Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ,k J A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XI. évfolyam, I. szám. Mai számunk falinaptár melléklettel 60 fillér 1960. január 1. péntek. GAZDAGÍTÓ EVEX Esztendőt búcsúztatunk, új évet köszöntünk. Ilyenkor ismerős és ismeretlen, barát és idegen boldogan ölelkezik össze. S miközben elhangzanak a jókívánságok, kicsit mindenki visszanéz a megtett útra, a maga mögött hagyott esztendőre. Csak egy pillantás ez, s mégis örömmel telik meg a szív és olyan érzés támadott legbelül, hogy megtettük, amit feladatul szabott ránk 1959. Teljesítettük az évtized, az ötvenes évek sokszor teljesíthetetlennek látszó tennivalóit. És most búcsúzunk tőle, a gazdagító évektől, hogy erőben, hitben vagyonosodva újat kezdjünk. Mit is adott az év, mit az évtized? Egy lendületre elmondani vajmi nehéz volna. S ha egy mondatban akarjuk összefoglalni, mintegy mérceként ezt írhatjuk: több örömet, mosolyt, nagyobb karéjt a foszlós kenyérből, s bővebben mindabból, amit emberi boldogságnak szoktunk nevezni. És ez így mégis alig mond valamit. A részletek, melyeket sokszor rövidlejáratú emlékeink közé sorolunk, sokkal többről szólnak. Akár csak egy-egy tégla az épülő ház falában, úgy növelik az elmúlt esztendők értékeit. Arról beszélnek, hogy a lepergett egy évtized alatt megváltozott hazánk. Valahogy megszépültek, megifjodtak pergő percei között az emberek és mi magunk is anélkül, hogy erre különösebben felfigyeltünk volna. S velünk együtt nem öregedett, hanem fiatalodott az ország is. Persze nem ment mindez egyszerre gond, fáradtság nélkül. Ki ne emlékezne az évtized elején szinte pengeélen táncoló nemzetközi kombinációkra, a hidegháborús hisztériára, a mindennapos rettegésre. Damoklész kardjaként lebegett felettünk abban az időben a háború szörnye. Lecsap ránk, nem? — szinte nem is ébredtünk e kérdés nélkül. S mára? Kétségtelen, még ma is élnek a világon olyanok, akik szeretnék meggyújtani a világromboló tüzet. Azonban tény, hogy különösen az utóbbi esztendőben, pontosan azért, mert megtanulta nagybetűvel kimondani millió és millió ember a világon, hogy Béke , a háborús árnyak ijesztő réme hátrább vonult. És az árnyak helyét egyre inkább a felszabadult ember diplomáciája, a szocialista tudomány vívmányai, a szputnyikok, a lunyikok, a Hold eddig láthatatlan oldaláról készített fényképfelvételek sugarai töltik ki. Ám nézzük még közelebbről. Mindenki emlékszik: ebben az évtizedben robbantották ki külső és belső elleneink népünk történelmének egyik legszégyenteljesebb drámáját. Céljukat itt e helyen elmondani már ismétlés lenne, s hogy nem tudták végrehajtani, az a baráti államok dolgozóinak önzetlen segítségén kívül köszönhető magunknak is. Annak, hogy legkeményebb napokban is a kommunisták és párton kívüliek, hazánk becsületes dolgozói, munkások, parasztok, értelmiségiek, az alkotó, teremtő lenini szövetség tagjai meghallották a pártot szabó szavát, s leverték az ellenséget. S azóta még jobban felfelé ível az út, egyenesebb derékkal járunk és fényesebben cs^an a szemünk: a harcból megerősödve kerültünk ki. Nem szóvirág ez: valóság, a szó szoros értelmében igazság. Bizonyítására olyan dokumentumok szolgálnak, mint a párt márciusi határozata, melynek nyomán életünk minden területén jelszóvá vált: teljesítsük túl hároméves tervünk 1959-es célkitűzéseit,, hogy még biztosabb alapot teremthessünk a szocializmus építéséhez. És a jelszó nem maradt papíron, több lett, mint szóalkotó gyakorlat. Országos eredményeit a határozat nyomán — a VII. kongresszus tisztMsére új lendületet kapott munkaversenynek — még nem ismerjük. De amit szűkebb pátriánkból, megyénkből felsorolhatunk, az egymagában is biztató, hiszen üzemeink, gyáraink dolgozói a versenyben 70 millió forintnyi terméket állítottak elő terven felül. De a termelési eredmények mellett sokat mond az is, hogy soha még ennyi munkás, paraszt nem fordult olyan érdeklődéssel a könyvek, a tudományok felé, mint 1959-ben. Számát is alig tudjuk a büszke „Szocialista munkabrigád” címért versenyre induló munkásoknak; napról napra növekszik táboruk. És ez nagyon fontos minőségi változást hoz mihamarabb. Azt, hogy