Szolnok Megyei Néplap, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

TLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIII. évfolyam, 101. szám. Ara: 50 fillér 1962. május 3., csütörtök. ­tizenötezer ember színpompás májusi menete Szolnokon Kilenc óra után már meg­teltek a főutcára néző laká­sok balkonjai, a Kossuth tér benépesedett. Tíz órára hat­ezer főnyi tömeg várta az idei május elsejei felvonulás nyitányát. Pont tíz órakor a Kossuth téri építkezés óriás­daruja elkezdte kétórás kör­forgását, hatalmas vörös és nemzetiszínű zászlókat len­getve az utca fölött.­ Mintegy erre a jelre fel­csattanó taps kíséretében a tribün látóközelébe ért a májusi menet. A város, a megye, párt, állami, katonai, tudományos, művészeti, kul­túr és sportéletének vezetői haladtak az élen. Csáki István és Váczi Sán­­dor, a megyei pártbizottság első, illetve másodtitkárai kíséretében, Oláh György megyei tanácselnök, Lázár Mihályné szakszervezeti me­gyei vezető titkár, dr. Bene Zoltán főorvos, országgyűlési képviselő, Berényi Gábor színművész, színházigazgató és az elnökség többi tagja után áradt a szolnoki üze­mek, intézmények, iskolák, sportkörök felvonuló serege. A díszelnökség tagjai alig foglaltak helyet a nemzetkö­zi­­ munkásszolidaritást deko­rációban is kifejező dísz­­emelvényen, már harsány dobpergés jelezte az úttörők érkezését. Jöttek a kicsi­nyek... Valamennyien új társadalmi rendszerünk szü­löttei, névért jel már ők. A kisdobosok, úttörők öt perc alatt megjelenítik az úttörő élet sokszínű válto­zatát. A kertészek locsoló­kat, kerti szerszámokat hoz­nak. Kicsi gyerek nagy fa­levelet cipel. Méreteiben ta­lán nagyobb a falevél, de viszi a gyerek, menetelve viszi. És jönnek a zenészek. Jönnek a festők. Vagyis hát a leendő zenészek, leendő festők, mert bemutatott munkáik tanúsítják, az út­törő szakkörökben hasznos órákat töltenek. Aztán tábori sátor közeledik. Úttörők ver­ték, úttörők hozzák. És az ifjú úttörő sportolók. Mene­telnek, díszhajózó egyenru­hában, a Szemjomov kapi­tány vízi úttörőcsapat paj­tása. Előttük kuvasz ugrál, s leselkedik hátra, jönnek-e gazdái. Az őrs kutyája, a tábor kutyája. Végül az Új­városi iskola zárja az úttö­rők májusi seregszemléjét. Libbenő táncosok után az iskola zenekara, hegedűsök, armonikások tavaszi muzsi­­ája. S a legifjabbak után az ipari tanulók — a város­­ erdőbeni munkástársadal­­ma — meneteltek. Ha ipari nuló ee3­­ensa­nka nincs ráj­uk, s ha a transzparenseik­ről nem mutatnák, hogy ipari tanulók, úgy is jellemezhet­nénk menetüket: egy sereg elegáns, jól öltözött, csinos fiú, s lány. Valaki meg is jegyzi: ennyi szép lányt. S a szépség megörökítői a fo­tósok nyomulnak is, tolakod­nak is az ipari tanulók cso­portja elé, s utána. Igaz is, mennyi amatőr fényképésze van ennek a városnak. S ezt leginkább május elsején tudja meg az ember. A ta­valyi május elsején még ke­vesebben voltak. Most talán kétszeresen is többen. És jö­vőre? Igen, ez is mutat va­lamit. Mint mindig, a középisko­lás tanulóifjúság felvonulása most is színpompásnak ígér­kezik. A szamuelysták, ahogy magukat nevezik, a Sza­muely Tibor Gépipari Tech­nikum hallgatói, m­ég csak sejtetik a meglepetést. A Vá­sárhelyi Pál Közgazdasági Technikum csoportja a KISZ egyenruhában már igen impozáns. A Varga Katalin Gimnázium lányai pedig szinte élő virágoskertet je­lentenek. A kordont őrző munkás­őrök, rendőrök szinte lehe­tetlen feladatra vállalkoztak. Biztosítani a felvonulási út­vonal járhatóságát De a tö­meg, a nézősereg mindunta­lan átlépi a kötelet, mert semmi látnivalót nem akar elszalasztani­­ a színpompából. Érthető kíváncsiság. A Ma­gyar Honvédelmi Sportszö­vetség kötelékében felvonuló Délibáb úti iskola lövészköre derűs látvány. Kis