Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

Világ proletárjai,egyesüljetek! SZOLNOK MELKI­­ A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xvi. évfolyam, sí. szám. Ára: 50 fillér 1965. március 2, kedd. Szenvedélyes önvizsgálat Csak írásban | HÉVÍZ-ORSZÁG Miként lehetne Szolnok tiszta város? VÁM ÉS RÉV­JEGYGYŰRŰ A MELLÉNYZSEBBEN és bizalom A gazdasági vezetők megnövekedett önállósága, a fejlődés gyorsabb üte­me együtt jár a felelősség növekedésével is. Az el­lenőrzés nem jelenthet ugyan indokolatlan zak­latást, de a bizalomra va­ló hivatkozással erről nem mondhatunk le. — Napjainkban is igaz az a régi mondás, hogy sok esetben alkalom szüli a tolvajt. A rendszeres, és alapos ellenőrzés még a gyengébb jellemű embe­reket is arra készteti, hogy — gyenge hajlamai­kat leküzdve — botlás nélkül, fegyelmezetten dolgozzanak a közös célo­kért, eredményekért. Az utóbbi időben gyak­ran­­ tallga­ttam tárgyalá­sokat. Meggondolatlan pillanatok, apró alkalmak, apró lopások — az esetek többsi­­gében — és súlyos egyéni tragédiák. A könnyelmű percekben megkívánt és eltulajdoní­tott érték nemegyszer, se kétszer felmérhetetlen ká­rokat okoz az elkövető­nek. Nem a bűnözőkről beszélek, nem a moráli­sam megrokkant emberek­ről, hanem azokról, akik a pillanat apró kínálkozó alkalmain botlanak meg. Milyen jó lett volna például, ha az egyik nagy műszergyárban mindenki­re, — még az osztály­vezetőkre is — egyaránt kötelező lett volna az ellenőrzés. Akkor bizo­nyára jobban meggondol­ta volna ő is, aki — mert szenvedélyes amatőr fo­tós — egy hétszáz forint értékű nagyítót próbált kicsempészni a gyárból. Ha tartott volna az el­lenőrzéstől, valószínű a fizetéséből gyűjtötte vol­na össze a rávalót. A rendszeres ellenőrzés hiá­nya is közrejátszott ab­ban, hogy cselekedetével huszonkilenc évi tisztessé­ges, egy munkahelyen töl­tött munka értékét, társai becsültét, a tanulásra fordított éjszakákat, a munká­val szerzett jogokat dobta el magától. Pedig mennyi lemondás, mennyi szívós akarás, energia volt abban, amíg munká­ja és képességei révén a termelési osztály élére ke­rült fis most minden oda van, mert önfegyelme gyengébb volt mint a becsüleet, a józan ész. Vágj­ az a fiatal vil­­lanyse­­relő, aki az egyik gyárban évek óta felesé­gével együtt lemondott minden szórakozásról, mert kívánságuk egy mo­torkerékpár volt. Amikor meglett a motor, egy ki­rándulásról hazafelé jö­vet a város előtt kifo­gyott a benzin. Jó lett volna a motorra erősíthe­tő tízliteres kis benzin­kanna... A gyárban látott egyet. Látta ugyan már hónapokkal előbb is, mégsem nyúlt hozzá. Ta­lán akkor sem viszi el, ha meg nem ismerkedik az egyik éjjeli őrrel. A „tisztes” hatvan esztendős „bácsiéval, akiről min­denki csak a legjobbakat mondhatta, mert ponto­san és előírásszerűen vé­gezte munkáját... A fia­talember, akinek „öreg barátja” nyitotta ki a gyár hátsó kapuját, hogy a negyvenöt forintot érő benzines kannát egy este elvihesse, szívességből kénytelen volt a „derék öreg” csomagját is ki­vinni. Csak egy kilónyi vegyszer volt. Később bőrök, fel nem szabott cipőtalpak kerültek a cso­magba. A fiút már kí­nozta a lelkiismeret, a legszívesebben visszalop­ta volna a benzines kan­nát, de félt az éjjeli őr­lől. Közben tetten érték. Bevallott mindent. Csak a bíróságon tudta meg, hogy a „jóságos” öreget négy évvel ezelőtt ítélték el utoljára két évi bör­tönre, mert mint raktáros is lopott. A fiú ezt a bíróságon tudta meg, de a felvétel pillanatában tudta a gyár személyze­tise, tudta a rendészet vezetője, és mégis éjjeli őrnek alkalmazták. A bizalom! — mente­getőznek a felelős veze­tők. Pedig ennek semmi köze a bizalomhoz: ez felelőtlenség, vakság. Fe­lelőtlenség a fiatal vil­lanyszerelővel szemben is, aki egy kínálkozó alkalom apróságán, a tapasztalt vén tolvaj biztatására, — akinek hivatalból adtak lehetőséget erre, — bu­kott el... Kis a fiatalem­ber még sokáig hordozza magán egy ellopott ben­zines kanna szégyenét Ennek