a régi sok küzdelmet megért munkásgárda együtt a fiatalokkal meghódítja a tudás várát, elsajátítja azokat az ismereteket, melyek, mint a kenyér, fontosak ahhoz, hogy milliókba kerülő új gépeink mellett soha nem látott eredményeket érjenek el a termelésben. Mindenképpen gazdag esztendőt búcsúztatunk. Külön öröm azonban a sok között is az a forradalmi változás, ami 1959-ben a mezőgazdaságban végbement. Termelőszövetkezeteink a föld szorgos nevének anyagi és kulturális felemelkedését szolgáló közös gazdaságaink megerősödtek és új korban és erőben egyaránt fiatal testvérekkel szaporodtak. Beérett az évtized célra törő munkájának eredménye: megyénk parasztságának döntő többsége szövetkezetekbe tömörült, hogy váll-váll mellett teremtsen az addiginál szebb, jobb, boldogabb paraszti jövendőt. Az első lépéseket már meg is tették. A szépen sarjadzó első közös vetések sokat ígérően sorolnak a végeláthatatlan, óriási táblákon s bármerre néz a szem, mindenütt új épületekbe, mozgó, eleven életbe ütközik. Az új magyar falu melyről a nagy gondolkodók már annyit álmodtak — most van kialakulóban. Kevés volna azonban csak ennyit mondani. A falu forradalmához még sok egyéb tartozik. Valamikor a parasztember el sem tudta képzelni, hogy a falvakban omladozó olvasóköröknél más, szebb is lehet. S mára, mikor e számadásban próbálunk a sokból egy keveset elmondani, olyan kis falvaknak, mint Nagyiván, Mezőhék és még néhány, városi igényeknek is megfelelő művelődési palotákat hozott a gazdagító, fiatalító idő. Máshová pedig villanyt, neon , fényt, orvosi rendelőt s olyat üzleteket a régi szatócsboltok helyére, hogy az egészet nyugodtan át lehetne helyezni a megyeszékhelyre és nem válna szégyenére. Világosodik, boldogul tehát a falvak élete, mint ahogy szépül s válik egyre még szebbé mindannyiunké, éljünk városon, falun vagy bárhol eben az országban. S ha ilyen alapra tekintünk vissza egy rövid pillantással is az újév és a tizedforduló alkalmával, bizonyos, hogy a jövő még gazdagabb, tartalmasabb napokat tartogat számunkra. Néhány hete csak, hogy megrajzolták a kommunisták küldöttei ennek a jövőnek körvonalait a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán. Egy tervnek a vázlatai általában keveset mutatnak. Azonban ez, az új ötéves terv kidolgozására a párt legfelső fóruma által javasolt irányelv, mint irányelv is sokat jelent. Azon túl, hogy meghatározza, mit és mennyit kell tennünk népünk felemelkedésének meggyorsítása érdekében, az emberről történő szocialista gondoskodás fontos dokumentuma. Mert mi az, ha nem emberről való fokozott gondoskodás, hogy javasolja a párt, az ötéves terv végére 1957—1959 átlagát véve alapul, 26—29 százalékkal emeljük a munkások és alkalmazottak egy főre «éoő reáljövedelmét. S aztán tovább: Több új kórházat kell építeni és az öt év alatt 10 ezerrel növelni a kórházi ágyak számát, 250 ezer lakással és 5 milliárd forint tatarozási és karbantartási beruházással enyhíteni a lakásgondot. Aligha lehetne e helyen mind felsorolni a párt javaslatait. Egy azonban az ismertetés nélkül is érthető: akkor tudjuk valóra váltani őket, ha teljes erővel dolgozunk érte s emellett kedvez a nemzetközi helyzet is, még biztosabb lesz az, hogy békében élünk. A tábor, melynek tagjaként a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében népünk is munkálkodik, nem akarja a háborút. Külön-külön és együttesen is mindent elkövetnek, hogy a ma még vitás kérdéseket tárgyalóasztal mellett és ne a csatatereken döntsék el. Ez a törekvés már korábban is hozott eredményeket: találkoztak a világ két legnagyobb hatalmának vezetői s ha viták között is, de egyre inkább kibontakozik a csúcstalálkozó képe. Sokat vár ettől a Földön minden békeszerető ember. Várja, hogy megegyezésre jutnak az államfők olyan fontos kérdésben, mint a le szerelés, a hagyományos és a nukleáris fegyverek megsemmisítése. És e várakozás jogos. E kor gyermekei sokat szenvedtek az elviharzott két világégéstől s vágyakoznak az embert soha nem látott magaslatokra emelő bé-3 kére, melyben aggodalom, félelem nélkül, lelkükben í igaz örömmel kívánhatnak 3 egymásnak baráti kézszorítás j közben boldog új esztendőt, békés, gazdagító új évtizedet, a (Bfr dag, ííf éazl kiadnunk ktdo&s ÖLaaió Luknak ! Május 16-án CSÚCSÉRTEKEZLET Hruscsov elvtárs levele a három nyugati kormányfőhős Moszkva, december 30. (TASZSZ) lehet Gromijko szovjet külügyminiszter nyúj A szovjet kormány hozzájárult ahhoz, hogy tette át szerdán a három nyugati hatalom a négyhatalmi csúcsértekezlet 1960. május moszkvai nagyköveteinek. 