iskolások, kicsinyke lányok, kicsinyí­tett puskákat hoznak. A rá­diósok működő adó-vevő ké­szülékei, a búvárok, a zöld terepruhás felderítők, a mo­dellezők, a repülősök, mind azt mondják most jelképe­sen: becsülettel készülünk a haza védelmére. Egy belügyi tiszttel beszél­gettünk. Meglepte, hogy mennyi sportolója van Szol­noknak. Valóban nagyon sok, pedig csak a hányaduk vo­nult el az előbb a tribün előtt. De amit mutattak a sporteredmények, a testedző kultúra színe-java volt. A guruló ping-pong asztal, raj­ta játszó ping-pongistákkal, a tribün előtt kézenállásban és cigánykerekeket hányva elha­ladó lányok, a talajtorná­szok, a futballisták, a kézi­­labdások, a súlyemelők mu­tatványai mind megkapták a közönség figyelmét. Sok öt­letről tanúskodott a sporto­lók felvonulása. A gátugrók közvetlen a tribün előtt neki­futó gátugrást mutattak be. A labdajátékosok menetköz­ben is edzettek, s véletle­nül-e, készakarva-e egy lab­dát a nézők sorába rúgtak. A kosarasok sehogy sem tud­tak kosarat dobni legjobb akaratuk ellenére sem.­­ A Kinizsi sportkör galambászai p­fstagalambot engednek, s egy megriadt fehér galamb talán a nagyszámú nézősereg tömeghatásától megijedve, egyszerűen nem mert kire­pülni. A galambász forgatja a kalitkát jobbra, forgatja balra, de a galamb ijedten behúzódik a kuka sarkába. A nézősereg mindenesetre hálás ezekért a spontán jövő, jem­­várt derűs pillanatokért. A sportkörök felvomulásá­­ban a legtetszetősebb talán a Szolnoki Dózsáé volt. Igen, mert a sorban az elegáns olimpiai egyenruha feszült Boros Ottó és Kanizsa Tiva­dar szolnoki sportolók alak­ján. Az üzemek sorát a Hoki Állami Gazdaság nyitja. A menet élén hozzák a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, amelyet gaz­dasági eredményeikkel el­nyertek, s éppen a felvonu­lás előtt két nappal vettek át. A hékieket Oláh János Kossuth-díjas vezeti. És most jön a Középtiszai Víz­ügyi Igazgatóság. A nézőket feszíti a kíváncsiság. Vajon mivel rukkolnak ki most a vízügyisek. Maradt-e még öt­leteikből, amelyeket minden május elsején osztogattak a felvonulás nézőinek. Igen. Maradt. A menet még sem ért, már hallik a: — Halló, Vízügy 15. Vétel. . Az árvédelmi rádió adó­­vevőkészülék híradása. A pompás egyenruhában vonu­ló hajósok után az ugyancsak egyenruhás gátőrök, az árvíz­védők, jön az árvízvédelmi osztag. Ezen a tavaszon is­mertté és tisztenné lett ne­vük. Pár lépésnyi szünet után éppen tíz é&zem tábla. Tízszer nyerték e­l az élüzem címet e vállalat dolgozói. A vízügyiek nagy száma egyéb­ként az ötletes űrállomás. A gyerekeket már nem lehet visszatartani. S a felnőttek még a Kossuth tér szoborta­lapzatát is megszállják, hogy lássák az űrállomást. Ránézünk az órára. Talán egy órája áramlik már ki­­fogyhatatlanul a tömeg. Az élelmiszerkereskedelmi válla­lat alkalmazottjai semmi fel­tűnő, semmi sallang nélkül jönnek. A nők orgonacsokrot hoznak, a férfiak vörös ró­zsát és ez olyan egyszerű és ez olyan szép. A jármű mun­kásai Lenin nagyméretű ké­pét és a három világűrhajós: Gagarin, Tyitov és Glenn portréját mutatják. Az alföl­di olajbányászok oszlopát szí­­vókút vezeti. A Szolnoki Ál­lami Gazdaság tehenészei, fe­jei tejeskannákat, papírmasé hízót, zsákokat mutatnak. A Mezőgazdasági Gépjavító Folytatása a 3. oldalon.)A papírgyár dolgozói színpompás virágcsokorral köszön­tötték a munkásosztály nemzetközi nagy ünnepét A Szolnoki Állami Gazdaság menetét a fiatalok hatalmas vörösesil­aggal nyitották meg Igen hangulatos volt a Szolnok megyei Tanács Tervező Irodája dolgozóinak impozáns csoportja A legfiatalabbak is eljöttek a felvonulásra. Az autóközle­kedési vállalat dolgozóinak kisgyermekei apukájuk fog­­­­lalkozásához híven játékautóval haladtak a manatbea

Next