban mondva,az előrehaladást nem segítő tényező a 3004-es nagyon helyes, nagyon ösztönző kormányrendelet öntözési tétele. A 3004- es árutermelési mutatókat ír elő, melynek teljesítése esetén nagy kedvezményben részesülnek a termelőszövetkezetek. Ezt igyekszik is minden tsz kihasználni. Az árutermelési mutató az öntözéses területnél viszont duplán számítódik, úgynevezett redukált szántóban történik az átszámítás. Vagyis Kisújszálláson az egy holdra eső árutermelési mutató 1400 forint, öntözött területre 2800. Ahhoz tehát, hogy kedvezményekben részesüljön a termelőszövetkezet, öntözött területről 2800 FORINT ÉRTÉKŰ ÁRUT KELL TERMELNIE ÉVENKÉNT. A rizsnél, a hibridkukoricánál is képes a követelménynek megfelelő termésmennyiséget előállítani. A lucernánál, vörösherénél nem, miután e takarmánynövények az első évben például még semmit sem térítenek. Átmeneti megoldás kellene. Lehetne az: a lucernát, vörösherét telepítő termelőszövetkezetek öntözéses területe az első évben nem redukáltan, hanem normál mutatóval futna. Vagy hát más megoldást. Egy azonban bizonyos, — Kisújszálláson pártmunkással, agronómussal tudományos kutatóval beszélgettünk, s egybehangzó véleményük (társítva a magunkét is) az öntözési gondok minél előbb országos szinten történő megszüntetése gyorsítja mezőgazdaságunk felemelkedését, éppen az öntözéses gazdálkodás által. Borzák Lajos Tóth László újítása ötödére csökkenti a műveleti időt A SZOLNOKI Járműjavító mozdonyosztályának forgácsoló részlege az utóbbi években sokat fejlődött. A régi transzmissziónak már csak egy kis része van meg, mert az eszterga- és más megmunkálógépek egyedi villanymotor meghajtással működnek. E régi kis meghajtó tengely alatt két — sok évtizedet látott — hosszgyalúgép végezte munkáját. A múlt évi feladattervben szerepelt a gyalúgépek korszerűsítése és Tóth László üzemlakatos csoportvezető sokat gondolkozott azon, hogyan és mint tudná a gépet jobban kihasználni. A többfajta elgondolását nemsokára újítási javaslatban rögzítette. Ennek alapján a munkafolyamatot meg lehet gyorsítani, különösen akkor, ha a gyalugépet marófejjel látják el, s így az egykéses gyalulás helyett a többkéses művelet kerülhet előtérbe. AZ ELGONDOLÁST tett követte. Ma már a gyalugépre a marófejszerkezet fel van szerelve. Ez a megoldás követelően hatott a gyalugépasztal mozgásának átalakítására. Mivel a keresztszánkóra szerelt marófejegység, — mely le-fel és keresztirányban végezhet mozgást, — a hosszirányú mozgásra nem nyert megoldást. A megmunkálandó darab asztalra szerelése következtében a hosszirányú mozgást úgy oldotta meg, hogy az asztal meghajtó csavarorsóját is felhasználja, így egy villanyerővel meghajtott 8—9-es sebességváltásra alkalmas szekrényt szerelt be, melynek feladata a megmunkálandó gép vagy anyag nagyságának és keménységének megfelelő előtolást biztosítani. Most már a két berendezés felszerelése és munkája közben teljesen kikapcsolták a régi transzmisszió használatát. Míg a korábbi transzmissziós meghajtás 36 lóerős villanymotorral történt, most a korszerűsített formában a két berendezést összesen 6,5 lóerős villanymotor mozgatja. Ez a közel 30 lóerő különbség jelentős energiamegtakarítást eredményez. Az új berendezés a korábbi gyalulási műveletek megoldását is biztosítja, mert az átállás csupán egy fogaskerék be-, illetve kikapcsolásával megoldható. A MARÁSZ eljárás nagyban gyorsítja a munkát. Az újításnak még jelenleg nincs meg a hivatalos kiértékelése, csupán gyakorlati tapasztalatok és megfigyelések