sem kellett volna megtörténnie, ha a gyár illetékes vezetői a biza­lom fogalmát nem tévesz­tették volna össze a fe­lületes nemtörődömség­­gel. Bizalom kell, de a munka érdekében a na­gyobb önállósággal együtt kell a növekvő­ felelősség­­érzet, önmagunk és má­sok tevékenységének kö­vetkezetes ellenőrzése. Sz. R. KÖNYV 755 millió forintért Hamarosan befejeződik 32 a statisztikai feldolgozó munka, amelynek eredmé­nyeként közreadják az 1904. évi magyar könyvkiadás részletes áttekintését. Tavaly 4164 művet jelen­tettek meg kiadóink — 55- tel többet, mint az előző évben. Az elmúlt esztendőben 755 millió forintért vásárolt könyvet az ország lakossá­ga — 1963-ban 722 millió forint volt a forgalom.­­ (MTI) Emeletes kezelőfülke (Tudósítónktól.) . Még mindig megoldatlan problémát jelen TŰZ­ÉP telepe­­ken a nehéz fizikai munkát igénylő vagon­kirakás. Egyre kevesebb a ra­kodómunkás, ugyanakkor ro­hamosan nő az árukészlet. Másfél évvel ezelőtt végre jelentős válto­zás történt Egy NDK-ból vásá­rolt Empor tí­pusú rakodógé­pet kapott a szolnoki 902-es telep. Ez volt az első lépés t a­­tüzelőanyag ki­rakás gépesíté­sénél. A hidra­ulikus emelő és fogó szerkezettel ellátott gép jól működött — de nem tökéletesen. A gép kezelője nem látott bele a vagonba, s ezért a rakodást egy mun­kásnak kellett irányítani a vasúti kocsi belsejéből. A rakodás így sokkal lassúbb és balesetveszélyes volt. Erdős Ferenc térmester és Kosaras József, a gép keze­lője ezért a rakodón olyan újítást hajtott végre, amely termelékenyebbé és bal­esetmentessé tette az Em­pert. Az eredeti vezetőfülke tetejére szereltek egy újabb, emeletes ülést, a kezelő ka­rokat pedig meghosszabbí­tották. A gépkezelő így tö­kéletesen belelát a vagon­ba, s a gép stabilitása sem változott meg. Az újításra felfigyeltek a Belkereskedelmi Miniszté­rium TÜZÉP Főigazgatósá­gán is, s miután az újítást megnézték, úgy nyilatkoz­tak, hogy a gyártó cégnek javasolni fogják a magasí­tott ülésű gépek sorozat­­gyártását. A szolnokiak újítása iránt az ország valamennyi TÜ­­­ZÉP telepén — ahol Empor rakodót használnak — nagy az érdeklődés, s minden jel arra mutat, hogy rövidesen országosan bevezetik azt A felszabadulási verseny hírei Egy hónap előny A szolnoki Tiszamenti Ve­gyiművekben már eddig is szép eredményeket hozott a hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny. Az „A” savüzem dolgozói az első negyedéves, terv szerinti 13 261 tonna kör­­­sav helyett február végéig 14 850 tonna kénsavat ter­meltek úgy, hogy­ vállalták a fajlagos anyag felhaszná­lásának a tavalyi 0.395-ről 0.385-re való csökkentését. Nagy hajrába kezdtek a szuperfoszfát üzem dolgo­zói is. A vegyiművek ebben az esztendőben 30 000 tonna műtrágyát exportál, az NSZK-ba. Ezért van szük­ség a minden eddiginél jobb és gyorsabb mun­kára. A műtrágya­gyárban min­den rendben van. A máso­dik hónap végén nemcsak befejezték, hanem túl is teljesítették első negyed­éves tervüket. Porított szuperfoszfátból negyedévre előírt 46 500 tonna helyett már február 28-án 47 800 tonnánál tar­tottak. A műtrágyaszemcséző üzem is jóval a tervezetten felül teljesített. Az előírt 22 ezer tonna helyett a második hónap végén 27 900 tonnát ter­meltek. Ahhoz, hogy a szuper­­foszfátüzem ilyen nagysze­rű eredményekkel büszkél­kedhet, sok minden közre­játszott. Először is az ott dolgozó fizikai és műszaki dolgozókat kell dicsérni, akik mindent elkövettek a termelés zavartalanságáért. Lelkiismeretesen, jól dol­goznak. De legalább olyan nagy részük van a sikerben a TMK műhely munkásainak , akik a tavaly márciusi nagyjavítást végezték. A nagyjavítás már a tavaly évégi termelésnél is jóté­konyan éreztette a hatását. Ezt a jól bevált nagyjavítást a tavalyi tapasztalatokra alapozva ez év márciusá­ban újra megismétlik. S harmadszor, a kedvező nyersanyagellátásnak, és a nyersfoszfát egyenletes mi­nőségének is szerepe van a nagyarányú tervtúlteljesí­tésben. Mindent összevetve, jól olajozott műszerként üzemel a műtrágyagyár.