Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-01 / 257. szám
2 M pckfar SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Holdfénykép és csúcstalálkozó Van-e izgalmasabb olvasmány változó korunkban, mint az újságok, napjainkat, percet rögzítő krónikája? Az újság élete egy nap — szokták mondani. — A múlt letűnt világának cinikus főszerkesztői pedig meg is toldották: ugyan ki emlékszik vissza a tegnapi újságokra. Nagyon sokan — milliók és milliók csodálják meg újból és újból azt az újságot, amelyben benne van az „évszázad fényképe”, a Hold „láthatatlan” arca. Csodálatos világraszóló felfedezés — lelkesedik osztatlanul Kelet és Nyugat. Nos, nemcsak a könyveknek, a felfedezéseknek is megvan a maguk sorsa. Amikor Kolumbusz kicsiny karavelláján nekivágott az óceánnak, csak véletlenül fedezte fel Amerikát. (Indiába indult.) Amikor a szovjet tudósok megostromolva az eget, felfedező útra küldték a szputyikokat, a fényképező berendezéssel ellátott bolygóközi állomást, akaratlanul megindítottak egy másik felfedező folyamatot is: a Szovjetunió felfedezését Amerika részéről. Az elmúlt időszakban fájdalmasnál fájdalmasabb „átértékelésekre’ volt szükségük az Egyesült Államok sorsa felelős intézőinek, hogy ráébrendjenek arra, amit a néptömegek már réges-régen tudtak, vagy helyes ösztönnel éreztek: a Szovjetunió nem „agyaglábú óriás”, gyenge, elmaradott ország, amellyel az ultimátumok és a hidegháború nyelvén lehet beszélni, hanem szocialista nagyhatalom, magasrendű technikával rendelkező fejlett ország, amelynek ereje összeforrva a többi szocialista ország és a világot átfogó békemozgalom erejével alapvetően megszabja az erőviszonyokat, mégpedig jó irányban — az enyhülés, a békés együttélés irányában. A nyugati tervek kezdettől fogva a Szovjetunióval vívandó háború perspektívájából indultak ki. E tervek kihagyták a számításból, hogy a Szovjetunió olyan rakétatechnikára tett szert — másról most nem beszélünk — amely mindenki tudomására adja azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a háború katasztrófával járna fel idézői számára. A Szovjetunió „visszaszorítása”, a „rab népek felszabadítása”, majd a „háborús szakadék” szélén való táncj hidegháborús stratégiai célkitűzései egymás után csődöt mondtak egy olyan helyzetben, amelyre a Szovjetunió, a szocialista tábor, a békeszerető erők fölénye e jellemző. Ilyen körülmények közepette a józanabb nyugati körökben aggodalom támadt a kalandor erőpolitikával szemben és hajlandóság mutatkozott az erőviszonyok realisztikusabb értékelésére. Sulzberger, a neves amerikai közíró a legnyomatékosabban mutat rá egy „új önelemzés” szükségességére „Nemcsak politikánk stílusát és módszereit, hanem céljait is felül kell vizsgálni”, — hangoztatja Sulzberger. Éppen a megváltozott erőviszonyok felismerésének hatására is egyes nyugati országokban tért hódít a tárgyalás szelleme. E térhódítás útját olyan mérföldkövek jelzik, mint Macmillan angol miniszterelnök tavalyi moszkvai és N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő amerikai látogatása. A népek világszerte úgy érezték, hogy a több mint egy évtizedes hidegháborús nyomás után fellélegezhetnek, véget ér az atomkatasztrófával fenyegető időszak. Tudósok és egyszerű emberek vélik, ha megvalósulhatott a „holdatérésnek”, a Hold titokzatos „félorcája” megörökítésének utópiája, mert ne válhatna valóra az, amit a hitetlenkedők, a hidegháborús kilátásokba belenyugvók szintén utópiának tartottak: a csúcsértekezlet és általa a békés együttélés. Való igaz, hogy az általános irányzat hosszú távra sodró erővel az enyhülés felé mutat- De akadnak disszonáns hangok. Míg Macmillan és Eisenhower azt a meggyőződést vallja, hogy az „olvadás” megkezdődött De Gaulle és Adenauer nem osztja ezt az optimizmust. A kínálkozó lehetőség helyett — amint a nyugatnémet General Anzeiger írja — a francia tábornok-elnök „a féket ragadta meg” és — ezt már az Evening News című angol lap mondja — „szétzúzta azt a reményt, hogy hamarosan létrejöjjön a csúcstalálkozó”. A nyugati szövetségesek terveivel is ellentétes De Gaulle-féle „magányos farkas” diplomácia, amely a „gondos előkészítés” ürügyével napolta el a csúcsértekezletet, aggodalmat keltett világszerte. Nem túlságosan meglepő e lépés attól a kormánytól, amely a hidegháború előretolt állásában hadakozva a legkülönbözőbb eszközökkel igyekezett szembehelyezkedni az enyhüléssel. így például a gaullaista , Franciaország technikailag elavult atombomba robbantásával olyan időpontban akar belépni az „atomklubba”, amikor a nukleáris kísérletek beszüntetésének lehetősége felveti e klub megszüntetésének eshetőségét Az Adenauerral és a Francóval kiépített tüntető szövetség, az algériai gyilkos háború folytatása mind-mind afelé hajtja a gaulleista kormányt, hogy ne Camp David, hanem a hidegháború szellemében nyúljon az enyhülés, így a csúcsértekezlet problémájához is. Mindenesetre a nemzetközi helyzet ellentmondásosságát és az enyhülés szellemének előretörését jellemzi az a tény, hogy a francia elnök meghívása alapján sor kerül a De Gaulle—Hruscsov találkozóra, amely reményt nyújthat arra, hogy a francia elnök bizonyos kérdésekben enged mostani merev állásfoglalásábó. Ha a csúcstalálkozót el is lehet napolni, a békés együttélés gondolata lépésről-lépésre halad előre. Semmi meg nem állíthatja, mert az emberiség tűzi napirendre. Az emberiség, amely kezdi szétfeszíteni a földi kereteket Ezer kínai technikum és szakmunkás érkezik Lhasszába Az elmúlt hetekben Kína minden részéből több mint ezer szakmunkás és technikus érkezett Lhasszába, hogy Tibet újjáépítéséhez segítséget nyújtson. Már el is oszlottak Tibet különböző részeibe a kijelölt feladatok elvégzésére. Vannak köztük kereskedelmi szakemberek, mérnökök orvosok, ápolók, geológusok stb. Sokan egyenesen az egyetemről vagy techtikumból érkeztek Tibetbe. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának pénteki ülése NEW YORK (MTD. A TASZSZ és a nyugati hírügynökségek részletesen beszámolnak az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának üléséről. A bizottság délelőtti és délutáni ülésén 14 ország képviselője szólalt fel A pénteki ülésen elsőnek Al Fikini, Libia küldötte beszélt. Kijelentette, hogy Libia lakosságának éppúgy, mint minden békeszerető népnek érdeke a leszerelési kérdés megoldása. Ugyanakkor azt a reményét fejezte ki, hogy betiltanak minden nukleáris fegyverkisérletet és Franciaország is eltekint tervezett szaharai atombombakísérleteitől. Ahmed Sukeiri, Szaud Arábia küldöttségének vezetője utalt a szovjet és az amerikai kormányfő történelmi találkozásának jelentőségére. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet tervezetet „pontosnak, világosnak és határozottnak” nevezte. Kijelentette, hogy az angol leszerelési javaslat lényegesen különbözik a szovjet javaslattól. A Szovjetunió a katonai intézmények és a fegyveres erők teljes megszüntetését indítványozza. — Anglia pedig csak ezek korlátozásait tartja szükségesnek-Kurt Waldheim osztrák küldött hangsúlyozta, hogy már önmagában a tizes leszerelési bizottság összetétele is reményt nyújt a kérdés pozitív megoldására. A következő szónok Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének első helyettese volt. Burma küldötte és Walter Nash újzélandi miniszterelnök felszólalása után Ernst Christiansen, Dánia küldöttségének vezetője mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a nukleáris fegyverek fenyegetik az emberiséget. Még a nukleáris fegyverek nélkül folytatott háború is — mondotta — eltörölheti a Föld színéről a nagyvárosokat. Ha meg akarjuk akadályozni a háborút, megoldást kell találnunk a hatásos — vagy ahogyan azt én mondanám — „bizalomgerjesztő” ellenőrzés problémáját. Reményét fejezte ki, hogy a januárban Genfben kezdődő tárgyalások a leszerelési kérdés teljes megoldását eredményezik. Az ülésen felszólalt még Ecuador, Guatemala, Malájföld, Spanyolország, Chile, Thaiföld és Venezuela küldötte is. Valamennyien támogatták a leszerelési határozattervezetet (MTI). A Szovjetunió olcsóbban és gyorsabban gyárt egyes szerszámgépeket, mint a Nyugat Mint a New York Times közli, Seymour Melman, a colombiai egyetem professzora, aki nemrég járt a Szovjetunióban, kijelentette, hogy a Szovjetunió olcsóbban és gyorsabban gyárt egyes szerszámgépeket, mint a Nyugat. Melman rámutatott, hogy a moszkvai „Vörös Proletár” üzem 200 normaóra alatt gyárt egy Univerzális esztergapadot, míg a Nyugat-Európai üzemeknek 600—1300 normaóra szükséges ilyen szerszámgép előállításához Melman megemlítette még a Szverdlovszkban gyártott vízszintes fúrógépeket, amelyeknek előállításához megközelítőleg feleannyi idő szükséges, mint a Nyugaton. Az amerikai professzor arra figyelmeztet, hogy „ha a jelenlegi irányzat nem változik meg, a Szovjetunió néhány éven belül vezető helyet foglal majd el a világon, a korszerű ipar legfontosabb részei a szerszámgépek termelésében”. (MTI) UUUUU 1959. november L >■*»■ 1 ....... Fejlődik a román orvostudomány A román orvostudomány az utóbbi években nagyot fejlődött. A román orvosok még a legkényesebb szerven — az emberi szíven — is rendkívüli pontossággal hajtanak végre műtéteket. Mint ismeretes, a szívet csak egészen rövid időre lehet működésen kívül helyezni. Ez a rövid idő azonban nem elegendő bonyolultabb szívműtétek elvégzésére. Ezért az orvosok azt kutatják, hogyan lehetne a szív működését hosszabb időre kikapcsolni anélkül, hogy az emberi szervezetben kárt tenne. Ezek közé a kutató orvosok közé tartozik többek között dr. F. Mandache egyetemi tanár, a bukaresti Brincovenescu kórház sebészeti klinikájának vezetője is. Mandache dr. kutató kollégáival a szívet és tüdőt helyettesítő készüléket állított elő. A Brincovenescu kórházban előállított mesterséges szív és tüdő 1.5 méter magas és 50 kg nehéz. A készülék könnyen szállítható egyik helyről a másikra. Ez a készülék gondoskodik a rendes vérkeringésről a műtét alatt és ugyanakkor biztosítja a beteg rendes légzését is. Miből is áll tulajdonképpen ez a készülék? A szívpótló nem egyéb egy szivattyúnál, amely egybe van kapcsolva egy tüdőpótló üvegcsővel. Ebben keveredik össze a vér a szükséges oxigénmennyiséggel. A habképződés elkerülése végett — ez ugyanis véralvadékok, vagy levegőbuborékok keletkezése révén embóliát okozhat — a vér és az oxigén keveredése szilikon bevonatú különleges üvegcsőben megy végbe, amely megakadályozza