mutatnak biztató eredményt. Például egy mozdony-hajtórúd legyalulása eddig 24—26 órát vett igénybe. Az új marási eljárással 5 óra alatt végzik el ugyanazt. Egy gőzhenger felső részének gyalulása 16— 18 órába került, a többkéses marási eljárással most 4 óra alatt végzik. Tóth elvtársnak nem ez az első, de nem is az utolsó újítása. Már nagyon közel jár a századik újításhoz és ami a legfontosabb, az újításai 98 százalékban elfogadottak. — Ilyen volt a lemezfúrógép készítése, motorszivattyú készítése, mosógép meghajtásának megoldása, stb. — ab — t 3 „Úgy őrizzétek a zászlót, mint a szemetek fényét“ A gyönyörű tavaszi délutánban Súgván zászló, raj- és őrsi zászlók sokasága leng a díszbe öltözött pajtások felett. Szabályos sorokban igyekeznek a városi tanács nagytermébe. Egy zöld kisautóbusz gördül az épület elé. Fürge szovjet pionírok szállnak ki belőle és csatlakoznak a 136. számú „Zrínyi Ilona” úttörőcsapathoz. A teremben rajonként állnak fel, s máris harsan a kürtszó, vezényszó. — Zászlónak tisztelegj! — Pereg a dob és méltó tisztelettel hozzák a zászlót, hogy megkezdhessék az ünnepélyes csapatgyűlést. Büszkén ünnepelhetnek a Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagjai. Csapatuk a felszabadulás után az elsők között szerveződött. Azóta élen járnak az úttörő munkában. Ezt bizonyítja a Ságvári zászló is. Legutóbb, a forradalmi nyomolvasásban is kimagasló eredményt értek el. A veterán kommunisták, az Alcsiszigeti Állami Gazdaság dolgozói ezért a munkáért csapatzászlóval jutalmazzák őket. — Bajoktól jelentést kérek! — csendül Kádár Miklósné csapatvezető hangja. Mintha nem is gyerekek adnák a jelentést, hangjuk érces és határozott. A Himnusszal kezdetét veszi az ünnepélyes csapatgyűlés. A szervezőtestület részéről Elek Lajos, a városi tanács elnökhelyettese méltatja a zászló jelentőségét. Beszél a pajtások eddig végzett munkájáról és a további feladatukról. Majd ismét a dob pereg és gyönyörű új selyem nemzeti színű csapatzászlót hoznak az Alcsiszigeti Állami Gazdaság veteránjai. Mellükön a 19-es emlékérem és a munkásőr jelvény. A sok harcot látott emberek ma azon munkálkodnak, hogy a jövő nemzedék ifjú harcosait neveljék. — Úgy őrizzétek ezt a zászlót, mint a szemetek fényét — mondja Balázs Lajos, a gazdaság párttitkára. Úgy tanuljatok és dolgozzatok, hogy méltók legyetek azokhoz, akik ezt a zászlót adják nektek. Kövessétek tetteitekben a 19-es kommunistákat. A munkában is élenjárnak, hogy nektek biztosítsák a boldog jövőt. A mi gyermekkorunk nem hasonlítható össze a tietekkel, mert nekünk csak a nyomor, szenvedés és éhezés jutott. Gyermekkorunkban voltak álmaink és ma boldogok vagyunk, hogy azok az álmok a ti életetekben valóra váltak. Vashegyi Katalin meghatódva veszi át a selyem zászlót és ígéri, mindig hűek maradnak hozzá. A szervezőtestület nevében Csáki Istvánná köti elsőnek a szalagot a zászlóra majd egymásután sorakoznak a zászlószögek a fényezett vörös zászlórúdba. A Szolnok megyei Pártbizottság, a Hazafias Népfront, az úttörőcsapatok küldöttei, Kálmán László 19-es veterán, a szovjet pajtások, a megyei úttörő elnökség és még sokan vernek szöget a zászlórúdba. Az ünnepély másik fénypontja a legjobban dolgozó úttörők „Kiváló úttörő” jelvénnyel való kitüntetése. Tóth Évát még az a megtisztelő feladat is éri, hogy résztvehet az országos nyomolvasó parancsnokság budapesti találkozóján. A kultúrműsor után ismét vezényszó harsan és már pereg is a dob, viszik az újonnan kapott zászlót, melyre joggal büszkék. — ab —