­­ Kell is ez az egyhónapos előny, mert a harmadik ne­gyedévben meginduló új szuperfoszfát üzemre is ki­szabtak 70 000 tonnás ter­melést. Nem pesszimizmus, de úgy vannak vele a vál­lalat vezetői, hogy egy új üzemnél sohasem lehet elő­re tudni. Könnyen keletkezhetnek üzemzavarok, mert a gé­pezet tökéletes bejáratá­sához bizony idő kell. Tény az, hogy a szuperfosz­fát üzem úgy igyekszik, hogy az éves terv teljesíté­sénél — 290 ezer tonna — ne legyen fennakadás és ne az utolsó napokban kelljen kapkodni az utolsó tonnák után. A termelő üzemek mun­káját jól segíti az erőmű és a szállító üzem is. Az erőmű, annak ellenére, hogy elemi kén hiányában és a rendkívüli üzemállások miatt nem termelt folya­matosan villamosenergiát, az üzemórára számított A törökszentmiklósi Gép­javító Állomás dolgozói úgy határoztak, hogy április 4- ét, felszabadulásunk 20. év­fordulóját az egész évi szor­galmas munkával ünneplik meg. Tervfeladatukat telje­sítik — s beleszámítva a műhelyfeladatokat is — 104 százalékos teljesítést érnek el. A traktorvezetők a lehe­tő legnagyobb takarékos­ságra tettek ígéretet. Vál­lalták, hogy gépeiken a k­­es számú karbantartást ma­guk végzik el. Ezzel a vál­lalásukkal és az üzemanyag­­ ió felhasználásával 150 ezer forintot takarítanak meg. Különös figyelemmel lesz­nek arra, hogy a tsz-eket, főleg a gyengébb, több ne­hézséggel birkózó szövetke­zeteket megfelelően segít­sék a gépi munkákkal. Az egyik legfontosabb munkát például, az aratást a lehető legkisebb szemveszteséggel végzik el. Ennek biztosítá­sára az állomás legjobb, leg­gyakorlottabb szakembereit energiatermelésben számot­tevő eredményt ért el. A szállító üzem dolgozói vállalták, hogy a tavalyi kocsinkénti 7.7 forint kocsi­álláspénzt az idén 7.4 fo­rintra csökkentik. Ha figye­lembe vesszük, hogy 1964- ben a vasúti forgalom 680 000 tonna volt a vegyi­művekben, az idén pedig 901 001 tonna várható, ak­kor a kocsinkénti 0.30 forint jelentős végösszeget jelent ültetik a kombájnokra, így biztosítják azt is, hogy a körzetükhöz tartozó összes gabona betakarítását gép­pel végezzék. A műhelymunkások kol­lektívája is kimondta, mit vállal április­i tiszteletére. Az erő- és munkagépek fő­javítását, illetve folyamatos javítását maradéktalanul elvégzik. Ezzel közel 50 ezer forint megtakarítást érnek el. A traktorosok megtaka­rításával ez már kevés hí­ján 200 ezer forint. Vállalták továbbá azt is, hogy gondos, figyelmes anyagkezeléssel, javítással sok alkatrészt felújítanak, sok új alkatrészt pótolnak. Munkájuk közben pedig gondosan betartják a bal­esetvédelmi előírásokat. A gépjavító állomás műszaki gárdája annak a negyven­nyolc munkásnak a kifo­gástalan szakmai képzésé­ről gondoskodik, akik majd a műhelymunkások lesznek a közeljövőben. Két műszakban is járhatnak a gépek Az Ajrrítógépgyár műszaki fejlesztési osztályán elké­szült az impregnáló gépsor makettja Fehér K. József az impregnáló kenőszerkezetének konstrukciós rajzát készíti Vetik a koratavasziakat a szolnoki járásban A szolnoki járás szövet­kezetei a múlt hét végén és a hét elején megkezdték a koratavasziak vetését. Az utóbbi napokban az időjá­rás ugyanis eléggé kedvező volt ahhoz, hogy gép alá szikkadjon a talaj. A zagyva­rékasi Béke Ta­ben 200, az újszászi Sza­badság Tsz-ben 100, a tó­szegi Dózsa Tsz-ben 90, a­ mezőhéki Táncsics Tsz-ben 0, a szajoli Vörös Csepel Tsz-ben pedig 50 kh földön vetették el a mákot. Zagyvarékason megkezd­ték a borsó, Tiszavárkony­­ba pedig a vöröshert ve­tését is. Enyhüléssel köszönt be a március A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztá­lyán adott tájékoztatás sze­rint hónapok óta most elő­ször, vasárnap az egész or­szágban 7—10 órán át sü­tött a nap. A derült, szép idő ellenére a napi közép­hőmérséklet még mindig 4,8 fokkal maradt el a sokévi átlagjaimtól. A hétfői „me­leghiány” már csak 3 fokos volt, s remélhetőleg ked­den — hetek óta először — ismét normális mederbe zökken a hőmérséklet.

Next