a habképződést. Az oxigéntartalmú vér tartályba kerül, ahol termosztatikus úton elnyeri a test hőmérsékletét és ezután visszakerül a szervezetbe. A készülék üzembehelyezéséhez konzervált vért használnak fel, majd a beteg vérével folytatja működését Az állatokon végzett kísérletek eredményei minden tekintetben kielégítőek. A kísérlet során Mandache egyetemi tanárnak 15 percre sikerült kikapcsolni a szív működését. A készülék különös érdeme az, hogy egyszerűsége ellenére az elért eredmények minden tekintetben kiállják a versenyt a külföldön elért legújabb eredményekkel. A mesterséges szív-tüdő lehetővé teszi egyes veleszületett szívbajok (bonyolult szívkamra és szívpitvar összekapcsolódások, aortatágulás, stb.) sebészeti kezelését. A műtétet végző sebész a kezében tarthatja a vérmentes szívet és nyugodtan dolgozhat. Az új készülék segítségével a súlyos szívbénulás eseteiben ismét életre kelthetők majd olyan betegek, akik ezelőtt menthetetlenek voltak. Kitelt az esztendő JET óra reggel két kakastollas ember fordult be a tanyaudvarra. Ruházatuk valahogy elütött a jól ismert csendőr gúnyától. Borvirágos orrú gazdánk, a Volksbund helyi vezetőségének tagja, a tornácon ásítozott és a hervadozó virágoskertet bámulta. Amikor a két jövevényt észrevette, szaporán elébük sietett. Karját magasba lendítette és rekedt borízű hangján „Heil Hitler’-t köszönt Megálltak mindhárman és összebújva tanakodtak. Mi a lóistállóból oda-oda pislogtunk, bár különösebben nem érdekelt bennünket a dolog. Csak akkor kotródtunk a lovak közé, amikor a két kakastollas vállon veregette a gazdát és elindult az istálló felé. A borvirágost leintették, hogy maradjon. Egyikőjük bedugta a fejét az ajtón és parancsoló hangon beszólt: — Kifelé! A másik levette válláról a karabélyt. Gardalics olyasmit dörmögött, hogy nana, azért lehetne csendesebben is! És mivel ő mit legközelebb az ajtóhoz, ő indult leghamarabb. Amikor a küszöböt átlépte, jobbról is, balról is kapott egy-egy pofont. A gazda nem nézett felénk, még a fejét is elfordította. Ezzel jelezte: neki semmi köze az egész dologhoz, a kakastollasok azt csinálnak, ami nekik tetszik. Gardalics megkérdezte: — Mit vétettem, tiszt uraik? , — Válasz helyett megrángatták rajta a rongyos kabátot és a fal felé lökdösték. Gardalics lehajtotta a fejét, szégyellte magát, hogy így bánnak vele, ő meg nm csinálhat semmit. A karabélyos a nevét kérdezte. — Alázatosan jelentem, Gardalics József — jelentette katonásan, tisztelettudóan. A másik erre barátságosabb lett, cigarettával kínálta. Aztán faggatólózni kezdett. Azt kérdezte, hogy éjszaka mikor tájt ugattak olyan, nagyon a kutyák. S annak a két embernek, aki éjfél után betért, ki adott ruhát? Hallgattunk és nagyon ostoba képet vághattunk. A két kakastollas egyre dühösebb lett. Bőrünk lenyúzásával fenyegetőztek, ha nem mondjuk meg az igazat. Később valamit gondoltak és dühös káromkodások közepette elvonultak. Gardalics lehetett nekik a legellenszenvesebb, mert őt még megfenyegették, hogyha visszajönnek, felakasztják. Gardalícs ettől megijedt és el akart bújni a kukoricásba, de más események jöttek közbe és a két kakastollas nem jött vissza. Azóta se láttuk őket. Avákor eltűntek, Feri bácsi, a hátsó részét mutogatta feléjük és szidta őket. Azt bizonygatta, hogy büdös a levegő, mert ahol a tábori csendőrök feltűnnek, ott baj van. — Azt hiszem, itt a front — mondta elgondolkodva és mi nem vitatkoztunk vele, mert ő volt a környék legokosabb