16-án nyíljék meg Párizsban. — Megelégedéssel állapíthatjuk meg — A szovjet kormány hozzájárulását Hrus írja levelében Hruscsov —, hogy a négy ha- C800, a szovjet minisztertanács elnöke levéltalom kormányai között lefolyt tanácskozásben közölte Eisenhower amerikai elnökkel, eredményeként végleges megállapodás jött Macmillan angol miniszterelnökkel. De létre a csúcsértekezlet összehívásának idő- Gaulle francia köztársasági elnökkel. A leve pontjáról és színhelyéről. Hz esztendő legkiválóbb terméseredményi a termelőszövetkezetekben 1959-ben számos termelőszövetkezetnél értek el kiugró terméseredményeket. Őszi búzából: Mezőhéki Táncsics Tsz 1298 holdon 18.28 mázsa, Tiszaderzs Szabadság Tsz 132 holdon 16.87, vezsenyi Tiszakanyar Tsz 93 holdon 16.35, Tiszafüredi Úttörő Tsz 182 holdon 15.76, mezőtúri Petőfi Tsz 624 hodon 14.54, jászárokszállási Táncsics 426 holdon 14.26, mezőtúri Újreménység Tsz 481 holdon 14.22, tiszabői Petőfi Tsz 257 holdon 13.82 mázsát termelt átlagban . őszi árpából: Jászladányi Táncsics Tsz 60 holdon 1940, tiszatenyei Novemberi Tsz 80 holdon 20, kunmadarasi Kossuth Tsz 80 holdon 20 kisújsztálási Kinizsi 98 holdon 23,5, Jlsújszállási Búzakalász Tsz 71 holdon 225 mázsa átlagtermést ért el. Cukorrépából szintén kiváló eredményeket értek el a szövetkezeti gazdaságok, a cukorrépa termelése kifizető és jövedelmező azok számára, akik alkalmazzák az új agrotechnikai módszereket. A csataszögi Szebb Élet Termelőszövetkezetnél 21 hold cukorrépát vetettek az átlagtermés 258 mázsa volt holdanként. Az egy holdra eső bruttó jövedelem 12 ezer 461 forint. A kengyeli Vörös Hajnal Termelőszövetkezet 30 holdas cukorrépa tábláján 223 mázsa volt az átlagtermés, az egy holdra eső jövedelem pedig 10 ezer 771 forint. Tiszasütyön a Sallai Termelőszövetkezet cukorrépa termésátlaga 221 mázsa a bruttó jövedelem pedig 10 ezer 674 forint. A mezőhéki Táncsics Tsz 115 holdján 200 mázsa volt az átlag. Kukoricatermesztésben is számos gazdaság ért el kiváló eredményt. A tiszaderzsi Szabadság Tsz 35 hodon 328 mázsa, a jászberényi Új Élet Tsz 30 holdon 25.5, a kőteleki Ezüst Kalász 48 holdon 23.4, mezőtúri Új Reménység Tsz 199 hodon 23.9, fegyvernek Úttörő Tsz 166 holdon 22.8, nagykörüi Szebb Élet Tsz 79 holdon 22.8, kisújszállási Ady Tsz 213 holdon 22.5 mázsa májusi morzsolt átlagtermést ért el. Közel 390 milliós munka a megyei építőipar 1960-as évi programja A Szolnok megyei Építői 1 la, a szuperfoszfátüzem, a Ipari vállalat dolgozói derekas munkát fejtettek ki az elmúlt évben, előirányzatukat messze túlszárnyalták. Megyénk továbbfejlesztése az idén további erőfeszítést követel tőlük; az 1959-es — kb 170 millió forint értékű munkát — a kijelöléseket és az ezután várható feladatok figyelembe véve több, mint 50 százalékkal kell fokozni az idén. Így — a segédüzemi munkát is figyelembe véve — közel 300 millió forint értékű építőipari tevékenységet fejt ki a vállalat 1960-ban. Éveleji programjában szerepel 10 tsz istálló és egyéb gazdasági épület, a jászkiséri és bánhalmi 100 erőgépes gépszín, az olajbányász központ, s a szolnoki szövetkezeti lakótelep, a martfűi, jászladányi, jászjákóhalmi fehérjefeldolgozó a szajoli raktár, a szolnoki iparitanuló iskola továbbépítése — hogy csak a nagyobbakat említsük. Szerdán délután adták át Szolnokon a Beloiannisz úton a vásárlóknak a megye legszebb s legnagyobb raktárkészlettel rendelkező önkiszolgáló boltját. A megnyitás napján sok vásárló jelent meg az üzletben. Nagy Mátyás és Czeglédi Lajos, a két üzletvezető szerint a legnagyobb forgalom idején is pillanatok alatt történhet a vásárlás. Megnyílt a megye legszebb s az ország ezredik önkiszolgáló boltja A Szovjetunióban a fenyőfa- ünnep újévre esik. Képünkön a moszkvai V. I. Lenin Sportstadionban rendezett óriási ünnepélyt láthatjuk-