cselédje. Még a gazdáknál is többet tudott, féltek a nyelvétől és nem szerették. Éppen ezért Feri, bácsinak — bár éves kommenciós cselédnek szegődött — két-három hónap alatt mindenütt kitelt az esztendő. Később a Kék-hegy felől magyar katonák jöttek, vagy másfél kilométer széles csatárláncban. Ellepték a kukoricást, szemmel láthatóan kerestek valakit. Páran beszaladtak az udvarra, vizet ittak a háznál. Megkérdeztük tőlük, mit keresnek. — A tegnapi napot — mondták hangosan. Aztán megsúgták, hogy nem mit, hanem kit. A közeli táborból megszöktek a munkaszolgálatosok, azokat. A katonák lelkünkre kötötték, ha netán meglátjuk őket, mármint a munkaszolgálatosokat, mondjuk meg nekik, bújjanak el valamelyik nagy szalmakazal közepébe Már nem sokáig tart. Mi értetlenül hallgattuk őket. Még jobban meglepődtünk, amikor délben a gazda bejött az istállóba és egy üveg bort hozott. Végigkínált mindenkit és közölte velünk, hogy tekintettel a rendkívüli helyzetre, most családjával együtt elutazik, néhány hétig távol lesz. Vigyázzunk mindenre, ne merészeljünk semmihez nyúlni, mert ha valaminek baja történik, megemlegetjük a magyarok istenét. — Különben is, ha valami elvez, lefogom majd a kommercióból. Magára meg külön lesz gondom, úgy vigyázzon — fordult Feri bácsi felé, aki akkor nem szólt semmit, csak később köpött egy nagyot utána. Délutánra már gazda nélkül maradtunk és ez akkor szokatlanul furcsa volt. Ugyanúgy itt van minden, mint tegnap, tegnapelőtt, csak éppen az nincs, aki parancsol. A Nap is szépen sírt, szép őszi idő járja, s mégis. Valami szokatlan dolog ez így, a gazda nélkül. Nyugodtan üldögélhetünk a lóistálló küszöbén, nem lármáz senki, hogy a napot lopjuk. Gardalics fogta magát és nekilátott kukoricát morzsolni. — Minek csináltam este, amikor délután is ráérek — jelentette le És nevetett. Feri bácsi pedig közölte velünk, hogy ő még soha életében nem aludta ki magát, ezért most rászánja a délutánt, elmegy és alszik egyet. Estefelé eszünkbe jutott, hogy baj van, mert a gazda a kommenció kiméréséről elfeledkezett. Feri bácsi volt ismét a találékony. — Mérjük ki mi magunk — mondta. Ügy is történt. • Pontosan kimértük, vigyáztunk, egy kilóval se legyen, több annál, amennyi jár. Mert mit lehet tudni? Gardalics vállára kapta az egyik felizsák búzát és hümmögve — hogy azért neki nem nagyon tetszik ez az ilyenfajta kommendóasztás — elment. Erre a hirtelen jött bátorság mindannyiunkban alábbhagyott. Felügyelet nélkül gabonát vinni a raktárból! •— Vigye el az ördög — kötözte határozatlan mozdulattal a zsák száját Feri bácsi, talán a déli fenyegetés jutott eszébe. De mivel ő volt a kezdeményező, nem akart hátráncot csinálni, bár ezt tette volna legszívesebben, előkerült ismét Gardalics. — Ebből baj lesz, kapunk majd érte — bizonygatta tétován. — Baj éppen nem lehet, mert megdolgoztunk érte, meg úgy vélem, nekünk itt már kitelt az esztendő — szólott Feri bácsi. —■ De mi lesz, ha visszajön? Az öreg cseléd inkáb saját beborítására legyintett. — Nemigen.. .. Neki is kitelt. — Jó, dehát valakinek parancsolni azért c sok kell itt a tanyán — mondtuk hangosan gondolkodva. S aztán eszünkbe jutott, hogy erre még nem is gondoltak idáig. Ki tudja, hogyan is lesz. Jobb félni, mint megijedni. Nem is beszéltünk sokat, hanem szó nélkül lefektettük a zsákokat és Gardalics is visszahozta, amit elvitt. Majd lesz valahogy, nem kell elhamarkodni a dolgot. Mire lejöttünk a padlásról, beesteledett. SZEKUUTY PÉTER